Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-17 / 12. szám
Ó7 „Hajdú vármegye egyik legszegényebb községe” — így jellemezte a Néplap 1945. április 8-i pzáma Téglás községet. Téglást annak idején háromezren lakták, a településihez háromezer hold fiöld tartozott, amelyből kétezer grófi 'tártok volt... Az emberek a földosztás után is ,nehezen boldogultak a futóhomokon. Kenyeret kellett adni a kezükbe, biztos kenyeret. A biztos kenyeret, a biztos keresetet egy idetelepített gyár, majd a már gépesített szövetkezeti gazdálkodás hozta el a volt zselléreknek és családjaiknak. — Nehezen szokták az emberek a kötöttséget, a több műszakot... — emlékezik Lévai Imre, a 26 évvel ezelőtt Tégláson fölépített nagyüzem, a Hajdúsági Iparművek vezérigazgatója. — A legegyszerűbb háztartási gépek gyártásával 'kezdtük a munkát, hiszen a dolgozók nagy többsége szakképzetlen volt, legtöbbjük a nyolc általánost sem végezte el. így aztán nemcsak szakmunkásképző tanfolyamokat, hanem általános iskolai osztályokat is indított a gyár. Sok nő is gyári munkás lett, mivel errefelé a nagy család járta és rájuk fért a két kereset. Ezért a bölcsőde és óvoda építés már a kezdet kezdetén a gyár egyik fontos programja volt. A nők — akiket azelőtt teljesen lekötött a gyerekekkel való vesződés, a ház körüli munka — különösen nagyra értékelték, hogy munkájuk most ,már pénzzel is mérhető. — A Hajdúsági Iparművek kapunyitását az emberek életmódjának, szokásainak'hallatlanul gyors változása követte. Az ifit dolgozók egyre jobban adtak magukra. Korábban egész nap azt a ruhát viselték, amiben a földeken dolgoztak, az állatokat gondozták. Munkaruha? Azt sem tudták, mi fán terem. Az üzemi öltöző, a fürdő hamar fölébresztette a rendszeresebb tisztálkodás, a kulturáltabb öltözködés igényét, amire most már fielt is a fizetésből. Különösen a nőknél volt ez szembetűnő, hiszen errefelé azelőtt nem ismerték a nylon harisnyát, a körömlakkot, a rúzst... De változtak a családi körülmények is. Házcsere, bútorvásárlás — és ami a legfontosabb: csakhamar a gyerekek jövőjére sem azzal a beletörődéssel tekintettek, hogy „én is paraszt voltam, te is jó leszel parasztnak”. Taníttatták őket, szakmát adtak a kezükbe. Aztán előtérbe került az a kérdés: mit kezdjenek a gyári munkások a szabad idejükkel. A kert, a jószág ugyan ma is sokaiknak ad munkát műszak előtt, műszak után, de különösen a fiatalabbját ez a tevékenység már nem köti le. Ma dolgozóink több mint negyven százaléka tanul. Saját sportegyesületünk van, a Hajdú ,Vasas — labdarúgó, súlyemelő, atlétikád és tollaslabda szakosztállyal — és kultúrházunkban is ki-ki megtalálhatja a kedvére való szórakozást. Nem csupán a szőkébb környezet, az egész ország életmód-változásának is kövétője-elősegítője a téglási gyár. Hiszen a Hajdúsági Iparműveknek, Magyarország legnagyobb háztartási készülékeket előállító gyárának lépést kell tartania a javuló életszínvonal szülte új igényekkel. Először — lassan tíz esztendeje — egy jugoszláv céggel kötöttek kooperációs szerződést automata mosógépeket gyártására. A Hajdú-automaták egy csapásra meghódították a hazai piacot. Tavaly a német szövetségi köztársaságbeli AEG cég licence alapján kezdtek gyártani két még korszerűbb típust. Ugyanakkor az először 1957-ben gyártott hagyományos keverőtárcsás mosógépeik iránt is nagy még a kereslet. Bár gyártásuk nem gazdaságos, a .tárcsás mosógép továbbra is szerepéi á Hajdúsági Iparművek dkklistáján. — Mi a kettősség oka? — Életszínvonalunk, a jövedelmi arányok és a települések közötti különbségek — summázza a vezérigazgató. — Jelenleg a hazai háztartások 80 százalékában van mosógép, 70 százalékában centrifuga. Ám egy automata mosógép tízezer