Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-07-01 / 13. szám
A fejlett szocializmus építésének útján EZEK A MAI FIATALOK! A közelmúltban jelent meg Hernádi Miklós közhelyszótára, amelyben egy begyűjtötte hétköznapi nyelvhasználatunk régi és mai banalitásait, frázisait, modorosságait. Az ifjúság címszó alatt találjuk ezt a többnyire elítélően ismételgetett szentenciát: Ezek a mai fiatalok! De 'hát milyenek is a mai fiatalok Magyarországon? Egy ma már klasszikusnak számító idézet szerint: „az ifjúság szükségszerűen másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok között, mint apái.” Aki saját mindennapos tapasztalataiból kiindulva már leszűrte magának azt az egyébként magától értetődő igazságot, hogy a világ a valóság a történelem állandóan változik, fejlődik, az természetesnek tartja a fenti igazságot, miszerint az ifjúság szükségszerűen másképpen rendezi be életét, mint a szülők. A huszadik század negyedik negyedében a fiatalok már más világban élnek, mint szüleik, nagyszüleik. Környezetük megváltozott. Szemtanúi voltak az űrhajózás kezdeteinek, s a világ ezernyi olyan elemét készen kapták, amelyet szüleik csodáltak meg újdonságként annak idején. A mai fiatalok készen kapták a repülőgépet, a rádiót, a televíziót és mondjuk a távfűtést. Még akkor is, ha éppen albérletben laknák, s a hagyományos cserépkályhába hordják fel a szenet a pincéből. De készen kapták a tudatot, hogy mindezek léteznek és elérhetőek. És készen kapták a tudás, a műveltség nyitott ajtajú tárházait is. A tanulás lehetőségeit, gyümölcseit, önmaguk felnőtté növekedésének az esélyeit. És itt a felnőtté érlelődést nem biológiai értelemben, hanem az emberré válás etikai, szociológiai mélységében használjuk. És készen kapták a mai magyar fiatalok a társadalmi igazságosság új normáit is, amelyek egy igazságosabb társadalom, a szocializmus létezésének köszönhetőek. Mit és hogyan használ fel ifjúságunk ezekből a lehetőségekből? Hogyan sáfárkodik a készen kapott értékekkel, s milyen új értékeket hoz létre? Hogyan tanulnak a fiatalok? És ami ezzel összefügg: hogyan készülnek a pályaválasztásra, hogyan illeszkednék bele munkakezdéskor a társadalom életébe? E cikksorozatban már szó esett iskolarendszerünk felépítéséről és fejlesztési terveiről. Egy 1972-ben született határozat kimondja: „Az oktatás-nevelés tartalmának továbbfejlesztése során abból kell kiindulni, hogy az oktatási intézmények nem taníthatnak meg mindent, ami az életben szükséges. Nem adhatnak befejezett műveltséget sem az általános, sem a szakképzés keretében. Az iskolának nem úgy kell válaszolnia a tudomány gyors fejlődésére, hogy a változó ismeretek mind nagyobb tömegét tanítja, állandóan bővítve tananyagát. A tudományos-technikai fejlődés mai szakaszában iskoláink csak úgy felelhetnek meg a társadalmi követelményeknek, ha az alapvető ismeretek tanítására törekszenek, ha a tanulók gondolkodását fejlesztve kialakítják a továbbtanulás igényét és képessé teszik őket a folyamatos önművelődésre.” Ennek a nyitott tanulási lehetőség-rendszemék a széles skálájához tartoznak azok az iskolán kívüli művelődési formák, amelyek a tanulás—szórakozás látszólagos ellentétét feloldva a mindennapi élet feladataihoz kapcsolódva egy magasabb szintű, tartalmasabb életmód körvonalait is felrajzolják. Az ifjúsági szervezet 1978/79-es programjában szerepel a már évek óta folyó „Ki minek mestere?” és „Ki minek szakértője?” vetélkedő. A „Szakma ifjú mestere” címért a fizikai foglalkozású fiatalok, a „Kiváló ifjú szakember” címért pedig a technikus, mérnök, közgazdász, jogász, orvos és más szellemi foglalkozású fiatalok indulhatnak a szakmai vetélkedőkön és pályázatokon. Az „Alkotó ifjúság” pályázat résztvevőd tudományos és technikai alkotásaikkal a népgazdaság, a társadalom eredményeit gyarapítják, a közvetlen termelőtevékenységet szolgálják. Az egyetemek, főiskolák és középfokú oktatási intézmények tanulói a szaktárgyi versenyek, tudományos diákkörök, szakmai klubok révén szerezhetik meg a továbbtanulás, illetve pályaválasztás nagyobb esélyeit Az ifjúsági parlamentek pedig azt a fórumot teremtik meg az egész ifjúság számára, ahol elsajátíthatják az egész társadalom demokratikus igazgatásának az alapelveit és gyakorlatát, s felkészülhetnek a szocialista demokrácia alkalmazására. És hadd szóljunk néhány szót ezzel kapcsolatban az ifjúsági szervezetről, amelynek a neve Kommunista Ifjúsági Szövetség, de mint érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetnek az egész magyar ifjúságra kiterjed a tevékenysége. A szervezet Központi Bizottságának a titkára, Pásztor Gabriella a Magyar Ifjúság hetilap hasábjain így írt erről a feladatról: „A KISZ-tagság joga és kötelessége, hogy a szervezet politikai lehetőségeit