Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-09-10 / 18. szám
Budapest 1977. augusztus 8—13. III. ANYANYELVI KONFERENCIA Részletek a felszólalásokból (elhangzásuk sorrendjében) VÁRDY BÉLA (Amerikai Egyesült Államok) Magyarország nélkül nincs magyarságtudomány! A magyarságtudományi programok közül egypár még mindig megvan, amely erős, esetleg erősebb, mint volt, van viszont, ami azóta elvesztette erősségét, és ennek egyik sajnálatos példája a Columbia egyetem pionír programja. Mik azok a nehézségek, amelyekkel szemben állunk? Az Indiana Universityn az anyagiak hiánya az egyik fő nehézség. Tudniillik ha van egy nagy központ, mint például Bloomington, és annak a programnak van egy erélyes vezetője, mint például Sinor Dénes professzor, akkor kétségtelen, hogy anyagi problémák nem állnak fenn. Ez viszont valóban egyedülálló helyzet. Más viszonylatban a magyarságtudományi, az egyetemi magyarságtudományi programokkal kapcsolatban ez a probléma fennáll. Ezt én is így látom, és azonkívül persze több kolléga, akik közül egyesek különböző egyetemeken működnek. Az anyagiak hiánya aztán különböző lehetőségek hiányához is vezet. Magyar vonatkozású speciális monográfiáik kiadása Amerikában mindig nehéz volt. A periodikus kiadványok területén szintén nehézségek vannak. Van elég sok különböző átfogó folyóirat a szlavisztikától kezdve, viszont azok általában az egész keleti, vagy a kelet-közép-európai, és kelet-európai világgal foglalkoznak, azonkívül pedig külföldi szakterületekkel, s a magyar egészen kis százalékot tesz ki. Igazi magyarságtudományi, magyarságismeret! folyóirat nincs, és tudtommal nem is igen volt. Aztán van még egy nehézség: a speciális magyarságtudósok hiánya, olyan embereké, akik „magyarságtudósnak” készültek. Nem is tudom, hogy Amerikában van-e, illetőleg Bloomingtonon kívül van-e olyan egyetem, ahol kizárólag magyarságtudós vagy magyarságismereti szakember el tud helyezkedni. Én nem tudok róla. Ma tehát magyarságismeret vagy magyarságtudományi szakembernek készülni nem is lehet, mert ilyen képzés nincs. Az embernek szélesebb tudományos körbe kell beágyaznia ezt a területet. Tehát az ember legyen kelet-európai szakértő, finnugor szakértő, uralaltáji szakértő és a jó isten tudja még milyen szakértő, és azon belül igyekezzék — amennyire lehet — a magyarságtudatot, a magyarságismeretet művelni és publikálni, vagy az elhangzott előadásokat megjelentetni, amelyek csak részben szólnak a magyar kérdésről. Természetesen a magyar tudományos világgal nagyon fontos a kapcsolat. Szeretném aláhúzva mondani: vallom azt a bizonyos axiómiát, hogy Magyarország nélkül nincs magyarságtudomány. Egyszerűen nincs. Lehet egy rövid ideig, egy-két évig csinálni, de hosszú távon nincs Magyarország nélkül magyarságtudomány. A külföldön működő magyarságtudós részéről, függetlenül származásától, az élő magyar kultúrával, a hazai magyar tudományos világgal való állandó kapcsolat tartása nemcsak elkerülhetetlen, hanem tudományos életszükséglet is. Mivel azonban itt két különböző társadalmi rendről van szó, tehát az amerikairól és a magyarról is, a kapcsolat mindkét fél részéről igen sok megértést és türelmet követel. HARASZTI SÁNDOR (Amerikai Egyesült Államok) Folytatni a lelkipásztorok kiküldését A lelkipásztor csereprogram nem mindig volt program, 1977. július 9-én vált programmá, amikor az amerikai és kanadai magyar baptista egyház 69. országos közgyűlése — ami annyit jelent, hogy most már 69 évesek vagyunk, — megszavazta, hogy a Magyarországról kölcsönözendő lelkipásztorok programját hivatalossá nyilvánítsák, és addig tartsák fenn, amíg lesz Amerikában és Kanadában olyan magyar egyház, amely óhajt lelkipásztort a hazából, Magyarországról. Ennélfogva nagy örömmel közlöm, hogy ez most már megvalósult. Azt is elmondhatom, hogy maga a lelkipásztorcsere 1972-ben indult, amikor is Viczián János békéscsabai lelkipásztor feleségével és két gyermekével megérkezett Torontóba, az ottani első magyar baptista gyülekezet lelkipásztorának. Utána 1973. júliusában Gerzsenyi László újpesti babtista lelkipásztor megérkezett Clevelandbe feleségével, két gyermekével, Dalmával és Árpáddal, majd átvette a clevelandi Bethany magyar baptista gyülekezet — így szól a hivatalos kifejezés: Clevelandi Bethany Magyar Baptista Gyülekezet — lelkipásztorságát. 