Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-07-30 / 15. szám

Mit? Honnan? Mennyiért? Import filmek a képernyőn A hazai televízió műsorban szinte min­dennap láthatunk külföldi filmeket. Is­merjük el, nincs irigylésre méltó dolguk a külföldi műsorokat kiválasztó és meg­vásárló szakembereinknek, hiszen nehéz a nézőik kedvében járni. Mert a külföldi filmeket talán még kritikusabb szemmel nézzük, mint a hazai alkotásokat. Ha már devizáért vásárolunk filmeket, akkor a külföldi nagy filmtermésből, csak az igazán jókra vagyunk kíváncsiak. Felkerestük Dobos Istvánt, a Magyar Televízió főosztályvezető-helyettesét, és a műsorvásárlás lehetőségeiről, e munka mindennapos gyakorlatáról érdeklődtünk. — Hol szerzik be a külföldi filmeket, műsorokat? — Más-más cégektől vásárolhatjuk meg a mozifilmeket, és a kimondottan televízióra szánt produkciókat. A válasz­tékot elsősorban bemutatókon ismerhet­jük meg. Ott vagyunk a nagy francia, an­gol, német, olasz tévétársaságok vetíté­sein, s a nemzetközi filmvásárokon Cannes-ban, Milánóban, ahol tájékozód­hatunk az egész világ tévéműsor- és filmterméséről. A szocialista országok té­véprodukcióihoz műsorcsere révén ju­tunk, az Intervízió szervezésében. — Milyen elvek alapján válogatnak? — Szeretnénk minél több humánus mondanivalójú, művészi színvonalú fil­met vásárolni. Több kiváló filmsorozatot vettünk át; ilyen volt az angol Forsyte Saga, a VIII. Henrik, az Angliai Erzsébet, vagy a francia Bel Ami. Bizonyos műfa­jokban sajnos nem elég nagy a kínálat. Előfordulhat például, hogy csak tíz olyan vígjátékot látunk a filmvásárokon, ami biztos sikert ígér. Ám nekünk 20—25 kel­lene. Ilyenkor aztán kénytelenek vagyunk lejjebb rakni a mércénket. A krimik kö­zül nekünk, tévéseknek, s azt hiszem, a közönségnek is a legjobban a BBC Maig­­ret felügyelő sorozata tetszett. Sajnos már a végére értünk csakúgy, mint a szintén angol Angyalnak, az NSZK-beli Felügye­lőnek, és hamarosan az amerikai Colom­­bo-nak is. — A nézők közül egyesek szabadosnak, mások pedig szigorúnak tartják Önöket abban a tekintetben, ahogyan a szexuali­tást képernyőre engedik. Mi ebben a mér­céjük? — Ha csupán szexszel vagy horrorral akar hatni egy film, azt nem vesszük meg. Azokat a művészfilmeket azonban, amelyeknél a szexualitás nem olcsó ha­tásvadászat, gondolok itt Fellinire, Berg­­manra, természetesen megvesszük. — Az utóbbi években örömmel üdvö­zöltük a nagyvilág történelmét, kultúráit, népeit, a messzi tájakat bemutató filmso­rozatokat. — Fő műsoridőben sugározzuk az is­meretterjesztő filmsorozatokat, mint az olaszok kitűnő munkáit: a Leonardo da Vinci-ről szólót, az iszlám világát, az in­diai kultúrát bemutató filmeket, vagy az Ember és a Föld című spanyol sorozatot. Népszerűségük a legjobb krimikkel ve­tekszik. — Van-e mindig elegendő valutájuk a filmvásárlásokra? — A tízmilliós Magyarország számára kedvező az a nemzetközi kereskedelmi szabály, amely szerint a filmekért, külön­böző műsorokért fizetendő ár a vevő or­szágában működő tévékészülékek szá­mának a függvénye. Devizakeretünk így bőségesen elég. — Van-e lehetőségük vásárlási forrá­saik további gyarapítására? — Erre nyújtanak alkalmat a nemzeti esitek is. Például a kanadai vagy a japán est alkalmával kiváló dokumentumfilme­ket láthattunk. Japánból megvásároltuk például a világhírű rendező, Ruroszavp néhány filmjét. Nagy és nem eléggé is­mert terület a számunkra az Egyesült Ál­lamok televíziós termése. Tudunk róla, hogy az egyik amerikai tévétársaság ki­tűnő klasszikus és modem drámákat su­gároz, elsőrendű színészek közreműködé­sével. Ezekből szívesen vásárolnánk. — Tőlünk, magyaroktól is vásárolnak műsorokat? — Mi a veszprémi filmszemlén mutat­juk be az eladásra kínált produkciókat. Különösen az ifjúsági és gyerekfilmek, valamint tévéjátékaink iránt érdeklőd­nek. Leggyakoribb vevőink az NSZK té­vétársaságai. a BBC, és eladtunk már műsorokat a svédeknek, a norvégeknek, az olaszoknak, a franciáknak is. B. I. „Gravirozás” — megtisztítják a nikkellemezt a préselés előtt Ahol a legfontosabb munkaeszköz a jó fül A hangrögzítés titkai Látogatás a dorogi hanglemezgyárban Kultúrhistóriai érdekesség, hogy a hangrögzítés elve — egymástól függet­lenül — egyidőben