Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-08-27 / 17. szám
A III. ANYANYELVI KONFERENCIA GYORSMÉRLEGE Dr. Bognár József akadémikusnak, azMVSZ elnökének megnyitó beszédéből Dr. Bognár József, az MVSZ elnöke ÜJ TENDENCIÁK ÉRVÉNYESÜLÉSE Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetsége elnöksége nevében üdvözölte a konferenciát, külön kiemelve és köszöntve anyanyelvűnknek a szomszédos szocialista országokból érkezett művelőit, akik első alkalommal jelentek meg a nemzetközi anyanyelvi tanácskozáson. Bognár József bejelentését hosszasan tartó taps fogadta. Az akadémikus megemlékezett halottainkról: Bárczi Gézáról, az anyanyelvi konferenciák védnökségének elhunyt elnökéről, eltávozott kiemelkedő nyelvtudósunkról, Böszörményi István református püspökről (Egyesült Államok) és Lotz János nyelvtudóéról (Egyesült Államok), a védnökség közbecsülésben állt tagjairól. Bognár József beszédét így folytatta: — A diaszporális és kisebbségi problémák felfogásában és kezelésében napjainkban új tendenciák érvényesülnek. Más megközelítéssel élve: véget ért a hidegháború kemény mozgástörvényei és a második világháború történései által kormányzott korszak, amely az etnikumok és a befogadó országok népessége közötti nem természetes kapcsolatok egész sorára vezetett. — E nem természetes állapotokra a második világháború előtt és után azért került sor, mert a német fasizmus a kelet- és észak-európai országokban élő német kisebbségeket a maga céljaira: azaz „ötödik hadoszlop” kialakítására, és az egyes kormányokra kifejtett politikaitársadalmi nyomás eszköze gyanánt használta fel. E folyamatok és ellenfolyamatok következményeit mindnyájan átéltük és morálisan vagy valóságosan is átszenvedtük. — A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az etnikaidiaszporális és kisebbségi kérdések tartósan sem a második világháború után kialakult, sem a hidegháborús időszakban létrejött módszerekkel nem oldhatók meg: a problémák új módon történő minősítésére és kezelésére van szükség. — Nyilvánvaló, hogy az etnikumoknak létezésük és törekvéseik jellegéből eredendően valóságos és konkrét problémáik vannak, és a cél azok megközelítése, könnyítése vagy megoldása, és nem a különböző okokból eredő politikai feszültségek következményrendszerének azokra történő áthárítása. Bognár József végül kifejtette, hogy az etnikumok új módon történő felfogása: az összekötő kapocs és a hídszerep. Ehhez sok minden tartozik, sok más közt a közvetítés olyan módon való elvégzése, amelyet a felek bizalommal fogadnak. Amikor augusztus 10-én, a III. Anyanyelvi konferencia harmadik napján véget ért a tanácskozás délelőtti „műszakja” és átballagtunk a közeli Sport szálló éttermébe munkaebédünket elkölteni — ezt az időt is felhasználtuk két- és több oldalú eszmecserékre — egy angliai és egy kanadai vendégünk társaságában mentünk, kabátunk hajtókáján ott volt az Anyanyelvi Konferencia emblémája. Az újonnan épült városi lakóházak előtt szembejött velünk egy idős nénike, és megállított minket. „Az Anyanyelvi Konferencián vannak, a gimnáziumban? — kérdezte. — Hallottam róla a rádióban. Isten áldja meg a munkájukat, nagyon fontos az anyanyelv.” Mindhárman nagyon meghatódtunk, hiszen ez a kis közjáték annak világos bizonyítékát jelentette, hogy országunk lakosságának nagy részéhez minden valószínűség szerint eljutott az anyanyelvi mozgalom híre, és helyeslik annak céljait. Másnap Várdyné Huszár Ágnestől hallottam, hogy Tolna megyei termelőszövetkezeti asszonyok országjáró csoportjával találkozott az utcán, akik meglátva blúzán a kis feliratot, érdeklődtek, hogyan