Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-07-29 / 15. szám
Vizsga magyar történelemből A megvalósult elképzelés s % „ „ % teremben a légyzümmögés is repülőgép-berregésnek haitik. Dolgozatírás folyik. Egy többé-kevésbé idegen ország történelméből, irodalmából, népművészetéből kell vizsgát tenni. A válaszokat anyanyelvükön, angolul írják a hallgatók. A helyszín: a Debreceni Tanítóképző Főiskola előadóterme. Akiknek a tudása megméretik : a Dél-Kelet Lousianai Egyetem magyar szakos tanárjelölt hallgatói, akik az egyetem rendtartása szerint egy hónapot Magyarországon töltenek. Az előzmények ismeretesek. A Szövetségi Kormány anyagi támogatásával elkezdődött a „Magyar program'’, azaz a magyar tanárképzés. A 30 jelentkező, három esztendő alatt kétnyelvű, speciális tanári diplomát szerez. Ez nagy lépés afelé, hogy megoldódjék az Egyesült Államokban a magyar származású gyerekek és felnőttek nyelvtanítása. Az eredmény egyik biztosítéka határtalan lelkesedésükben rejlik. Ugyanis ma még semmiféle tankönyv vagy előre elkészített jegyzet nem segíti az igencsak tekintélyes mennyiségű tananyag elsajátítását. így hát az előadó csaknem minden szavát le kell írni, vagy fel kell venni magnetofonszalagra. Magyar történelemből például olyan fogalmakat, történelmi kategóriákat kell megtanulni, amelyeket talán most hallanak első ízben. A honfoglalástól napjainkig terjed a tananyag. A magyar irodalomból csak a legnevesebb alkotókkal ismerkednek. Egyelőre csak kivonatolva tárgyalják a műveket, hiszen sokuk beszél ugyan, de nem olvas magyarul... Dr. Elizabeth Ott, a Hammond Egyetem idegen nyelvű tanszékvezető professzora kivételével a hallgatók valamennyien magyar származásúak. Eltérő szintű nyelvtudásukat szüleiktől, nagyszüleiktől szerezték. Albanyból érkeztek, ahol csaknem háromszáz magyar család él, ahol nagyon sok gyerek ma még a hétvégi iskolákban ismerkedik a szülők anyanyelvével. Meglehetősen nagy feladat és felelősség hárul a debreceni tanfolyam előadóira. Egyrészt úgy kell előadniok a tananyagot, hogy az könnyen érthető legyen, de mégis tartalmazza a legfontosabb ismereteket. Másrészt talán sokkal szigorúbban kell elbírálniuk a hallgatók tudását, mert nem mindegy, hogy ezek a tanárjelöltek a diploma megszerzése után hogyan és mit tanítanak hazánkról. Miért akarnak magyar nyelvet és irodalmat tanítani? Idézzünk most néhány választ. Mr. Alex Kropog: „Bármennyire töröm is a nyelvet, de szüleim jogán magyarnak érzem magam. Szeretnék másokat is hozzásegíteni ehhez a jó érzéshez.” Mrs. Betty Gill: „Sajnos, én csak beszélni tudok magyar nyelven, olvasni nem. Mindössze annyit tudok az országról, amennyit szüleimtől hallottam, egyébként most járok itt először. Sokmindent szeretnék megismerni, hogy átadhassam tapasztalataimat az otthoniaknak. Ezért jelentkeztem az egyetemre.” Mrs. Pollin Martin: „Amolyan titkárféléje vagyok én Albanyban ennek a kezdeményezésnek. Tízen voltunk testvérek és apám mind a tizünket megtanított magyarul. Ha tovább él, egészen biztos megszervezte volna már ezt a tanárképzést, Az volt a véleménye, hogy a befogadó országban is elsősorban magyarok vagyunk. Tőle kaptam a hitemet, az erőt pedig abból merítettem, hogy láttam, hogy az olaszok, franciák, spanyolok a szövetségi kormány támogatásával megszervezték az anyanyelvi tanítást az albanyi állami iskolákban. Ha ők meg tudták csinálni, akkor mi miért ne tudnánk? Már egyre kevesebb a kétkedő, és ez ösztönöz mindnyájunkat. Azért iratkoztam be, hogy a diploma után én is taníthassak az albany-i elemi iskolában. Reméljük, a mi példánk követőre talál, és mindez megszervezhető lesz New Brunswickban, New Orleansban és más magyarlakta településeken is.” * A debreceni tanfolyam programjának kialakításában a Magyarok Világszövetsége is tevékenyen részt vesz, hiszen ez a kezdeményezés egybeesik céljaival. A szabadnapokon és a hétvégeken az ország nagyvárosaival, ipari létesítményeivel ismerkednek a hallgatók. A legfontosabb most az, hogy e meglehetősen rövid idő alatt minél átfogóbb képet nyerjenek országunk múltjáról és jelenéről. Ez egyik záloga annak, hogy az albany-i kezdeményezés eredményes legyen. L. S. ^ Pollin Martin: a legkönnyebb kérdés Már három füzetet teleirtam, mondja Alex Kropog, aki könyvtáros Mátyás király korának ismertetése volt Albanyban Novotta Ferenc felvételei Menczer Béla Budapesten Az Angliában élő Menczer Béla professzor ez év júniusában immár harmadszor látogatott haza. Menczer Béla most 76 éves. 1923 óta, azaz ötvenöt esztendeje él külföldön, de magyarul nemcsak jól, hanem különlegesen szépen is beszél. Tökéletesen beszél és ír az összes nagy nyugati nyelveken, amit rendkívüli nyelvérzékén kívül rendkívüli életútja is természetessé tesz. Bejárta egész