Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-26 / 4. szám
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bognár József állami díjas akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézete igazgatójának kiemelkedő tudományos és tudománypolitikai munkássága elismeréseként 60. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. * VILÁGGAZDASÁGI KORSZAKVÁLTÁS Bognár József professzor új könyve MTI — Szebellédy Géza felvétele A mű alcíme is jelzi — tanulmányok és beszélgetések ' ogy szokatlan, szerkezetű alkotással van dolgunk. Az akadémiai székfoglaló előadás — egyébként a könyv második fejezete — adta az ötletet a televíziós párbeszédhez; a Hajdú Jánossal, az ismert külpolitikai újságíróval folytatott öt beszélgetés jelenti a könyv gerincét. A párbeszéd témájának puszta felsorolása is érzékelteti a feladat nagyságát: új korszak a világgazdaságban és a nemzetközi politikában; az új gazdasági erőviszonyok; a meg nem újuló erőforrások helye és szerepe a holnap közgazdaságában: népességnövekedés és világélelmezési kérdés; a technika veszélyessége, különös tekintettel a haditechnikára és a környezeti ártalmakra; a világgazdasági korszakváltás a biológiai és földrajztudományok oldaláról. (Ennél a beszélgetésnél kapcsolódtak a vitába a téma kitűnő társszakemberei, Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus, a geológus, Szentágothay János akadémikus, a biológus, és Simái Mihály akadémikus, a világgazdasági prognosztika tudósa.) A könyv bevezető fejezetében Bognár professzor megmagyarázza, miért választotta ezt a különös formát. Végül az utolsó két fejezet a témához kapcsolódó két tanulmány: az egyik a nemzetközi politika és gazdaság átalakuló viszonyát vizsgálja, a másik pedig a magyar gazdaság lehetőségeit elemzi az új helyzetben. Átfogó és izgalmas kérdések tömege: mit tehet a könyvet bemutatni szándékozó újságíró? Szorgalmas és szubjektív tanítványként elmondja, hogyan hatott rá a mű; az olvasókkal pedig őszintén közli, hogy néhány megállapítása felkeltheti ugyan a figyelmet, de nem helyettesítheti az igazi élményt: ahhoz él kell olvasni a művet. Megéri. A TUDÓS, AKI HATNI AKAR „Ha lehetséges cselekvési alternatíváink során egyre gyakrabban találjuk magunkat szemben bizonyos »kritikus pontokkal«, úgy nyilvánvaló, hogy az embereknek (szervezett tömegeknek és egyénéknek) nemcsak joguk, hogy beleszóljanak a sorsukat és jövendőjüket mélyen befolyásoló kérdések eldöntésébe, hanem elemi kötelességük is. E kötelesség teljesítésének feltételeit azonban meg kell teremteni ..Azt hiszem, ez a megállapítás az elméleti és világnézeti alapja a televíziós adások, majd a könyv születésének. A tudós hatni akar. Megveti az elefántcsonttornyokba zárkózó tudományt. Szót kell érteni az emberekkel, és ez nem is olyan egyszerű dolog. A szellem emberei közt sajnálatosan elterjedt a tömegek finnyás lenézése, kialakult egy szakmai zsargon, elszegényedték az ismeretközlés formái. „A fejlődés és demokrácia követelményrendszerét elfogadó kutatók és a nagy tömegek egyaránt veszélyesnek minősítik azt a helyzetet, hogy a százmilliók sorsát érintő és végső fokon meghatározó gazdasági folyamatok alakulásáról, változásairól és hatásairól csak néhány tucat vagy néhány száz »szintetikusan látó" közgazdásznak legyen áttekintése. Az emberiség létérdekei, útkeresései és lehetséges törekvései olyan kommunikációs eszközöket kívánnak, amelyeket minden, az emberiség fennmaradásáért és fejlődéséért felelősséget érző egyén és csoport képes megérteni.” Az eszköztárát megújítani akaró és képes tudós a televízióban megtalálta azt az óriási hatású tájékoztatási csatornát, amelynek segítségével létrejöhet az élmény erejével ható „ezerajkú párbeszéd”. A világgazdaság az a téma, amely időszerű és mindenkit érint, ezért lehetséges és szükséges a gazdaságtudomány és a közönség kapcsolata. Újszerű döntéseket kell hozni, amelyeknek nagy a kockázata. Az általános tájékozottságra szüksége van a döntést hozó vezetésnek, de a tömegeknek is, mert „mindenféle újszerű döntés mélyen érinti az emberi élet, a szokások, a törekvések és az értékrendszer kérdéseit”. VILÁGMÉRETEKBEN GONDOLKODNI — NEMZETI FELELŐSSÉGTUDATTAL A gazdaság és a politika viszonya az új feltételek közt új vonásokat tartalmaz, ezért joggal beszélhetünk új világgazdasági korszakról, amelyben új „igazságos világgazdasági