Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-11-05 / 22. szám
pot, pontosan meghatározott feladatokat ad hosszú távon a ihajógyáriaknaik. Az óriási szovjet piac szívesen fogadja és várja a totóhajókat éppúgy, mint a darukat. A kereskedelmi partnerek puszta fölsorolása is hosszú lenne, így csak a legfontosabbakat hadd említem. Érdékes tény, hogy még az olyan hagyományos hajóiparú országokba is szállítottak úszó objektumokat, mint Norvégia, a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország vagy Jugoszlávia. De jó vevő Brazília, Szíria, Kuba, Marokkó és Líbia is. A Balatonfüreden gyártott vitorláshajók egész Európában keresettek. A „Ganz” konténerek legjobb vásárlói amerikai és nyugat-európai társaságok, ebből adódik a gyár tőkés exportjának egyharmada. Űj konstrukció az úgynevezett gyártásmegosztás, amely lehetővé teszi a fejlődő országoknak. hogy saját munkaerővel, a helyi ipar lehetőségeit felhasználva a magyar tervezésű darukat, részben nálunk gyártott, részben ott készített alkatrészekből maguk szereljék össze. A kevés munkaerővel rendelkező magyar partnernek jól jön a külföldi szerelés, a partner munkaalkalmat adhat a fölös számban jelentkező embereknek és persze az MHD szempontjából nem elhanyagolható a dollárban fizetett ellenérték. MEGALAPOZOTT DERŰLÁTÁS — Kopogjuk le, nehogy elkiabáljuk a szerencsénket — mondja Bernáth Kálmán kereskedelmi igazgató. — Nem vagyok babonás, de a manapság egyre szeszélyesebb világpiachoz nagyon nehéz alkalmazkodni. A mi gyárunk hallatlanul érzékeny erre, hiszen javarészt kivitelre dolgozunk. Derűlátók vagyunk, hiszen az angyalföldi gyár Európa legnagyobb úszódarugyára. Technológiánk folyamatosan korszerűsödik, egyre kevesebb kézi munka szükséges, képesek vagyunk a gyors típusváltásra. A konténereknek is van jövője, és mind újabb piacokra jutunk el kazánjainkkal is. Betársultunk a Német Szövetségi Köztársaságbeli EVT—Stuttgart és a szovjet Energomasexpo alakította konzorciumba, 1978 és 1980 között gyenge fűtőanyaggal is működő, nagy teljesítményű széntüzelésű kazánokat szállítunk görög és török erőművekhez. A konzorciumtagság hosszú távú garanciát nyújt kazángyártásunkhoz, úszódaruink, portáldaruink és konténereink jóhírűek a világban, tavi és folyami hajóink szinte korlátlan szovjet piacra számíthatnak — minderre építve gyorsíthatjuk a termelőberendezések felújítását, 'korszerűsítését, a legmodernebb gépek beszerzését. Az itt dolgozók bíznak a Magyar Hajó- és Darugyár jövőjében — és joggal. SÓLYATÉRI SZÁMVETÉS Ismét a Brazíliába készülő óriásdarun vagyunk. Dományi Lajos építésvezető mutatja a mélyhűtőt, a kiszolgáló személyzet kényelmes, kétszemélyes kabinjait, a modern konyhát, a légkondicionáló berendezést, a daruszerkezetet mozgató hatalmas gépeket. Az építésvezető 1938 óta dolgozik Angyalföldön. Biztos kézzel nyúl az anyaghoz gépészként, villanyszerelőként, ácsként, asztalosként, lakatosként vagy festőként. Legutóbb Görögországban és Egyiptomban járt a Ganz daruk átadójaként. Világoskék szemét összehúzza, feje búbjára tolja a védősisakot, a „kobakot” — jelezve, hogy fontosat akar mondani. — Tudja, néhány éve én is gondolkoztam azon, hogy itthagyom a gyárat. Ügy láttam, nincs jövője ennek a munkának, a fizetés is gyenge volt. Csökkent a létszám, már-már attól féltünk, le kell húzni a rolót. Aztán kiemelt vállalat lettünk, állami támogatást kaptunk, megszüntettük a iengeri hajók gyártását (de sokunknak fájt 1. „Már attól féltünk, le kell húzni a rolót” 2. Az „acélszabász" 3. „Ezt az olajos Duna-ágat mégis szívesebben nézem” 4. Daru születik 5. Nemsokára Brazíliában horgonyoz az óriás 6. Űtban a lángvágóhoz ’S. Csendélet — drótkötéllel 8. Épül az óriás daru egyik kisöccsc 9. A „200 tonnás” Gábor Viktor felvételei a szíve) — lassacskán „elindult a kocsi”. Hogyan élünk most? Mint /máshol, nálunk is adnak vállalati támogatást a lakásépítéshez, saját üdülőnkben pihenhetünk, van bölcsődénk, óvodánk, aki tehetséges, továbbtanulhat. Most már a fizetésünk is javult, egy jó szakmunkás., keresete eléri, sőt meghaladja a négy-öt ezer forintot. A legfontosabb, hogy érezzük: van jövője a gyárnak. Jövőre éppúgy, mint öt év múlva keresik az itt gyártott árukat- És ez jó érzés. Nem csak a kereset a fontos, hanem a biztonság érzése. Talán a legfontosabb. MÜLT ÉS JÖVŐ Óbudán, a mai hajógyári sziget helyén, Széchenyi István javaslatára kezdték meg a hajógyár építését 1835-ben. 1836-ban már elkészült az első gőzös, a fatestű, kerekes „Árpád". A múlt század harmincas éveiben megjelentek a vastestű hajók. Az első gőzhajó vízrebocsátása óta eltelt 141 év alatt 1700 hajó készült el Óbudán. Angyalföldön az első úszódarut a szükség szülte, 1945-ben konstruálták a vízbe robbantott Duna-hidak roncsainak kiemelésére. Azóta hét tenger kikötőiben ismerik a magyar úszódarukat. Daru, kazán, konténer, tavi és folyami totóhajó, vitorlás ... Az érdeklődést, a megkötött szerződéseket, a folyamatban levő kereskedelmi tárgyalásokat figyelembí véve a jövő biztató. És ezt még lekopogni sem kell. Titkot keresni mentem a Magyar Hajó- és Darugyárba. A gyors talp ráállás titkát. Titkot kerestem, és közgazdasági gondolkodást, perspektivikus elképzeléseket, a távlati tervekbe beavatott munkásokat, mindig új megoldásokon töprengő vezetőket találtam. Korszerű nagyüzemet ... Földvári Géza
