Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-09-24 / 19. szám
„A mai magyar irodalom elválaszthatatlan a mai magyar valóságtól” BEMUTATJUK SULYOK VINCÉT, AKI MEGKAPTA OSLÓ VÁROS FORDÍTÓI NAGYDÍJÁT Kétnyelvűség és a Milyen lehetőségeket ad a befogadó állam az anyanyelv megőrzésére és továbbadására? Mennyire él ezekkel a lehetőségekkel a magyarság a különböző országokban? Mi a szülők és mi az iskola szerepe? Milyen segítséget kapnak és várnak a külföldön magyar nyelvet tanító pedagógusok Magyarországtól? Milyen módszereket ítélnek a leghatékonyabbnak? — Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tárgyaltak a III. Anyanyelvi Konferencia résztvevői a pedagógiai szekció ülésein. A jelenlevő tanárok, nyelvészek, az egyesületek és hétvégi iskolák oktatói mindannyian egyetértettek abban, amit dr. Kálmán Béla akadémikus (Debrecen) így fogalmazott meg: „Teljes ember mindenki csak az anyanyelv birtokában lehet.” A pedagógusok megkülönböztetett figyelemmel hallgatták a magyar nyelv oktatásának svédországi tapasztalatait is, hiszen a svéd törvények különösen jó lehetőséget teremtettek ahhoz, hogy a nemzetiségek megőrizhessék anyanyelvűket. Minden iskola köteles lehetővé tenni a bevándoroltak gyermekei számára az anyanyelvi oktatást. A nemzetiségi nyelveket oktatók állami alkalmazottak. A magyart huszonnyolcán oktatják. Az Anyanyelvi Konferencián üdvözölhettük közülük Kisch Klárát Göteborgból, Bartha Editet Maiméból, Szalay Vilmát Landskronából és Herterich Katalint, aki Kaitrineholmból érkezett Heti két órában tanítják a magyart, s a nyelv, a nyelvtan, az írás-olvasás tanítása mellett a magyar kultúrát, történelmet, földrajzot, irodalmat is megismertetik tanitványaikkal. „A magyar származású gyerekek kisiskolás korban való teljes magyarnyelvű oktatása a svédországi magyarság kis száma, szétszórtsága s a pedagógusihiány miatt nem valósulhat meg, ám az talán igen, hogy óvodáskorban, részben a Magyar Hírek nyelvtanfolyama segítségével megtanuljanak magyarul írni-olvasni, mielőtt még iskolába kerülnének. Ez nemhogy nehezíti, inkább megkönnyíti majd a svéd írás-olvasás elsajátítását.” — hallottuk Kisch Klárától. Bár a pedagógusok egyetértenek abban, hogy üdvös volna, ha a magyart, mint anyanyelvet, tehát első nyelvként sajátítanák el a gyerekek, tény, hogy sokszor és sokhelyütt idegen nyelvként kell oktatniuk. Ezzel kapcsolatban is sok hasznos vélemény, ötlet, javaslat hangzott el. Többek között beszámolót hallhattunk a sárospataki tapasztalatokról, a hazai pedagógusok törekvéseiről, amely kezdetként egy ötszáz szavas szókincs elsajátítását tűzi ki célul. Sok szó esett a szülők felelősségéről. Segítségük, buzdító szavaik nélkül nehéz a pedagógusok dolga. Erről beszélt többek között Ormándy László, a Dél-Croydoni Magyar Egyesület vezetője is. „A külföldön élő magyar anyák szíve, szekultúra megőrzése retete, bizalma is kell a sikerhez — mondta felszólalásában Ruttkai Iván, a Svéd—Magyar Filmklub elnöke. — Talán mással is előfordult már, hogy magyar szülők gyermekeivel magyarul akart beszélgetni, s bár tudta, hogy á gyermekek értenek magyarul — nem voltak hajlandók a magyar társalgásra. Ilyen esetekben a gyerekekkel felkészülten kell foglalkozni, amit a szülő, sokszor legjobb akarattal sem tud megtenni. Ezért javaslom: fokozottabban vonjunk be munkánkba szociológusokat, pszichológusokat is!” Ruttkai Iván elmondta még, hogy megalakítják a Svédországban oktató magyar pedagógusok körét, hogy a magyar nyelv oktatói rendszeresen kicserélhessék tapasztalataikat. — Követendő kezdeményezés! A résztvevők számos olyan módszerről számoltak be, amellyel elevenebbé, vonzóbbá teszik tanítványaik számára a