Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-09-24 / 19. szám
„A tényleges magyar irodalom Magyarországon van” BESZÉLGETÉS NAGY PÄLLAL, A PÁRIZSI MAGYAR MŰHELY SZERKESZTŐJÉVEL Minden irodalomnak forrása és közege az anyanyelv. Önök mégis nem-magyar nyelvi környezetben adnak ki irodalmi folyóiratot. — Minden írónemzedék szívesen alapítja meg a maga lapját, ahol megvalósíthatja saját művészi törekvéseit. Húsz évvel ezelőtt sok olyan magyar fiatal került ki Franciaországha, akik szerették volna írói tehetségüket valamiképpen realizálni. Persze igen egyszerű lett volna valamilyen már létező magyarnyelvű folyóirat köré tömörülnünk. Ám ezek a fiatalok — magamat is közéjük sorolom, hiszen akkortájt még csak húszegynéhány éves voltam — a franciaországi, jobban mondva nyugat-európai magyarnyelvű folyóiratokat — bár első írásaink ezekben jélentek meg — túl konzervatívnak tartották mind irodalmilag, mind politikailag. Külföldön éltünk, s az idegen környezetben, az idegen nyelvi környezetben még inkább szükségünk volt valamiféle otthonra, és az otthonteremtés igénye hozta létre a Magyar Műhely-t 1962-ben. Otthont akartunk teremteni magunknak, műveinknek. Hogyan lehet nyugaton folyóiratot alapítani? — Elsősorban képzőművész barátaink segítségével sikerült megindítani a Magyar Műhelyt, ök akkor már eladtak egy-két képet, rendeztek néhány kiállítást, tehát volt egy kis pénzünk. Ám ahhoz, hogy a folyóirat rendszeresen megjelenjen, előfizetők kellettek. Persze lehet úgy is lapot csinálni, hogy az ember pénzt kér különféle alapítványoktól. Ám elvi meggondolásból — rövid kezdeti időszakot kivéve — ezzél a lehetőséggel nem éltünk. Tehát marad az előfizetők toborzása. Ma már állandó előfizetői gárdánk van Franciaországban, Nyugat-Európában több országban, Amerikában, és természetesen Magyarországon is. Eltartja önöket a lap, azaz ebből élnek? — Mindig nehéz anyagi körülmények között szerkesztettük a lapot. Emiatt aztán rendszertelenül is jelentek meg a számok. Általában arra törekedtünk, hogy az évi három-négy szám az olvasó kezébe kerüljön. Egyébként a francia nyomdászszakszervezet iskolájában megtanultuk a .nyomdászmesterséget, s mi magunk készítjük a lapot. Foglalkozásunk: nyomdai szakmunkás. Heti három napot dolgozunk felváltva, hogy legyen szabad időnk az írásra. Mivel a jelenlegi nyomdánál voltaképpen társak is vagyunk, év végén „nyereségrészesedést” kaphatnánk, de ezt az összeget papír és más nyomdai költségek fejében „bennehagyjuk” az üzletben. Elegendő publikálási lehetőség a Magyar Műhely? — Az az elvünk, hogy minden általunk jónak ítélt, nyugaton élő magyar költőnek, írónak jelenjen meg egy önálló kötete. Éppen ezért könyvkiadással is foglalkozunk. Eddig mintegy 25 kötet látott napvilágot. Az anyagi akadályokon túl voltak-e más jellegű nehézségeik? — Egy példa. Mint minden lapban a Magyar Műhely-Nagy Pál Novotta Ferenc felv. ben is közöltünk hirdetéseket. Már az első számban hirdettünk négy irodalmi folyóiratot, köztük a budapesti Űj Írást. A szám megjelenése után több tucat levelet kaptunk, hogy hogyan merünk egy Magyarországon megjelenő kommunista lapot reklámozni. Ez 1962-ben történt. Mi aztán szerkesztői üzenetben válaszoltunk, leszögeztük, hogy azért hirdetjük az Űj írást, mert hazai irótársaink szerkesztik, mert a magyar irodalom törzse Magyarországon van, s ennek a magyar irodalomnak mi csak egy ágaboga vagyunk. Lehetnek sajátos feladataink, érhetünk el szép eredményeket, de mindenképpen a nagyobb egységhez, az otthoni irodalomhoz tartozunk. Sajátos feladatokat említett. Melyek a lap művészi célkitűzései? — Rimbaud azt írta, a költőnek az a feladata, hogy mindig újat találjon mind formában, mind tartalomban. Mi avantgarde írónak valljuk magiunkat, és a kereső, előőrs irodalom mai célkitűzéseihez híven a nyelvi elemeket vizuális, grafikai elemekkel vegyítjük, hogy így új nyelvet, nyelvezetet hozzunk létre, azaz vizuális elemekkel is gazdagítjuk az írott szöveget. Az ötlet nem vadonatúj, már