Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-12 / 5. szám

A TfZ ESZTENDEJE ELHUNYT KODÁLY ZOLTÁN SZELLEMÉBEN Augusztus 7—14.: Szimpozion Pillanatképek Kot Kanadában címmel VÁMOS LÁSZLÓ fotóművész, lapunk munkatársa fel­vételeiből rendezett kiállítást a Fészek Művészklub Igazgató­sága és a Magyar Fotóművészek Szövetsége a Nemzetközi Kodály Társaság védnökségével. „Vámos László képei az igazi Kodályt „A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.” Kodály Zoltán 1975 augusztusában, amikor a Kecskeméten lezajlott II. Kodálv-szimpozáonan 17 ország küldötte megalapította a Nemzetközi Kodály Társaságot, megkérdeztük Kodály Zoltánnét, a Társaság tiszteletbeli elnökét, milyen célok megvalósítására törekednek. — A fő cél a Kodály Zoltán nevéhez kapcsolódó zenei és pedagógiai munkásság terjesztése az egész világon — hangzott a válasz. A Társaság életrehívása óta másfél esztendő telt. Vajon helyesek voltak-e a Kodály - program terjesztésére kidol­gozott módszerek? — kérdezzük ezúttal dr. Eősze Lászlót, a Társaság ügyvezető titkárát. — A Nemzetközi Kodály Társaság titkos szavazással megválasztott igazgató tanácsa külföldi és magyar tagjai a megalakulás óta másodszor, legutóbb ez év januárjában üléseztek Budapesten. Elnökünk, Deanna Hoermamn Auszt­ráliából, Sydneyből jött, és 50 tagú ausztrál zenetanár­­csoportot hozott magával; három hétig Budapesten és vi­déken tanulmányozták a magyar iskolai énekoktatást. A titkáir-ppinztános. Mary Alice Hein az. USA-beli Oaklandből, Pierre Perron a kanadai Montrealból, Davide Iiani Olasz­országból, Velencéből érkezett hozzánk. Magyar részről Kodály Zoltánná mint tiszteletbeli elnök, Erdei Péter és dr Vikár László alelnökök, továbbá Rozgonyi Éva, a kecs­keméti Kodály Zoltán ének-zienei általános iskola és gim­názium igazgatója és jómagam vettünk részt az értekez­leten. — Noha az elmúlt esztendő-jobbára az indulás szépségé­vel annak nehézségeit is jelentette, igazgató tanácsunk örömmel regisztrálta, hogy a Kodály-mozgalom világszerte megerősödött, és Társaságunk egyéni tagjainak száma megkétszereződött. Mindannyian szívesen fizetik az évi húsz dollár tagsági díjat. (Itt említem meg, hogy a társaság az egyéni tagok mellett, pártolótagként, zenei vagy egyéb kulturális intézmények jelentkezését is fogadja.) A legna­gyobb érdeklődés Kanada, Ausztrália, Japán és az Ameri­kai Egyesült Államok területén mutatkozik. Jelenleg is itt tartózkodik a Kanadai Kodály Intézet igazgatója, Mae Daly asszony, öt tagú delegáció élén, Társaságunk segít­ségével akárcsak korábban ausztrál kollégáik, a Kodály­­módszert tanulmányozzák. — Megjelent tervezett kiadványunk, a több nyelvű Bulletin első száma. Valamennyi alapító tag megkapta, sőt terjesztésre több példányt küldtünk. A Bulletin beköszön­tőjét Kodály Zoltánwé írta, a cikkek tartalmazzák egyrészt a kecskeméti II. Kodály-szimpozion eseményeiről szóló beszámolót, másrészt hírt adnak a külföldi Kodály-intéze­tek és -társaságok működéséről. — Megnyitottuk irodánkat is, mely megteremti és bő­víti a kapcsolatokat a világ különböző tájain élő, de egy­mást nem ismerő zenetanárok, zeneszerzők, zenetudó­sok között; továbbá rendelkezésre áll minden érdeklődő­nek, ha az illető — két tag ajánlásával — csatlakozni