az egész magyar ifjúság érdekében kamatoztassa. Javaslatokat tehetünk és teszünk a fiatalok élet- és munkakörülményeit, oktatási-nevelési feltételeit érintő különböző kérdésekben, s a jogszabályokban meghatározott módon pedig élünk a véleményezés, a döntés és az ellenőrzés jogaival.” A tanulás természetes társadalmi következménye a pályakezdés, a munkába állás. Már-már közhelyként hangzik, ha a munkaalkalmakról beszélünk, hogy elég fellapozni valamelyik újság, mondjuk a Magyar Ifjúság állást kínáló hirdetéseit, s a gyógyszergyáraktól kezdve a textilszakmán át egészen a repülőgép-szerelő szakmáig bárhol elhelyezkedhetnek a fiatalok. A pályakezdő diplomások esetében bonyolultabb a helyzet Többségük a nagy városokban, főként Budapesten vállal, vagy szeretne munkát vállalni. Egyes divatos szakmák pedig, amelyek az egyébként remélt fizetésnél jóval magasabb összegekkel csábítgatják a fiatalokat más, fontos területeken okoznak hiányt. Ezt megszüntetendő született meg az általános pályázati rendszert előíró rendelet, amelynek értelmében az egyetemek és főiskolák nappali tagozatán végzett fiatalok, mint pályakezdők három évig csakis pályázat útján helyezkedhetnek el — felsőfokú végzettségüknek megfelelően. <1968. óta az intézmények és vállalatok szabadon írhattak ki pályázatokat, de ennek ellenére például 1969-ben a pedagógusoknak csak nyolcvan százaléka helyezkedett el pályázat útján, s ez az arány 1975— ben már hatvan százalékra csökkent. A műszaki egyetemeken és természettudományi karokon végzett hallgatóknál hatvan százalékról húsz százalékra esett vissza ez az arány, mint erről Buda István munkaügyi államtitkár a Népszabadság hasábjain nyilatkozott.) Ez a rendelet fokozottabb mértékben kívánja összehangolni a társadalmi igényeket és az egyén szabad munkavállalási jogát, hiszen nemcsak a pályakezdők léphetnek fel jogos igényekkel, hogy például képzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztassák őket, hanem a társadalom is joggal elvárhatja, hogy a 'hatalmas összegekért kiképzett szakemberek valóban azokon a területeken helyezkedjenek el, ahol szükség van rájuk, s azzal foglalkozzanak, amire megtanították őket. A fiatalság azonban nemcsak tanul és dolgozik, hanem szórakozni is szeret. Milyen szórakozási lehetőségeket teremtett számukra a társadalom, az ifjúsági szervezet? Az elmúlt évtizedben két és félszeresére szaporodott az ifjúsági klubok száma: a mintegy ötezer klub cselekvő tényezője lett egész közművelődésünknek. 1977 őszén a Kulturális Minisztériumban megalakult az Országos Ifjúsági Klubtanács. Az elnöke Barabás János lett, aki a következőképpen nyilatkozott a Magyar Ifjúság munkatársának arról, hogy mi jellemzi az ifjúsági klubokat: „A sokszínűség... a tartalmi gazdagság ... Gondolok itt elsősorban a közéleti töltésű, cselekvést, aktivitást igénylő programok gyarapodására, a politikai, munkásmozgalmi, népi hagyományok és a modern művészetek iránt megnövekedett érdeklődésre. A szórakozási szokásokban bekövetkezett változásokra: a pop- és rockzene mellett a fölkzenei törekvések megjelenésére, a táncházak, a közös éneklés és játék népszerűsödésére, az egyre nagyobb szerephez jutó sportprogramokra, közös kirándulásokra, táborozásokra. Ez a sokszínűség kifejeződik a speciálisabb érdeklődésre építő klubok létrejöttében is. Tovább gyarapszik például a fiatal utazók, filmbarátok, az irodalmat vagy más művészeti ágakat kedvelők klubjainak a száma." Tanulás, munka, pályakezdés, szórakozás — csupán néhány alapkérdésről esett szó, s beszélnünk kellene még az ifjúság egyéb problémáiról is: a szerelemről, a családalapítás nehézségeiről, szépségeiről, az otthonteremtés, a gyereknevelés hétköznapjairól. Ám mindezek a kérdések már egy másik cikk témájául is szolgálhatnának, s voltaképpen már „felnőtt” gondok is. Summázatul hadd kanyarodjunk vissza a bevezetőben idézett közhelykijelentéshez: Ezek a mai fiatalok! Az elmondottakból kiderült, hogy sok-sok készen kapott lehetőséggel okosan gazdálkodó ifjúságunk a valóságot és önmagát átformáló növekedése során még az egyébként igen makacs közhelyek közül is lassan-lassan megváltoztat egyet, hiszen az öregesen zsémbes és korholó rosszallás — Ezek a mai fiatalok! — hovatovább szülői dicséretté, büszkeséggé nemesedik, abban a reményben, hogy a mai felnőttek munkáját a fiatalok folytatják — még eredményesebben. Nyáron, a nemzetközi építőtáborokban együtt dolgoznak a külföldi és hazai diakok MTI — Erezi K. Gyula felv. Tanácskozik a Diákparlament... MTI — Rózsás Sándor felv. Szakmunkástanulók szakmai versenye az Astoria Szállodában MTI — Danis József felv. A szakma kiváló tanulóinak versenye a Bánki Donát Ipari Szakmunkásképző Intézetben Apostol András MTI — Balaton József felv. 7
