Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-09-24 / 19. szám

1. Kimozdítja az Egyesült Államokat hagyományos elszigetelődési politikájából, hogy az európai demokratikus mozgalmak bázisává legyen;

2. Ennek megfelelő praktikus megnyilvánulásként legalább egymillió dollárt gyűjt a magyar függetlenségi harc felújításához;

3. E gyűjtött pénz nagyobb részéből fegyvereket vásárol.

A szenátusi huzavona hovatovább a kormány tekintélyének rovására ment, s párthívei támogatásával Webster dűlőre vitte a dolgát: a szenátusi 36:6 arányú szavazással Kossuth fogadása mellett döntött. A határozat ellen szavazók valamennyien déliek voltak. A képviselőház, vita nélkül, 181:16 arányban csatlakozott a határozathoz. Kossuth vonata december 30-án begördült a washingtoni pályaudvarra.

Kossuth, immár jobban figyelve a sajtóvisszhangokra, óvakodott a nyilatkozattételtől, annyit azonban kijelentett, hogy ha sejtette volna a szenátus habozó magatartását, aligha jött volna Amerikába. Óvatosságát igazolta az a javaslat, hogy január 1-én keresse fel az elnököt. E napon ugyanis, régi szokás szerint, bárki bemehetett, és kezet foghatott az elnökkel, ami alaposan csökkentette volna Kossuth elfogadásának jelentőségét, a hasznos eszmecserére pedig alkalmat sem adott volna. Kossuth ezért elutasította a javaslatot. Végül is Szilveszter napjának déli 12 órájában egyeztek meg. Fillmore elnök azonban azt üzente vendégének: „Szívesen látom Kossuth urat, de ha hozzám politikai beszédet óhajtana intézni, le kell mondanom a vele való találkozásról.”

A kormányban csalódva Kossuth a következőkben az amerikai néphez fordult az egymillió dollárért, amellyel a függetlenségi harcot újrakezdheti. A New York-i Tammany Hallban, a demokrata párt javaslatára egydolláros gyűjtést indítottak, hogy ezzel a széles néprétegek demokrata szolidaritásának nagyságát és erejét juttassák kifejezésre. Kossuth azonban helyesebbnek tartotta, ha ajándék helyett kölcsönt kér. így született meg a Kossuth-dollár, arcképével és aláírásával. Az egydolláros kölcsönjegyet politikai hozzájárulásnak tekintve, kamat nélkül ígérte beváltani, a 25 dollárosra 6 százalékos kamatot ígért. Fedezetül a magyar sóbányák jövedelmének egy részét ígérte. A kölcsön jegyzése érdekében előadó-kőrútra indult.

Féléves amerikai tartózkodása alatt több, mint négy hónapig volt úton. Két körútja alatt bejárta majd az egész akkor bejárható országot, 600 beszédet mondott, részint

jával: fegyver- és lőszergyárat alapított a gyűjtött pénzből, s e gyárakban magyar emigránsoknak nyújtott munkát, keresetet. Csaknem 300 emigráns, alig egy hónap alatt, 200 000 töltényt töltött meg puskaporral. A részben gyártott, részben vásárolt fegyverek sorsa azonban homályba vész. Felhasználásukra, tudjuk, nem került sor. Egy részüket a raktározás díja fejében el kellett zálogosítani. Utolsó hírünk a polgárháború idejéről van róluk; nyilván akkor, s abban kallódtak el.

összegezve Kossuth amerikai útját: az elszigetelődési politikából nem sikerült kimozdítania Amerikát — de ez nem az ő hibája.

ö nem akart letelepedni Amerikában, s ezen — politikai múltja, jövő tervei, jelleme, egyénisége ismeretében —, nincs mit csodálkoznunk. Elhatározta hát, hogy nem tölti tovább a hiábavaló időt távol Európától, ahonnan, s ahová minden hír hetekig utazott. 1852. július 14-én, szűkebb kíséretével, A. Smith és Lady Smith álnéven — az osztrák kémszolgálat figyelmét elterelendő —, az „Afrika” személyszállító hajón elhagyta az Amerikai Egyesült Államokat, hogy soha többé ne térjen vissza oda.

Látogatása, bár eredménytelen volt, nem maradt nyomtalan. Az magától értetődő, hogy az emigráció, majd a század végén meginduló kivándorlás szegényparaszti tömegei mindmáig hatóan megőrizték emlékét. Egyesületek, klubok, szobrok őrzik Kossuth nevét szerte az Unióban. Az újkori amerikai magyar értelmiség pedig — bár különböző szemléletű és színvonalú — könyvekben és tanulmányokban tér újra és újra vissza Kossuth amerikai útjának értékelésére.

Bogáti Péter

A „Humboldt” még a tengeren úszott, amikor a szenátusban megindult a szenvedélyes vita arról, hogy miként fogadják Kossuthot Washingtonban? Webster külügyi államtitkár megdöbbenve értesült előbb az osztrák követtől, utóbb már saját hivatalnokaitól is, hogy Kossuthnak esze ágában sincs letelepedni Amerikában! A hajét már vissza nem fordíthatta, de rosszat sejtve, kijelentette: — Ha Kossuth úr az intervencióról találna szólni, süketebb leszek a kígyónál...

