Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-10-08 / 20. szám
Kádár János látogatása 1I KOSSUTH SZÜLETÉSÉNEK | 175. ÉVFORDULÓJÁN I Jugoszláviában A baráti látogatás, amelyet Kádár János tett Joszip Broz Tito meghívására Jugoszláviában, eredményesen zárult. A közös közlemény megállapítja, hogy a két_ ország jószomszédi kapcsolata és együttműködése minden területen eredményesen alakul, az eddigi jelentős eredmények szilárd alapul szolgálnak a továbbfejlődéshez. A két ^ fél tárgyalásai során rámutatott a nemzetiségek jelentőségére és szerepére a magyarjugoszláv kapcsolatokban. Ami a nemzetközi helyzetet illeti, hangoztatták készségüket az együttműködésre, a haladás és a viágbéke szolgálatában. Állást foglaltak a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a fejlődő országok problémáinak megoldása mellett, az államok belügyeibe való beavatkozással szemben. Hangsúlyozták a belgrádi találkozó jelentőségét, és kifejezték reményüket, hogy valamennyi részvevő konstruktív erőfeszítésekkel hozzájárul a helsinki záróokmányban foglaltak maradéktalan végrehajtásához. Kádár János és Joszip Broz Tito kiemelte az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának jelentőségét, a kommunista és munkáspártok, valamennyi haladó erő kapcsolatainak egyenjogú együttműködésének fejlődése szempontjából. Aláhúzták, hogy minden kommunista és munkáspárt és minden más haladó mozgalom önállóan és szuverén módon alakítja ki saját politikáját. Leszögezték végül a közös közleményben, hogy Kádár János látogatása jelentősen hozzájárult a két párt, a két ország és népei barátságának és együttműködésének további fejlődéséhez. A Magyar Nemzeti Bank küldöttsége az Egyesült Államokban A Magyar Nemzeti Bank küldöttsége, Tímár Mátyás elnök vezetésével, Washingtonban tárgyalásokat folytatott Julius Katz külügyi államtitkárral és Arthur Solomon pénzügyminiszter-helyettessel. A delegációt fogadta Arthur Burns, a Federal Reserve Board elnöke, aki ebédet adott a magyar küldöttség tiszteletére. Washingtonból bankküldöttségünk New Yorkba utazott, ahol nagy amerikai bankházak vezetőivel folytatott megbeszéléseket. New Yorkban a látogatással egyidőben nyitották meg a Magyar Nemzeti Bank állandó képviseletét. San Franciscóban a Bank of America vezetőivel tárgyalt a magyar küldöttség. Sajtóértekezletén Timár Mátyás hangoztatta: az amerikai pénzügyi és ipari körökben is osztják azt a magyar véleményt, hogy a hazánkat az Egyesült Államokban sújtó kereskedelmi megkülönböztetés indokolatlan. és kedvezőtlenül befolyásolja a két ország gazdasági kapcsolatainak alakulását. Hitelpolitikánkkal kapcsolatban Timár Mátyás elmondta: hazánk olyan gyorsan megtérülő beruházásokra vesz fel külföldi hiteleket, amelyekkel erősíteni lehet népgazdaságunk egyensúlyát. E hitelek sorába tartozik az a 200 millió dollár összegű is, amelyről a napokban írtak alá megállapodást a Bank of America és több más amerikai, illetve kanadai bankház képviselőjével. Hazánk egyébként — miután tavaly kiegyenlített minden, még az első világháború idejéből származó amerikai magyar adósságot —r közvetlenül az amerikai pénzpiacon is vehet fel hiteleket. Timár Mátyás rámutatott, hogy a felvett hitelek összege arányban áll a magyar gazdaság erejével, fejlődési ütemével. Éppen ennek alapján kaphatunk igen előnyös feltételek mellett hiteleket. Kossuth Lajos születésének 175. évfordulója alkalmából emlékülést rendezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Budapesten, az