Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-07-01 / 13. szám
)• 45 000 hektáron gazdálkodik az ország legnagyobb területű állami gazdasága a Hortobágyon. A felsőfokú jelző illik a szélsőséges természeti viszonyokra is. Itt hull az országban a legkevesebb csapadék, szinte mindig fúj a szél, a szikes-fehér földek, az ősgyepek a gazdaság jellemzői. Valamikor, évente alig pár száz holdat forgattak még meg az ekék ezen a vidéken. A cívisek jószágait terelgették Szent György-naptól az első hó lehullásáig a pásztorok a végeláthatatlan pusztán. Járt itt Jókai is. Sárga rózsa című híres regényében így írt a Hortobágyról; „A pusztán nincs ösvény, kocsinyomot, patkónyomot menten benő a fű. A végtelen láthatárig nincs más, csak fű, egy élőfa, egy kútágas, egy kunyhó nem zavarja meg a fenséges zöld sivatag országát.” A sokat emlegetett, ma már turistacsalogató pusztán ezúttal nem az idegenforgalmi látványosságot, a romantikát kerestük dr. Márai Pál mezőgazdasági mérnökkel, a Hortobágyi Állami Gazdaság egyik vezetőjével, hanem a dolgos mindennapok zajló tevékenységét kísértük figyelemmel. Kalandoztunk, beszélgettünk, ültünk lovon és teherautón, néztük a ménest, a gulyát, a termést, a termelést, az embert, a munkát, egyszóval mindazt, ami életet ad a gazdaságnak... — A romantika mögött, itt korszerű mezőgazdasági nagyüzem működik — mondja dr. Márai Pál. — Legfontosabb a juhászat és a baromfitenyésztés. Ebben a két ágazatban szinte nagyhatalmak vagyunk. Foglalkozunk szarvasmarha-tenyésztéssel, tejtermeléssel, hústermeléssel. A Holstein-Friez fajtát hasznosítjuk, s importáltunk teheneket, bikákat az Egyesült Államokból is, a híres Hereford fajtából. Az 5600 hektáros tóban évente 40—42 ezer mázsa halat nevelünk. — És miért tartják a szürke gulyát? — Nemcsak azért, mert őseink állata, s nem is azért mert idegenforgalmi látványosság. Az állatnemesítők napjainkban is fölhasználják a szürke marha értékes adottságait: a tej magas zsírtartalmát, a bizonyos betegségekkel szemben tanúsított ellenálló képességet. A száz évvel ezelőtti másfél millió magyar szürkéből jelenleg 1200 darab van az országban, ebből mintegy 910 a Hortobágyon található. Ez ma a génbank. A Hortobágyi Állami Gazdaságban van Európa legnagyobb juhászata. — 70—75 ezer birka, juh található egyidőben a gazdaságban — kalauzol tovább a szakember —, Pentezugtól a Pece-érig vagy másfél száz helyen. Az az igazság, hogy a juhtenyésztés csak az utóbbi években kezdett újjáéledni. A műszálak nyolc-tíz esztendővel ezelőtti diadalmenete, az akkori gyapjúárcsökkenés nem növelte a tenyésztési kedvet. Mi, itt a Hortobágyon még akkor sem apasztottuk le az állományt. S most 45—50 ezer mázsa húst exportálunk, főként pecsenyebárányt. Itt a gazdaságban megszokott látvány a sok-sok tyúk, liba, kacsa. A hápogás, gágogás: óriási hangzavar a falutól elszokott embernek... Az igazi meglepetés nem is ez, hanem a gyöngytyúk. Sosem hittem volna, hogy enynyi létezik, egyszerre, egy helyen. ■ — Lehetőségeink és adottságaink alapján nagyüzemi formában láttunk néki a gyöngy tyúk tenyésztésnek. Nem volt egyszerű dolog, mert a gyöngytyúk még ma sem teljesen domesztikált, háziasított állat, nehezen bírja a nagy tömegű tartást. Szerencsére sálkerült jó megoldásokat találnunk. Az eredmény: Magyarországon a gyöngytyúk tenyészanyagának 95 százaléka nálunk van. Debrecennek van egy