Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-10-08 / 20. szám
tését Bakay Nándor, s arról tudósítja Szeged város polgárait, hogy „egy régen érzett nemzetgazdasági hiány elhárítására nézve” gőzerőre rendezi be kötélgyártó üzemét. Ez az okmány tekinthető a szegedi kötélipar megalapításának. Korabeli ipartörténeti tel jegy zésék szerint a szegedi nagy árvíz és a meggondolatlan, fedélzetnélküli fejlesztések ellenére mégis egyenletesen fejlődött az iparág. A nagy hagyományokkal bíró kötél verő mesterség egészen a legújabb időkig vonzó foglalkozás volt Mint ahogyan a céhes ipar korában, később is dinasztiák választották ezt a mesterséget, amely alól a család nőtagjai sem voltak kivételek. A százesztendős „öreg” gyár mellett azonban a második világháború után lerakták egy új üzem alapjait is, ahol a megváltozott piaci igényeknek megfelelően másfajta termékeket gyártottak, és teszik ma is. A „hagyományos” köteleket a Bakay-féle üzemrész készítette továbbra is. Hogy milyen lehetett ez a kötélgyár évekkel ezelőtt? Nem nehéz megtudni, ugyanis mind a mai napig alig változott. Túlnyomórészt a régi technológia szabta meg a lehetőségeket. Az üzemrésznek csak a homlokzata és a padlózata készült téglából, oldalai faácsolatra erősített pozdorjalemezekből épültek. Hossza félkilométemyi, szélessége mindössze 25—30 méter. Ebben, az időjárástól alig védett „folyosóban” nyáron melegebb, télen a huzat miatt fagyosabb volt az idő, mint a külső hőmérséklet. Mégis... Itt mindig olyan törzsgárda dolgozott, amelynek magja harminc éve, fiatalabbja 5—10 éve naponta munkába állt. Az új üzemben központi fűtés, fürdő és zuhanyozó, korszerű világítás, kultúrterem. Az idősebb dolgozók mégis azt mondták: az új gépek mellett bárki dolgozhat, de ehhez a munkához, itt, érteni kell...! A központi gyártelepen, ahol az utóbbi években a fonalak, zsinegek, kötelek és újabban a szintetikus alapanyagú fóliák döntő töbhsége készül — tíz év alatt 30 százalékkal csökkent a munkáslétszám. Ez a csökkenés nem indokolható csupán a gépesítés, az automatizálás mértékével. Ügy látszik azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy a modem gépek mellett „bárki” dolgozhat Mintha megszűnt volna az érzelmi kapcsolat az ember és a munka tárgya között. Ez lehet talán egyik oka az elvándorlásnak. A legmodernebb olasz gyártmányú kötélsodró gépeket a korábbi sokezer négyzetméter munkaterület helyett mindössze száz négyzetméteren helyezték el az új üzemcsarnokban. A hazai kenderipar termelése, a gyártmányok összetétele az elmúlt években nagyon megváltozott, mert a szintetikus alapanyagok egyre inkább kiszorítják a kendert. A fejlődés további iránya pedig a természetes és mesterséges anyagok helyes ötvözetének kidolgozása. Ezek gyártása pedig csak nagy teljesítményű gépeken gazdaságos. A korszerűsítés miatt történt leépítés, pontosabban az áthelyezés során néhány régi dolgozó kilépett a vállalattól Nem voltak hajlandók ugyanis a központi üzemben dolgozni. A munkapszichológus válasza ez: „több évtizedes begyakorlott mozdulatok, a megszokott (még ha rossz is) környezet, a hosszú ideje tartó egymásrautaltság a dolgozók között, ahol mindenki tudja mit várhat a másiktól — ragaszkodást, a kényszerű változtatás pedig ellenérzést szüL” Papái István, aki a gyár centenáriumának ünnepén az iparág miniszterasszonyától vette át a Munkaérdemrend arany fokozatát, ennyit mondott: „értem én, látom is, hogy ez a régi üzem elavult. De úgy éltünk itt, akár egy család. Sokszor még az éleimet is megosztottuk egymás közt, ha szűkében volt valaki. Ez a csévézőgép is igencsak elkopott, de mégis szeretem, magam javítom. Az apám is dolgozott rajta. Ameddig ez dolgozhat, nem szívesen tágítok mellőle.. Hasonlóképp nyilatkoztak azok