Űjvárosháza dísztermében. KÁLLAI GYULA, a Hazajias Népfront Országos Tanácsának elnöke méltatta Kossuth életművét: — Kossuth Lajos személyében — mondta — arra az államférfira emlékezünk, akinek neve elválaszhatatlan történelmi múltunk egyik ragyogó korszakától, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc Magyarországától. Nevét nemzedékek őrizték, és ötvözték erőt adó, előremutató jelképpé. Történelmi alakjára és szerepére, a nép és az ország sorsát azóta is szüntelenül formáló hatására emlékezünk ma, a szocialista Magyarország állampolgárai, a kcssuthi örökség vállalói és továbbfejlesztői. — Kossuth Lajos kivételes életpályája átfogta szinte az egész XIX. századot. Élete kilencvenkét esztendeje alatt Magyarország fejlődésének úgyszólván minden sorsfordulójára befolyást gyakorolt. Már fiatalon egyik vezetője volt a század első negyedében kibontakozott reformkorszaknak, annak a mozgalomnak, amelynek képviselői egyre türelmetlenebbül érzékelték, hogy hazánk mennyire elmaradt az európai társadalmi fejlődéstől, s a nemzet felemelkedése előtt tornyosult feudális akadályok lerombolására törekedtek. Nagy érdeme, hogy az 1848-as polgári demokratikus forradalom kifejezésre jutatta: a nemzeti függetlenség kivívása és a népszabadság megteremtése egymástól el nem választható feladat: nem elegendő az osztrák elnyomás ellen harcolni, ezzel egyidőben jogot kell adni a népnek, meg kell teremteni a függetlenség szilárd hazai bázisát is, mert az ország csakis ezen az úton haladva illeszkedhet be a haladó, élenjáró népek nagy családjába. Vezető alakja, fáradhatatlan szervezője lett a szabadságharcnak is, elismerést és tiszteletet keltve mindenütt, ahol a nemzeti függetlenség és a népszabadság ügyéért harcoltak. „Hosszú idő óta akadunk egy valóban forradalmi jellemre, egy férfira, aki népe nevében fel meri venni a kétségbeesett harc kesztyűjét, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben” — e szavakkal emlékezett meg Kossuth Lajosról a kor két nagy forradalmár gondolkodója, Marx és Engels. — Kossuthra figyelt, tőle merített vigaszt az ország a könyörtelen Habsburg-önkényuralom évtizedeiben. Következetes állásfoglalása éltette azokat, akik az 1867-es kiegyezés kompromisszumait elutasítva, változatlanul a nemzeti függetlenség teljes kivívásáért küzdöttek. A magyar nép legjobb képviselői nem felejtették el Kossuth 1847- ben mondott szavait: „rend csak mivelünk lehet, kik a szabadság hívei vagyunk”. Nem felejtették el azokat a szavakat sem. amelyekkel arra figyelmeztetett, hogy történelmünk sok tragédiája azért következett be, mert későn cselekedtünk. — Nem véletlen, hogy a XX. század világtörténelmet alakító, az eddigi népi megmozdulásokat jellegében, erejében és hatásában felülmúló munkásmozgalmának legkövetkezetesebb hazai harcosai, a kommunisták Kossuth nevét is a zászlajukra tűzték. Egyre fokozódó mértékben láthattuk ezt a XX. század nagy társadalmi és osztályharcaiban. — 1848—49 félbeszakadt törekvéseit ekkor már a társadalmi haladás legkövetkezetesebb ereje, a munkásosztály képviselte, amely az egész nép ügyéért harcolt. A két világháború között, de különösen a fasizmus és a háború elleni küzdelem időszakában a kossuthi örökség szószólóiként lépitek fel kommunista és baloldali szociáldemokrata, polgári demokrata és más meggyőződésű hazafiak. Ebben a széles előremutató nemzeti öszszefogásban vált hatékony erővé, és nyert történelmi igazolást a kossuthi örökség. A Szovjetunió felszabadító harca