Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-20 / 10. szám

\ EGYÜTTÉLÉS — MAGYAR TALAJON Rögtön magyaráznom, értelmeznem (kell a címet. Az alábbi tűnődések témáját szabatosabban kifejtve körül­belül így lehetne megfogalmazni: a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság létezése és békés egymás mellett élése, ahogyan az Magyarországon megmutatkozik, a magyar közgondolkodásban tükröződik. Az indítékot hozzá egy egészen másirányú stúdium adta. Két hét magyar sajtóján rágtam át magam, szinte sorról sorra, egy adat után kutatva, amelyet — esküdni mernék rá — újságban olvastam, de nyomtalanul eltűnt előlem. (Azóta sem találom.) E művelet közben ötlött a szemem­be az, hogy a magyar tömegkommunikációban, tehát az általa informált és formált közvéleményben is milyen kézzelfogható realitással jelentkezik a két német állam nem egyszerűen békés egymás mellett élése, hanem békés egymás mellett tevékenykedése egy más ország, az adott esetben a Magyar Népköztársaság területén és irányában. S^t: érdekes módon, tematikát, működési területet tekint­ve — nyilvánvalóan nem összehangolt, még nem is terve­zett, hanem csupán az adottságokból és követelményekből önként adódó — valamiféle párhuzamosság figyelhető meg az együttműködési szándékokban és gyakorlatban. Itt van először is a „miniszteri” szint. Ezekben a napok­ban járt Púja Frigyes külügyminiszter Berlinben, Bíró József külkereskedelmi miniszter viszont Bonnban. Az NDK-ban új egyezményt írtak alá a két ország kulturális és tudományos együttműködéséről, s beható eszmecserét folytattak más területeken, lényegében minden fontos fel­adatot érintő kooperáció gyakorlati ügyeiről. Bíró Jó­zsefnek természetesen nemcsak hivatásából következő ér­deklődési köre, hanem a magyar—NSZK viszony más mi­nősége és színvonala miatt csak korlátozottabb lehetett tárgyalási területe. De ezzel a lényeges megkötöttséggel bonni megbeszélésein ugyancsak az együttműködésnek ki­bővítése, a kínálkozó lehetőségek jobb kihasználása volt az aktuális téma és kölcsönösen vállalt penzum. Vagy vegyük a társadalmi szférát. Olvasom, hogy Köln­ben nagyszabású antifasiszta demonstráció zajlott le, leg­alább 30 ezer résztvevővel. A sok európai ország 87 szer­vezete képviselőinek sorában a múlt feltámasztói ellen, a béke és biztonság, a népek baráti együttműködése mel­lett kiállók között ott voltak a magyar ellenállók képvi­selői is. Szinte ugyanezekben a napokban az NDK-ban dolgozó és tanuló magyar ifjak ottani társaik, barátaik kí­séretében Sachsenhausenbe, az egykori koncentrációs tá­borba vonultak, az úgynevezett Alpári Gyula-emléktúra keretében, hogy leróják kegyeletüket a fasizmus elleni harc áldozatai előtt és hitet tegyenek ugyanazon antifa­siszta eszmék mellett, amelyek megvalósulásáért Kölnben is demonstráltak. A gazdaság területén is találtam ilyen „összecsendülő” példákat. Ezekben a napokban adták át működésének Haldeslebenben azt a kerámiai gyárat, amelyet a KGST komplex együttműködési és szakosodási programja kereté­ben magyarok építettek kulcsrakészen. Évi termelése 200 ezer fürdőszoba burkolását teszi lehetővé. S ez az NSZK viszonylatában: a hagyományos hannoveri gépipari vásá­ron a kilenc részt vevő magyar vállalat, ha talán nem is a legfőbb, de nagyon fontos törekvése az volt, hogy a ter­melési kooperációkhoz keressen partnereket, illetve az ilyen meglevő együttműködéseket szélesítse, gazdagítsa. Így talált újabb közös tevékenységi területet például a Videoton egy bajor céggel, a Magyar Optikai Művek az Adler—Triumph írógépgyárral. A példákat tovább sorolhatnám a két német államban tőlünk, illetve azokból nálunk vendégszereplő művészek felsorolásával, a tudósok, kutatócsoportok kölcsönös láto­gatásainak számbavételével, most már nem is beszélve