Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-07-16 / 14. szám
KISIPAROS GONDOK ÉS REMÉNYEK Csöngetnek. „A Vízművektől jöttem.” „Tessék!” Az ellenőr bekukkant a fürdőszobába, a konyhába, nézi a csapokat, nem csöpögnek-e. Mert itt a kánikula, a nagyvárosnak minden csepp vízre szüksége van. Nem szabad hát pazarolni. Már indulna is, amikor észreveszi, csorog a vízöblítő. Írja a jelentést. „Két héten belül tessék megcsináltatni.” „De hát kivel?” „Ezen éppen, kivételesen, segíthetünk. Közös érdek. Tessék megrendelni, küldünk szerelőt.” Ez tehát sikerült. De nem mindenkinek van ilyen szerencséje. „Mondjon már egy jó festőt és mázolót!” A szomszéd mond egyet. A mester vállalná is a munkát, de csak augusztusra. „Jaj, éppen akkor megyünk nyaralni.” „Sajnálom nagysád, tizenkét előjegyzésem van.” Mit tehet a szegény kárvallott. Kollégája segít rajta. És említi Aranykezűt, nála is ő festett. Jön Aranykezű. Mér, -kalkulál, és felvállalja a munkát. Csöbrök, vödrök, létraikoppanás, festóktócsák, istentelen rumli. Ám a lakás szép. Nem is került sokkal többe, mint ahogy számították. Mert Aranykezű ugyan príma szakember, de engedélye nincs. Magyarul: kontár. És ha hiba történik, nincs- garancia, nincs jóvátétel. Csak a bosszúság van. Sokan jártak már így, dehát a kényszer nagy úr. Kevés a kisiparos. Pedig az igények nem csökkentek. -Ellenkezőleg. Tévé- és villanyszerelés, gáz- és vízvezetékek rendbehozatala. Kőművesmunka, parkettázás, tapétázás. Meg aztán ma sem dobunk el — nem szeretnénk eldobni — egy cipőt, ha letört a sarka. Kabátot, ha felfeslett. Tehát cipész is kell meg szabó is. Meg fodrász és lakatos is. Dehát -ne soroljunk fel minden szakmát. Természetesen eddig csak a fővárosról beszéltünk. Ügy általában a városi gondokról. A falu másik világ. A gondok külön tengere. Mert régen bizony másként volt. Egy jó falusi cipész holtáig kalapálgathatott. Az üstfoltozó cigány te megélt valahogy. A kovácsot eltartotta a sok ló. Akadt még borbély is. De hát hol van már ez a régi falu? Egy része megindult a város felé. A gyáripar felszívta a szakembereket, más részük kiöregedett. A fiataloknak meg nincs kedvük falun iparoskodni. Ám a falu azért nem tűnt el, sőt -rangosodott. A termelőszövetkezetek gazdagodása, a gyárba járók tömege felszította az igényeket. A falu építkezik is, és a szép házakban rádió szól meg televízió, -háztartási gépek dolgoznak. A menyecskék divatos frizurára vágynak. És hót faluban sem találni egy szerelőt, fodrászt is alig. Am, aki mindebből arra következtet, hogy a falusiak tán maguk bütykölik a tévékészüléket és a fiatalasszonyok egymás haját bodorítják, téved. A felvillantott kép természetesen a reális helyzetet mutatja. Nem szépít, nem tagad. A szolgáltatás igényei városban, falun egyaránt növekednek, a szakember meg kevés. Azt is hozzátehetjük mindéhhez, hogy a szolgáltatás emelkedett értéke világjelenség, ihiánya is az. Nem vigasz, tudjuk. De azért csőd nincs. Ma már szolgáltató szövetkezetek egyre szélesedő hálózata szövi be az országot. Ügynevezett szolgáltatóházak is emelkednek sokhelyütt és szerelőkocsik járják a falvakat. Mégis, mindez kevés. Most beszélhetnénk szövetkezetek szép terveiről, gépesítésről, ambiciózus vezetők tetteiről. Nem tesszük, mert inkább arról szeretnénk szólni, hol a helye a kisiparnak, és mit vár tőle az ország. De hiszen az előbb éppen arról panaszkodtak, mondhatják, hogy kevés a kisiparos. Kevés, de van. És a törekvés az, többen legyenek. És -hogy megtalálják a számításukat. A szocializmust építő Magyarországon? Igen. Ha most módunkban állna az elmúlt húsz esztendő, a közelmúlt évek történetét felvá2»lni, megmutathatnánk, milyen sokoldalúan igyekezett a kormányzat — működési engedélyek kibocsátásával, adópolitikával, hitellel és más módon is — erősíteni a kisiparosság biztonságérzetét, kedvét. Dehát a jelen új tetteket követel. Erről akarunk szólni. Közelebbről a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a kisipar tevékenységét újraszabályozó, július elsején életbelépett törvényerejű rendeletéről. Az új jogi szabályozás a kisipar célját a szocialista gazdálkodó szervezetek tevékenységének kiegészítésében, elsősorban az állampolgárok részére végzett javító-karbantartó szolgáltatások végzésében határozza meg. Ennek alapján állapítja meg a kisipari tevékenység folytatásának előfeltételeit, gyakorlásának szabályait, az állami ellenőrzés rendszerét. (Hazánkban jelenleg 56 ezer főfoglalkozású és további 28 ezer munkaviszonyban álló, illetve nyugdíjas kisiparos dolgozik.) A most hozott törvényerejű rendelet egyszerűsíti a kisiparral kapcsolatos ügyintézést. Az új