Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-12 / 3. szám
Magyar filmesek a nagyvilágban V. NÉVSOROLVASÁS 1945 UTÁN 1944 derekán gyulladtak ki utoljára Budapest ostroma előtt a Pasaréti úti műteremben a nagyerejű fényszórók. A műdzsungelben egy idétlen burleszket forgattak. Azután dörögni kezdtek az ágyúk, és amikor elhallgattak a fegyverek, csaknem romhalmaz volt a város. Rendszeres filmgyártásról még sokáig nem lehetett beszélni. A felszabadulás után a kivándorlók többsége elsősorban gazdasági okok miatt távozott, nem úgy, mint 1919-ben vagy a harmincas évek derekán, amikor a haladó gondolkodásmód és a faji törvények adtak vándorbotot neves művészek kezébe. A magyar kolóniák — s így a filmesek is — egyes országokban tarka képet mutattak. A már korábban kivándoroltak, azok akik — elsősorban Hollywoodban, Londonban, Párizsban alapozták meg hírnevüket, felvéve a befogadó ország állampolgárságát, beilleszkedtek az idegen közegbe. Ezt a réteget kiegészítette: a második generáció — az odakinn születettek —, akik azonban nem feledkeztek meg magyarságukról. Itt próbáltak szerencsét a karriert remélők, a negyvenes évek során a filmszakmába került konjunktúra-lovagok. Ha az 1945 utáni film-körképbe megpróbáljuk beilleszteni a magyar figurákat, figyelembe kell venni a sokféle motívumot, amit csak hosszabb tanulmányban lehetne elemezni. E sorozatnak az a feladata, hogy szintézist nyújtva érzékeltesse, hogy szerte a világban, hány ország nemzeti filmművészetét gazdagítják a magyarok. Magyar például Hollywoodban Tony Curtis, a Minden lében két kanál tévésorozat kedves, szeleburdi, de talpraesett Dannyja, aki a Trapézben Gina Lollobrigidával A megbilincseltek-ben a néger Sidney Poitier-vel játszott együtt. Ö már odakinn, New Yorkban született, de előszeretettel hangoztatja magyar származását. Ugyancsak honfitárs ■— a szülők révén — a közkedvelt Columbo hadnagy, vagyis Peter Falk, és akire talán senki sem gondol — angol neve miatt — Cornel Wilde színész-rendező. 1938-tól Hollywoodban folytatta rendezői ' munkásságát Székely István. A Hyppolit a lakáj hajdani készítője Steve Sekely lett. Alakja a filmstúdiókban, a tévé műtermekben egyaránt jólismert. Készített Londonban sci-fit (A triffidek napja, 1962), — és ami ritkaság — 1972-ben Magyarországon 38 esztendő után elkészítette Szép Ernő Lila akác című érzelmes szerelmi regényének második filmváltozatát. Benedek László a szilágysomlyói származású magyar producer, Joe Pasternak jóvoltából lett vágó és asszisztens az Universalnál. Rendezőként egyik legkiemelkedőbb munkája Az ügynök halála, mely Arthur Miller drámája alapján készült. Az 1959-ben elhunyt Charles Vidor — mint Székely és Benedek is — a német fővárosban ismerkedett meg a szakma alapjaival, s forgatókönyv-íróból lett rendező. Két legrangosabb sikere a Cover Girl és a Gilda a negyvenes években a korszak sex-szimbólumának, Rita Haywórthnak a nevéhez fűződik. George Pál (azaz Pál György) egy rajzfilm-gyár tulajdonosa. Bábfilmkészítési eljárásáért 1943-ban különleges Oscar-díjjal jutalmazták. 