után a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség nem késlekedett, hanem élve a lehetőségekkel, a szocialista fejlődés útjára lépett. Az érte vívott küzdelemben teremtődött meg, kovácsolódott megbonthatatlanná országunkban a szocialista nemzeti egység. — Erre a hatalmas erőre támaszkodva tudtunk és tudunk új és új, merész, a kossuthi szellemet megőrző, de a kossuthi koncepciót messze meghaladó távlatokat állítani országunk és népünk elé. Kossuth Lajos életének, személyének préldája ma is, a jövőben is, élő tanulságul szolgál. ADY ENDRE KOSSUTH SZOBRA Szóljunk őszintén. Talán nem is egészen a buta hiperlojalitás az oka, hogy a Kossuth-szobor felállítása nálunk még mindig csak terv. Mert, mikor tagadhatatlanul egészségesebb szellem kezdi áthatni közéletünket, lehetetlen feltenni a mi kormánypárti aprószenteinkről, hogy képesek lennének egy nemes eszme megvalósítását megakadályozni, ha azt társadalmunk komolyan akarja. Eddig talán akadály volt ez is, de ma már nem egészen így van. A marosvásárhelyiek Kossuth emlékének szobrot állítottak, mert akaratuk és áldozatkészségük volt hozzá. Marosvásárhely nem elégedett meg a passzív hazafiság kétes érdemével. Nem tartotta a büszkeségre kellő jogcímnek azt, hogy magyar. A legnemesebb áldozatkészséggel, munkás hazaszeretettel, bámulatot keltő, tiszta lelkesültséggel hozza meg egyik áldozatot a másik után. Nem jajgat a házi pénztár sivár állapota felett, hanem ismer olyan célokat is, melyekre áldozni kell, s olyan áldozatot, melyet a legnagyobb erőfeszítés mellett is kötelesség meghozni!... Nem lehet szégyenérzet nélkül gondolni arra, hogy nálunk mindenre jut, csak hazafias célra nem. Szeretjük Debrecent a magyar kultúra és hazaszeretet erős várának nevezni, s már régi idők óta nem látunk egy jelenséget sem, hogy ezt a szép címet valóban megérdemli. Közöny, szűkkeblűség, üzleti szellem kezdik jellemezni úgy a hivatalos Debrecent, mint a debreceni társadalmat. Olyan szimptómák ezek, melyek a kozmopolitizmustól való félelmet fájdalmasan jogossá teszik. Nem rémkép ez, hanem igaz valóság. Az a nép, mely legnagyobbjának emlékét nem becsüli meg, közel van ahhoz, hogy minden nemzeti jelleget eldobjon!... Nem dobálódzunk a szavakkal, mikor azt állítjuk, hogy Debrecennek a Kossuth-szobor felállítása becsületbeli kötelessége!... És ha már sem a debreceni társadalomtól, sem Debrecen városától nem remélhetjük az eszme megvalósítását, vegye ezt kezébe az ifjúság. Hozza meg még egyszer a maga áldozatát saját filléreiből, s kezdje meg a gyűjtést, a propagandát minden téren. Használja fel a kapacitálás, az eredményhez jutás minden megengedett eszközét, mert annak a szobornak mielőbb állni kell!... Debrecen becsületbeli ügyét tegye magáévá a főiskola ifjúsága, amely még tud és akar hazafias lenni!... Mutassa meg, hogy a lelkendezés a közöny és fásultság korában is arathat diadalt. ... És Debrecen jövő történetírói a debreceni főiskolai ifjúságnak adják meg azt a pálmát, melyről a város és társadalom — úgy látjuk — önként és szívesen mondott le — a mai Debrecen még nagyobb dicsőségére !... (1899) A kanadai Wellandban 1967-ben felállított Kossuth-szobor, a Magyarok Világszövetségének ajándéka. Készítette Kisfaludi Strobl Zsigmond Ez a szobor New York (USA) egyik közterét díszíti. Alkotója Horvai János, 1928. (A képek dr. Ádámfi József gyűjteményéből származnak.) A debreceni Kossuth szobor. Lent: Kossuth szobra Miskolcon, háttérben az avasi templom és kilátó MTI felv.