jogszabály kimondja, -hogy kisipari tevékenységet a jövőben is csak hatósági engedéllyel lehet gyakorolni. Ennek egyik formája az iparigazolvány, amely az adott ipar körébe tartozó valamenynyi tevékenységre, így az árutermelésre is jogosít A másik -forma a kisipari működési engedély, amelynek birtokában kizárólag javító, karbantartó vagy egyéb szolgáltatást lehet végezni. Az új szabályozás a szolgáltatások ellátására kíván ösztönözni, nem csökkentve azonban a reális társadalmi szükséglet kielégítését szolgáló kisipari árutermelést sem. Lehetséges továbbá az is, hogy a kisiparos több szakma körébe tartozó vegyes-javító tevékenységet folytasson. A rendelet a lakosság érdekében szigorítja a szakmai követelményeket. Az eddigiekkel szemben a működési engedélyhez is megkívánja -a szakképesítést, adott esetben — 'ha a munka bonyolultsága miatt szükséges — a mesterfokozatot is. Tizenhárom szakmára érvényes csak a szabály, hogy megfelelő gyakorlattal bíróknak szak-képesítés nélkül is kiadható működési engedély. Egyértelműen fogalmazza meg az új jogszabály a munkaviszonyban álló dolgozó ipari vagy szövetkezeti tag, illetve a nyugdíjasok kisipari működését. A társadalmi igényeknek megfelelően tehát az ő körükből is érkezhet utánpótlás. Az új rendelkezés előírja a kisiparos személyes munkavégzési kötelezettségét, és egyben megengedi, hogy meghatározott számú alkalmazottat, segítő családtagot és szakmunkás tanulót foglalkoztathasson. Szabályozza a kisiparosok kooperációját, együttműködését. A törvényerejű rendelet megjelöli a Kisiparosok Országos Szervezetének, mint társadalmi és érdekképviseleti szervnek a feladatkörét is. Az Elnöki Tanács intézkedését egészítik ki a Minisztertanács közelmúltban életbelépett adópolitikai határozata is. Eszerint az ellátatlan területeken az illetékes tanácsi szervek az eddigi két év helyett három évi adómentességet is engedélyezhetnek. Ha az adómentesség megszűnik, a kisközségekben működők további adókedvezményt kapnak, amennyiben jövedelmük nem haladja meg a 80 ezer forintot. A szolgáltatást végzők százezer forintig kedvezményes adókulccsal fizetik adójukat. Az idős vagy rokkant iparosoknak ezentúl ötezer forint adókedvezményt lehet adni. Emelkedik a tanulókat foglalkoztatók adókedvezménye is, és -nő azoknak a száma, akik adójukat egyszerűbb módon, átalány útján fizetik, adójuk tehát több éven át változatlan marad.-Ezek az új intézkedések a kisiparos társadalom véleményének figyelembevételével születtek. A KIOSZ szervezetei 469 javaslatot és észrevételt gyűjtöttek össze országszerte, a teendőket táj értekezleteken tárgyalták meg, és a tapasztalatokat értékelő országos választmányi ülésen részt vett dr. Villányi Miklós, a pénzügyminiszter -helyettese is. A döntések -tehát a kisiparos-társadalom kívánságát tükrözik. A KIOSZ szervező, segítő, tanácsadó szerepéről egyébként még többet is szólhatnánk, és ennek során a fejlődést szolgáló még több tettről is. Ide tartozik többek között a hitelakció, amelynek révén a kezdő kisiparos műhelye berendezéséhez hitelt kaphat a takarékpénztártól, a műhely- és raktárhelyiség-gondok enyhítése.-A gondok természetesen egyelőre csak némiképp enyhültek. De a tettek, amelyekről szóltunk, nemcsak azt bizonyítják, hogy a kisiparosságnak helye van a nap alatt, megtalálva számítását, biztonsággal dolgozhat, 'hanem azzal a reménnyel is biztatnak, hogy mihamarább a lakosság is érezheti a sokoldalú intézkedések hatását. Csatár Imre Szobormúzeumban őrzik a régi budapesti szobrokat Balra: Medgyesi Ferenc: Kövér gondolkodó nő szobra a múzeum képzőművészeti részlegében Jobbra: A múzeum udvari homlokzata MTI — Fényes Tamás felvételei A KISCELLI MÚZEUM Budapest festői pontjáról, a Kiscellidombról tekint Óbudára a főváros egyik legszebb barokk épületegyüttese, a Kiscelli Múzeum. Az épületet a Trinitárius szerzetesek nevezték el Kis Mária Cellnek: ebből alakult a Kiscell szó. II. József a rendházat megszüntette, birtokait — a kiscelli kolostort és templomot is — a Császári Kamara vette át. Hosszú ideig katonai raktár volt, majd a megviselt épületet a múlt század fordulóján elárverezték. Schmidt Miksa, élelmes bútorgyáros vásárolta meg az épülettömböt, és ott műbútoraiból állandó kiállításokat rendezett. A különc gyáros megvásárolta a lebontott bécsi Hadügyminisztérium kőkapuit és díszítéseit is, amelyeket hajón Budapestre hozatott, s beépíttette a mai Kiscelli Múzeum épületébe. Halála után Schmidt Miksa a fővárosra hagyta az épületegyüttest, ahol ma a legújabb kor történetével foglalkozó kiállításokon mutatják be Pest-Buda és Óbuda legszebb tárgyi, művészeti emlékeit. Fényes Tamás