Európát. Amerika és Észak-Afrika egy részét. Huzamosabban Ausztriában, Franciaországban, Svédországban, Spanyolországban és Angliában élt és dolgozott. De életében a geográfiai változatosságnál is fontosabb a tartalmi. Titkára volt az emigrációban Károlyi Mihálynak és tanácsadója az etióp császárnak. Hailé Szelassziénak, mint a francia ellenállás tisztje részt vett De Gaulle dakari expedíciójában, s professzora volt több spanyol katolikus egyetemnek. Menczer Béla nemzedéke a magyar ellenforradalmi rendszernek „köszönhette”, hogy már ifjan világlátott lett, országokat és nyelveket ismert meg. József Attila, Illyés Gyula. Duczynska Ilona. Andics Erzsébet, Markos György, Révai József mellett az 1900 körül született értelmiségi korosztálynak úgyszólván minden baloldali tagja 1919 után hosszabb-rövidebb időre külföldre kényszerült. Á „Hunok Párizsban” című regényben Illyés Gyula felejthetetlen képet rajzol a Nyugatra vetett nemzedék hányattatásairól. Menczer Béla azok közé tartozott, akik előbb, még itthon, a lehetetlent is megpróbálták. Csoportjával, melynek Illyés Gyula, Markos György és Szegi Pál is tagja volt. előadásokat, irodalmi és vitaesteket szervezett, röpcédulákat készített és terjesztett, segélyezte a bebörtönzötteket és családtagjaikat. Húsz éves volt, amikor e tevékenységéért másfél évi börtönre ítélték. 1923 elején, Bécsbe került, s itt kezdte meg emigrációs vándorútját, amely végül is életformájává lett. Ma, angol feleségével Angliában él. Főként filozófiával és esztétikával foglalkozik. Világszemlélete az évtizedek folyamán sokat láltozott: az egykori szocialista forradalmár időközben katolikus hivő és gondolkodó lett, aki azonban nem tagadja meg múltját, ma is vállalja régi eszményeit, s igyekszik összhangba hozni őket mai felfogásával. Menczer Béla szinte mindenkit ismert a magyar emigrációban, s számtalan kapcsolatot teremtett a myugateurópai szellemi élet és a baloldali értelmiség képviselőivel. Memóriája sok évtizedes távolságból is pontosan képes időzíteni jelentős találkozásokat, csaknem szó szerinti pontossággal tud felidézni Károlyi Mihállyal vagy Jászi Oszkárral, József Attilával vagy párizsi író barátaival folytatott beszélgetéseket. És azt is tudja, hogy emlékeinek milyen — ma már különleges — ritkaságértéke van a hazai történetírás és irodalomtörténet számára. Ezért is látogat haza szívesen az utóbbi években. És sohasem jön üres kézzel. Ezúttal érkezését már megelőzte egy dokumentumcsomag, amelyet a londoni magyar nagykövetségnek adott át továbbítás céljából. A csomagban az emigráns Jászi Oszkár, az Angliában meghalt kitűnő agrárközgazdász Dániel Arnold, valamint néhány neves külföldi személyiség, köztük Léon Slum levelei és saját korábbi cikkei voltak, amelyek most az MSZMP Párttörténeti Intézetének Archívumába kerültek. Magával hozta „Irodalom és történelem” című tanulmányát, amely valószínűleg a Századok című folyóiratban fog megjelenni. i Menczer Béla és felesége a Magyarok Világszövetségének székházában. Balról: Molnár István, az MVSZ főtitkárhelyettese és dr. Szabó Zoltán, az MVSZ főtitkára Gábor Viktor felvétele Mostani tíznapos látogatása során Menczer Béla egész sor tudományos intézmény meghívásának tett eleget. Találkozott a Párttörténeti Intézet és a Történettudományi Intézet munkatársaival, s a beszélgetés keretében tájékoztatta őket a nála levő történelmi dokumentumokról és egy-két más forrásértékű irathagyaték, például a Dániel Arnold-féle hagyaték felkutatásának fontosságáról és lehetőségéről. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében elsősorban párizsi éveiről és József Attilával kapcsolatos emlékeiről beszélt. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kerekasztal-beszélgetésén „Történelmi bölcselet a modern európai irodalomban” címmel tartott előadást. Kétszer is járt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol az egykori harcostárssal, Demény Pállal korai munkásmozgalmi élményeit vették magnetofonszalagra. És ellátogatott a Magyar Televízió épületébe is, ahol részletes interjút készítettünk vele egyik mesterére, Jászi Oszkárra vonatkozó emlékeiről. A jelenlevők számára igazi élmény volt, ahogyan pontosan és tárgyilagosan, semmit nem nagyítva, de nem is szerénykedve sorolta emlékeit az 1910-es évektől az ötvenes évekig, s vázolta fel két nagy nemzedék kapcsolatának, időleges szétválásának, majd újratalálkozásának szellemi útját. Éreztük: ez a sokat látott és tapasztalt, idős ember eljutott az összegezésnek arra a magaslatára, ahonnan egyszerre tud kemény és világos ítéletet mondani, s minden igazi értéket védeni. Reméljük, hogy még sokszor és hosszú ideig fogja megosztani velünk gazdag ismereteit, emlékeit és életéből leszűrt ítéleteit. L. Gy. 4