kí­ván a Társaság tagságához, ha Magyarországon akar zenét tanulni, vagy ha Kodályra vonatkozó irodalmat, lemeze­ket stb. óhajt beszerezni. A Nemzetközi Kodály Társaság budapesti címe; 1117 Karinthy Frigyes út 17. — Társaságunk egyik legfontosabb feladata ugyanis: összefogni a Kodály szellemében tevékenykedő zenei szak­embereket, és segítséget nyújtani ahhoz, hogy megőrizzék Kodály zenei és pedagógiai tanításainak egységét és kellő rugalmassággal alkalmazzák; hiszen amit Mesterünk a magyar ifjúság számára felépített, külföldi adaptációra szorul. Kodály inem a magyar népzenével kívánta meg­alapozni a francia vagy az amerikai gyerekek zenei okta­tását. Mindig az illető ország népzenéjéből kell kiválogatni az oktatásra alkalmas anyagot, és Kodály bevált módsze­rének alkalmazásával tanítani. Egyre több helyen a világ­ban érzik ennek szükségességét. A Bostonban már évekkel ezelőtt elsőként megnyílt Kodály Intézet és a San Fran­cisco melletti Oaklandben létrehozott Kodály Program je­lentős anyagi támogatás és érdeklődés közepette már ilyen szellemben működik. — Hasonló zenei elvek honosodtak meg Ausztráliában; Sydneyben nemrég nyílt meg az Országos Kodály Társaság munkájának eredményeképpen az Országos Kodály Inté­zet. A napokban kaptuk az értesítést, hogy százon felüli létszámmal Párizsban és Tokióban is megalakult a Kodály Társaság. Magam vettem részt ez év elején Rómában egy tudományos és nevelési ülésszakon, amelyet a Kodály­­program iránt érdeklődő zenei szakemberek részére szer­veztek. A Nemzetközi Kodály Társaság milyen jelentős nemzet­közi rendezvényié készül? — Kanadában, Halifaxban rendezzük meg a III. Kodály­­szimpoziont ez év nyarán, augusztus 7—14. között. Eddig 18 országból érkeztek jelentkezések, s gondolom, Kanadá­ban, a rendező országban több száz érdeklődőre számítha­tunk. Gazdag programot állítottunk össze. A szimpozion résztvevői Kodály-kórusokat tanulnak be és adnak majd elő, Kodály-műveket hallgatnak és elemeznek, lesznek be­mutató tanítások, a Kodály-módszerre vonatkozó konzul­tációs előadások, kerekasztal viták és így tovább. Reméljük, hogy a III. Kodály-szimpozion a kanadai zenei szervek segítségével magas színvonalú, sok jó tanácsot adó és jö­vőbe mutató nemzetközi összejövetel lesz. A szimpozdonnal egy időben' rendezzük meg a közgyűlést, melynek napi­rendjén további teendőinket beszéljük meg, s már a nyári tanácskozáson megkezdjük az előkészületeket Kodály Zol­tán születése századik évfordulójának méltó megünneplé­sére. Bár az 1982. december 16-i dátum ma még távoli, de olyan szempontból, hogy világméretű megemlékezésekről lesz szó, nincs is olyan messze. H. M. f ' 7 “V“ I Üt 1 1848 EMLÉKEI Múlt századbeli ágyúk a Bástya-sétányon. Lent: Batthyány Lájos miniszterelnök pisztolya Novotta Ferenc felvételei Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban négy év­vel ezelőtt, 1973. március 15-én nyüt meg az a kiállítás, amely az 1848—49-es szabadságharc törté­netét mutatja be a megmaradt tárgyi emlékek se­gítségével. A kiállítás rendezőit 1973-ban nívó-díj­jal jutalmazták. Több mint ötszáz tárgyi emléket — röpiratokat, zászlókat, kardokat, egyenruhákat, ér­demjeleket — mutatnak be. A kiállítást évente 250—300 ezren látogatják.

Next

/
Thumbnails
Contents