ötlött fel, két ember agyában. Charles Cros francia költő száz évvel ezelőtt, 1877 áprilisában iratköte­­get helyezett letétbe a párizsi Tudomá­nyos Akadémián. Az iratok a hang rög­zítésére és visszaadására vonatkozó ta­lálmány leírását tartalmazták. Az első sikeres kísérletet azonban ugyanazon év decemberében „hivatásos feltaláló” mu­tatta be. „Edison úr forgatott egy ten­gelyt, s erre a gép hogylétünk után ér­deklődött” — írta a korabeli sajtó. A találmány születésének századik év­fordulóján ellátogattunk a hazai „Edi­­son-műhelybe”, a nemrég átadott doro­gi hanglemezgyárba. Patikatisztaságot igénylő üzem egy szénporos bányászvá­rosban? — kétkedtem már útközben. A szépen elrendezett üzemrészek, dísztéglás ■épület, az alumínium hűtőtorony tiszta­sága — nem győzik meg a kétkedőt. Be­mutatkozás után fel is teszem rögtön ag­gályoskodó kérdésemet Arendt András üzemigazgatónak. — A régi üzem a kábelgyár mellék­­műhelyeként dolgozott. A hanglemez aranykor szakának küszöbén, a hatvanas években felvetődött egy önálló gyár épí­tésének a gondolata. Dorogot azért vá­lasztottuk. mert közel esik Pesthez, víz­zel és energiával jól el van látva. Vízbe­törések miatt egy-két szénbánya bezárt, sokan onnan jöttek át dolgozni ide. Hi­giéniai rendszabályaink pedig veteked­nek a kórházéval. Ami az avatatlan látogatónak is azon­nal feltűnik, a nők kezén kivétel nélkül kesztyű. Gumikesztyű a vegyifolyama­toknál, pamutkesztyű a présgépeknél. Patyolat tisztaság jellemzi a hanglemez­gyártás minden fázisát. A különleges gyár különleges szakképzettséget igényel. Honnan szereztek hirtelenjében ennyi szakembert? Az egyik automataprésgép mellett Sza­badsági Józsefné kiszámított mozdula­tokkal rakja a viaszkorongmasszát a cím­kével a negatív nikkellemez alá, majd néhány pillanat, és kész a hanglemez. — Már el se hiszem, hogy nemrég még csillés voltam a bányában. Eleinte fél­tem ettől az automatagéptől, de hat hó­nap alatt megtanultam a kezelését. Most már ott tartok, hogy figyelem, milyen le­mezeket _készítünk és rögtön kiválasz­tom, mit fogok megvásárolni. Az üzem dolgozói kedvezményesen vásárolhatnak. A dorogi gyár pénzügyi helyzetéről azt mondja Arendt András üzemigazgató: — A világ legmodernebb gépeit vásá­roltuk meg egymillió dollárért. Számí­tásaink szerint öt év alatt törlesztettük volna adósságainkat, de már tavaly húsz százalékkal növeltük dollárbevételünket, így várhatóan jövőre visszafizetjük a bankkölcsönt a Magyar Nemzeti Bank­nak. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kultúrpolitikai és kereskedelmi céljairól kérdezzük a sajtóosztály vezetőjét, Er­dős Pétert. — Soha nem üzleti szempontok sze­rint készülnek lemezeink. A kevéssé is­mert vagy eddig mellőzött alkotások fel­vételei a meglepetés erejével hatottak nemcsak itthon, hanem az egész világon. A közelmúlt klasszikusai közül megje­lentettük Bartók valamennyi művét, ez egyúttal kulturális tömegnevelés is. Egyetlen év alatt öt és fél millió lemez gyártását tervezzük. Az érdeklődés ért­hető, hiszen világviszonylatban is igen olcsók a hanglemezeink. Charles Gros nevét a hangrögzítés tör­ténetében mindössze egy évenként ki­osztott és nemzetközileg értékes francia lemezdíj őrzi, ami az utóbbi években sokszor került Magyarországra. Sőt, a francia zenei élet neves személyiségei tárgyválasztás, előadás, technikai tökéle­tesség szempontjából idén a Hungaroton komolyzenei felvételeit a világranglistán a hatodik helyre sorolták. Ezzel a magyar gyár megelőzött olyan tekinté­lyes cégeket, mint az amerikai CBS és RCA. A centenáriumi évben szóljunk a pio­nírok próbálkozásairól is, hiszen Edison beszédíró-készüléke Kossuth szavait is megörökítette. A turini remete hangja a kezdetleges rögzítési eljárás ellenére is kiemelkedik a tűzörejek sistergéséből. Az archív felvétel másik oldaláról. Apáthy Imre hangján halljuk Kossuth-szövegét. A megtisztított felvételt Dorogon készítet­ték ezer meg ezer példányban, hogy Kossuth hangfoszlánya megszólalhasson otthonainkban. Vajon mikor hallgatták ennyien? Vörös Tamás Műsortöltőgép a kazettás műhelyben, Degrell László az amerikai Gauss gyártmányú berendezés szalagjait ellenőrzi Novotta Ferenc felvételei I

Next

/
Thumbnails
Contents