Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-17 / 12. szám
1 KOKTÉLPARTI A VILÁGSZÖVETSÉGBEN A színházi évad zárása előtt minden évben összegyűlnek a szülészek, énekesek, rendezők a Magyarok Világszövetsége székházában és vidám koktélpartin elmesélik egymásnak élményeiket, amelyeket a külföldi vendégszerepléseken szereztek. A beszélgetésekből állítottunk össze egy kis mozaikot. Balázs István, Lintner Sándor, Sós Péter János, Gábor Viktor felvételei „Itt van a teljes Vígszínház?” — kérdezte tréfásan Bárdy György amikor belépett a terembe. — Itt van a teljes Vígszínház? — továbbítottuk a kérdést Lázár Egonnak, a színház titkárának. — Nem a teljes társulat, csak azok akikkel Ausztriában vendégszerepeltünk. Ruttkai Éva, Kútvölgyi Erzsébet, Béres Ilona, Kern András, Bárdy György, Hegedűs D. Géza és Valló Péter rendező volt velünk a bécsi, a salzburgi és a linzi fellépéseken. Elkísért bennünket Presser Gábor zeneszerző is, akivel olyan sokat dolgoztunk együtt, hogy a színház tagjának is tekinthetnénk. Várkonyi Zoltán magyarul és németül vezette a műsort, amelyben részleteket adtunk elő zenés darabjainkból is. Mindenhol nflgy szeretettel fogadtak bennünket és talán mondanom sem kell, forró tapssal búcsúztattak mindenkit... Horváth Tivadar a Vidám Színpad, a Radnóti Színpad, a Rádió, a Televízió népszerű színésze, rendezője. — Vidám műsoros esttel léptünk fel bécsi, grazi és burgenlandi magyar közönség előtt; Hajdú Júlia, Géczy Dorottya, Váradi Hédi és jómagam. Karinthy Frigyes műveiből adtunk elő, majd a szünet után sanzonok következtek, örültem amúak, hogy Karinthy általam oly nagyra tartott humora Ausztriában is értő közönségre talált. De egyébként is jó volt látni, hogy az Ausztriában élő magyarok milyen féltő gonddal ápolják a magyar kultúrát. Ezt a ragaszkodást legszebben talán az oberwartiak esete példázza, akik mint bérlettulajdonosok rendszeresen átruccannak magyar színházat látni — Szombathelyre. Presser Gábor, népszerűbb nevén Pici (190 centi és vagy száz kiló) ezúttal nem előadóként, hanem szerzőként kapott meghívót. Bécsi vendégjátékain a Vígszínház rendszeresen játssza az ő műveit: — Három zenés darabot készítettünk együtt a Vígszínház fiataljaival. A „Képzelt riport egy popfesztiválról”, a „Harmincéves vagyok” és a Fejes Endre regényéből készült „Jó estét nyár, jó estét szerelem” zenéjét én írtam. Nagyon szeretem a színházi munkát, a színházi zenét. S talán így közelebb kerültem a külföldi hallgatókhoz is. Mikes Lilla és a várbeli Korona cukrászda neve szinte összeforrt. Néhány évvel ezelőtt indította el az előadóművésznő a Korona Pódium műsorait: egy-egy művész önálló irodalmi estjét, vagy bizonyos témák körüli előadóesteket. Ezekből is a legnépszerűbbé a kétnyelvű előadóestek váltak. — Igen sok külföldi jár hozzánk a Koronába. A külföldiek között azonban gyakran hallani magyar szót. Nagyon sokszor magyarok, magyar származásúak jönnek el a kétnyelvű estekre. Van, aki mindkét nyelvet érti, van, aki csak az angolt, franciát vagy németet. De mindenképpen a magyar irodalomhoz kerül közelebb. Vámosi János és Záray Márta, az „örökzöld” művészházaspár Angliából érkezett haza. A legmeglepőbb az volt, hogy a közönség soraiból egyre-másra új lemezünk dalait kérték — meséli Vámosi János. — Hiába, a hanglemezek útjai kiszámíthatatlanok. A boltokban már fogyóban vannak lemezeink, új felvételünk pedig még csak most került stúdióba. — Tehát most Vámosi— Záray hiány lesz? — Nem. A hanglemezek ugyan fogynak, a lemezgyártó azonban magnókazettán is megjelentette lemezünk anyagát. Kíváncsiak vagyunk, ezzel a világ melyik másik pontján találkozunk legközelebb. Az angliai vendégjáték egyik résztvevője volt Angyal János is. Együtt ment Vámosiékkal, de nem együtt jöttek haza: — Én még maradtam néhány napot, hogy megnézhessem a Wembleyben az angol—magyar mérkőzést. Zászlót lobogtatva mentünk a stadionba, de visszafelé igyekeztünk minél hamarabb és csöndesen a szállóba érni. Berdál Valéria és Juhász József a szegedi operatársulat művésze. A Német Szövetségi Köztársaságban léptek fel: Nürnbergben, Essenben, Kölnben. A kölni Stadthalleban vagy nyolcszázán hallgatták előadásukat. Opera, népdal és operett egyaránt