Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-09-24 / 19. szám

Planetárium Budapesten BUDAPESTTŐL — BUDAPESTIG KÍSÉRTÉS A budapesti Planetárium előadásán a kupolára vetítik az égitestek mozgását, és a csillagképeket Székely János híres regé­nye, a Kísértés — másfél órás játékfilm és háromré­szes tévéfilm is készült be­lőle —, a Magvető Kiadó­nál újra megjelent. Hol született a Kísértés? — kérdezzük Székely János Budapesten élő özvegyét. — Első fejezeteit még itt­hon, Budapesten, 1936-ban nekem diktálta a férjem. A többit Amerikában, a negy­venes évek közepén. „Mun­kahelye” New York forga­taga volt. Minden délután fél 5-kor elindult lakásunk­ból, a 137 Riverside Drive­­ról, végigment a 86-ik ut­cán egészen a Central Park Westig. Innen lement a Co­lumbus Circle-ig, a Central Parkon át a 5th Avenuig, a Simon és Schuster híres könyvüzletéig. Ez volt a ha­tár. Aznapra abbahagyta a munkát. Fölszállt az autó­buszra, hazajött vacsorázni. — Gyakran előfordult, hogy kislányommal, séta közben találkoztunk vele. Kati boldogani felsikoltott: „Itt a Daddy!” „Légy szíves, ne szólj hozzá” — figyel­meztettem a gyereket. „Mi­ért? Haragban vagytok?” — „Nem. De nem szabad ki­zökkenteni a gondolatai­ból.” — Miután a Kísértést, a trilógiának szánt mű első kötetét befejezte, ezen az útvonalon már nem „dolgo­zott”. Minden regényének, filmjének más és más volt a munkaútja. Mikor jelent meg a re­gény? — 1947 októberében, New Yorkban, a Creative Age Presse kiadásában. Temp­tation címmel — John Pen írói álnéven. Ezt követően 1949-ben és 1952-ben is ki­adták Amerikában. És itthon? — 1948-ban a Singer és Wolfner jelentette meg elő­ször magyarul. A későbbi, 1962-es kiadáshoz Albert Maltz írt előszót. Tíz év után újra kihozták, Thurzó Gábor utószavával. A Né­met Demokratikus Köztár­saságban eddig hét kiadást ért meg, Norvégiában, Csehszlovákiában is megje­lent, Párizsban a Gallimard gondozásában látott napvi­lágot. — Megfilmesítéséről kül­földön és itthon is már több szó esett, de a sztori feldol­gozásával, amely a sex-mo­tívumot hangsúlyozta, nem érthettem egyet. Két esz­tendeje keresett fel Eszter­gályos Károly, több nagy­sikerű magyar televízió-já­ték rendezője. Elképzelése a regény filmváltozatáról, azt hiszem, megközelítette Szé­kely János elképzelését is. S bár kezdetben féltem, hogy egy hétszáz oldalas, történésekben gazdag re­gényből születhet-e másfél­két órás jó játékfilm és há­romrészes tévé-adaptáció — aggodalmam remélem alap­talan volt. Olyan mű lett, amilyet Székely János is vállalt volna. ... Sajnos, erre nem ke­rült sor. Végleges hazatéré­se előtt, út közben. 1958 de­cemberében meghalt. De a Kisértés megérte azt, amit Albert Maltz írt róla, hogy „egy-egy író és mű igazi nagysága éppen az idő múlásával igazolódik”. H. M. UTAZÁS TÉRBEN ÉS IDŐBEN Régi vágya az embernek, hogy megértse és megjelenítse az égbolton látható jelen­ségeket. A számos megoldás közül a leg­nagyszerűbb, a legsikerültebb a projekciós (kivetítő) planetárium. 1923-ban dr. Walter Bauersfeld Jénában mutatta be nagyszerű találmányát, amely azóta meghódította az egész világot. Budapest első nagyplanetáriuma — amelyhez hasonló mintegy kétszáz műkö­dik a világon — a Népligetben, az Üllői út és a Könyves Kálmán körút sarkához közel fogadja látogatóit. A Népliget parkjai, sétányai napról napra csinosodnak, új meg új virágágyások, szobrok örvendeztetik meg az erre sétálókat. S most itt nyitotta meg kapuit a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat planetáriuma is, összhangban azzal a szándékkal, hogy ez a hatalmas zöldterület fővárosunk színvonalas szórako­zóhelyévé váljék. Planetáriumunk vetítőberendezése a 23 méter átmérőjű kupola belső felületére „varázsolja” a csillagos égboltot, azt az il­lúziót keltve, mintha a szabad ég alatt lennénk. A terem közepén áll az öt méter magas, két és fél tonna súlyú berendezés: a jénai Zeiss művek nagyplanetárium-mű­­szere. A csillagokat a vetítőkbe beépített rézlemezekbe fúrt apró lyukacskák jelzik. A központi izzó bekapcsolásakor a fénysu­garak a lyukacskák átmérőjének megfelelő nagyságú fényfoltokat képeznek a kupola felületén, összesen 8900 csillag vetíthető a planetáriumi „égboltra”, tehát sokkal több, mint amennyit a városi ember szeme a város zavaró fényeitől megkülönböztethet. A műszer — a különböző mozgáskombi­nációk révén — kivetítheti többek között az égbolt napi forgását, az évi mozgást, láthatjuk az Északi- és a Déli-sark égbolt­ját, számos olyan csillagképet, amelyet ha­zánkban