Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-07-16 / 14. szám
NÉGY HÉTEN ÁT NINCS MEGÁLLÁS Horváth Ica unatkozik. A szalag valamilyen okból megállt. Szerelők ellenőrzik a vonal egyik szakaszát, vagy egy doboz akadt el a hosszú úton, amelyet a műhelycsarnok egyik végétől a másikig megtesz. A dobozok üresen és fedél nélkül indulnak, de mire hozzá érkeznek, megtelnek zsenge borsóval, s tető kerül rájuk Horváth Ica figyeli a feldolgozóvonal közepe táján a gyorsan haladó konzervsort, hogy az baj nélkül érkezzék a hőkezelőbe. A gigantikus, szekrény forma szerkezet egyik végén elnyeli a megtöltött, lezárt dobozokat, a másikon újabb útra bocsátja őket, ezúttal már a raktár felé. A dobozokon a Paksi Konzervgyár védjegye és a Globus márka látható. • A gyárban most kezdődött a zöldborsó feldolgozási idény. Ha úgy tetszik ez a próbajárat. A futószalagot a különböző pontokon élló munkások még gyakran leállítják Ilyenkor a hibátlanul dolgozó berendezéseket is gyakran ellenőrizni kell. Később, négy héten át, nem lesz megállás. Egy-két nap múlva a fehérköpenyes tizenkilenc éves kislánynak aligha lenne ideje, hogy elmondja: Két éve tett szakmunkásvizsgát, korábban Pesten a gyár ösztöndíjával tanult. Ebben a pillanatban pedig harmad-negyedmagával ennek a tizennégy millió forint értékű új berendezésnek, egy magyar gyártmányú hőkezelőnek a gazdája. Nyugodtan elmondhatjuk a gépről, hogy az európai élelmiszeripar egyik nagy műszaki újdonsága. Olyannyira új, hogy a kislány az iskolában még nem hallott róla — idekerülve kellett kezelését elsajátítania. A masinának rövid idő alatt olyan jó híre kelt, hogy üzembehelyezése óta gyakran keresik fel a gyárat külföldről jött szakemberek megcsodálni, esetleg rendelni belőle. A fiatal munkáslány büszke az új, drága gépre, tehát feltehetően jól érzi magát a gyárban, amelyhez hasonló tizennégy működik az országban. Hasonló, de nem ugyanilyen. — Miben különbözik a paksi vállalat a többitől? A kérdésre Örvös Ferenc igazgató válaszol: — Pakson az ötvenes években kezdődött a konzervgyártás. 1965 és 1970 között a régi kisüzem helyén nagyvonalú építkezés kezdődött, amelynek eredménye a mai, építészetileg és műszakilag egyaránt egészséges gyár. Tulajdonképpen ez lett a későbbi, hasonló létesítmények mintája. — Az üzem jó hírét — műszaki színvonalán kívül — a tapasztalt zöldségtermesztő tolnai gazdáknak köszönheti. A Duna menti földek viszonylag olcsón öntözhetők, ami biztonságossá teszi a gyár nyersanyagellátását. Persze a mezőgazdaságban csak viszonylagos termelési biztonságról beszélhetünk. A hatalmas zöldborsó táblák öntözését például itt sem tudják megoldani. Most is ez Okozza a legnagyobb gondunkat. Ügy látszik, a csapadékos tavasz után száraz nyár következik. * Az elmúlt tíz esztendőben az üzem külsőre semmit sem változott. Ugyanúgy festenek az irodák, a hatalmas szociális épület, a műhelycsarnokok, a raktárak sem lettek nagyobbak. Mégis: ma egy dolgozó átlag kétszer annyi készterméket állít elő évente, mint annak idején. Az üzemekben egyre nagyobb teljesítményű gépek, berendezések működnek. Szükség is van rájuk. A gyáravatáskor ez volt a környék és a nagyközség egyetlen jelentős ipari üzeme. Azóta több vállalat települt Paksiá. A szomszédban atomerőmű épüL Az építkézésem, igen jó bért kínálva, ugyancsak keresik a munkásokat. A konzervgyárnak tehát legfőbb konkurrense az erőmű. Az ottani fizetésekkel nehéz versenyezni. Van azonban más mód is megtartani a munkásokat. Javítani kell a szociális ellátást, többet kell törődni az asszonyokkal. A munkavállalók többsége ugyanis nő. A szociális gondoskodásra Pakson nem lehet panasz A munkásokat kiszolgáló helyiségek alapterülete alighanem nagyobb mint a termelőüzemeké. Hogy könyvtár, klub, orvosi rendelő van, ez természet«. Foglalkozni kell azonban a dolgozók szakmai képzésével, előmenetelével is. Keszthelyi Ferenc személyzeti vezető mondja: — A gyár támogatásával az elmúlt tíz év alatt százhúszan szereztek szakmunkás bizonyítványt nappali tagozaton. Esti tanfolyamon vagy nyolcvanan. Igen sokan szereztek gyári segítséggel egyetemi, főiskolai diplomát, ök alkotják a vezető gárda gerincét. Laboratóriumunk vezetője itt volt segédmunkás, főmérnökünk, műszaki osztályunk vezetője is a napi munka mellett végezte az esti egyetemet ... * A konzerviparban munkát vállalók négyötöde nő. Sok fiatalasszony megy három évre gyermekgondozási szabadságra. Tanulni azonban nekik is tanácsos. Hogy ezt könynyebben megtehessék, amíg az asszonyok iskolában vannak, óvónő vigyáz a gyermekükre. Az élelmiszeripari vállalatok gazdasági eredményei jórészt a szállítógazdaságoktól függenek. A velük való együttműködésért a gyárak termeltetési osztályai felelnek. Ezt az osztályt Pakson Fischer Ferenc vezeti. —■ Gyárunk negyvenhét gazdasággal tart szerződéses kapcsolatot — mondja Fischer Ferenc —, szállítóink közé tartoznak a zöldség- és gyümölcskereskedelmi vállalatok is. Arra törekszünk, hogy kiépítsük az állandó szállítók rendszerét. Ma már a nálunk feldolgozott zöldség négyötödét, a gyümölcs kétharmadát a törzsgazdaságok szállítják. Ez számunkra biztonságossá teszi a nyersanyagellátást, a gazdaságoknak pedig módot ad rá, hogy hosszabb távra előre tervezzenek. A konzervgyáraknak különleges minőségi, agrotechnikai kikötéseik vannak. A borsót például a termelők négy szakaszban vetik számunkra, hogy a feldolgozás folyamatos legyen. A vállalat segítséget nyújt szállítóinak a vetőmag, a vegyszer, a gépek beszerzésében, és a termést előre meghatározott áron veszi át. Ennek fejében ellenőrizzük a termesztést a vetéstől a betakarításig. Az osztályvezető szerint lassan megszűnnek a hazai zöldségtermesztés gondjai. A régiek helyett azonban vannak új nehézségek. Csonthéjas gyümölcsöt egyre nehezebb beszerezni. A falusi lakosságnak ma jóval magasabb az életszínvonala, mint korábban, ezért kevesebben szedik le a háztáji gyümölcsösök termését s szállítják a gyárakba. Márpedig a cseresznye, a meggy nagyüzemi termesztését, gépi betakarítását még nem sikerült megoldani. Fischer Ferenc, beszélgetés közben, többször kinéz az ablakon, mintha azt várná, hogy eleredjen a sokat érő eső és megöntözze a borsótáblákat. De odakint most csak a gyár kertésze locsol. Kép és szöveg Megay László A dobozzáró mellett. Lent: „Hogy én ezt mind megegyem!?” 6