1950-ben ő forgatta a Rendeltetési hely a Hold című tudományos fantasztikus produkciót és tíz esztendő múltán Wells regényének Az időgép-nek a feldolgozását. Foglalkoztatott alkotó volt még Tóth Endre és Máté Rudolf is — kivált az ötvenes években. Az operatőrök között a legnevezetesebb az idősebb nemzedékhez tartozó Oscar-díjas Ernst László — Frank Capra, King Vidor, Otto Preminger, Fritz Lang, Stanley Kramer munkatársa — és két fiatal, az új amerikai filmművészet jelentős egyéniségei Laslo Kovács (Szelíd motorosok) és Vilmos Zsigmond (Madárijesztő). Kubában a legismertebb „kameraman” Jorge Hajdú Zomborban született, és 1923-ban kétéves korában került ki szüleivel Havannába. A rövid produkciók mestere, de azután áttért a hosszabb játékfilmekre is. Mexikói sztár Kitty de Hoyos (vagyis Hajós Kitty). Brazíliában a hangosfilm egyik úttörője Adalberto Kémény (Kemény Albert), valamint a harmincas-negyvenes évek két kiváló operatőrje: Icsey Rezső és az Emberek a havason csodálatos felvételeinek készítője. Fekete Ferenc dolgozik. Kanadában Vámos Tamás. Izraelben a Ludas Matyi hajdani humoristája, Kishont Ferenc nyergeit át Efraim Kishon néven a filmírói, majd a rendezői szakra. S ha már az Emberek a havason-t említettük, szólni kell Ausztriában élő alkotójáról, Szőts Istvánról. Igaz: odakinn rövidfilmeket készít (Maximilian. Hallstatti ballada, a Stephansdom stb.). A Német Szövetségi Köztársaság filmtörténetébe egész sor magyar rendező írta be nevét: Ráthonyi Ákos, az aradi születésű Géza von Cziffra, a néma korszakban oly termékeny, majd utóbb a zenés produkciókkal Európa-szerte ismertté vált Bolvárv Géza, a Budapesten forgatott Vala-Ferrari Violetta Tony Curtis Szőts István Bolváry Géza hol Európában-nal új utakat törő Radványi Géza vagy Bak József. Itt lett sztár Szőke Éva a jobban hangzó Éva Bartók néven és musical-sztár Ferrari Violetta a tévében, s nem halványult el Rökk Marika csillagának a fénye, bár ma már inkább színpadon szerepel — a leányával. Nemzetközi karrier (Pogány Móricz műépítész fiának) Gabriel Pogány operatőrnek magasba ívelő pályája, akárcsak az Olaszországban, Spanyolországban és az NSZK- ban haláláig dolgozó Ladislao Vajda rendezőé. Párizsban a világhírű Marcel Camé forgatócsoportjában Jacques Prevert-rel a költővel együtt Trauner Sándor a díszlettervező és Kozma József zeneszerző osztozott több ízben is a sikerben. A rajzfilm elismert nemzetközi tekintélye Párizsban Jean Image (Hajdú Jenő) és Földes Péter (Földes Jolán írónő fia), Londonban pedig John Halas (azaz Halász János). Az utóbbi nemcsak cége és rendezései, hanem szakkönyvei révén is jelentős. Svájc magyarja Nicolas Gessner. (ö készítette Anthony Perkinssel, Charles Bronsonnal a Valaki az ajtó mögött című horrort), az NDK-ban dolgozik János Veiczi, rendező. Az Egyesült Államokba szerződött a korábban Budapesten és Prágában működő Oscar-díjas Jan Kadar rendező. (Üzlet a korzón). ... És magyar illetőségű a termékeny egyiptomi-libanoni rendező Seif el din chaw Shat. Annak idején ő volt Sárdy János nagy siketének a Kalotaszegi madonnának szerzője, mint Séfedin Sevket Tibor. S ez a nagy listának csak töredéke. Kis ország vagyunk, de sok a tehetségünk, s úgy látszik szerte a világba jut belőle. Ábel Péter Mentsük meg, ami még menthető! Abból a kis ízelítőből, amelyet Ruffy Péter Magyarok a nagyvilágban címmel közölt a Magyar Nemzet 1975. november 23-i számában Bölönyi József egyelőre csak kéziratos lexikonából, kiderül, hogy ha túlzás is a kedvünkre idézgetett „mindenki magyar” szállóige, tény. hogy egyike lettünk a „legszétszórtabb” nemzetnek. Ennek egyenes következménye, hogy sok-sok kiváló egyéniség szellemi hagyatéka „kallódik még a nagyvilágban”, amint erre oly szenvedélyes buzgalommal hívta fel a figyelmet legutóbb Dobossy László (Magyar Nemzet, 1976. október 21.). Utóbbi cikkét kívánom kiegészíteni, és konkrét javaslattal megtoldani. 