folyik a tanácskozás, és sok sikert kívántak. A III. Anyanyelvi Konferencia részletes, mélyreható elemzésére még vámunk kell, le kell ülepednie a sok benyomásnak. Mégis, helyes a gyorsmérleg elkészítése és ez a célja az alábbiaknak. Történelmi folytonosság és új lépcsőfok Azzal mindenki egyetértett, hogy az előző két konferenciához képest jelentős a fejlődés, és a most megtartott tanácskozás kifejezte a mozgalom bővülését, erősödését: a mennyiségi növekedés új minőséget eredményezett. A résztvevők immár természetesnek érezték a történelmi folytonosságot; azt, hogy a konferenciák sorában ez már a harmadik volt. Örömmel vették tudomásul, hogy a mozgalom megszilárdult, hosszú távú folyamattá vált. Többen megemlítették a tanácskozás során — helyesen —, hogy a nemzetközi helyzet kedvező feltételeivel jól éltünk. A helsinki megállapodás szelleme, az európai biztonság gondolata, az enyhülési politika valósága jó alapot biztosított munkánkhoz. Ez azért fontos, mert az anyanyelvi mozgalom a különböző társadalmi rendszerekben és országokban élő magyarság közös vállalkozása. A befogadó országok egész sorában — mindenekelőtt Svédországban, Kanadában, Ausztráliában — az állami vezetés felismerte a különböző etnikumok saját kultúrájának fontosságát az állam egész fejlődése szempontjából, és az utóbbi években egyre jobban támogatja a szülők anyanyelvének elsajátítását. Reméljük, hogy a világpolitika alakulása azokat a tényezőket erősíti majd, amelyek a lehetőségek bővítése irányában hatnak. Hogyan jelentkezett a konferencián az anyanyelvi mozgalom gazdagodása? Sok új egyesület képviseltette magát, a régi szervezetek, egyesületek stabilizálódtak. A kulturális színkép gazdagodott. A néprajz, a népművészetek, a klubfoglalkozások, az irodalom felzárkózott az anyanyelvmegőrzés mellé, és anélkül, hogy a nyelv elvesztette volna központi helyét, eltűnt a régi egyoldalúság, harmonikusabbá vált a különböző szakterületek aránya, örvendetes a fiatalodás: a „középnemzedék” sokkal nagyobb számban jelent meg, és ami a legfontosabb, nagy aktivitással vetette magát a munkába. Érezhető volt a színvonalemelkedés; remek volt például az irodalommal foglalkozó plenáris ülés. Egészséges viták Az anyanyelvi konferencia a különböző álláspontok szabad fóruma, hangsúlyozta jó néhány hozzászóló. Egészséges vitákban mérték össze súlyúkat a nézetek és az érvek, és ugyanakkor alkotó szellemben, a közös megoldások útjait-módjait kereste mindenki. Sok kitűnő javaslatot hoztak magukkal a résztvevők, rengeteg új ötlet pattant ki, sok új feladat fogalmazódott meg az eszmecsere során. A II. Anyanyelvi Konferencia jellegzetessége: a szakszerűségre való fokozott törekvés most is folytatódott, sőt erősödött. Ez azt mutatja, hogy a résztvevők nem építettek légvárakat, nem ragadta el őket a pillanat heve, hanem önfegyelemmel azonnal megvizsgálták a gondolat realitását, a megvalósítás feltételeit, célok és eszközök összhangját. Ez a céltudatosság növelte az egész tanácskozás súlyát. Kikristályosodtak a jövőbeli munka, a hosszú távú feladatok csomópontjai. Mindenekelőtt a kétnyelvűség kérdése, és a családok, a szülők körében végzendő kultúraterjesztő, nyelvművelő munka. Világossá vált, hogy a kétnyelvűség hasznos a családnak, annak a társadalomnak a kultúráját gazdagítja, amely befogadta őket, mint bevándorlókat és hasznos az egyénnek, mert élete teljesebbé és biztonságosabbá válik. A két kultúra teszi lehetővé az etnikum híd- és sok vonatkozásban közvetítő szerepének megvalósítását. A szórványokban élő magyarság anyanyelve, körükben a magyar kultúra, csak így maradhat fenn. Minthogy