rendre van szükség, de egy új nemzetközi gazdasági rend elfogadása, bevezetése, intézményi rendszerének kiépítése, vagy éppen elutasítása, vagy elfogadásának halogatása politikai elhatározás kérdése. Más megközelítéssel élve: e gazdasági cél megvalósítása érdekében hatalmas politikai erők és eszközök koncentrálása történik meg.” Melyek ezek az új vonások? Az államok növekvő szerelje és felelőssége a nemzetközi gazdasági kérdésekben; a sokszoros kölcsönhatások felismerése. Ugyanis „a kormányok és a különböző gazdasági szervezetek döntései és cselekvései egymást kölcsönösen meghatározzák és befolyásolják, következményeikkel pedig visszahatnak egymás helyzetére”; a nemzeti gazdaságok határait messze túllépő világproblémák jelentkeztek, mint amilyenek a föld lakosságának nagyrészét súlyosan érintő élelmezési gondok, vagy a környezet szennyeződés; végül a békés egymás mellett élés gazdasági vonatkozásai és a szocialista világ megerősödött szerepe a nemzetközi gazdasági életben. Ilyen körülmények közt csak az a közgazdász képes eMgazodni, akinek a világméretekben való gondolkodás természetes reflexévé válik. A folyamatok megértése, naprakész követése azonban konkrét céllal történik: az új feltételek közt mit kell tenni a magyar gazdaságban annak érdekében, hogy a szocialista társadalom belső dinamikájából adódó növekedési ütem legalább megközelíthetően fenntartható legyen? Vagyis a földkerekséget átfogó elemzés igényének hajtó ereje a nemzeti felelősségtudat Bognár akadémikus szemügyre veszi a világgazdasági változások hosszútávú tényezőit — a technikai krízist, az olajválságot, a fejlődő országok új szerepét — éppúgy, mint a rövidtávú ciklikus hatásokat. Űj módon veti fel a tőkés országokkal kialakult kapcsolatok hatását a szocialista országok gazdaságára: kifejti, hogy az ötvenes években ezek a kapcsolatok inkább járulékos, kiegészítő szerepet játszottak, inkább afféle zavarelhárító szerepük volt. (Rossz termés esetén például gabonát vásároltunk.) Amióta azonban gazdasági fejlődésünk az úgynevezett intenzív szakaszba lépett, amióta tehát technikát importálunk, speciális anyagokat veszünk és hiteleket használunk fel, e kapcsolatnak új, most már gazdaságfejlesztő szerepe van. Az új helyzetben a kivitelre való erő-összpontosításra van szükség, amely a szemlélet átalakítását és ennek megfelelő hatékony gyakorlatot — szervezeti felépítést, termelést, kereskedelmet, új típusú gondolkodásmódot — igényeL Sz. M. A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek vezetősége felkereste Bognár Józsefet, és köszöntötte születésnapja és a kitüntetése alkalmából Egy délelőtt a hatvanéves Bognár Józsefnél Ezen a szombati délelőttön, február ötödikén, becsöngettem Bognár Józsefek Érmelléki utcai lakásának kertkapuján. Nincsen ebben semmi szokatlan, gyakran megtörtént ez hol hetente, olykor, sűrűbb időszakokban naponta, az utóbbi — hány évben is? Most, amikor születésnapján megyek meggratulálni, még kimondani is furcsa, hogy Bognár József hatvanéves. Az ember a nagyon régi baráttal együtt öregszik és ezért mindig fiatalnak látja s ő maga is visszafiatalodik mellette. Most is azt várom, hogy nyílik a lakásajtó és lefut a néhány lépcsőn a kertkapuig az a fiatalember, aki huszonkilenc éves korában tájékoztatási miniszter lett. A hatvanéves fiatalember, aki most elém jön, s akinek Isten éltessen-ezve, megindultságunkat mosollyal és hátbaverdeséssel palástolva, kívánok minden jót, csak az életben lett idősebb, de életerőben nem öregedett. Nem is kell évforduló ahhoz, hogy fel-felidézzük az elmúlt negyedfél évtized képeit. (Mégis öregednénk?) Nagyon fekete volt a hajunk, nem vasderes meg fehérszürke, amikor valami lapügyben először kerestem fel miniszteri dolgozószobájában. A különös az — s miként magyarázzuk meg a mai huszonéveseknek, harmincasoknak? —, hogy csöppet sem éreztük fiatalnak magunkat. Nagyon komolyan vettük azt a Vörösmarty-sort, amelyet még legelső találkozásainkkor a háború alatt, ha jól rémlik, a Múzeum kávéházban mondogattunk, többen is a márványasztal körül, ki behívó elől dekkolva, ki már egyoldalúan búcsút mondva a Horthy-hadserégnék: „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.” Nem voltunk biztosak, hogy megéljük az új világot, de kerestük, hogyan lehetünk benne majd a leghasznosabbak. A fiatal szombathelyi tanár, a mozdonyvezető