sohasem figyelhetünk meg, pél­dául a híres Dél Keresztjét, az utasok, hajósok irányjelzőjét. A planetárium elő­adásai megismertetik a nagyközönséget a csillagászat és az űrkutatás eredményei­vel, azokkal az összefüggésekkel, amelyek az embert a csillagos égbolthoz fűzik. A Magyar Hírek olvasói közül bizonyára számosán láttak már külföldi planetáriu­mokat. A planetáriumok műsorai azonban nem cserélhetők egymás között úgy, mint például a mozik műsorai. így azoknak is egyedülálló élményben lehet részük itt Budapesten, akik más, külföldi planetáriu­mok után keresik fel az itthonit. Planetáriumunk előcsarnokában a csil­lagászat és az űrkutatás legfontosabb ered­ményeit megörökítő kiállítást rendeztünk be. Délelőtti előadásainkat Hazánk csillagos ege címmel tartjuk, az esti program címe: Utazás térben és időben. Schalk Gyula tudományos munkatárs A Kísértés új ki­adásának a borító­ja — a regényből készült film fősze­replője, Hegedűs D. Géza, valamint jelenetek a film­ből Kende Tamás felv. HAZAI NAPLÓ Udvari hangverseny a budavári Hiltonban Alig néhány hónapja nyitották meg a budavári Hilton Hotelt és ma már az a híre, hogy Európa legszebb szál­lodája. Nem állítom, hogy Európa minden fővárosának legszebb szállodáit meglaktam, de annyit azért megkoc­káztatok, hogy még hasonlóan szépet, sikerültet, harmo­nikusát nem tapasztaltam. A harmónia szó eredetileg csak építészeti megoldására vonatkozott. Már megírtam egy­szer ezen a helyen, hogy a tervezők utolérhetetlenül sze­rencsés módon összeházasították a XX. század végi na­gyon modem lakóépületet a budai Várnegyed két régi műemlékével, a XVIII. századi klarissza kolostornak és a XV. századi Domonkos-rendi Szent Miklós templomnak és kolostornak fennmaradt romjaival. Ezekből az elemek­ből olyan izgalmas építészeti összhang jött létre, amilyet kitalálni nem lehet, csak évszázadok történelmének segít­ségével összeállítani. Legújabban a harmónia szó eredeti értelmében is ér­vényesül a budavári Hiltonban. A szálló újraépített tör­ténelmi részében nyáresti, szabadtéri hangversenyeket ren­deztek. A nézők a középkori kerengő részben valóságosan, részben jelképesen helyreállított folyosóján jutnak el a kápolnába. A jelképes helyreállítás azt jelenti, hogy az évszázadok viharai között elpusztult csúcsíves tetőt nem állították helyre, csak jelezték. A kápolna egyik oldala nyitva van a Halászbástya és a Duna felé. Itt helyezték el az előadói pódiumot, a hallgatóság körös-körül széke­ken és az egykori kápolna kőpadjain ül — a padokra a gondos rendezőkezek kényelmes párnákat helyeztek. Még mielőtt a hangverseny elkezdődne, a hallgatók műélvezet részeseivé válnak, de ezúttal nézőként. A sötétkék nyár­végi égbolt, a reszkető, zöldes fénnyel megvilágított Ha­lászbástya körvonala, az előtérben egy-egy öreg fa lomb­ja, és a nézőtéren belül pedig évszázadok építészetének sejtelmes szépsége, kellő művészi és emberi áhítatba hozza a közönséget. Amikor megszólal Purcell és Josquin De Prés zenéje, a történelmi hűséghez és hangulathoz azzal is ragaszkodnak, hogy korabeli hangszereken játszanak. Viola da gombán, hárfán, barytonon, fafuvolán. Szünet után a XVIII. század magyar nagyurának, a zenekedvelő és zeneszerző Esterházy Pál hercegnek kórusműveit adták elő, a Harmonica Coelestis-t. Most olyasmi következik, ami semmilyen más történelmi környezetben, a földkerek­ség esetleg még ennél is szebb szállodájában, tán még művészi hangversenyen sem volna elképzelhető: a kórus tagjai, a „Csili” Művelődési Ház énekkara. Ez a „Csili” pedig nem más, mint Budapest egyik legrégibb kultúr­­háza, százéves munkásotthona, Budapest egykori legrégibb proletárnegyedében, Pesterzsébeten. Munkások fiai és lá­nyai, legtöbbjük ma is munkás, egy két évszázaddal előbb élt herceg egyházi jellegű dalait énekli egy olyan buda­vári épületben, amelynek falában Mátyás király dombor­műve látható és amely egy mai amerikai szálloda-her­cegnek, Hiltonnak a nevét viseli. Kell ehhez kommentár? És hogy a kép teljes legyen, ugyanebben az időben a tele­vízió közvetítette a Vasas—Ferencváros futballmérkőzést. A nézők újra meg újra hallhatták, amint a sportriporter azt mondja, most Esterházynál van a labda, Esterházy fuss, Esterházy lőj. Ez az Esterházy Márton történetesen a zeneszerzőnek, Magyarország egykor legnagyobb földes­urának ükunokája. Hogy is van a híres francia mondás: „A valóság mindig felülmúlja a képzeletet." Az Oscar-díjas Székely János a negyvenes évek elején Kende Tamás felv. 11 !

Next

/
Thumbnails
Contents