Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-07-30 / 15. szám
1905 Budapest 62. 292. postafiók Clevelandben elhunyt az erdélyi származású Kézdy Béláné. a clevelandi magyar élet közismert és tisztelt alakja. Tagja volt a Clevelandi Önképzőkörnek és a Pro-Hungania Női Egyesületnek, s életével jó példát mutatott a clevelandi magyar fiataloknak. A Nyugat-berlini Magyar Kolónia tagjai a nyári szabadság után szeptemberben nagy őszi bált rendeznek. Tarka műsoros estet tartanak, és sakk-, valamint kártyaversenyben mérik össze tudásukat. Június közepén a Német—Magyar Társaság vidám zenés estet rendezett Kölnben, Kétszáz főnyi közönség előtt nagy sikert aratott a németekből álló bensbergi tánccsoport, amely magyar táncokat és népdalokat adott elő. Nagy tapsot kapott a kölni Bokréta együttes és két énekesnő: Halász Nagy Mária és Konkoly Gitta. Kép a Concordia Egyetem (Kanada) magyar kiállításáról A Kungalvben (Svédország) működő magyar énekkar Magyarul beszélők klubja Bolíviában A karácsony a család s még inkább a kisgyerekek ünnepe. Itt Bolíviában is lelkes készülődés előzi meg. Mi, magyar anyukák már jó előre megvásároltuk a „bolíviai fenyőfát”, aminek ugyan nincs olyan jellegzetes és emlékezetes karácsonyi gyantaszaga, de talán ezt a kisgyerekek még nem fogják észrevenni. Még azt sem, hogy az udvaron nincs szénszemű, sárgarépaorrú hóember, hiszen tűzően süt a nyári nap. De mivel itt Bolíviában a karácsonyt megelőző télapóünnepély sem ismeretes, mi ezt módosítottuk egy kicsit. December 20-án karácsonyi télapóünnepélyt rendeztünk a gyerekeknek. Az anyagi fedezetet a Magyarul beszélők Klubja adta, a helyet pedig a nagykövetség. Délután négy órára gyülekeztek a mamák a kisgyerekekkel, s bevezetésképpen az „ünnepeltek” nagyot játszottak a nagykövetség gyönyörű, füves kertjében, a meleg napsütésben. Ezután vezettük be őket a társalgóba, ahol a gazdagon feldíszített kis fenyőfán kigyúltak a gyertyák s a gyerekek rázendítettek a már előzetesen betanított dalokra. A hoszszú asztalon már ott sorakoztak a nagy rajzlapok és mindenkinek egy csomag színesceruza: rajzverseny következett, „Mit kérsz a télapótól?” címmel. A verseny közben gyermekverseket, meséket olvastunk fel, majd a kész műremekeket elküldtük a Télapónak. Hangos dallal, tánccal hívtuk öt, mire meg is érkezett, hosszú fehér szakállal, piros bundában és süveggel a fején. Kezében a zsákja, tele ajándékkal. Az ünnepi torta és a finom kakaó egy-kettőre elfogyott, s a gyerekek figyelmét ezután az autózás, a babázás, a közös játék kötötte le. Közben magyar és spanyol szavak váltakoztak a kis magyar ajkakon. Vidámak, boldogok voltak — ezt akartuk. • Amikor felcsendült a magyar Himnusz a La Paz-i nagykövetségen, ahol az 1848—49-es forradalom és szabadságharc 129. évfordulóját ünnepeltük, könny csillant meg a szemekben. Mindig éreztem, átéltem himnuszunk értelmét, szépségét, de itt a „földkerekség másik oldalán” minden megsokszorozódik, ami magyar. S ezt éreztem honfitársaim, sőt a Magyarországon végzett s magyarul igen jól beszélő bolív meghívottak tekintetéből is. Á meghívottak gallérján ott ékeskedett a jól ismert kis kokárda, amelyen a két nemzet színei fonódtak egybe. Az ünnepélyt Busa Árpád kulturális attasé szavai nyitották meg, utána pedig lemezről felcsendült Sinkovits Imre előadásában Petőfi „Nemzeti dal”-a. Mit is jelent számunkra, Bolíviában élő magyar fiataloknak 1848. március 15-e? Érre a kérdésre a Magyarul beszélők klubjának titkára megemlékezésében így válaszolt: „1848 jelentősége most egy kicsit átalakult bennünk. Talán egy kicsit visszatér a kisiskolás büszkeség, megsokszorozva hazaszeretetünket, talán most is meg-megremeg a kezünk az izgalomtól, miközben magyar és bolív nemzet színeiből gyakorlott mozdulatokkal kokárdát készítünk, s közben értetlenül figyelő kisgyermekeinkre nézünk s őszintén vállaljuk, hogy mire ők felnőnek, anyanyelvűk megőrzése mellett ők is érezni, tudni fogják, mit jelent számunkra 1848. március tizenötödike.” A titkár szavai után néhány irodalmi művet hallgattunk meg, majd kellemes társalgás következett. Jól érezzük magunkat együtt. Az idősebbek ki nem fogynak a meséből, a fiatalok az élményekből, s mindennek azonos a központja: Magyarország. NAGY ISTVÁN SÍRJA ELŐTT A múlt jelképei közt állunk, levett kalappal. Itt lényegül most át Nagy István emléke is jelképpé, románok, magyarok és szászok elzúgó történelme felett, a Házsongárd magasán. Innen ad jelt a XIX. század eszmei áramlatáról és eredményeiről Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor, innen szól Debreczeni Márton költő és bányász, a Mócföld fejlesztője, aki Árpádról írt eposzt s románul is verselt. Itt emelkedik a táj fölé Bölöni Farkas Sándor éles arca, ő az a nemes, aki nemcsak felfedezte, hanem le is leplezte az amerikai