Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-12 / 5. szám
N-V3* Szántó Lajos és Károly Andor munkában Szántó Lajos: Női portré Novotta Ferenc reprodukciói EGY MEGSÁRGULT ÚJSÁGCIKK NYOMÁBAN József Attila: Ady emlékezete — Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? Mért békítik a simák alattomba, lány-duzzogássá haragvásait? Földön a magyar és földben a költő, dühödt markába rögöket szorít, melléről égre libbent föl a felhő, de tovább vívja forradalmait. A televény titokzatos honában izgat tovább, nem nyugszik, nem feled. Ezer holdon kiált és haragjában szeleket űz a Hortobágy felett. Szeleket, melyek úri passzióból a begyűjtött kis szénát szétszedik s a süllyedt falun fölkapják a hóból Dózsa népének zsuppfedeleit. Teste a földé. Földmívesé lelke, ezért koppan a kapa néhanap Sírja három millió koldus telke, hol házat épít, vet majd és arat. Verse törvény és édes ritmusában kő hull s a kastély ablaka zörög, — eke hasít barázdát új húsában, mert virágzás, mert élet és örök. Az újságlap percnyi öröklét: ugyanis olyan a régi írás, minit a kővé dermedt láva a tűzhányó hegyoldalam. A betűbe vésett „megállított” idő a megsárgult újsághasábokon őrzi az alkotás egykori forróságát; ha egy késői kor kíváncsi olvasója kezébe veszi, újra olvassa, megidézi a múltat, jelenné válik a megkövült pillanat. Mindig érzem a varázslatnak ezt az áhítatát, ha forgatom a régi újságokat. Ez az érzés fogott el most is: kezembe került egy régen megszűnt pesti lap, az Esti Kurír 1926. augusztus 1*1-1 száma. ESTI KURÍR 1926. Az egyik — már foszladozó — oldalon arról írt az ismeretlen kolléga, hogy az év tavaszán megtartott híres párizsi Szalon kiállításán egy magyar festő — Szántó Lajos — Judit című képe aratta a legnagyobb sikert és a festmény birtoklásáért perre ment egy angol és egy francia műgyűjtő. (Arról nem szól a krónikás, hogyan történt a kettős eladás; arról sem tudósít, hová, kihez került végül a híres kép.) Vajon hogyan alakult a művész további sorsa? AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1930. Életútja az Amerikai Magyar Népszava egy 1930-as számának egy riportjában tűnik fel ismét, de most már és ettől kezdve mindig, egy „ikerpálya” elválaszthatatlan tagjaként. Az írás arról tudósít, hogy Károly Andor és Szántó Lajos magvar származású művészek közös alkotásaként elkészült a detroiti Oriental Theatre hatalmas faliképé. Az újságíró bemutatta az alkotókat: Károly Andor építészként indult, aztán ismert tájképfestő lett. (Amikor megindult a vita, milyen legyen az új Washington, egy nagy ország méltó fővárosa, a művészt is felkérték, készítsen vázlatokat. Tervei megnyerték az akkori elnök, Hoover tetszését.) Szántó Lajosról azt írja a kolléga, hogy remek portrékat készített; amikor Jean Jacques Rousseau „Vallomások” című könyve megjelent angolul, ő készítette az illusztrációkat. Egy nagy színház faliképét már együtt készítették és művük olyan sikert aratott, hogy elhalmozták őket megVERSEK ADY ENDRÉRŐL Juhász Ferenc: Ady Endre utolsó fényképe Fáj az istent roncsokban látni, a kozmosz-szívűt a művén merengni. Így nem pusztulhat el akárki, kalapján hervadó virággal. Sárkány-üvöltés és madárdal, kén-erdő, jég-kürt, lét-álkonyi zsoltár: csak ennyi volnál, ennyi? Vén saskeselyű gubbaszt a szírien, a tolla rongyos, a csőre csorba. Nagy repülések, uramisten! Már összebékül a halállal, zúzott ágyékkal, vénült szájjal. Az ércköves űr földre nyomja, ott liheg leomolva. Zord isten-rózsa a semmi kertjében. Vad, kopár szeme, mint égitestek. A dac lefonnyadt, s csak a szégyen szögletei vak szikla-arcán. Büszke magyar, virág a fajtán, fény harsonása, tán utolsó: én most temetlek. rendelésekkel. Ettől a pillanattól kezdve minden más festői forma háttérbe szorult. POUGH KEEPSY JOURNAL 1961. Az említett újság nagy cikke abból az alkalomból jelent meg, hogy a két művész az újság székháza számára nagyméretű falfestményt alkotott. Sok év telt el az indulás óta és a kíváncsi újságiró kérdéseire feltárul a múlt. Károly Andor így emlékezik: „Harminckét éve dolgozunk együtt, szinte attól a pillanattól kezdve, hogy 1928-ban nekivágtunk a számunkra ismeretlen földrésznek. A kíváncsiság vezetett minket, nem gondoltunk letelepedésre. Az első közös munkát New York Cityben csináltuk, a Loew Paradise színház ‘számára festettünk egy négyrészes „mural”-t. (A zenét, a színházat, a némafilmet és a hangosfilmet jelképezte egy-egy részlet.) Sikerünk volt, rengeteg megrendelést kaptunk, megszoktuk, megszerettük az országot. Rövid évek alatt tíz színház és mozi nagy falfestményeit festettük meg. 1937-ben lettünk amerikai állampolgárok. MAGYAR HÍREK 1970. Forgassuk tovább az idő kerekét. 1970. augusztus 29-én Budapesten a Műcsarnokban hatalmas érdeklődés mellett nyitotta meg kapuit a „XX. századi magyar származású művészek külföldön” című kiállítás. A Magyar Hírek sorozatosan mutatta be a műveket és a lap november 14-i számában egy remek kép látható. Címe: önarckép. Az alkotó: Szántó Lajos. A képet Károly Andor elküldte haza a tárlatra. Az alkotótárs ekkor már örökre elpihent, amerikai földben nyugszik. Károly Andor, az idős mester, egyedül dolgozik tovább. (1974-ben találkoztunk New Yorkban: felkerestem műtermében, megnéztem vázlatait, megcsodáltam töretlen alkotó kedvét) 1976 őszén súlyos balesetet szenvedett. Reméljük, hamarosan újra a kezébe veheti az ecsetet. Szédítő útra vitt minket az időben egy megsárgult újságlap. Sz. M. Balázs Béla: Ady Endre halálára Köszönjük néked, hogy legelső voltál Elérhetetlen és hódoltató, Köszönjük néked, mert hódolni jó És fáj a mindig-egyenes gerinc. Fájt hordani terhét a tiszteletnek S áldozni, melyre rakjuk, nem volt oltár, Köszönjük néked, hogy oltárunk voltál És templomunk, kalaplevétető. — Mert ünnep van, ha van kit ünnepelni, magosság van, ha felnézni lehet. Ki leborulhat, felemelkedett. De fáj a tetők sivár árvasága És köszönjük, hogy testvérek lehettünk. Mert meghajolván, mind összehajoltunk, Egy kupoládba békült ívek voltunk. Mi fájva-dacos templomkeresők. Most felszeghetjük árva fejeinket. Meredek gőggel égnek borzadott, Szálkás árbocok fogunk állni ott, Vad fejfa-erdő, a sírod körül. 4
