Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-07-02 / 13. szám
Nemzetközi szervezetek élén A Szegedi Biológiai Központ budapesti részlegének igazgatói szobájában fogad Straub professzor, a biológiai központ igazgatója. Az asztalon, a könyvespolcon tudományos folyóiratok sorakoznak a világ minden tájáról, közöttük egy-egy afrikai emléktárgy, kisplasztika. Utoljára tavaly novemberben járt Straub professzor a fekete kontinensen. Mint az ICSU (International Council of Scientific Unions), a Természettudományos Egyesületek Nemzetközi Szövetségének elnöke, az UNESCO nairobi közgyűlésén vett részi;. A vezetése alatt működő szervezet ugyanis tudományos kérdésekben az UNESCO tanácsadója. Kétszer kapott Kossuthdíjat, és még számos magas kitüntetést. Bizonyos izomenzimek működésével kapcsolatos felfedezéseiért számos külföldi egyetemtől kapott tiszteletbeli doktori címet. s egy sor tiszteletbeli tagságot, többek között az Amerikai Biokémiai Társaságtól. 1976 októberétől két évig az ICSU elnöke. — Mi az ICSU célja, s milyen új feladatokat tűzött napirendjére a vezetőség újjáalakulásakor? — Szervezetünk alkotó kapcsolatokat kezdeményez a világ kutatói között, hogy megoldhassuk a több tudományterület együttműködését igénylő tudományos problémákat. Például a környezetvédelmi kutatások módszertani kérdéseit, vagy a globális atmoszférakutatási programot. Jelenleg 65 ország tudományos akadémiája és 18 nemzetközi szervezet tartozik az ICSU tagjai közé. A washingtoni közgyűlésen az új vezetőség kezdeményezte többek között. hogy vizsgáljuk meg. a természettudományok hogyan segíthetnék hatékonyabban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődését. — Most mint az ICSU elnökének, megváltozott-e mindennapi munkaritmusa, időbeosztása? — Ismernem kell a természettudományok legkülönbözőbb területeit. Ezért rengeteget olvasók; meteorológiát csakúgy, mint immunológiát. Egy évre felmentésemet kértem a Szegedi Biológiai Központ igazgatásának adminisztratív teendői alól, nehogy állandó időzavarral küszködjek. A szervezet irodája Párizsban működik. Évente kétszer ott ülésezik a vezetőség. Következő közgyűlésünket szeptemberben Budapesten tartjuk. — Részt vállal-e Szegeden egy-egy kutatási program irányításában? — Erre azt is válaszolhatnám, hogy nincs időm rá. De ennél többről van szó. Azt az elvet vallom, hogy a tudÓ6 pályafutásának megvannak a maga korszakai. Pályája kezdetén a fiatal kutató maga végzi a kísérleteket, azután már elsősorban irányítja a kutatócsoport munkáját. Majd elérkezik abba a korba, amikor megfelelő tekintély és tudás birtokában, mint tudományszervező, tudománypolitikus kamatoztathatja leghasznosabban tapasztalalatait. Ilyenkor a laboratóriumban átadja a helyét a fiatalabbaknak. Pályám során én ehhez tartottam magam. — ön huszonhét évesen már egyetemi magántanár volt, harmincöt évesen, tehát igen fiatalon, akadémikus. — Elsőéves koromtól fogva Szent-Györgvi szegedi laboratóriumában dolgozhattam. Sok előadásról „lógtam”, a kutatómunka, s bevallom, olykor a biliárd kedvéért is. Ám ez náilam nem ment a tanulás rovására. Ma a megnövekedett ismeretanyag következtében az óraszám is megnövekedett, s az egyetemistáknak kevesebb idejük marad tudományos kutatásokra. Ezért jobbára csak az egyetem elvégzése után sajátíthatják el az alapvető kutatási módszereket. A biológiai alapkutatások iránt érdeklődőknek ebben segít az MTA Szegedi Biológiai Központja. — Az oktatás továbbfejlesztésén kívül mit vár a hazai tudományos élet a kutatóközponttól ? Egy szegedi kép a negyvenes évek elejéről. A bal szélen Straub F. Brúnó, középen Szent-Györgyi Albert professzor, balról az ötödik Bruckner Győző (ma az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem professzora). Szent-Györgyi professzortól jobbra a harmadik dr. Laki Kálmán (ma professzor az Egyesült ÁUamok-beli Bethesdában), jobbról a harmadik dr. Ernst Jenő (a Pécsi Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára) — Elsősorban a biológiai tudományok eredményének fokozottabb felhasználását a mezőgazdaságban, az élelmiszer- és a gyógyszeriparban. Ipari és mezőgazdasági szakemberek