Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-26 / 4. szám
Lintner Sándor Novotta Ferenc felvételei A Minőségi Cipőgyár amerikai bérmunkát vállalt, amellyel együtt egy know-howt is megvásárolt. Az új gyártási eljárás kiterjesztésétől sokat várnak a szakemberek. A Duna Cipőgyár nagyértékű felsőrész- és talpösszeszerelő automata megvásárlására készül. De beállításával kénytelenek lesznek a régi, hasonló terméket megmunkáló üzemrész termelését csökkenteni, mert az új gép mellé is kell kezelő személyzet. Manapság divat szidni a hazai cipőipart. Bizonyos szempontból érthető is. hiszen a vásárlónak édesmindegy, kik, hányán, hogyan dolgoznak a cipőgyárakban. Csak az a fontos, hogy amit megvásárol az szép és jó legyen. Arról, hogy szép-e, jó-e a magyar cipő, a következő számunkban tudósítjuk az olvasót. KORUL A martfűi Tisza Cipőgyár a vulkanizált és fröccsöntött műanyagtalpakra szakosodott. A hazai ipar műanyagtalp szükségletének 80 százalékát a Tisza Cipőgyár fedezi Egy anekdota kering a hazai cipőipari berkekben annak a cipőgyárnak az osztályvezetőjéről, aki legcsinosabb munkatársnőjét naphosszat az ablakba ülteti — a rossz nyelvek szerint azért, hogy a fiatal hölgy csábító mosolya a felvételi irodára vonzza a jámbor járókelőket 1000—1200 pár cipő „fárafoglalását” végzi műszakonként Huszár Árpád szakmunkás a Minőségi Cipőgyárban A futószalagok dolgozókra várnak Az automata, fotoeellás szabászgép egyszerre több rétegű műanyag felsőrész előállítására alkalmas A szélbehajtást eddig három aszc,'ony végezte a ilagon — most az olasz gyártínyú félautoma-Ha kissé túlzó is a történet, de a gondok elevenjére tapint. Ahogy a gyárak vezetői mondják: „lasszóval is nehéz ma már susztert fogni”. De nem is annyira szakmunkásra van szüksége az iparnak, mint inkább egyszerűen munkáskézre Olyan dolgozókra, akik a vállalatok szervezte keretek között elsajátítják majd a szakma csínját-bínját, megtanulják a technológiai folyamatokat. Ám a fővárosban szinte senki sem jelentkezik munkára a cipőgyárakban. Az érettségi bizonyítványt nyújtó budapesti Cipőipari Szakközépiskolában az 1976 77-es tanévre mindössze 2 (kettő!) jelentkező küldte el felvételi kérelmét. Ezzel a szakmunkás utánpótlás egyik jelentős forrása — legalábbis egy esztendőre — kiapadt. A gyárakban pedig évről évre csökken a munkáslétszám. Az 1975. év végi állományi létszámhoz viszonyítva az 1977-es évkezdéskor — tehát egy év alatt — 96 százalékra csökkent az iparágban a munkáslétszám. 1970-ben a cipőipar egész termelésének 30 százaléka a nagy fővárosi üzemekben és a kisebb szövetkezetekben készült, de ez az arány 1980-ra 12 százalékra csökken majd a Könnyűipari Minisztérium bizottságának becslései alapján. Vajon miért nagyobb a munkaerőhiány ebben az iparágban, mint másutt? A főképp asszonyokat foglalkoztató cipőgyártó üzemekben a három műszak, pontosabban a harmadik műszak — és az ezzel járó kiemelt éjszakai pótlék — sem vonzó. Ezen persze jó szervezéssel a termelés mennyiségének csökkenése nélkül is lehet változtatni. Az egyre szaporodó beruházások azonban az intenzív iparfejlesztés mellett is. nagy munkaerőtömeget szippantanak fel. Három-három és félezer forintért pedig ma már nem éri meg ingázni, azaz napoma több órát a gyár és a lakóhely között utazgatással eltölteni. Különösen akkor nem, ha a lakóhelyen telepített, különböző ipari létesítmények legalább ilyen szintű megélhetést nyújtanak. Ezért a cipőipar sem tehet mást, mint hogy vidékre telepíti üzemegységeit. Csakhogy ez nagyon sok pénzbe kerül, arról nem is szólva, hogy az eddig főként mezőgazdaságban dolgozók csak 3—5 év alatt érik el a gyakorlatnak, szakmai ismeretnek azt a s/.ihtjét, amit ugyanaz az üzemrész a fővarosban produkált... A negyedik ötéves tervben elkezdett cipőipari rekonstrukció során a népgazdaság 1,1 milliárd forintot fordított a berendezések korszerűsítésére. A tervidőszak kezdetén még úgy látszott, hogy a rekonstrukciós jellegű beruházással számottevően növelhetők a termelési eredmények. Az 1972 73- ban megindult munkaerővándorlás azonban a cipőiparban nagyon egyoldalú volt... Éppen ezért a beruházott százmilliók csak relatív termelési többletet eredményeztek. Például a Duna Cipőgyár 80 millió forintos költséggel új üzemrészt indított Oroszlányban, amelynek termelése azonban bruttó összegben nem növelte a gyár 1976. évi eredményességét. A krónikus munkaerőhiány miatt lassan növekszik a termelés, s ezen csak a termelékenység fokozásával lehet segíteni. Bár a cipőgyártás folyamatát nem lehet teljesen automatizálni, az egyes részműveletek gépesítése mégis magasí'okú A hazai iparban készülő 46 millió pár lábbeli zöme ragasztott eljárással készül. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy elképzeljük: ha a 40—50 munkaműveletből álló technológiai előírás pontjai közül csak egyet is megsértenek, a cipő már nem kap első osztályú minősítést. És ha egy-két munkás éppenséggel beteg, akkor nemegyszer nincs kit a helyükre állítani a szalag mellé___Ilyen esetekben, vagy két hiányos létszámú munkaszalagból kell egyet csinálni, vagy gép mellé állítani az első embert, aki „betéved a gyárkapun”. Ilyenkor a minimális gyakorlat megszerzésére csak a termelés folyamán nyílik maid. ami természetesen hibákat is szül. A megoldást minden gyárban másképp keresik. A martfűi Tisza Cipőgyárban, ahol szinte állandóan 6—800 fős létszámhiánnyal küzdenek, úgynevezett „kismama-szalagot” szerveztek a gyermekgondozási segélyen levő asszonyok közül. A rövidített munkaidőben lehetőségük van a gyermekkel is foglalkozni, és a gépek sem állnak kihasználatlanul...