magyar nyelv tanulását, gyakorlását. Svédországban például ötletes társasjátékok segítenek ebben. Az ausztriai Alsóőrött tanító Farkas József érdekes olvasás-tanítási kísérletről adott szemléltető ismertetést; a .feladatlappal kombinált ötletes kirakósjátékot magunk is kipróbálhattuk. őszinte elismerés fogadta az Egyesült Ál- Lamok-beli dr. Nagy Károly egyetemi tanár beszámolóját az általa vezetett irodalmi műhely munkájáról, ahol magyarul jól beszélő fiatalok gyakoroljak anyanyelvűket. A foglalkozások azzal kezdődnek, hogy a tágas egyetemi előadóterem egy távoli sarkából olvastat fel a fiatalokkal vers- és prózarészleteket, amelyek így csak akkor érthetőek, ha a gyerekek szépen artikulálnak, helyes a kiejtésük. Ezt a Kincskereső című, Szegeden szerkesztett folyóirat egy-egy számának feldolgozása követi. Előzőleg házi feladatként kapják a gyerekek, hogy egy nekik tetsző verset vagy prózát tanuljanak meg, vagy írjanak hasonlót — akár a szülők segítségével — esetleg vessék papírra a műhöz kapcsolódó érzelmeiket, gondolatikat. Az önálló munka lehetősége ihlető erővel hat a gyerekekre. *A tanácskozás végén a pedagógiai szekció egyhangúan elfogadta — Szende Aladár élőterjesztésében — az összefoglaló határozatot; amelyben többek között ez áll: — A tapasztalatcserét, információcserét folytatnunk kell. Megállapíthatjuk, hogy a magyar nyelv tanulása-tanítása egyre inkább összefonódik a kultúra megőrzésének igényével. Ezért egyre nagyobb hangsúlyt kap a komplexitásra való törekvés: a dal, a művészet, az irodalom, a játék bevonása az anyanyelv oktatásába. A pedagógiai szekció számos hozzászólását kellett rövidebbre fogni az időszűke miatt. A tapasztalatcserét most csak abbahagyni lehetett, befejezni nem. Reméljük, hogy folytatását majd olvashatjuk a Nyelvünk és Kultúránk című folyóirat hasábjain is. Balázs István Mit tudnak rólunk, a magyar irodalomról Norvégiában? — A magyar irodalmat egészen a legutóbbi időkig alig ismerték Norvégiában. A klasszikus magyar lírából egyedül Petőfiről tudtak egyet-mást, nem is annyira költészete, hanem inkább az alakja köré fonódott legenda alapján. Csak lexikon címszó maradt, hiszen csupán angol és német fordításban juthatott él a norvég Olvasóközönséghez. Gyökeres változást az 1973-as első norvég nyelvű Petőfi kötet jelentette. ön válogatta és fordította a kötetet. — A Gyldendal kiadó részére kitűnő norvég költők segítségével készítettem el az első norvég nyelvű Petőfi válogatást. ön elsősorban modern költészettel foglalkozik. — Igen. 1974-ben jelent meg válogatásomban egy Illyés Gyula kötet. Ennek fordításét egy norvég költővel együtt csináltuk. Izgalmas és nehéz feladat volt. Más magyar költőket is bemutatott a norvég olvasóknak? — 1975-ben jelent meg válogatásomban egy modem magyar lírai antológia, mély Adytól Juhász Ferencig 12 költő verseit tartalmazta. Természetesen a fordításban is részt vettem. Gondolom, ezek a kötetek egy nagyobb sorozat első állomásai. — Idén ősszel lát napvilágot egy Weöres Sándor kötet. Jövőre Pilinszky János versei jélennek meg. Aztán pedig József Attilát mutatom be. Hogyan választják ki a kiadók, milyen költőtől akarnak önálló kötetet? — Elsősorban az angolul, németül megjelent szövegek alapján. Persze most már közrejátszik döntésükben az is, hogy a norvég nyelvű antológia révén belekóstolhattak egy-egy magyar költő sajátos hangulatába, stílusába. Mondanom sem kéll, hogy mindegyik válogatást és fordítást örömmel vállaltam és vállalom, hiszen ezek a 'költők az én költőim is. Prózafordítással is foglalkozik? — Eddig egyetlen magyar regényt fordítottam le norvégra: Konrád György A látogató című művét, a norvég kiadó kifejezett felkérésére, két