Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-07-29 / 15. szám
„Az emberiség csillagok felé vezető útján” Beszélgetés Király István professzorral amerikai útjáról, az érzelmi töltésű hazaszeretetről, a sárospataki diákokról, Adyról és más egyebekről Ha festő lennék, naphosszat ott ülnék Király professzor erkélyén, és gyönyörködnék a látványban. Balra az Országház: ablakain, tetőzetén a napsugarak felfelvillannak. Ha előre tekintek, a Duna hömpölygő vizén túl (közben önkéntelenül is Ady és József Attila sorait kell mormolnom) a budai hegyek kék és zöld hajlatai pihentetik meg szememet. Jobbra a Margitsziget sejlik. Hátunk mögött pedig a nyüzsgő világváros: Pest. Magyarország. Bent a lakásban mennyezetig érő könyvespolcok, amelyek nem Vörösmarty csüggedt és borús gondolatait árasztják, hanem egy derűs és kiegyensúlyozott szellem tevékeny életét, eredményeit és céljait. — Professzor úr, a közelmúltban Amerikában járt előadókörúton. Kinek a meghívására utazott ki? — Az egyik meghívóm Szathmáry Lajos, a Chicagói Magyar Egyesület elnöke volt, akivel hajdan együtt tanultam Sárospatakon. Gyerekkori barátság fűz hozzá. Másik meghívóm Baranyay Ákos volt, hajdani sárospataki iskolatársam. — Hol tartott előadásokat? — Chicagóban két előadást tartottam, egyet magyarul. a másikat angolul. Ezen főként olyan amerikaiak vettek részt, akik rokonszenveznek hazánkkal, de nem szakemberek, azaz nem irodalmárok, tehát nemigen ismerik a mai magyar irodalmat. A chicagói magyar kultúregyesületben, a Tulipános ládában Vatai Lászlóval együtt tartottam előadást. Vatai torontói református lelkész, és annak idején Sárospatakon ő ismertette meg és szerettette meg velem Adyt. A bloomingtoni egyetemen Sinor Dénes professzor tanítványai között a huszadik századi magyar irodalom volt a téma. New Brunswickben az öregdiákok körében éjszakába nyúló vita alakult ki. A Columbia Egyetemen a szocialista kultúráról beszéltem. — Hogyan fogadták? — Bevallom, némi szorongással vágtam neki az előadókörútnak. Eddig még soha nem találkoztam második hazájuk földjén. Amerikában élő magyarokkal. Szerencsére: túlnyomó részben valóban amerikai magyarokkal, Amerikában élő magyarokkal találkoztam, és nem emigránsokkal. Ez fontos különbség, tudni illik az emigránst mindig a hatalom kérdése izgatja, az Amerikában élő magyart pedig a magyar nép. a magyar kultúra, a magyar nyelv sorsa érdekli. Nyilvánvalóan az ott élő magyarok sok mindent más szemszögből néznek, sokat vitáztunk is, de vitáinknak mindig megvolt az összekötő alapja: a felelősségvállalás a magyar népért, a magyar kultúráért és a magyar nyelvért. Ügy tapasztaltam, ez a felelősségérzés az amerikai magyarok nagy részében mindinkább reális szemlélettel társul, s így egyre erősebb, mélyebb, igazabb lesz. Mind többükben erősödik az a belátás, hogy a magyarság sorsa mindenekelőtt a mai Magyarország fejlődésén múlik, az a bizonyos Ady-féle „templom” csak ott épülhet fel, a magyarság szeretete és a mai Magyarországhoz való jóindulat, jóhiszemű viszony éppen ezért nem választható el. — ön szerint ez minek köszönhető? — Elsősorban Magyarország eredményeinek. A külföldön élő magyarok egyre büszkébbek hazánkra, nemzetközi tekintélyére, amelyet kivívott magának. Egy régi barátom, aki az 1945 előtti Magyarországról távozott, egyébként ő is sárospataki diák volt, úgy fejezte ki ezt az érzést: ismét elérkezett az a történelmi korszak, amikor büszke lehet magyarságára. De más okai is vannak az atmoszféraváltozásnak. A hatvanas években az emberiség kilépett a világtérbe, és ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy el tudja pusztítani ezt a kis földgolyót. Azóta, aki felelősséget