Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-26 / 6. szám
RUFFY PÉTER CSINSZKA ÉS ADY RÉGI LAKÁSÁN Bejártam már nagy költőink otthonát, szülőházát, írók emlékmúzeumait Csesztvétől Alsósztregováig, Kiskőröstől Szklabonyáig, Érdmindszenttől Kápolnásnyékig, meg addig a szalontai szülőhelyig, mely Arany Jánost nem szülte szalonba. Csinszka és Ady régi lakása, az új Ady Endre-emlékmúzeum — Veres Pálné utca 4—6. I. emelet 1. — valamennyitől eltér, sajátos módon különbözik, mert a kis hotelszobák, albérletek, szállodák lakójának, kora legnagyobbjának ez volt élete első és utolsó főbérleti lakása. S különbözik egy nem lényegtelen mozzanatban, s történeti eseményben. Petőfi, szabadságharcunk bukása előtt csatatéren halt meg; Madách rejtőzött és mást rejtegetett; Vörösmarty már-már elborult fájdalmában; Arany, szegény, újmódi — mentegető — életrajzait írta; Jókai megbújt Tardonán. Győztes forradalom csak egyet köszöntött: Adyt. Itt olvasható, üvegtárló alatt Ady eredeti régi sürgönye: „Károlyi Mihály képviselő, Károlyi Palota. Belváros. Igaz örömmel, vigasztalással üdvözlöm gróf urat, régen becsült igaz politikusunkat, akik igazán szeretik Magyarországot, együtt vannak, tisztelő híve Ady Endre.” S jön a győztes forradalom, a köztársasági elnök, a Nemzeti Tanács küldöttsége, Hock Jánossal az élen. Itt van a minden jó ügy istápolója, az Ady-barát, irodalomtámogató, Hatvány Lajos is. Egy ország tiszteleg, egy forradalom hajt zászlót testileg-lelkileg már-már összetört, már-már elenyészett viharmadara előtt. „Következett volna Ady felelete — Hatvány Lajos em-Ady édesanyjával és feleségével a háború alatt az új Ady Endre-emlékmúzeumban lékezik így. — Kis papírlapról akarta fölolvasni, de nem tudta elolvasni többé. Nekem kellett válla fölé hajolnom, és úgy olvastam el a szívbe markoló pár sort. »Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Dadogva, gyáván, de mégis némi büszkeséggel mondok köszönetét Önöknek, a forradalmi magyar nemzeti tanácsnak, aki eljött a költőhöz. Betegen és meghatottan, hálásan szorongatom a felém nyújtott kezeket. Dadogva, mert életemben sokat kiabáltam — dadogva is mondom, milyen jólesik nekem ez a mindennél nagyobb kitüntetés. Ügy érzem, hogy való és bekövetkezett az én forradalmam. Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban, Üjból-élő és makacs halott.«” E régi lakásban, bárhol álljak is, a nagy helyszín bilincsszorítását érzem. Csinszka és Ady házassága és kora óta sok gyötrelmes évtized gördült tova addig, míg a Petőfi Irodalmi Múzeum megválthatta a hármas társbérletet és Ady egyetlen igazi otthonában — Sára Péter nevét kell külön is kiemelnem — berendezhette ezt a régi fényképek alapján helyreállított a Márffy-család által gondosan, tisztán megőrzött és visszajuttatott, eredeti bútorokkal berendezett emlékmúzeumot. Ebben a háromszobás, előszobás Veres Pálné utcai otthonban születtek az utolsó versek, a végső sorok: Mai próféta átka, Krónikás ének 1918-ból s a legutolsó, az Üdvözlet a győzőnek: „Ne tapossatok rajta nagyon, Ne tiporjatok rajta nagyon, Vér-vesztes, szegény szép szivünkön ...” Már nem érte meg a forradalmak leverettetését, az imperialista békeszerződésnek, Trianonnak