Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-07-01 / 13. szám
1 BUDAPEST ■ TÖRTÉNETE W Népgyűlés a Nemzeti Múzeum előtt. 1848-ban 1. A forradalmi ország szíve „Ez a kötet Budapest történetét szándékozik bemutatni két forradalom között... Az egyik forradalom 1848-ban a polgári viszonyokat teszi uralkodókká Magyarországon ... a másik 1918-ban méhében hordja a nemsokára fellobbandó első magyar szocialista forradalmat... A kor Európában a nagyvárosok kialakulásának időszaka... Ennek sodrába lépve emelkedik fel e hét évtized folyamán Budapest is a legnagyobb európai városok sorába... A fejlődésben összefonódó sokféle tényező és sokféle ellentmondás talaján képesen arra, hogy otthont adjon a kor legmodernebb eszméinek, de arra is, hogy a velük szemben álló maradiság gyűlöletének célpontjává is váljék .. A hatalmas vállalkozás most megjelent nyolcszáz oldalas negyedik kötetének bevezetőjéből idéztük e sorokat, amelyek nemcsak meghatározzák a kötetben tárgyalt korszak határait, hanem roppant tömören meg is fogalmazzák e korszak tartalmi lényegét. Hihetetlenül gazdag, jobbára most először feltárt tényanyag teszi hallatlanul érdekes olvasmánnyá s egyben értékes tudományos forrásmunkává a kötetet Első része — A forradalmi ország szíve —, Spira György munkája, egy készülő monográfia rövidebb változata, amely az 1848-as forradalom és szabadságharc akkor még három önálló városának, Pestnek, Budának és Óbudának történetét foglalja össze. A márciusi napokat Pest már nagyvárosként érte meg: lakóinak száma meghaladta a 102 000-et, de Buda alig 37 000-es, Óbuda pedig mindössze 10 000 lakosú kisváros volt A fejlődés gyorsaságára jellemző, hogy a 48-at megelőző öt esztendőben Pest lakossága 40 százalékkal nőtt a lakóházak számának növekedése pedig ez idő alatt mindössze 10 százalék volt Kétszer akkora lakbért kértek Pesten, mint Budán ... S a város 269 utcájából még 153 kövezetlen volt, amikor a márciusi ifjak végighaladtak rajtuk ... Pest ékkor már az ország gazdasági és kulturális életének központja volt, de a politikai élet súlypontja még csak most kezdett ide áttolódni. Az országgyűlés Pozsonyban gyűlt össze, s a főhatalom Becsben székelt De 48 tavaszának palermói, párizsi majd bécsi forradalma Pestnek kedvezett, s a soron levő József-napi vásárra özönlő vidékiek — a pestiekkel összefogva — bázist nyújthattak a forradalomnak, amelyet a márciusi ifjak készítettek elő, s vitték győzelemre. Több mint ezer egyetemi hallgató, csaknem tízezer céhlegény, háromezer gyári és manuíaktúramunkás, több mint hétezer napszámos, hétezer férficseléd s többezer alkalmi munkás alkotta azt a tömeget, amely reménykedve Petőfiék mögé állt Kiemeli a kötet a másfélezer zsidó mesterlegény, bolti segéd, félezer mesterember és ezer kereskedő szerepét, akik jogfosztottságukban szintén a forradalom mellé álltak. Korántsem volt ilyen egyértelmű a Pesten élő liberális nemesség magatartása, amely csak akkor csatlakozott a forradalomhoz — csillapító, fékező szerepének reményében —, amikor annak győzelme már kétségtelenné lett Még kevesebb lelkesedéssel fogadta az eseményeket a város törzsökös polgársága, azon belül is a majdnem kétezer - nyolcszáz céhbeli mester, mivel az ő szemükben a polgári átalakulás egyértelmű volt az elavult cóbkeretek lerombolásával és a bontakozó nagyipar versenyével. Mindez még nyomatékosabban jelentkezett a két budai város esetében, amely különösen félt a rohamosan növekvő Pest versenyétől. A szerző ezután az adatok sokaságával követi az ismert politikai események mögött rejlő gazdasági erőket, a tavaszi gazdasági válságot, az ezüstpénz eltűnését, a hitelek felmondását, a pesti kereskedők előtt hirtelen felbukkanó csőd rémét, a céhlegények jogkövetelő mozgalmait, sztrájkjait, majd e mozgalmak kordába szorítását, megszelídítését és a céhreformot, amelyek mind-mind befolyásolták a forradalmi erők hullámzó küzdelmét az újra és újra feltámadó reakcióval. Aztán elérkezett a színvallás ideje, a fegyveres harcé, amikor már nyilvánvalóvá lett a szakítás a bécsi udvarral. Egyrészt ezrek jelentkeztek önkéntesen a honvédseregbe, másrészt a városi közgyűlésben a határozatképességet a töredékére kellett leszállítani, mert annyi tanácsos úr maradt távol a közügyektől, s húzódott meg házában, várva, hogy nélküle dőljön el a haza sorsa. S míg a szabadcsapatok szervezése országszerte folyt, az augusztus 17—i közgyűlésen megajánlott pesti csatárok létszáma még szeptember végén is alig haladta meg az ötszázat. A fegyveres harcok kitörése azután meghozta a konjunktúrát, azaz a bőséges hadiszállításokat. De — tudjuk jól a történelemből: a három város egy esztendő alatt kétszer cserélt gazdát. 1849 januárjában a forradalom visszavonult, s a császári csapatok megszállták a rebellis városokat. Megkezdődött a számonkérés, a bosszúállás, amelyet egyaránt kísért a behódolás meg a tiltakozás és az ellenállás. S három hónap múlva jöttek a felszabadító honvédseregek, hogy Buda diadalmas, de fölösleges hosszú ostromának mámorát még ki sem aludva, következzék az öszszeomlás. A három város egyesítésének terve már akkor felmerült, s ha van idő megvalósulására, sok hiábavaló torzsalkodást lehetett volna megtakarítani. E harcok és megalkuvások közepette lett visszavonhatatlanul az ország vezető központja a jövendő Budapest. B. P. A császári csapatok bevonulása Pestre az új Lánchídon, 1849. január 5-én (Wilhelm Hamming litográfiája) Novotta Ferenc reprodukciói A forradalom alatt tető alá került legnagyobb pesti középület, a ma is álló Üllői úti laktanya (Fuchsthaller Alajos rézmetszete). Lent: 1849. május 3-án a császári csapatok a várból bombázták Pestet. Az Űjvásártéren több ház kigyulladt (Kölbl Sámuel tusrajza) 6