polgári demokráciát. S előttünk Berde Mázsa szarkofágja, az 1848—49-es szabadságharc kormánybiztosáé. Közöttük lángol most fel az új jel, az új sír, hogy a mi századunk, a már elpergő XX. század harcairól, tudományáról és vívmányairól, győzelmes népuralomról adjon hírt. Búcsúzó nemzedék adja át örökségét. Mind elmegyünk és hagyakozunk. Álmaink tisztaságát akarjuk átadni. A hűséget eszménkhez, amely minket irányított. Régiek közt belőlünk szólal most meg Nagy István. • Vegyétek át ennek a puritán forradalmárnak az erkölcsi helytállását. Örökös számonkérését önmagával és környezetével, a társadalommal, a mozgalommal szemben. * Nem szerette az érzelgő magyarkodást, elkerülte a kisebbségi elszigetelődést, visszautasította az irredentizmus gyűlölködő bosszúját, de ragaszkodott ahhoz. hogy gyermekeit magyar anyanyelvükön iskoláztassa, kiállóit a teljes jogegyenlőség mellett, s a romániai magyarság boldogabb jövőjét a nacionalizmussal hasonlóan szembeforduló demokratikus román erők oldalán jelölte ki. Részt vett az ellenállásban, a felszabadulásban, a közös építésben, s a szocializmusra való átmenet nehézségei közt sem szakadt el a dolgozóktól. Életet akart, nem tűrt meddő hivataloskodást. Alkalmi elkeseredései, csalódásai, esetleg túlzásai is ebbe az irányba esnek: fennakad gyarlóságokon, elítéli a néptől való elidegenedés bármely jelét, bántja és öli minden folt a mozgalom erkölcsi tisztaságán. Őszinte kommunista, igaz hazafi. Hát ez az az átadandó örökség, ez az ö része mindabból, amit búcsúzó nemzedéke intelemként és tanulságként testamentumba hagy. Balogh Edgár Részlet az Állami-díjas romániai magyar író halála alkalmából az Igaz Szó (Marosvásárhely) 1917/5. számában megjelent írásból. Magyar népi vászonhimzések Fél Edit: MAGYAR NÉPI VÁSZONHIMZÉSEK (Magyar Népművészet sorozat) A vászonhímzések a magyar népművészet egyik sajátos ágát alkotják. A szűcs- és szűrhímzésektől, valamint a kerámiától és a bútorművességtől egyaránt eltérnek abban, hogy nem tanult mesteremberek készítményei. Asszonyi munka volt a hímzés, az otthon négy fala között készült, s elsősorban a házbelsőt volt hivatva díszíteni. Így nem is lett belőlük eladásra felkínált, vásári holmi. A könyv tájékoztat az öltésformákról, amelyekkel e hímzéseket varrták: a motívumokról, amelyeket díszítőelemül használtak, továbbá a szerkesztési elvek rendszereiről, melyek nyomán a vászon adott részét Az itt felsorolt kötetekre szívesen adnak árajánlatot, illetve megrendeléseiknek készséggel tesznek eleget a magyar könyvek terjesztésével foglalkozó külföldi cégek, vagy a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat. H—1389 Budapest, P. O. B. 149. szándékkal kivarrták. Végül stíluselemzések alapján meghatározza a magyar népi vászonhímzések helyi jellegű csoportjait. A magyar gyűjtemények mintegy 3000 tárgyat kitevő, nagyszámú anyagából 31 fekete-fehér és 22 színes kép, valamint 28 rajz ad ízelítőt három évszázad paraszti hímzésgyakorlatából. Kötve, 96 oldal, a kötet ára: 28,— Ft Manga János: MAGYAR PASZTORCSALÁDOK ' (Magyar Népművészet sorozat) Manga János a pásztorok életformájának bemutatásával egy letűnt világ térnépművésze« díszítőművészet mészetrajzába avatja be az olvasót. Eleven leírása és a leírást hitelesítő korabeli dokumentumok, valamint a szép tárgyak gazdag „leltára” a pásztorművészetről nemcsak tudományos hitelű tájékoztatást, hanem élményszerű képet is nyújt. A művet 42 fekete-fehér és 16 színes kép illusztrálja. Kötve, 122 oldal, a kötet ára: 28,— Ft Gáborján Alice: MAGYAR NÉPVISELETEK (Magyar Népművészet sorozat) A szerző a paraszti viselet kialakulásának és esztétikai sajátosságainak ismertetése után bemutatja az Alföld, a Dunántúl, a Felföld és Erdély viseletéit a még élő paraszti ruhák és a fennmaradt emlékek segítségével. A kötetet 32 fekete-fehér és 16 színes művészi kép illusztrálja. Kötve, 98 oldal, a kötet ára: 28,— Ft K. Csilléry Klára: A MAGYAR NÉP BOTORAI (Magyar Népművészet sorozat) A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET sorozat negyedik kötete a magyar népi bútordíszítő stílusokról nyújt át-A magyar nép bútorai WM tekintést. Végigvezeti az olvasót a parasztbútorok kialakulásának történetén, rámutatva az enrópai öszszefüggésekre, az antik, középkori, reneszánsz előzményekre, illetve az idegenből érkező hatások elmagyarosodásának folyamatára. Az archaikus jellegű bútorfélék mellett (pl. geometrikus díszítményú ácsolt láda) megismerjük az újkori falusi otthonok festett puhafa bútorait is, s a bútorokkal együtt az ország különböző területein kialakult készítőközpontok sajátos díszítőstílusát, többek között a híres komáromi asztalosok jellegzetes ornamentikáját. A kötetet 30 magyarázó rajz, 19 színes és 37 feketefehér fénykép illusztrálja. Kötve, 110 oldal, a kötet ára: 28.— Ft