fia, szaktárgyait tanította, magyart és németet a rákosszentmihályi gimnáziumban, ám közben, egyre elmélyültebben és egész életvitelére jellemző alapossággal és belső kérlelhetetlenséggel, elkezdett közgazdasági könyveket olvasni. Mint közeli megfigyelője tudom, hogyan olvas Bognár József. Nem mondatokat, hanem fejlett és tudatosan fejlesztett absztraháló képességével magukat a gondolatokat s ezekkel önnön szellemi háztartásában állandó bővített újratermelést folytat. A gondolatok és az adatok között nem kell keresnie az új felismeréseket és az összefüggéseket, mert ezekkel úgy van, mint Picasso mondta az új, a művészi kifejezési formákról: „Nem keresek: találok". így vált Bognár József a felszabadulás utáni években nemcsak gyakorló közgazdásszá, közgazdasági egyetemi tanárrá, miniszteri székben a belkereskedelem és a külkereskedelem szervezőjévé, hanem közgazdasági gondolkodóvá. S mivel eredendően, legparányibb agysejtjéig politikus alkat, szíve minden izomrostjával pedig az, amire legjobban a kissé régies, egy ideig félretolt, de ma ismét fénylő szó illik: hazafi, nála a gondolat és a cselekedet párban jár. Ezen a tudási és tapasztalati szinten a gondolat nemcsak tanulmányokat és könyveket jelent, hanem értekezleteket és vitákat is, a cselekvés pedig nemcsak intézkedést, hanem tervezést és tanácsot is. Frissen sült pogácsát tesz az asztalra a ház tudósasszonya. Két Íróasztalnál ketten dolgoznak két egyáltalán nem-rimelő tudományban, a gazdaságiban és a régészetiben, de a munka állandó hőfoka és fegyelme mindkettőjüket segíti. Szinte az egész ország hüledezett, amikor Bognár József harmincéves fővel, éppen mai életútjának felén, Budapest polgármestere lett. A legnehezebb koalíciós időkben kormányozta a főváros hajóját úgy, hogy Párizs címerének jelmondata az akkori Budapestre is ráillett: Fluctuat, nec mergitur; Hullámok dobálták, de nem süllyedt el. így aztán már senki sem csodálkozott, amikor 1949-ben belkereskedelmi miniszterré nevezték ki. A harminckét éves ifjúnak egyaránt volt tekintélye vezetőként, politikusként, gazdasági szakemberként, tudósként. E négyből az utóbbi két évtizedben az utolsó erősödött. Igaz: nem csupán akadémikus, az Akadémia Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója, de ma is országgyűlési képviselő, már harminchárom éve, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a Hazafias Népfront elnökségi tagja, közben volt a Kulturális Kapcsolatok Intézetének is elnöke, ma is a Magyarok Világszövetségéé, és biztosan ki is felejtettem egyet-kettőt. Szervesen és tevőlegesen benne él a magyar közéletben, de legfőbb munkaterülete a közgazdaságtudomány, választott és megtalált életformája a tudósé. Ekként mágneses tere messze túlterjed az ország határain. Nemcsak arra emlékezünk most, pici pohárból — délelőtt van — koccintva, hogy 1962-ben Nkrumah gazdasági főtanácsadójának hívta meg Ghánába, hanem jó néhány közös külföldi utunkra is. Milyen fura véletlen. hogy a hidegháború utazastalan évtizede után történetesen én várhattam a Bognár házaspárt a bruxelles-i pályaudvaron, 1958-ban. Azóta jártam Bognárral küldöttségben. Moszkvában, Hágában, Londonban. Mindig honfitársi — és baráti — büszkeség tölt el, amikor tapasztalom azt a tiszteletet s ami ennél nem kevesebb: érdeklődést. amit személye, tudása és rajta keresztül ez az ország kivált. Itt sorakoznak kéznyújtásnyira karosszékeinktől könyvei magyarul, angolul, németül, franciául, spanyolul. Az 1961-es vékony kötettel kezdődik keresletről és keresletkinálatról, folytatódik a sok száz oldalas magnum opus-szal: „A gazdasági növekedés irányítása a fejlődő társadalmakban”-nál, ami első nagy magyar kitekintés a harmadik világ felé, egészen a legújabbig, amelynek címe is korunk égető és bonyolult gondjára utal: „Világgazdasági korszakváltás.” S már feledve születésnap, hatvan év. öregedés, múltba Tévedés: Bognár József arról beszél, mint fiatal korunk óta mindig: mit kell tennünk, hogy a gazdaság, a társadalom, tehát az élet, az ország és még ezen túl is, tágabb hazánk Európa és népek hazája, nagyvilág jobb, gazdagabb, teljesebb, emberibb, szabadabb, egyenlőbb legyen és mindehhez mit kell könyörtelen, tudósi szigorral és okos szívvel végiggondolnunk. Természetesen erről szól a könyi\ amelyet most ír. Boldizsár Iván (Megjelent a Magyar Nemzet 1977. február 6-i számában.) 4