szerepelt műsorukon. — Jutott-e idejük arra is, hogy turistaként is szétnézzenek? — Bizony nem sok — válaszolják. — Időnk igencsak szűkreszabott volt. Ám a kölni dómot azért nem hagyhattuk ki, és hazatérőben a Rajna-völgyében is gyönyörködtünk. — Idén elkezdődött a Szegedi Nemzeti Színház felújítása. Hogyan érinti ez az operatársulatot? — A város egyik moziját alakították át ideiglenesen az operaelőadások számára, és a felújítás ideje alatt többször lépünk majd föl Csongrád és a szomszédos megyék településein, valamint Grazban, az ottani operatársulat szegedi vendégszereplésének viszonzásaképpen. A magyarnóta, a népdal olyan műfaj a magyar ember számára, mint a sportban a foci. Mindenki „űzi”, mindenki „ért hozzá”. Gaál Gabriellával is sokszor énekelt már együtt közönsége itthon és határainkon túl egyaránt. Az MVSZ utazó művészcsoportjaiban törzstagnak számít, hiszen 1959 óta látogatja Nyugat-Európa magyar egyesületeit. Legutóbb Belgiumban és Franciaországban lépett fel. A következő „kaland” emlékét erről az útjáról hozta magával. — Belgiumban szállt le velünk a repülőgép, de az első előadásunkat Franciaországban tartottuk. Amikor aztán vissza akartunk térni Belgiumba, nem engedtek bennünket, mert tévedésből csak egyszeri belépési engedélyt ütöttek be az útlevelünkbe. Ekkor aztán a határállomáson elkezdtünk teli torokkal cigánydalokat énekelni. A határőrök egy ideig döbbenten hallgatták „műsorunkat”, majd egyszeresük intettek, hogy mehetünk. Ki hitte volna, hogy nótaszóval hivatalos ügyeket is el lehet intézni? Bodza Klári szerte Nyugat-Európában népzenei összejöveteleken, lép fel, s a magyar népdalok sajátos zenei világát ismerteti meg hallgatóival. Közel állnak hozzá a virágénekek is. — Azokon az esteken, amikor kizárólag magyar közönség előtt léptem föl, az első pillanatban meg kellett teremteni azt a légkört, hogy ez, amit csinálok, valami más, mint a megszokott cigányzene. De néhány dal után már nem kell semmit magyarázni. A dalok önmagukért szólnak. „Egyszemélyes színház egyetlen színésze” — írta Békés Italáról múltkoriban a Pesti Műsor riportere. Énekel, táncol, mesét mond, mandolinon játszik, ha kell a művészi torna, az akrobatika elemeit is beépíti előadásaiba — és ami különösen nagy vonzerő műsoraiban, az a kapcsolatteremtő készége. Nem megnevetteti, hanem együtt nevet közönségével. Nem beszél hozzánk, hanem beszélget velünk. Ezért fogadják mindenütt szeretettel. Tíz éve járja Nyugat-Európa országait a Magyarok Világszövetsége művészcsoportjaival. Idehaza egyik kedvence a gyerekeknek is, legutóbb a Gyerekszínház Trallala és Lalla című előadásán aratott nagy sikert. Régóta dédelgetett terve, hogy találkozzék a külföldön élő magyarok gyerekeivel is. — Én játszom a gyerekekkel — mondja — s a játék nyelvét minden gyerek érti. Kevés szóval, inkább játékkal, zenével, mimmel komponálom meg itthoni gyerekműsoraimat is, ezért azt hiszem, hogy az esetleges hiányos nyelvismeret ellenére is a kinti gyerekek könnyen megértenék. Kétnyelvű előadásokra is gondoltam, magyar meséket mondanék és színes diaképekkel illusztrálnám. De nem titkolom, egyik célom az lenne ezekkel a műsorokkal, hogy kedvet ébresszek a gyerekekben a magyar nyelv tanulására — s tanításának játékos módjára a szülőknek is adjak néhány ötletet. Nyári programja igencsak zsúfolt. Fellép az „Egy kis hazai”-ban, a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitéz előadásában a boszorkányt alaktíja, s az Állami Ifjúsági Bizottság felkérésére harmincöt önálló műsort tart az ország különböző településein. Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője, dr. Szabó Zoltán, a Magyarok Világszövetsége főtitkára Ruttkai Évával, az MVSZ elnökségi tagjával beszélget Váradi Hédi, Géczy Dorottya és Hajdú Júlia. Jobbra: Horváth Tivadar, Béres Ilona, Apostol András, a Magyar Hírek főszerkesztő-helyettese és Bencze Ilona Békés Itala és Pécsi Ildikó. Jobbra: Vámosi János, Záray Márta, Keszler Pál, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője és Gaál Gabriella Vámos László rendező, Molnár István, az MVSZ főtitkárhelyettese és Várkonyi Zoltán, a Vígszínház igazgatója. Jobbra: Huszti Péter és Komornik Vilmosné, az MVSZ főmnnkatársa
