Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-12 / 5. szám
Tanácskozik a VI. Országos Diákparlament Harmati János felvételei A pécsiek gitárszóval fogadták a küldötteket KÉPEK A VI. ORSZÁGOS DIÁKPARLAMENTRŐL Pécsett tartották meg a VI. országos diákparlament tanácskozásait, amelyen megtárgyalták a diákélet számos kérdését, és ajánlásokat tettek az iskolai demokrácia továbbfejlesztésére. DR. BERECZ JÁNOS AZ EGÉSZ NÉP HAZÁJA A hazafiság elméleti és gyakorlati kérdéseiről 1976 októberében, Egerben tartott tanácskozáson felszólalt dr. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának vezetője. Előadásából, amelyet a Valóság című folyóirat száma adott közre, fontos részletet közlünk. Magyar Népköztársaság: az elnevezés már minősít. Jelenünk elszakíthatatlan Magyarország tizenegy évszázadától, mégis új az ország, mert az egész nép hazája, s nemcsak lakhelye lett. Ügy tudom, szinte minden nép legendája említi, miért éppen azt az adott helyet kapták honi területnek a nagy földosztásnál. Mindenütt dicsérik hegyeit és völgyeit, vizeit és legelőit, a napfényt vagy az óriási hómezőket, a föld termékenységét vagy az embert edző, próbára tevő feltételeit és így tovább. Minden földrajzi környezetben talál az ember szépséget is, és megpróbáltatásokat is. Éppen ez, a földrajzi környezet jut elsőként a hazáról eszébe az embernek. Nekünk a Duna—Tisza köze, „Tokaj szőlővesszei”, a Balaton szépsége. A tájban azonban ott a szülői ház is, az iskola, Siklós és Sárospatak vára, az egri nők helytállásának az emlékezete, Pusztaszer és Pákozd; lépten-nyomon megannyi emlékeztető, csupa fontos jelképe a hazának. Mindez azt is jelenti, hogy a földrajzi környezetet a nemzet, a nép avatja hazává. Népünk hazát teremtő történetében jó néhány csatamező, sorsforduló található. Nyomot, emléket mind hagyott, tanulságaik ma is kísérnek. A legnagyobb változás kiindulópontja mégis az 1945-ös év, a felszabadulás történelmi ténye. Azóta sem volt mindig egyenes az utunk. Voltak kis botladozások és tragikus áldozatok. De századok változásaival ér fel az a nagy lépés, amelyet népünk ez utolsó három évtized alatt megtett. Napjainknak is van hordaléka, időnként megfájdul a fejünk, mégis büszkén nézhetünk körül a világban történelmünk legnyugodtabb, kiegyensúlyozott húsz éve után. Átalakult egész népgazdaságunk, létrejött a szocialista nagyipar. A tudatosan irányított forradalom rázta helyre a századokon át konzervált falusi életet, és fejlesztette szocialistává a mezőgazdaságot. Ki emlékszik már keservekre, amikor a lóval együtt szinte a hazát siratta a parasztember, pedig igazán akkor fejezte be régen megkezdett honfoglalását. Az ország átalakult. A földrajzi környezet változatosabb, • gazdagabb, mondhatnám azt is, műveltebb. A hazát alkotó nép kulturáltabb, nagyobb tudású, egészségesebb. Együtt élünk a változásokkal, ezért leginkább azok kellemetlen vonásait érzékeljük. Elhordják a kedvelt hegyet. Füstöl a gyárkémény. Poros a cementmű. Nincs elég ebből vagy abból. Ez mind igaz. Még több is a baj, csak néha igyekszünk nem észrevenni. Aztán jön egy barna vagy fekete bőrű ismerős, aki hat éven át itt tanult, majd tíz év múltán először töltött el egy hónapot országjárással Magyarországon. Érkezéskor tele volt az általa addig végzett munka jogos büszkeségével. Elutazás előtt pedig ámulva kérdezte: hogyan csináltátok?! A második haza iránti őszinte érzésekkel mondta: nem ismertem rá az országra. Űjak a falvak és megújultak a városok. A parasztok a gépeket ülik meg lovak helyett, az embereknek van véleményük és meg is mondják. Tájékozott, világérzékeny nép él itt a Duna—Tisza táján, amely tudja, hol győztünk a világban, a Föld melyik sarkán küzdünk együtt az ottani harcolókkal, és fájdalommal, az elesettek, a szenvedők iránti tisztelettel tartja számon a vereségeket. A hazát birtokló nép ez — válaszolhatjuk megelégedéssel. Ilyennek látom hazánkat és ilyennek a mai magyarságot. Ez a haza szeretetet igényel, hűséget követel. Erre kell nevelni ifjúságunkat. Hazánk biztosan tovább változik, szépül és gazdagszik, de hogy valójában milyen lesz, ez a mai ifjúságtól függ. Nevelnünk kell a jövőre és a felelősség tudatos vállalására. A szocialista hazafiság elsősorban és mindenekelőtt a felelősség felismerése, elfogadása és vállalása. A hazafiság felelős magatartás önmagunkkal szemben, a magyar nemzet múltja, jelene és szocialista jövője iránt. A felelős magatartás jellemzője nem a nagy szavak, hanem a cselekvés, a tettek. A szocialista hazafiság tehát cselekvő, tevékeny magatartás, amelyet a fegyelmezett munkavégzés és a közügyekben való aktív részvétel jellemez. A felelős magatartás nemcsak elismerő, hanem kritikus is. Az értelmes kritikus magatartásnak csak kisebb részét alkotja a tagadás, amely a könnyebb oldala a kritikának. A nehezebb, a fontosabb: hogy kiutat mutasson, javaslatot adjon a megoldásra, a további előrehaladást segítse. Sokat használunk a jövőnek, tehát nemzetünknek, ha az ifjúságot nem leszoktatni kívánjuk a kritikáról, hanem megtanítjuk az újabb cselekvést igénylő tagadásra, a meglevő állapot alkotó felülvizsgálatára, az újért folytatott harcra. A jó tanítót mindig túlszárnyalja a jó tanítvány, de soha nem hagyja cserben, nem tagadja meg. Hazánknak ilyen tanítókra és ilyen tanítványokra van szüksége. (Részlet az Egerben a hazafiság kérdéseivel foglalkozó tanácskozáson 1976. október 12-én elhangzott előadásból.) 7