vize. Kinek Hortobágy a neve. Arra van egy kőihíd rakva. Kilenc lyukra van állítva . . Ezt énekelték annak idején a csikósok, a bujkáló szegénylegények, meg a betyárok is — jut eszembe, amikor a híres-nevezetes hídon átmegyünk. Igen, aki a Hortobágyon jár, bizonyos, hogy megnézi a kilenclyukú hidat, de a puszta nem itt kezdődik és nem itt ér véget. A sok-sok látnivalót elsorolni is nehéz lenne. Ilyen például a Kékvércsék erdeje. Igen, az erdő. Nagyon régen; a Hortobágyon hatalmas erdőségek húzódnák. Az ohati és a margitai erdők tölgyesei ma már csak gyér képviselői a múltnak. Kétezer év alatt az emberi tevékenység következtében a Hortobágyról eltűntek az erdők, pedig még a XV. században is bőven volt fa. Az erdősávok a debreceni Nagyerdőhöz csatlakoztak. Debrecen város levéltárában őriznek erről följegy2éseket. Hunyadi Mátyás 1460-ban, Budán kelt levelében megparancsolta debreceni tisztjeinek, hogy a debreceni polgárokat az ő szülei által nekik adományozott erdők és a Hortobágy vizein való átkelőhely használatában ne akadályozzák. Ugyanabban az esztendőben aztán megerősítő levél alapján a hortobágyi erdők védelmét és tisztét újra és örökre Debrecen városának adományozta. Az írásos emlékekből kitűnik, — mint a megerősítő levél is írja — „ha véletlenül a várost tűz érné, könnyebben felépülhetne azon erdőkből”. Ez hát a régmúlt. Manapság már csak nádat látni a vizek mentén, azt viszont rengeteget. — így igaz, a nád rendkívül fontos tényező a gazdaság életében. Azelőtt csak gonddal járt, nem tudtunk mit kezdeni vele. Most körülbelül 1,1 millió kévét vágunk le, saját üzemünkben dolgozzuk föl, s csaknem az utolsó szálig exportáljuk. S még egy: jól keresnek vele az asszonyok. A nádfeldolgozóban több mint 200 asszonyt foglalkoztatunk, akik elszámoláskor sokszor vastagabb borítékot visznek haza, mint a férfiak. — Ha már a pénzre kerített szót... milyen helyzetben van a gazdaság? Kapnak-e állami támogatást? — Erre már nincs szükségünk, megállunk mi a magunk lábán. Ennek eléréséhez persze jó munka kellett, a jó munkához pedig meg kellett teremteni az ideális munkakörülményeket. Az elmúlt esztendőkben gyorsult a fejlődés. Megváltozott a tanyavilág. Fürdőszoba nélküli ház nincs is a központban. Autó, tv, hűtőszekrény? Jobb a helyzet, mint Balmazújvárosban. Hűvösödi'k. A szürkületben a lódobogást jobban halljuk. Kiszállunk a kocsiból. — Igaz is, a lovak. Miért foglalkoznak lovakkal? Manapság a ló már nem játszik olyan szerepet a mezőgazdaságban, mint régen. — Tudja, a Hortobágy ma sem képzelhető el ló nélkül. Meg aztán a hagyomány is kötelez. Sportolásra alkalmas lovakat tenyésztünk. Természetesen nem vetendő meg a lótenyésztés idegenforgalmi szerepe sem. Csikósaink csodálatos bemutatót tudnak rögtönözni. Lenyűgöző látvány a vágtató, a meghajtott ménes. Változik, átalakul a Hortobágy, de a régi varázsa is megmarad. Az itt élő idős emberek mondják, hogy a mai puszta szebb, mint a fél évszázaddal ezelőtti. Nem anynyira vad, nem annyira kietlen. De a cifraszűrös pásztorembereket már hiába keresnénk a pusztán. A csikósok, a gulyások unökái már traktoron, kombájnon ülnek. A kutakból a vizet búvárszivattyú húzza föl... Dombóvári Gábor Jobb oldali kép: Saját hűtőkocsik szállítják a feldolgozott hústermékeket Halkeltető. Jobbra: Egy szép példány a ponty tényé Az Amerikai Egyesült Államokból importált Hói TEIEF 8