érez az emberiségért, tudja, hogy új történelmi szituációban élünk, és a békés egymás mellett élés történelmi szükségszerűség. A békés egymás mellett élés gondolata a külföldön élő magyaroknak is alapvetően megváltoztatta a mai, szocialista Magyarországhoz fűződő viszonyát. Egyre inkább elhatárolódnak azoktól, akik még ma is a hidegháborús gondolkodás kalodájába szorulva szemlélik és értékelik az eseményeket. A kedvező atmoszféra kialakulását elősegítette az a világszerte megfigyelhető folyamat, hogy egyes népcsoportok, rétegek etnikai tudatosságra törekednek. Az emberek egy kitágult világban keresik a gyökereket, a maguk külön identitását, a maguk külön színét. Az amerikai magyar nemcsak lojális amerikai állampolgár akar lenni, hanem úgy érzi, saját egyéniségét, családját, befogadó hazáját is gazdagítja, ha mindehhez hozzáteszi a maga magyarságát. Egyik angol nyelvű előadásom után odalépett hozzám egy fiatal lány, aki már egyetlen szót sem beszél magyarul, de büszkén közölte: az ő nagymamája magyar volt, és neki olyan jó érzés az, hogy ehhez a néphez köze van. — Említette, hogy voltak vitázó beszélgetések. — Elsősorban mindig arról beszélgettünk, ami öszszeköt és nem ami elválaszt bennünket. Persze fel-Király István professzor — otthon .Vorofta Ferenc feli’. Szathmáry Lajos — a konyhaművészetét bemutató füzet címlapján TULIPÁNOS LÁDA THE TREASURE CHEST OF HUNGARIAN CULTURE. INC rMONI. 5313 N. CLARK STREET <3121 346-3710. 346-9734 CHICAGO. ILLINOIS 60697 A TULIPÁNOS LADA SZÉKHAZÁBAN 1978 április 23.-án, délután 6 órakor rendezett ADY EMLÉKÜNNEPÉLY N ü S 0 R A 1. Bevezető szavakat mond Szathmáry Lajos l. Ady Endre: "AZ UR ÉRKEZÉSE" Angolra fordította NYERGES ANTAL Zenéjét szerzetté DIÓSZEGI SÁNDOR Énekli SZÉKELYHÍDI ANDREA 3. Ady Endre költeményeiből ad elő SOMODY PÁL a Nemzeti Szinház volt tagja 4. VATAI LÁSZLÓ Író, "AZ ISTEN SZÖRNYETEGE" c. könyv szerzője beszél Ady Endréről 5. Ady verseket mond KALTENEKKER FERENC 6. Ady Endre: "PARISBAN JÁRT AZ ŐSZ" Zenéjét szerzetté DIÓSZEGI SÁNDOR Énekli BERE ERZSÉBET 7. KIRÁLY ISTVÁN irodalomtörténész, több Adyról szóló könyv szerzője beszél Ady Endréről 8. Ady Endre költeményeiből ad elő SASS MÁRTONNÉ, MAGDA 9. Ady Endre: "SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK" Zenéjét szerzetté DIÓSZEGI SÁNDOR Énekli BERE ERZSÉBET 10. Hozzászólások, kérdések az előadókhoz 11. Zárószó: Szathmáry Lajos vetődtek olyan kérdések is, amelyeknél inkább módszertani megközelítés tekintetében maradtunk eltérő állásponton. Például igen sokszor szóba kerültek az anyaország és a határainkon túl élő magyarok kapcsolatai. Szó esett a kontinuitásról is. Hadd szögezzem le: a magyarság egy töredékét általában egy-egy politikai fordulat szórta szét a nagyvilágban. A velük folytatott beszélgetésben éreznem kellett, hogy általában nem a múltat, csupán annak valamely részigazságát, vagy egyszerűen saját emberi tisztességüket védik, bántja őket minden durva, leegyszerűsítő általánosítás. Például az 1945-ben külföldre menekülők józan többsége ma már látja, hogy a korábbi korszak történelmi tragédiát okozó tévedés és nem egy vonatközásban tévút volt. Sem ők maguk, sem gyermekeik nem vallják szüleik hajdani politikai nézeteit, mégis ragaszkodnak szüleik egyedi, nem általánosító értékeléséhez. Igényt tartanak rá, hogy figyelembe vegyük az árnyalatokat, az emberi minőség és becsület adta korrekciókat. Ez érthető és jogos. Számolni kell vele. S ha valakiben él az az érzés, hogy neki fontos a magyar nemzet, a magyar kultúra sorsa, akkor kinyújtott kezét el kell fogadnunk, hiszen a szocialista Magyarország elvi és gyakorlati politikája ezt sugallja. Ez is része