ez érdeke a mozgalom minden eddigi és leendő résztvevőjének, ezért támogatja szakemberekkel, tankönyvekkel, különböző kulturális eszközökkel a magyar vezetés. A hozzászólásokból az is kitűnt, hogy a különböző országokban fellazultak a magyarság hagyományos települési keretei, a különböző nemzedékek sok esetben távol élnek egymástól. Ez megnehezíti az egyesületek, az iskolaszervezés munkáját, hiszen egyre több család él a szervezeti kereteken kívül. Ugyanakkor ez a tény megnöveli a szórványmagyarság „elemi sejtjeinek”, a családoknak a fontosságát, aláhúzza a szülők felelősségét gyermekeik magyarságtudatáért, a magyar nyelv megtanításáért. A családok számára különböző helyzetekben használható tankönyvek, tanulási eszközök, filmek megtervezése, elkészítése és terjesztése egyik legfontosabb feladatunk. A hétvégi iskolák elemi szintű nyelvtanfolyamainak mennyisége — és hála a pedagógusok továbbképzésének —, színvonala is jelentősen nőtt. örvendetes az egyetemi oktatók és a tanítási formák számának növekedése és ez azt a feladatot állítja elénk, hogy a középiskolai keretekben folyó tanfolyamokra nagyobb hangsúlyt tegyünk, különben visszatartja majd a fejlődést a középfok hiányzó láncszeme. A konferencián szinte minden hozzászóló hangsúlyozta, hogy a fellendülésért az oroszlánrészt az egyesületi és egyházi vezetők, az áldozatkész tanárok és tanítók vállalták, tisztes eredményeiket azonban a szülőföld segítsége nélkül nem érhették volna el. A hazalátogatások, az itthoni tanfolyamok, a különböző továbbképzési formák, gyermektáborok, szakkönyvek és taneszközök biztosítják a további előrehaladást. Résztvevők a szomszédos szocialista országokból A III. Anyanyelvi Konferencia jelentős eseménye volt a baráti, szocialista országokban élő magyarság képviselőinek jelenléte. Első ízben vettek részt munkánkban a Szovjetunióbeli, csehszlovákiai, jugoszláviai magyar pedagógusok, kulturális szakemberek, vezetők. Hozzászólásaik során hiteles képet nyertünk a magyar kisebbségek kulturális életéről, iskoláiról, újságjaikról, művészeti életükről. Azt reméljük, hogy ők is teljes tájékoztatást kaptak törekvéseinkről, az anyanyelvi mozgalomról, és bízunk abban, hogy együttműködésünk a jövőben is tovább folytatódik, bővül, mélyül. A III. Anyanyelvi Konferencia eredményekben gazdag, okos tanácskozás volt. Ez a megállapítás jól megfér a bírálattal és önbírálattal, amelyekben bőven volt részünk a tanácskozás során. A szekcióülésekre túlzottan nagy teher nehezedett; a szétágazó szakterületek egymásutánja nehezítette a figyelmet. A jövőben többet és jobban kell foglalkozni az egyesületeknek az anyanyelvi mozgalmat szervező munkájának segítésével. Voltak technikai fogyatékosságok is. A mérleg őszintesége ezeknek a zökkenőknek a megemlítését is megköveteli, de az eredmények a döntőek: a konferencia új mérföldkő az anyanyelvi mozgalom történetében. Ezt bizonyítja a magyar közönség minden rétegének erős érdeklődése, amelyet a tömegkommunikációs eszközök igyekeztek kielégíteni, minden eddiginél nagyobb nyilvánosságot biztosítva a konferenciának. Ezt az elismerést jelezte az is, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa fogadást adott az Országházban a III. Anyanyelvi Konferencia résztvevői számára. Az ország vezetői ezzel is hangsúlyozták, hogy a szülőföld méltányolja az anyanyelvi mozgalom lelkes híveinek nehéz és áldozatos munkáját. A budapesti Kaffka Margit gimnázium, a III. Anyanyelvi Konferencia színhelye A konferencia záróülésén a Himnuszt éneklik a résztvevők Novotta Ferenc felvételei 'i'W % : í| tm. . .3 nm *- <■,dt . »vHS f‘ ■ I Át-US