a korát. A nagykárolyi Róth-nyomdában készült 1919-es gyászjelentés első sorait olvasom: „Szívetszaggató, mélységes fájdalommal tudatjuk minden jó emberünkkel, hogy kicsiny családunk büszkesége, fejünknek ékes koronája, a mi drága jó fiunk, Ady Endre, a Vörösmarty Akadémia elnöke, élete 4L évében, f. évi január 27-én, hosszas szenvedés után csömiesen elhunyt. Ady Lőrinc és Ady Lőrincné, özv. Ady Endréné, Ady Lajos és felesége.” Váradi bodegák dohányfüstös levegője, borfoltos asztala. Karger vendéglő kertje, váradi Kék macska, Kis Pipa, Nagyváradi Napló tintapacnis szerkesztőségi asztala, pesti, párizsi, nizzai szállodák fojtott magánya, csúcsai csend, rossz albérletek, s egyszerre a csúcsai „kastély”, az első, s az utolsó — főbérlet a Veres Pálné utcában — hol is született a kort megremegtető láz, Ady költészete? _Az utcára szolgáló háromszobás lakásból a nagy középső helyiség volt a fogadószoba. Jobbra nyílt Csinszka — csupa erdélyi emléket idéző — szobája, balra pedig Adyé. Abban állok. A középső fogadószobánál kisebb helyiség ez. Benne az eredeti régi diófaágy, a közelében ruhásszekrény, az ablaknál, háttal a világosságnak, a sarokra fordítva a régi íróasztal, néhány személyes tárgy, cigarettatárcája, ébresztőórája, a szekrény mellett a karosszék, amelyben ülve, betegen pihent, az ablak és az ajtó között az eredeti régi könyvespolc igen kevés könyvvel: Baudelaire, a Mercure de France több kötete, a Nyugat, a Huszadik század néhány évfolyama, Kaffka Margit, Babits, Kosztolányi, s a Biblia. Az utóbbi az egyetlen, amely nem eredeti. A sajátját — mindig kedvelt olvasmánya volt — Ady tizennyolcban, születésnapja éjszakáján összehasogatta. És mindenütt a — ezek Ady szavai — „szeretetre, óvásra, féltésre” érdemes, a „törékeny, szenzibilis, nyugtalan, impulzív, artisztikus finom” Csinszka, a halálos beteget oltalmazó, a halálossal küzdő Csinszka ízlése, bája, odaadása. S fényképeken a Kalota hídja, Csúcsa, a mesevár, a csúcsai erdő, s hatalmasan az erdős útkanyarulat, amelyen Ady a szomorú katonasereg vonulását látta és a látogatóknak szánt fényképmásolatok, az eredetiről készült lenyomatok között a Csinszkához szóló Ady-vallomás, melynek néhány sora eldönt pert, vitát, mindenfajta revíziót: Téged keresve útján, harcán, Milyen bátor, erős szívem volt, Milyen muzsikás, milyen harsány. Milyen beteg most, milyen vásott: Dobbanását nem tartja más, csak Te nagy szerelmes akarásod. Ha még egyszer vadul fölzengne, Himnusza a kíné, s a kéjé, Himnusza a himnuszod lenne. Himnusz, hogy mégis rád találtam, Nagy vétkekkel, nagy kerülőkkel, De élve és nem a halálban. Végül már a halálban, a halál után. A legszomorúbb, mit látni lehet itt. A csúcsai Török nagymama egy szobasarok foteljében roskadtan ül, mellette, a karfán Csinszka. Bár ketten vannak, egyedüllétük olyan világnyi, mint Csinszka édesanyjának gyermekágyi halála után a mesevárban, Csúcsán. A'C.Cj.vv*. >v.— Wotr~- <~u*' c--------. u*. t+L-, Ä- ■ **7^ • •• *- c, • 4- i -Lakásrészlet a Veres Pálné utcában Novotta Ferenc felv. Csinszka és Török nagymama a Veres Pálné utcai lakásban Ady halála után A Beteg szívemet hallgatod című vers kéziratából (részlet) Y 5
