Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-22 / 8. szám
IKV *6 It l A fejlett szocializmus építésének útján ÁLTALUK ÉS ÉRTÜK DOLGOZNAK... MÁSFÉL MILLIÓNYI VÁLASZTOTT ÉS ÖNKÉNTES A lakosság legközvetlenebb választott testületé a nagyvárosi lakóházakban működő lakóbizottság; a falvakban, községekben pedig a helyileg változó hatósugarú utcabizottság. Városban és falun átlag minden 500 nagykorú állampolgár egy-egy tanácstagot választ a helyi népképviseletbe. A fővárosban a kerületi tanácsok tagjai megválasztásának társadalmi folyamatában alkotmányilag is biztosított szervező és politikai szerepe van hazánk népfrontmozgalmának, amely nemzetünk minden társadalmi rétegét, becsületes polgárát — a világnézetétől függetlenül — soraiba igyekszik tömöríteni. A kötetlen mozgalmi jelleggel működő Hazafias Népfront országszerte bizottságok hálózatának segítségével végzi tevékenységét, a helyi közélet szervezését. Természetesen a falusi és városi népfront bizottságok, illetve a nagyvárosokban a kerületi vagy körzeti bizottságok, e helyi választott népfront testületek szoros kapcsolatot tartanak a lakó- és utcabizottságokkal, a helyi tanácsokkal és tagjaival, illetve a Magyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezeteivel. Városaink, községeink és a környékükhöz tartozó tanyák lakossága sok szállal kötődik a fent vázolt intézmények szerteágazó rendszeréhez. Mindenekelőtt azért, mert a soraikból jöttek létre, általuk és értük működnek és dolgoznak. Épp ezért a testületéiben, bizottságaiban mintegy másfél milliónyi választott tag és önkéntes társadalmi aktivista munkálkodik. Időnként pedig a lakosság szélesebb rétegeire kiterjedő gyűléseken számolnak be tevékenységükről. Ezek jellege változatos. Ilyenek a lakó- vagy utcabizottságok lakóházi gyűlései; a népfront által összehívott tanácstagi beszámolók, falugyűlések, a sajátos kérdésekkel foglalkozó városközségpolitikai fórumok, továbbá a különböző települések nagyjából azonos foglalkozású vagy helyzetű lakóinak úgynevezett réteggyűlései; a körzeti pártszervezetek taggyűlései vagy szabad pártnapjai. A lakóhelyi demokrácia intézményeinek tevékenysége úgy fonódik össze, mint az emberi szervezet ér- és idegrendszere. Társadalmunk helyi közéletének testületéit és szervezeteit különböző foglalkozású, helyzetű, műveltségű, szemléletű emberek alkotják, és alapvetően közös érdekeiken belül olykor a különféle egyéni érdekeik is ütköznek. „OKOS GYÜLEKEZETEK” NÉPI BÖLCSESSÉGE Ebből következik, hogy lakóhelyi közéletünket átszövik a demokratikus viták, s olykor a feszültségek és az indulatok is. S a jószándékból vagy tájékozatlanságból fogant téves nézetek éppúgy felbukkannak, mint például a jogos és jogtalan igények. A jogos kívánságok széles körén belül pedig olyanok is, amelyek egy része hamar teljesíthető, de elég sok olyan is, amelyek gazdasági fejlődésünktől függően csak később: egy-két esztendő múlva, fontosságuk sorrendjében valósíthatók meg. A különféle lakóhelyi testületek és fórumok vitáiban, döntéseiben rendszerint azok a reális álláspontok és követelmények kerekednek felül, amelyek az igények és lehetőségek mérlegelő szembesítése után „kiforrnak”. Nagy költőnkkel szólva csak az ilyen aktív „okos gyülekezetek”-ben bontakozhat ki az a népi bölcsesség és realizmus, amellyel a saját közügyeikről beavatottak módján és a cselekvő formálás lehetőségével képesek tárgyalni, dönteni. Városainkban 17 ezer lakóbizottság működik. Feladatuk, hogy lakótársaik érdekét szolgálják az állami házakat gondozó Ingatlankezelő Vállalatoknál (IKV). Főként a házak karbantartási, köztisztasági és egyéb dolgaiban. Joguk és kötelességük a lakók szempontjából beleszólni