Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-09-24 / 19. szám
VE GH ANTAL £7 Az almafákat minden évben meg kell metszeni, és leszedni a termést, ugyanúgy évenként legalább egyszer írni is kell róluk. Igen, mert ahogy mindig új meg új rügyeket hoznak az ágak, és új, hol kisebb, hol nagyobb termést a fák, úgy az almatermesztés is évről évre új gondokat ró a gazdára. Fehérgyarmat környékén van a híres Mikó-kert. A gazda: hatvan körüli, ősz, magas ember. A magas törzsű fáknak is felér majd a közepéig. Mikó Kálmán volt megyei rendőrkapitány, évek óta az almafák szerelmese. Egyike azon keveseknek — a magántermelők közt —, akinek az elméleti és gyakorlati tudása is a kor színvonalán áll. Ezt nem az ő állítása bizonyítja, hanem az utóbbi évek átlagos terméseredménye, amely a környező kis- és nagyüzemi gazdaságok átlagának a duplája. — Hogy éri el a jó eredményt? — Ügy, hogy nemcsak gazda vagyok, hanem rabszolga is. Az idén húsvétkor, az ünnep másodnapján úgy ítéltem meg reggeliben az időt, meg a fák állapotát, hogy permetezni kell. Estig permeteztem. — Titok-e, hogy miért terem az egyik fa, s a másik miért nem? — Csak részben. Mindennek biológiai magyarázata van. Vagy elfogadjuk, vagy nem, de van! Tudok egy kertet, a szamosújlaki papé. Nem láttam az idén, de fogadni mernék, nem lesz ebben az évben almája. — Miért ne lenne? — Mert tavaly júliusban voltam ott permetezés után. Az az idő a nagy rügydifferenciálódás ideje. Júliusban dől el, melyik rügyből lesz alma, s melyikből csak levél. Azokat a fákat akkor nagyon megpermetezték. Az idén nyilván nem fognak teremni. — Milyen a kisüzemi almatermelés helyzete a Szamos mentén? — Siralmas! — Kevés a pénz? Nincs jövedelem? — Nem az a baj! Vaskos irattömböket vesz elő a gazda. Hosszú évek óta mindent feljegyez, amit a kertjében lát. Nemcsak azt, ír ő mindent a más kertjéről is. Méri a csapadékot, a hőmérsékletet, a szelek erejét, irányát, összehasonlításokat tesz, mikor mivel permetezett, s mi lett a munka eredménye. Levelezést folytat kiváló szakemberekkel, üzemekkel, gyárakkal, amelyek a gépeket és vegyszereket előállítják. Egyik-másik kísérleti intézetben sem folyik alaposabb vizsgálódás, mint itt a Mikó Kálmán birodalmában. — Elfogadják-e a környéken a tapasztalatait? Ad-e tanácsot? — Tanácsot adok, adnék, mindenkinek, aki kér. De nem kér senki. Bár nekem emiatt nem fáj a fejem. Mindenki a maga orra után megy. Az az igazság, hogy én csakugyan tapasztaltam néhány dolgot. Meg amit írtak az almáról, azt is elolvastam, szinte mindent. — Mit lehet tenni? — Csak egyetlenegyet. Ugyanazon a földterületen minél kevesebb ráfordítás mellett háromszor annyi almát termelni. — Kinek sikerül ez? — Keveseknek. — Mik a tervei a kertjével? — Az, hogy a fáim ne öregedjenek meg velem. Még a tíz mázsát termő fákat is le kell váltani. Idejében! Nem akkor, amikor a fa már úgy leromlik, hogy a termelési költséget se adja vissza. Köröttem mindenki így járt. A téeszek, az állami gazdaság, meg sok kistermelő. Én nem akarok erre a sorsra jutni. A nagy fáim közeibe már tavaly ültettem egy-egy starkingot. — Van-e olyan kóros jelenség a kertben, aminek nem ismeri az okozóját? — Van bizony! Tavaly még alig, de az idén már jó néhány fán láttam: a bimbó, a virág nem úgy jön az ágon, mint szokott, közvetlenül a gallyból, hanem 3—4 centis kocsányon. Ebből alma nem lesz, elsatnyul később a gyümölcs, ha egyáltalán megköt a virág. Gondolom, vírus okozhatja a bajt. Mit lehetne tenni, fogalmam sincs. Nehezebb a dolgom, mint egy orvosnak. Mert a beteg meg tudja mondani, mije fáj, hol, de a fa néma. Mégis tudnom kell minden bajáról, minden kívánságáról! ■A. fák külön-külön és együttesen is gyönyörűek. Itt csakugyan öröm a munka. Birtokába jutottunk tehát a Mikó kert titkának. Itt a gazda tudja, mikor mit csinál és miért. De van még egy másik magyarázat is. Végtelenül szereti ez az ember a fáit. Ügy látszik, a szakértelméhez ez is nélkülözhetetlen. •A. Szamos partján, a Nyírség felé eső részén is jártunk. A Mátészalkai Állami Gazdaságban: kitűnő a helyzet. Ott jöttünk el a kertek mellett — nem kell hozzá különösebb szakértelem, ott gyönyörű gyümölcsök vannak. De maradjunk még itt, Szatmárban! Nézzünk szét egy téeszben is. 78 hektár új gyümölcsöt telepít ez a téesz a Szamos mentén. Gondosan előkészítve a talaj, tükörsimára elegyengetve a föld. Bárhonnan nézzük a sorokat, keresztben is, hosszában is egyenesek. A föld műtrágyával, szervestrágyával feltöltve. Hogy a Szamos menti téeszek vezetői, meg a tagok is jó gazdák, ezt jó néhány kert bizonyítja. Csengertől Nábrádig a folyó két partján több a kitűnő gyümölcsös, mint a gyenge közepes. Persze, itt sem megy úgy minden, mint a karikacsapás. Mindennek ellenére azonban még van termelési kedv, és az almából sok mindenre jut Szatmárban.