is, akik az új gépek kezelését már megtanulták. Bálint Istvánná: „Sokat kellett járkálni, futkosni, ha hosszú kötél volt felvetve. Gyakorta kétszázhatvan métert oda, és ugyanannyit vissza. Napjában többször is. Már ismerte a lábunk hol a buktató, melyik tégla áll kissé kijjebb a másiknál. Most meg egy helyben állva dolgozik az új kötélsodró gép, még ülhetnék is mellette, ha nem szégyellném. Szóval másképp volt az régen... Talán mert akkor voltunk fiatalok 0 II.0IK.1S Iliit »Kills *H ra trail stmlitiíasui íiiaiy iilaritera ék. MIM MHDÜH kolfl. /.síik««;-, ImnliT-. iömld s vvxi'h hasonló szövő!rk «mini * • o* Szeg'od.ezx. \ - .1? ti'.« m :» huni tugvjwxt*) k-- t, ur>****rint k**#.«T«*r** l«** • ' .’ló _}■•!. ! i üli' - s áramat, t . «i ju.jit* Lo k-1 Hugói k^im'IíUH folMrrrlif gőzerőre fogom berendezni; mi.»!.; ar;u>vU^«** latrv mnß^tt, a «átűk'hy u: it.: \ kri i- rk. t. isinrgoket. » ki%ál6lag «»!«•*«» is J» * Imreit ti til ' t.^ok e!«áiTitani; •ttiuU.i : hiratvu. ,.»1 lejtésre • h*M. fo.'r k * e t'iiRsI felhívni •’•mea&éxi van i i . i»» • •.•srlot. s í, árjt>{Cfiék«k nwnlák ki* , dt..!: v .** «. .1» i ' i.' ■ oí. .-»ij.-ii.-t' ccv l«»v«•!«•*»'». 1^9» «»*|rkere«Bi « -*• v ,.l<ilntukr* f.Vá XiW.i s.-tv IsTT ájinl ‘6-én. ___ Bakay Nándor ám. A címben jelzett szó ragaszkodást is kifejez. Érzelmi és jogi kötődést valahová, valakihez, valamihez. Hogy kit, milyen szálak kötnek a földhöz (pontosabban annak kicsiny parcellájához), emberekhez, egy gyárhoz, géphez — ennek példáját kíséreljük meg felvillantani ebben a furcsa riportban. Furcsa, mert ez a kötelék semmiféle vegyszerrel, röntgennel ki nem mutatható, kézzel nem tapintható, emberi érzékszervekkel nem regisztrálható — és mégis van. Ragaszkodás és hagyománytisztelet — talán ez a két fogalom jelezheti, merre keressük az okokat. * Ha egy gyár eladó, és nem versengenek érte a vevők, az mindig jelent valamit... Esetünkben azt, hogy a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi Kenderfonógyárának Kötélgyára matuzsálemi korba lépett. Kereken százesztendős az idén. Ha csak a gyárépület lenne ebben a tiszteletreméltó korban, bizonyosan nem kerülne eladó listára. De a gépek és az egyéb műszaki berendezések sem sokkal fiatalabbak. A Tisza és a Maros találkozásánál már a Mohácsi vészt megelőző időkben a déli országrész egyik jelentékeny kereskedelmi központja Szeged. A kötélverő iparosok, később pedig a céhek, mindig elegendő munkalehetőséget találtak itt, hiszen a hajózás, a halászat és a mezőgazdaság, a fejlődés ütemével egyre nagyobb mennyiségű kötelet igényelt. A céhek felszámolását kimondó 1872. évi törvény nyitott szabad utat a szervezett nagyipar megteremtése felé. Kisebb próbálkozások után, 1877-ben tette közzé hirde>- *7 1. Bakay Nándor korabeli felhívása 2. A régi gépen az utolsó métereket fonják 3. Papdi István már nem fiatalember, de a csévézőgépe többször olyan idős 4. Az eladó gyárépület 5. Az új üzemcsarnok 6. Régi paraszti szövőszék a gyár múzeumában Gábor Viktor felvételei A gyár irányítói komolyan vették a tekintélyes szakmai múltú dolgozók aggályait. Mindenekelőtt arra törekedtek, hogy a sokat emlegetett „jó légkört” az új üzemrészben is megteremtsék. Erre pedig a brigádmozgalom, a brigádszellem a legalkalmasabb. A hosszú évek alatt összeszokott kollektívák újra együtt dolgozhatnak, de sokkalta jobb körülmények között A borítékba is több kerül fizetésnapokon, mert a korszerű gépek három műszakban termelnek, és a délutáni műszakért 20 százalék, az éjszakaiért 40 százalék pótlék jár. A régi gépeket pedig ismét rendbehozatták, és működőképes állapotban a gyár területén álló ipari múzeumban állították fel, mint ipari műemlékeket Ezzel is tisztelegve a szakma és a szakma veteránjai előtt. Lintner Sándor