népfrontpolitikánknak. — Melyek a jellemző vonásai a külföldön élő magyarok hazaszeretetének? — Sárospatakiak meghívására utaztam ki, főként régi sárospataki iskolatársaimmal beszélgettem, sokszor késő éjszakáig. Engedje meg, hogy „sárospataki” módon közelítsem meg a kérdést. Már említettem Szathmáry Lajost, akihez nemcsak ifjúkori barátság fűz. hanem a Sárospatakon élő Rákóczi-hagyomány is, egy bizonyos kurucos-szabadságharcos hazaszeretet, amelynek érzelmi töltése mindig tettekben is megnyilvánul. Szathmáry neve fogalom az Egyesült Államokban. Chef Louis-nak hívják. Előkelő vendéglője van, művésze az ételkülönlegességeknek, könyveket írt, s vagyona révén, mecénása a kultúrának. S mindenekelőtt a magyar kultúrának. Bár évtizedek óta Chicagóban él. és teljesen amerikai lett. mégis egy kis külön Magyarországgal veszi körül magát. Harmincötezres könyvtárt gyűjtött össze, javarészt magyar könyvekből. És milyen magyar könyvekből! Felkutatta az Amerikában levő magyar könyvritkaságok és kéziratok nagy részét. Arany János-, Jókai-, Bartók-, Jászikéziratokat láttam könyvtárában. Nagy értékű dedikált művek, mint például Széchenyi Hitelének első kiadása. ősnyomtatványok, mint például Temesvári Pelbárt Stellariuma sorakoznak a könyvespolcán. Párját ritkító gazdagság ez. Szellemi gazdagság. Az a bizonyos kurucos hazafiság ilyen tettekre képes. És hasonló élményben volt részem Vatai Lászlóval is, akivel — mint említettem — együtt tartottam előadást Adyról. A közös Ady-élmény kapcsot jelentett. — Mit érthetnek meg Adyból egy távoli földrész lakói, az amerikaiak és az amerikai magyarok? — Kétségtelen tény, hogy amerikai hallgatóim vajmi keveset tudtak Magyarországról, az amerikai magyarok többségének predig ott maradt abba a magyar kultúra folyamata, amelyik időpontban kiszakadtak ifjúságukból. Ezt azért hangsúlyozom, mert egy ilyen fáziskülönbségű kulturális közegben különös jelentősége volt Ady gondolatainak, hiszen összekötő kapocsként szolgáltak a hajdani emlékek és hazánk mai élete, kultúrája között. Hallgatóimnak beszéltem Ady világáról, a „mégis” moráljáról, a történelmileg kialakult magyar jellem sajátosságáról: a meg nem alkuvó életszeretetről. Népünk minden tragédia után és ellenére újra tudta kezdeni az életét. Herder, kétszáz évvel ezelőtt már szinte biztosra vette a magyarság teljes pusztulását. Európa ^huzatos” helyén, a „hadak útján” való fekvése ellenére ez a kicsiny lélekszámú nép a századok során mégis fennmaradt, a maga életigenlő, konok, kemény dacával. Ady az újrakezdésnek ezt a dacát, akaratát fogalmazta meg költészetében. Arról is beszéltem, hogy Ady költészetében az emberi és a magyar mindvégig egyet jelentett. 1914-ben azon kevesek közé tartozott, akik egyértelműen és azonnal szembefordultak a világháborúval. Ember tudott maradni az embertelenségben. Az Ady-évfordulónak is ez volt az egyik nagy tanulsága: a háborúellenesség lírikusának öröksége, a béke akarása ma a Magyar Népköztársaság egyik legfőbb politikai törekvése. — Minden nép számára létkérdés a béke. De egy kis nép számára különösen az. Mivel élni akar, s meg van győződve róla — Ady szavaival —, hogy „a magyarság érték az emberiség csillagok felé vezető útján”, létkérdés számára, hogy győzzön az ész, a realizmus szava. Létkérdés, hogy úgy alakuljon a világ menete, hogy az emberek, akik számos lényeges kérdésben nem értenek egyet, egy fontos kérdésben egyetértsenek: az új háború elkerülésének a szükségességében, s hogy a gyanakvás világát mindinkább felváltsa a megérteni akarás, a párbeszéd világa. Ügy érzem, az amerikai magyarokkal való kapcsolat, eszmecsere, baráti találkozás ennek a célnak is használ. A. A. 5 • •