1976. június 21-én Herjeczki András szokolyai lelkipásztor feleségével együtt megérkezett Detroitba, és ott átvette egy haladó kis gyülekezetünk maradványának pásztorolását, ö azt mondta, hogy tizenegyen voltak tagok. Most tartottuk — egy évvel később — a 69. közgyűlést, és akkor kiderült, hogy van énekkaruk, zenekaruk, kiderült, hogy a gyülekezetnek 60 tagja van, és kiderült az is, hogy egy évi magyar munka után a gyülekezet egy 90 ezer dolláros templomot akar megvenni a görögkeleti egyháztól, amely háromszáz embert fogad be, és van neki Education Building-je, művelődési háza és parkolója és minden egyéb, ami már hozzátartozik egy jóravaló egyházhoz, Detroit Michiganben. Elmondhatom, hogy ez a lelkipásztorcsere program nem áll meg itt, hanem van remény a folytatására. A Kipling Baptist Church, amely Nyugat-Kanadában van, Torontótól mintegy 240 mérföldre nyugatra, ez a gyülekezet átadott egy meghívót, amelyet most továbbítottam az illetékes egyházi vezetőknek, és ebben azt kérik, hogy nekik ugyan van angol lelkipásztoruk, de ők magyarul beszélnek már a harmadik generációban, ennélfogva nagyon szeretnének egy magyar lelkipásztort is. Idevárjuk tehát most a negyedik lelkészt, de hadd mondjam el, hogy lehet ötödik, meg hatodik is abban az esetben, ha van rá igény. Igény pedig van. Haraszti Sándor (képünkön bal oldalon) dr. Szabó Zoltánnal és dr. Trautmann Rezsővel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnökével beszélget a parlamenti fogadáson PÜSKI SÁNDOR (Amerikai Egyesült Államok) Létrehozzuk a magyar művelődési központot A New York-i magyar negyed közepén megvettem egy magyar üzletet, s most már elmondhatom, hogy elsők vagyunk a nyugati magyar könyvterjesztésben. Elsők a választékban, nemcsak azért, mert a gazdag hazai könyvkiadás minden árnyalatú terméke kapható nálunk, hanem azért is, mert azzal együtt megtalálhatók a szomszéd államok magyar kiadványai éppúgy, mint a nyugati magyar irodalom könyvei. A forgalomban pedig elsők vagyunk nemcsak abban az értelemben, hogy utolértük, vagy elhagytuk a régi könyveseket, hanem abban is. hogy az irányzat nálunk a gazdasági romlás és a nyugati aktív magyar létszám csökkenése ellenére felfelé mutat. S ahogy az elmúlt három év alatt létrehoztuk a könyvesboltot, úgy erre az alapra a következő néhány év alatt szeretnénk ráépíteni a most már nem műkedvelő, hanem hivatásos színvonalon működő New York-i magyar művelődési központot, ahonnan elláthatjuk az egész magyar Amerikát, a magánvállalkozókat éppen úgy, mint az egyházakat, az egyesületeket, az iskolákat, a cserkészeket élő műsorokkal, filmekkel, vándorkiállításokkal. Szeretnénk egy kis modern nyomda segítségével részt venni a kinti magyar könyvkiadásban is, és mindezek szolgálatára életre hívni azt a hiányzó magyar újságot, amelyben a magunk módján adnánk ki rendszeres politikai tájékoztatót és kommentárt. De sokkal nagyobb feladata lenne ennek az újságnak a szétszórtságában élő magyarságot jól tájékoztatni a magyar nemzeti és szellemi élet minden időszerű kérdéséről, eseményéről, jelentkezzék ez a kérdés és esemény az anyaországban, a szomszéd államok magyar közösségeiben, vagy bárhol a világon. Hirdetéseivel, heti műsoradásával, beszámolóival, képes riportjaival a magyar Amerika 'nemzetiségi és kulturális életét szolgálná. Remélem, hogy ha három év múlva újra találkozhatunk, már beszélhetek erről a munkáról. Püski Sándor és lelesége dr. Gosztonyi János oktatási minisztériumi államtitkárral DED1NSZKY ERIKA (Hollandia) Még mindig nagy gondot okoz Hollandiában az irodalom terjesztése, ahol különösen ellentétesen reagálnak a filmre, az irodalomra. Művészeti oktatás szinte egyáltalában nincs, úgyhogy rettenetesen nehéz elhelyezni köny* veket. Ennek ellenére négyszer vagy ötször is sikerült magyar verseket, prózai írásokat folyóiratokban elhelyezni; egy folyóirat teljes magyar számot is kiadott. Azután nagyon nagy sikere volt Illyés Gyula A puszták népe és Konrád György, A látogató című regényének, ami most jelent meg. Most adták ki Déry Tibortól a Kedves bópeert, és ami nekem igazán szívügyem, az a könyv, amiért Nagy utat jártunk be hat évéig harcoltam, A hallgatás tornya. Ez most júliusban jelent meg a Poetry International sorozatban. Ez az első olyan kortárs költői antológia, amely hivatalos hozzájárulással a teljes magyar nyelvterületen válogatott. A hazai költők közül Weöres Sándor, Pilinszky János, Csoóri Sándor és Oravecz Imre, a külföldiek közül Tolnai Ottó, Bakucz József és Vitéz György képviseli a mai magyar poézist. A holland sajtó rendkívül jó volt, a holland rádió, amikor már ideérkeztem, telefonált, hogy újabb rádióműsort akarnak a könyvről. A könyvből készül is már rövidesen két műsor. Ha meggondoljuk, 1972 előtt az átlag holland vagy azt sem tudta, hogy mi fán terem Magyarország, vagy csak az operetten, az éttermi cigányzenén, Erdős Renée, Vaszary Gábor regényein, 1956 iszonyú, megfagyott képein keresztül ismerte, ma pedig televíziós társaságok versengenek egymással azért, hogy ki forgassa Magyarországról a legközelebbi riportfilmet, forgalmazók vásárolják, mutatják be egyre-másra a magyar játékfilmeket, hivatalos szervezők jönnek-mennek, és az irodalmi csere is lassan fellendül: azt mondhatjuk, hogy nagy utat jártunk be. 3