az IKV karbantartói, házfelújítási munkáinak előkészítésébe; ellenőrizni az elvégzett munka minőségét; panaszaik esetén reklamálni; vitás ügyekben pedig fellebbezhetnek a helyi tanácshoz. Épp ezért az IKV-k egy része együttműködési szerződést kötött sok nagy lakóház választott testületével, hogy véleményező és ellenőrző szerepükkel hatékonyan segítsék a karbantartással kapcsolatos közös célokat, érdekeket. A házak választott érdekképviselete a Házirend szabályzata alapján segíti a lakók békés együttélését — és az esetek nagy többségében —, sikerrel. Ha a lakóbizottság egyik-másik tagja nem áll a helyzet magaslatán, s nem képes a lakóházi közösség közügyéit kellően szolgálni, megbízóik előbb-utóbb leváltják őket, s alkalmasabb társaikat választják helyükbe. KÖZÉRDEKŰ KRITIKA — ÁLLAMPOLGÁRI JOG A lakóbizottságok a tanácsok és a népfront helyi testületéinek fontos bázisai. A lakóházi önkormányzatok állandó kapcsolatot tartanak körzetük tanácstagjaival és népfrontszervével. Jórészt általuk jut el a városi lakosság minden észrevétele, kritikája és javaslata a helyi népképviselethez, vagy annak illetékes szakigazgatási osztályához. Közreműködnek a tanácstagi beszámolók, a különféle népfrontgyűlések vagy fórumok szervezésében. A beszámolók, gyűlések és fórumok résztvevői mindinkább közérdekű észrevételekkel, bejelentésekkel, javaslatokkal szólnak hozzá a városnegyed, körzet vagy terület átfogó közügyeihez. Persze, elhangzanak itt olyan jogos lakóházi panaszok is, amelyeket a lakóbizottság nem tud orvosolni. Ilyenkor a tanácstag fellépésére az illetékes házkezelőség vagy hatóság vizsgálatra és a szükség szerinti válaszra, illetve intézkedésre köteles. A tanácstagi beszámolókat a választók közérdekű véleménynyilvánítása — ez a fontos állampolgári jog és aktus — avatja igazán beszámoltatássá, a helyi közélet demokratikus eseményévé. E fórumok fellépése, állásfoglalása nyomán sok esetben a helyi tanácsok szakigazgatási osztályai intézkednek. Például Csepelen a lakók felvetették: az egyetlen éjszakai orvosi ügyelet ne a kerület központjában működjék, mert az a peremvidékiektől — a csepeliek többségétől — igen messze esik. A tanács hamarosan gondoskodott, hogy megfelelőbb helyre kerüljön az orvosi ügyelet. Városok és községek sorában a lakosság elfoglaltságához és igényeihez igazították a boltok és a gyermekintézmények működési idejét, záróráját. Igen sok helyen megszervezték a gyermekgondozási segélyen otthon maradó kismamák különféle tanulási lehetőségeit, egyesek elvégezhették az általános iskola még hiányzó hetedik vagy nyolcadik osztályát; másoknak szakmai továbbképzést szerveztek. Még számtalan példát lehetne sorolni lakóhelyi demokráciánk intézményeinek működéséről, amely persze még korántsem zökkenőmentes, de maguk a hiányosságok és hibák is témái e fórumoknak; ezáltal működési, irányítási módszereik folyton csiszolódnak. A szélesedő lakóhelyi demokráciának egyre nagyobb szerepe van társadalmunk fejlődésében. Jelképes értelemben egész hazánkra helytálló az, amit néhány esztendővel ezelőtt Miskolcon mondtak: „Olyan nagy mifelénk a változás, olyan gyorsan alakul a város látképe, hogy az ősszel vándorútra kelt fecskék a tavaszi visszajövetelük után már nem találják meg a fészküket, s órákig röpdösnek az új lakónegyedek fölött...” Szenes Imre Barabás Feftnc, fővárosi tanácstag, a Lámpagyár géplakatosa szakmai tapasztalatait magyarázza fiatal társainak MTI — Marosi László felv. Akiknek a munkája nem teszi lehetővé, hogy szavazóhelyiségben szavazzanak, azokhoz „mozgó urnát” visznek MTI — Balogh P. László felv. * Fiatalok társadalmi munkájával épült meg Óbuda egyik parkja MTI — Ruzsonyi Gábor felv. 7