Kossuth New York-i fogadtatása 1851. december 6-án

A vendég az üzenetre nem válaszolt semmit, de szándékától nem hagyta eltéríteni magát: miután megköszönte Fillmore-nak a kiszabadítását, előre elkészített beszédet vett elő a zsebéből, amelyben egyértelműen felszólította az Egyesült Államokat, hogy avatkozzék be a magyar ügybe, és segítsen felemelni a Világosnál árulással elhajított zászlót! Fillmore dermedten hallgatta az ékes kossuthl dikciót, s előre elkészített udvarias válasza helyett, rögtönzött beszédben, világosan és egyértelműen megmondta, hogy szó sem lehet beavatkozásról! Az Unió, és ő maga is, személy szerint, mély rokonszenvet éreznek a magyar nép függetlenségi harcai és szenvedései iránt, de ez mit sem változtathat szigorú semlegesség! és be nem avatkozási politikájukon...

A találkozás feszült hangulatban ért véget, s nem volt sikeresebb a január 3-án tartott elnöki ebéd sem. A kongresszusi fogadás mindezek után, ha nem is jelentéktelenné, de politikailag érdektelenné törpült. A vendéget a szenátusban ünnepélyesen fogadták, rövid üdvözlő- és válaszbeszédek hangzottak el, majd a szenátorok kezet fogtak Kossuthtal. A képviselőházban hasonlóan történt a fogadás.

A New York-i sajtó ünnepi vacsorája Kossuth tiszteletére. Lent: a New York-i Kossuth-szobor leleplezése 1902-ben

Jelkép ő, látom én! kit Európa Hűvös hite s Ázsia láza űz,

S micsoda villogás! nap tűz a hóra Indulat s értelem egyszerre küzd!

(Részlet John Greenleaf Whittier, amerikai költő Kossuth című verséből, Radnóti Miklós fordításában)

Korabeli metszet fekszik előttünk: Kossuth Lajos fogadtatása New Yorkban. Az utcán megszámlálhatatlan tömeg — a feljegyzések szerint 300 000 ember! — szinte összeroppantják az út közepén haladó hintókat, és bennük a kürtőkalapos urakat. Pedig a kocsik előtt katonák, polgárőrök díszmenete vágja az utat. A házak ablakai zsúfoltak, még a tetőkön is ülnek. A díszmenet fölött, a fák lombtalan ágaira üdvözlő feliratot feszítettek: „A free people welcomes the champion of freedom — Egy szabad nép üdvözli a szabadság bajnokát!” így kezdődött Kossuth Lajos félesztendős amerikai látogatása, amely máig foglalkoztatja a közvéleményt és a tudományt, Magyarországon éppen úgy, mint Amerikában.

Kossuth, 1851 végén, az amerikai kormány ismételt közbenjárására visszakapta szabadságát a török szultántól. Az Egyesült Államok szenátusa, azzal a módosítással, hogy nem vendégként, hanem letelepedőként hívja és várja Kossuthot, szavazta meg, hogy a „Mississippi” fregattot érte küldjék, s azon a legrövidebb úton Amerikába utazzék. Kossuth azonban, hallani sem akart arról, hogy tartósan Amerikában maradjon, sem arról, hogy odautazta előtt elmulassza a lehetőséget, találkozni híveivel és külföldi barátaival. Ebből több nézeteltérés származott közte, valamint Long, a hajó kapitánya között. Végül Kossuth Gibraltárban elhagyta a hajót, és egy postahajóval Londonba utazott. Onnan szűk kíséretével, a „Humboldt” utasgőzösön háromhetes viharos, megerőltető út után, december 4-én éjféltájban érkezett a New York-i kikötőbe. 5-e hajnala már íróasztala előtt találta: kiáltványt fogalmaz, ezúttal az amerikai néphez, amelyben ismételten leszögezi, hogy nem letelepedni, hanem híveket toborozni a magyar szabadságharc továbbfolytatásához, érkezett az Újvilágba. New Yorkban valóban a szabadság hőseként üdvözölték és ünnepelték, noha a sajtó egy része hevesen támadta a Mississippi elhagyásáért, és az akkor tett nyilatkozataiért. Főként a Whig párti lapok támadták, míg a demokrata sajtó, a meghívó kormány álláspontját képviselte, engesztelő hangnemben írt róla. Ekkor már közismert volt Kossuth amerikai programja:

angolul, részint németül; közöttük több, mint félszáz 2—3 óra hosszat tartott. Előadásait belépődíj ellenében tartotta, s összekötötte a kölcsönjegyzéssel. Ahány városban megfordult, annyiféleképpen fogadták. Útját megnehezítette, hogy barátai is, ellenségei is, a maguk érdekében, állásfoglalásra akarták bírni a rabszolgakérdésben. S, hogy ezt nem tette meg, azért máig is — fölöttébb rövidlátóan —, elítélik Kossuthot. Pedig helyesen tette, hogy kitért az állásfoglalás elől, arra hivatkozva, hogy nincs joga beavatkozni a vendéglátó ország ügyeibe. Elveivel ellenkezett volna, ha támogatja a rabszolgaság intézményét. Ha pedig felszólal ellene, azzal a fél országot maga ellen fordítja, s veszteséget okoz az ügynek, amelyért küzdött.

Az Amerikában élő magyarok is Kossuthtól várták sorsuk jobbítását. Tudnunk kell, hogy ez az emigráció nagyrészt a szabadságharc tisztikarából eredt, azaz a középbirtokos, megyei értelmiség tagjai, gyermekei voltak. Néhány mérnöktől eltekintve szakma és mesterség nélküli emberek, akik nehéz fizikai munkát voltak kénytelenek vállalni, ha nem kívántak éhenhalni. Kossuth nem akarta segélyezni őket, mert tudta, hogy ezzel legfeljebb ideig-óráig segít rajtuk, de gondjaikat tartósan nem oldja meg. Ezért összekötötte karitatív feladatát programja harmadik pont175 éve született Kossuth Lajos

KOSSUTH LAJOS AMERIKÁBAN

6