1978. január 9-én lesz Berchényi László halálának 300. évfordulója. Gondolom, méltóképp fogjuk megünnepelni annak a vitéz katonának az emlékét, aki minden magyarok közül az egyik legnagyobb külhoni dicsőségre tett szert: maréchál de France lett belőle. Forster Gyula 1925-ös monográfiája óta nem sokat tudunk róla. Mi van a Luzancy-i sírral, síremlékkel, a Versailles-i múzeum Berchényi-arcképével, és a sok leszármazottal, s a náluk levő ereklyékkel. A dicsőséges hadfinak tizenkét gyermeke volt. Frangois Gachot közölte velem nemrég, hogy egy kései sarjánál ma is van egy huszárzászló. Nagyot ugorva az időben: Politzer Zsigmond, az Arany Trombita munkatársa, szocialista hírlapírásunk úttörője, a Munkás Heti Krónika szerkesztője, 1883-ban kivándorolt Franciaországba, és a Munkásmozgalom-történeti Lexikon szerint „ott újságíróként dolgozott”. Negyvenegy évről van szó, ugyanis 1924-ben hunyt el Párizsban, de erről a majdnem fél évszázadról semmit sem tudunk! Fiatalon hunyt el Párizsban a megszállás alatt Steiner Endre, önkéntes volt a nemzetközi brigádokban, Spanyolországban sebesült meg. Életéről, munkásságáról szinte semmit sem tudunk, holott 1941-ben megjelent egy kis kötetnyi Ady-fordítása. Az 59 fordítást és előszót tartalmazó kötetet Földessy Gyulának ajánlotta. Hevesi Andrásról az Irodalmi Lexikon azt írja: „1940-ben a francia hadsereg önkénteseként halt hősi halált a háború első napjaiban”. Ez persze tévedés, hiszen ezek az „első napok” 1939. szeptembert jelentik, a kiváló író pedig az 1940. május 10-i német offenzíva során sebesült meg — de máig sem tisztázott körülmények közt pusztult el (valószínűleg csak augusztusban, az épinali kórházban). Helyszíni kutatással ezt is tisztázni lehetne. Harsányi Tibor, a kitűnő zeneszerző, Bartók tanítványa, a francia ellenállás bátor harcosa, 1954-ben halt meg, ötvenhét évesen, nagyreményű pályája felfelé ívelő szakaszában. Ma itthon még a szakmai körök sem nagyon ismerik. S végül két olyan élő személyt említek, akiktől még sok mindent meg lehetne tudni: az egyik az az 1966-ban született Trauner Sándor, aki a Camé—Prévert—Kozma hármas pompás filmjeinek (Ködös utak, Külvárosi szálloda, A szerelmesek városa stb.) volt tehetséges díszlettervezője. A a párizsi Szabad Szó című antifasiszta hetilap címfejét. Gazdag élete és filmművészi tevékenysége még talán egy tévéportréfilmet is megérdemelne. Szintén él és dolgozik Párizsban Eugene Bencze (szül. 1905), 1925 óta sokat tett irodalmunkért: 1930-ban Petőfiről írt; 1937- ben Les Grandes Poétes Hongrois című kötetében többek közt Berzsenyi-, Kisfaludy-, Vörösmarty-, Petőfi-, Ara ny-versfordításokat közölt; ő írta az új Francia Enciklopédia cikkét a magyar irodalomról; vannak Ady-tanulmányai és -fordításai. És még hosszan folytathatnám, de inkább megteszem konkrét javaslatomat: alakítson bizottságot a Magyarok Világszövetsége, esetleg a Kulturális Kapcsolatok Intézete, az MTA és a Hazafias Népfront közreműködésével, kallódó értékeink összegyűjtésére, megmentésére és feldolgozására. Ha felhívás jelenne meg a Magyar Hírek hasábjain, külföldi honfitársaink bizonyára épp oly szívesen vennék ki részüket a nemes munkából, mint az anyanyelvi konferencia tevékenységéből. Bajomi Lázár Endre Megjelent a Magyar Nemzet 1977. január 1-i számában. 4