az ógörög irodalomban is találkoztunk hasonló törekvésekkel. S, hogy magyar elődöket említsek: nézze meg a tavaly megjelent válogatott művekben Szenczi Molnár Albert „Johann Heifeldjének ajánlott kocká”-ját, képversét. („Légyen e férfierő négyzete képe tiéd.”) Az újat keresik, de elődökre hivatkoznak. Munkásságuk hogyan kapcsolódik a kultúra egészéhez? Egyik-másik publikációjukat az olvasók nem találják-e „érthetetlennek”? — A francia kritikus, Baithes mondta: mindent könynyebb megváltoztatni, mint az irodalmi ízlést, mert az beidegződik az emberekbe. Mi nem akarjuk elriasztani az olvasókat ezekkel az „érthetetlen” művekkel. Hadd emlékeztessek arra, hogy annak idején Beethovent és Bartókot is érthetetlennek minősítették egyesek. Mi azt valljuk, hogy kísérletezéseink, eredményeink idővel majd beleolvadnak az irodalom egészébe. Mint ahogyan tanúi voltunk annak, hogy a közvetlen elődünknek vallott Kassák Lajos életműve hosszú évek elteltével, de lassacskán mégis felszívódik az egyetemes magyar kultúrába. Ezzel úgy vélem, visszafelé és előre is jellemeztem elődeinket és céljainkat. Egyéhként éppen Kassák nyomán a Magyar Műhely írócsoportjának az a művészi hitvallása, hogy az írásban maga az írás aktusa, az alkotás a legfontosabb. Irodalom, társadalom, politika, hogyan ötvöződik az önök munkájában, életében? — Elsősorban írónak tartjuk magunkat. A napi politikát és az irodalmat amennyire lehet szétválasztjuk, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek politikai elveink. Ezeket mint magánemberek mindig mindenkinek nyíltan elmondjuk. Szocialista, avantgarde írónak valljuk magunkat: progresszív gondolkodású, nyugaton élő, magyar írók vagyunk. Véleményünk szerint az igazi avantgarde művészet mindig forradalmi tett, s az avantgarde írók soha nem zárkóztak el a társadalmi tettektől. A Magyar Műhely szerkesztői és írói bár nem írnak közvetlen napi politikával foglalkozó szövegeket, de minden értelmes társadalmi megmozdulásban részt vesznek. Ami minket illet, alapító tagjai voltunk a Magyar Nyelv és Kultúra Franciaországi Baráti Körének. Rendszeresen ellátogatunk a párizsi Magyar Intézet rendezvényeire, ünnepségeire. Azt az irodalmi értéket, amit eddig létrehoztunk, mint érvet eddig is odatettük és ezután is odatesszük a jó ügy mellé. Apostol András Verset magyarul TALÁLKOZÁS GÖMÖRI GYÖRGGYEL Gömöri György 1934-ben született Budapesten. Tanulmányait a budapesti és külföldi egyetemeken végezte; jelenleg az angliai Cambridge-ben egyetemi előadó. Költő, négy verseskönyve jelent meg. — Mit jelent önnek idegenben magyar verseket írni? — Minden emberben él az önkifejezés kényszere. Ha valakiben él az alkotási vágy, akkor valamiképpen — akár idegenben is — szavakba önti érzelmeit, gondolatait; ez elől nem térhet ki. Az anyanyelv azonban a költő számára pótolhatatlan, mivel ennek ismeri legjobban titkait, belső törvényeit, asszociációs rendszerét, zamatát. Huszonkét éves koromban kerültem külföldre, érthető, hogy meghatározó élményeim a magyar nyelvhez kötődnek. Verset csak magyarul tudok írni, esszét, kritikát, irodalomtörténeti tanulmányokat angolul is írok. — Milyen közönségre számíthat az Angliában élő magyar költő? — A külföldön élő magyar író tulajdoniképpen afféle palackpostának tekinti műveit, útjára bocsátja versét, üzenetét a tenger közepén, remélve, hogy eljut azokhoz, akik majd elolvasván, hasznát vehetik. Nyugaton 'megjelenő magyar folyóiratokban publikáljuk műveinket. Nagyszerű azt tudni, hogy a magyar szavak olvastán a világ legkülönbözőbb részében ugyanazt érzik, gondolják az olvasók. A magyar nyelv köt össze bennünket egy-Gömöri György felszólal a III. Anyanyelvi Konferencián Novotta Ferenc felv. mással; ez a legerősebb kötelék, amely Magyarországhoz fűz bennünket. A nyelv, az anyamyelv felbecsülhetetlen érték és erő, s ezt legjobban talán mi, külföldön élő, de magyarul író költők és írók tudjuk. — Nem hiányzik alkotás közben a jelenidejű magyar valóság ismerete? — Két kétséggel viaskodunk: értik-e, s vajon úgy értik-e itthon műveinket, ahogyan mi, hiszen a nyelv napról napra változik. A másik kétség, ami inkább a külföldön élő prózaírókat gyötri, ha magyar témát választanak, elég alapos, elég hiteles, elég finom szövetű-e műveikben a mai magyar valóság. A költő ilyen szempontból könnyebb helyzetben van, mert ő saját magából indul ki, saját érzéseit, gondolatait formálja verssé. — Műfordító is. — Igen, de keveset fordítok, s többnyire lengyelből magyarra. Viszont szerkesztőként több műfordításkötet létrehozásában közreműködtem. Társfordítója és társszerzője voltam az Oxford University Press kiadásában 1974-ben megjelent Nagy László verseskönyvnek. Most Radnóti Miklós verseinek angol fordításán dolgozom, ezt a Carcunet Press szándékozik kiadni. Egyébként ez a kiadó József Attila és Pilinszky kötetet is kiadott. Néhány évvel ezelőtt pedig Juhász Vilmossal az „Űj égtájak” című versantológiát szerkesztettem. — Tudjuk, hogy a magyar kultúra külföldi terjesztését a szívén viseli. Ez sok energiát, még több hitet követelő munka, azaz pontosabban: küldetés. — Az Amerikai Egyesült Államokban, Oklahomában megjelenik egy világirodalmi folyóirat, a World Literature Today, amelynek a magyar rovatát ón szerkesztem. Minden számban három-hét új magyar könyvről közlünk esszét, tanulmányokat a mai magyar irodalomról. Ezeket természetesen angolul, hiszen a célom, hogy a magyar irodalmat, s általa a magyar szellemi életet minél többen megismerjék. — A Kortárs című folyóirat júliusi számában több külföldön élő magyar költő, köztük az ön versét is közölte. Mit jelent önnek magyarországi irodalmi folyóiratban megjelenni? — A költő nem «z utókornak ír. A magyar költő magyarul versel, s a legtöbb magyar ember Magyarországon él. Ha tehát verset írok, abban reménykedem, hogy olvassák, és az szeretném, ha minél többen olvasnák. Ezért örülök különösen ennék az első megjelenésnek. Dutka Judit A ff. Hunyadi Dalma a férjével t Brunauer Istvánnal Budapesten Geszti Anna felv. Híveket a magyar irodalomnak HUNYADI DALMA MAGYARORSZÁGON Hunyadi Dalma az Amerikai Egyesült Államokban, Potsdamban egyetemi előadó, világirodalmat tanít. Tagja az Amerikai Magyar Tanárok Egyesületének és az Amerikai Nyelv és Irodalom Tanárok Szövetségének. Az Anyanyelvi Konferencián elmondta, hogy 1963-ban a chicagói televízióban harmincrészes világirodalmi sorozatot sugároztak, amelyben ő mutatta be többek között Ady, Kosztolányi, Juhász Gyula, Molnár Ferenc, Arany János, Babits és Madách műveit. Előadása később egyetemi jegyzet formájában nyomtatásban is megjelent? Hunyadi Dalma az Anyanyelvi Konferenciát megelőzően egy hónapot töltött M agyarországon. — Pihenésre szánta ezt az időt vagy munkára? — Mielőtt Magyarországra érkeztünk, férjemmel Japánban, Indiában, Törökországban és sok más országban jártunk. Itthon egy hétig pihentünk, csak aztán fogtunk munkához. A Twayne Publishing Company ugyanis szerződést kötött velem egy Kosztolányi monográfia megírására. Tavaly már összegyűjtöttük az anyag jórészét, most be akarjuk fejezni az anyaggyűjtést. — Férje, Brunauer István, természettudós, a kémiai tudományok doktora. Mégis, ő a társszerzője a könyvének. —Igen, sokat segít ő azzal, hogy a természettudós szemszögéből vizsgálja az anyagot. — Kinek az ötlete volt, hogy egy amerikai kiadó magyar írók életrajzát publikálja? — Ügy tudom, Bassa Molnár Enikő javasolta a Twayne kiadónak, hogy mutasson be az amerikai közönségnek harmincöt magyar írót, költőt. Engem ő kért fel a Kosztolányi életrajz megírására. A következő könyvet Kaffka Margitról írom. Nagyon érdekes volt számomra Fenyő Miksával folytatott levelezése. Kaffka Margitot becsülöm, s nagyra tartom. Nemrég előadást tartottam Indiában a Nő író a változó társadalomban címmel. Murasaki, Willa Cather művein kívül Kaffka Margit munkásságát ismertettem. — Az egyetemen világirodalomból tartok előadásokat. Amikor csak módom nyílik rá, igyekszem a magyar irodalomnak minél több hívet szerezni. D. J.