a turizmus szembeszökő tömegmozgásáról. Az előbb jobb híján „párhuzamos együttnrvűködés”-nek nevezett NDK és NSZK tevékenység „magyar talajon” mindenütt látható és meg is mutatja magát a sajtóban, a tömegkommuniká­ció orgánumaiban is. Dehogy esem abba a tévedésbe, hogy a „párhuzamosság­ban” egyenlőséget vagy akár tartalmi hasonlóságot is lás­sak. Ha valahol, itt igazán észlelhető, tudatos és hangsú­lyozottan demonstrált is az, hogy a békés egymás mellett élés és az ebből következő együttműködések nem terjed­hetnek ki az eszmék arcvonalára. E jelenség, s a hozzá tar­tozó tények-hírek csokorba kötésével nem kívántam töb­bet mondani annál, hogy nagyon is jól megfér a magyar állami, gazdasági, kulturális, társadalmi életben és a köz­tudatban is a testvéri-baráti német állam és a természe­ténél, berendezkedésénél fogva egészen másmilyen, de be­csületes. sőt szívélyes partnerségi kapcsolatot építő másik német állam létezése és működése. Mert mi is megtanul­tuk, és nekik is meg kellett tanulniuk, hogy világunkban és különösen Európában nincs más alternatíva, mint e realitásnak vállalása. Bizonyára akadnak olyanok, akik ezeknek a soroknak olvastán ajakbiggyesztve vagy csak csalódottan azt mond­ják : mindez merő közhely. Vállalom ezt a kritikát. Legfel­jebb csendesen, védekezésképpen legyen szabad annyit megjegyezni: vannak közhelyek, amelyeket nem ártalmas és talán nem is olyan nagy szégyen ismételgetni. Nemes János Nyári egyetem tizenhat városban A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat idén is meg­rendezi nyári tanfolyamait. Esztergomban a Kodály nevé­hez fűződő zenepedagógiai módszert oktatják. Társadal­munk aktuális kérdéseivel foglalkoznak Budapesten. Deb­recenben a magyar nyelv és kultúra kérdéseivel ismer­kedhetnek a résztvevők. Az említetteken kívül Gyulán, Zalaegerszegen, Egerben, Szombathelyen, Pécsett, a Ba­laton partján, Nyíregyházán, Kecskeméten és Salgótar­jánban indul az idén nyári egyetem. Nemzetiségi pedagógusok tanácskozása Az Oktatási Minisztérium, a nemzetiségi szövetségek, az Országos Pedagógiai Intézet és a Magyar Pedagógiai Tár­saság rendezésében a délszláv, a német, a román és a szláv nemzetiségű iskolák 210 pedagógusa kétnapos kon­ferencián vett részt. Az utóbbi években növekedtek a nemzetiségi oktatás iránti igények, számottevően nőtt a nemzetiségi intézményekbe járó tanulók száma, több a nemzetiségi iskola, több a pedagógus is. A nemzetiségi ok­tatás mennyiségi fejlesztésére a jövőben is szükség lesz. a legfontosabb feladat azonban a munka színvonalának további emelése. A linzi Magyar Kultúr- és Sportegyesület szervezésében érkezett turistacsoport Budapesten ________________________________________________________________________________________ Noi'otta Ferenc felv. Pécsváradon nyolcvan gyereket befogadó, német nyelvű óvoda épült MTI — Bajkor József felv. Elkészült a gellérthegyi víztároló első. negyvenezer köbméteres medencéje MTI — Csikós Gábor felv. A Károlyi Mihály kuratórium felhívása A Károlyi Mihály emlé­kének megőrzésére létesült kuratórium a közelmúltban Károlyi Mihályné elnökle­tével újjáalakult. A kura­tórium egyik feladatának tekinti, hogy figyelemmel kísérje a Károlyi Mihályra vonatkozó dokumentumok, tárgyi emlékek megőrzését, felhasználását. Szorgalmaz­ni kívánja a közgyűjtemé­nyekben, itthon és külföl­dön magánkézben levő Ká­rolyi-dokumentumok és -emlékek számbavételét, katalogizálását, a külföldön őrzött dokumentumok má­­soltatását. E cél érdekében kéri mindazokat, akik Ká­rolyi Mihálytól származó levelek, dokumentumok, személyére vonatkozó írá­sok, vele kapcsolatos tárgyi emlékek birtokában van­nak, hogy közöljék ezt a kuratórium titkárával. Szűcs Lászlóval (1054 Bu­dapest, Alkotmány u. 2.). . I

Next

/
Thumbnails
Contents