forinton felüli összegbe kerül. S bár az automatákat egyre többen vásárolják, — olyannyira, hogy a legutóbbi időkig nem is tudtunk elegendőt gyártani — a kisebb jövedelmű családok ma még meggondolják, hogy a drágább automatát, vagy a jóval olcsóbb keverőtárcsás típust válasszák-e. A fiatalok azonban — ha szerényebb jövedelműek is — gyakrabban döntenek az automata mellett, mert általában többre értékelik az így nyert szabad időt, mint az idősebb generáció. Ám sajnos ma még sók helyütt — például a tanyákon — a vezetékes víz hiánya miatt, aki akar sem tud automata mosógépet vásárolni. Aztán az is beleszól a hagyományos és az automata mosógép vetélkedésbe, hogy vidéken a villany-díjszabás drágább, mint Pesten, s az automata több áramot fogyaszt. Így hát gyártjuk, és még jó ideig gyártani fogjuk a keverőtárcsás típust, elsősorban a hazai vásárlóknak, de ennék a termékünknek is igyekszünk külföldi piacot teremteni, hogy gazdaságosabb legyen az előállítása. — A korszerűbb termékek azonban bizonyára könnyebben értékesíthetők ... — Csak a legkorszerűbb típusok lioencét érdemes megvásárolnunk. Ezek a típusok külföldön is jól értékesíthetők, tehát gazdaságosan, százezres sorozatban gyárthatjuk. Az AEG-licence alapján tavaly októberben indult él a sorozatgyártás, és máris árulják egyes nyugati országokban: a Német Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában, a Közel-Keleten, de partnerünk, az NSZK-beli cég kereskedelmi útján eljutnák a Hajdúsági automata mosógépek Japánba és a Dél-Afrikai Köztársaságba is. Forróvíz-tárolóinkat, lapradiátorainkat saját mérnökgárd'ánk fejlesztette ki, s ezekkel a termékeinkkel is nemzetközi sikereket értünk el. Jelentős tétel forróvíz-tárolót rendeltek francia kereskedők. Lapradiátoraink Ausztriában is kelendőek. Az NSZK piacra úgy igyekszünk forróvíz-tárolóinkkal bejutni, hogy egy ottani céggel közös gyártásról tárgyalunk. Általában arra törekszünk, hogy a külföldi partnerekkel ne csak vevő-eladó viszonyít, 'hanem termelési együttműködést alakítsunk ki. Ez a fajta kapcsolat biztosabb piacot ígér. • Téglás községben s a szomszédos Hajdúhadházán — lakosságuk nagyobb százalékban ipari munkás, mint Debrecené — új bölcsőde, óvoda épül a gyár támogatásával. Téglás közterületének nagy része parkosított, a községbeliek társadalmi munkája jóvoltábóL Idén tavasszal újabb nyolcszáz facsemetét és ötszáz rózsatőt ültették az utak mellé. Folytatódik a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése, korszerűsítik az utakat. Űja'bh húsz munkáslakást adnak át a Hajdúsági Iparművek lakótelepén — bizony több is elkelne. Kisáruház, vegyes boltok már vannak, de az áruválaszték még nem kielégítő, szaküzletek is kellenének ... A gyár saját buszai — amelyekkel a környező 14 községből szállítják a dolgozókat — modernek, kényelmesek. Am a bérautóbuszdk bizony 'kiszolgált jószágok, sok haj van velük... 'Évről évre több gyereket fogadnak az óvodák-bölcsődék, de helyhiány miatt még most sem vehetnek föl minden jelentkezőt Ebben az esztendőben befejeződik a gyár rekonstrukciója, a termelési érték 1975-höz képest megkétszereződik, a devizabevétel 1980-ig a tervek szerint megsokszorozódik. Bizonyára több jut majd községfejlesztési célokra is. Ám Téglás fejlődésének, a munkahely és a lakóhely komfortosabbá válásának fedezete nem csupán anyagi természetű. Biztosíték erre az a szemlélet is, amely számon tartja a munkások gyárkapun túli örömeit gondjait is. Kép és szöveg: Balázs István Az NSZK-licenc alapján gyártott „MIDIMAT”-ok a minőségi ellenőrzés szalagján. Jobbra: A számítógép teremben A téglási főutcán. Jobbra: Seres Miklósné és Boros Erzsiké a közeli Bököny községből jár be a téglási gyárba