és fél hónapig viaskodtam a hallatlanul nehéz stílussal. Mi olvasható norvégül a magyar prózairodalomból? — Sajnos, nagyon kevés. Tudomásom szerint mindössze Sulyok Vince Geszti Anna félv. Déry Tibor Niki című kisregényét, Németh László Iszonyát és Szabó Magdától Az őz című regényt fordították le — az utóbbi kivételével ezeket is közvetítő nyelv segítségével. Mivel magyarázható ez? Az érdeklődés hiányával? — Minden irodalom az adott ország életéhez és a korához kötődik. A mai magyar irodalom is elválaszthatatlan a mai magyar valóságtól. Már a versfordítások közben tapasztaltam, hogy időnként szinte megoldhatatlan nehézség egy-egy magyar szó, fogalom, kép lefordítása norvégra. Csak egy példát: Adynál szerepel a „magyar ugar” kifejezés. Hosszú tanulmányt lehetne írni arról, hogy mi ennek a szónak a történelmi háttere, hangulati „holdudvara”. A norvég olvasót jobban érdekelné a magyar irodalom, ha többet tudna magáról Magyarországról. Elsősorban a mai Magyarországot kellene megismerniük, hogy a helyére tehessék a történeteket és figurákat. Azért ön nem mondott le a mai magyar próza megismertetéséről? — Szó se róla. Most dolgozom egy modem magyar elbeszélés antológián. Az utóbbi 25—30 év terméséből válogatok Lassan haladok vele, hiszen egy-egy írónak a teljes életművéből kell kiválasztanom a bemutatásra legalkalmasabb alkotást. Néhány elbeszélést már le is fordítottam, mint például Déry Tibor Szerelem című írását, és Sánta Ferenc Nácik című remekművét. Ezek már folyóiratban megjelentek, sőt a norvég rádió is műsorára tűzte őket. Van-e valami visszhangja ezeknek a köteteknek, műveknek? — A sajtóvisszhang — Konrád regényét kivéve — mindegyik könyvem esetén szokatlanul jó és gazdag volt, s a norvég rádió is általában inkább két-két mint egy műsort szentelt bemutatásukra. A norvég állam egyébként minden idegen nyelvről fordított lírai kötetből megvásárol — minőségi értékelés után — 1000 példányt és szétosztja a közkönyvtárak közt Ezzel fontos közművelődési szerepet tölt be más népek kultúrájának a megismertetésével. ön nemcsak a magyar kultúra képviselője Norvégiában, hanem a norvég kultúrának is lelkes terjesztője Magyarországon. — Igen. Kétoldalú szolgálat ez. Téli levél címen norvég költők antológiáját állítottam össze az Európa könyvkiadónak, ez nemrég jelent meg, s a kötetben szereplő egyik költőnek, Jacobsennák 1978-ban lát napvilágot önálló kötete magyarul. Az olvasók érdeklődésén és megbecsülésén túl, úgy tudom, más, hivatalos elismerésben is részesült. — Igen. 1975-ben megkaptam Osló város fordítói nagydíját, elsősorban a Petőfi és Illyés kötetekért és a folyóiratokban megjelent fordításaimért. A kitüntetéshez mi is gratulálunk, s reméljük még sok magyar költő szólal meg az ön közreműködésével norvégül. A. A. 1. Ormándy László, az angliai Dél-Croydoni Magyar Egyesület elnöke felszólal a pedagógiai szekció ülésén 2. Farkas József és Seper Vilmos tanárok Ausztriából, előttük: Füsti Molnár Lajos Angliából 3. Ruttkai Iván (Svédországból) felszólal a plenáris ülésen. Mögötte, az elnökség soraiban: Majtinszky Klára a Szovjetunióból, Beöthy Erzsébet Hollandiából, Bánk József egri érsek, Tasnády T. Almos Belgiumból, Marczali László kulturális miniszterhelyettes, Lőrincze Lajos, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnöke, Gosztonyi János oktatási államtitkár, dr. Nagy Károly egyetemi tanár az Egyesült Államokból 4. Az Elnöki Tanács fogadásán dr. Földes Béla, a Debreceni Tanítóképző Főiskola igazgatóhelyettese, Beöthy Erzsébet egyetemi tanár Hollandiából, Kisch Klára tanárnő Svédországból, Weisz Jenő evangélikus lelkész a Német Szövetségi Köztársaságból Novotta Ferenc felvételei