is gyakran megfordulnak nálunk. A szegedi kutatóközpont szervezeti felépítése — biokémiai. biofizikai, genetikai és növényélettani intézete — kitűnő lehetőséget nyújt a határterületeken folyó kutatásokra. A nagy értékű felszerelésekkel így centralizáltan, hatékonyabban dolgozhatunk. A szegedi kutatóközpont együttműködik a szegedi egyetemek tanszékeivel. Kutatóink előadásokat tartanak a hallgatóknak, s az egyetemi oktatók is rendszeresen felkeresik intézetünket, kísérletezés és tapasztalatszerzés végett. — A hatvanas évék végén, amikor elkezdték építeni az intézetet az UNDP (az ENSZ fejlesztési alapja) évi ötmillió dollárt juttatott számunkra tudományos-technikai célokra. A felhasználás mikéntjéről a magyar kormány döntött. Ebből az összegből készültek el többek között a kiskörei vízlépcső tervei, s ebből fedezték a Szegedi Biológiai Központ felszerelését. — A felesége is szakmabeli, szintén biokémikus, az akadémia levelező tagja. — Ez jó, mert megbeszélhetjük egymással munkánk minden problémáját, de házasságunk nem „szakmai házasság”, azaz nem vezetett érdeklődési körünk beszűküléséhez. Mindketten sok szépirodalmat olvasunk, gyűjtjük a hanglemezeket ... A kedvenceim? Most Malamud, Updike és Norman Mailer van soron, no meg Mozart kamarazenéje. — Mint ICSU-elnök sokat utazik. És mint magánember? — Hosszabb turista utakra sajnos nincs időm. Ám idehaza igyekszünk minél többet látni. A legutóbbi felfedezésünk a vizsolyi templom volt. Felkerekedtünk, hogy megnézzük a vizsolyi bibliát, ezt a becses kultúrtörténeti emlékünket. Nagy élményben volt részünk! Balázs István STRAUB F. BRÚNÓ, az International Council of Scientific Unions elnöke NÉHÁNY SZÓ A BERUHÁZÁSRÓL Alig múlik el nap, hogy újságban, televízióban, munkahelyi megbeszéléseken ne bukkanna elő ez a szó: beruházás. Említjük, amikor ünnepélyesen avatjuk az új gyárat, és szidjuk, ha kevés a beruházásra szánt pénz. Erre utal a vállalat, ha valamilyen hibájáért bírálják, s a beruházás a ludas, ha késik a lakótelepi áruház vagy óvoda megnyitása. Korántsem ok nélkül futott be ekkora „köznyelvi karriert” ez a szikáran száraz gazdasági szakkifejezés. A társadalom minden mozaikja természetesen fejlődni, csinosodTri, bővülni, korszerűsödni szeretne — éhhez pedig pénzügyi befektetésre, beruházásra van szükség. Persze csak gondos beosztással futhatja a legfontosabba'kra, ezért folynak közéleti viták, hivatkoznék rá szakemberek és avatatlanok. Mert gondoljuk csak meg: valójában hatalmas összegek jelen idejű elköltéséről — tehát előlegezéséről — van szó bizonyos jövő idejű célok megvalósítására. Ez egyszersmind azt jelenti, hogy ezeket az összegeket el kell vonnunk a mai igények kielégítésétől, s befektetni a talán csak évek-évtizedek múltán gyümölcsöző vállalkozásba. Ügy kell azonban megválasztanunk ezeket a távoli célpontokat, hogy a befektetés — tömérdek bizonytalanság, megannyi kiszámíthatatlan világgazdasági hatás közepette is — kifizetődőén kamatozzék. Vajon hogyan dönt a beruházásokról az ország? Nos, az egyik a hitel, amit a szocialista állam nyújt fejlesztési befektetésekre vállalatainak, visszafizetési kötelezettséggel. „A Hitel híját tartom azon oknak — kesergett Széchenyi István 1830-ban —, hogy a magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene, s magát nem bírja olly jól, mint körülményi engednék; hogy mezeit a jó gazda nem viheti a lehető legmagasb virágzásra.” Napjainkban a hitel azt segíti, hogy a „birtokosok” — a javakkal önállóan gazdálkodó vállalatok és szövetkezetek — a financiális kötelezettség nyomásától is serkentve törekedjenek a „legmagasb virágzásra”. Immár korszerűen értelmezve: ennek előfeltétele, hogy termelésünk és tevékenységünk -mind jobban igazodjék a külpiaci követelményekhez. Országunk gazdasági életében jelentős szerepe van a külkereskedelemnek, mint minden kis országban, amely erőteljesen fejleszti gazdaságát. Itt törvényszerű a külkereskedelmi mérleg nyomása, mert kisméretű belső piac miatt csak néhány jól megválasztott termék gazdaságos tömeggyártásából, következésképp külföldi értékesítéséből gyarapodhat az ország. Az idén a szocialista szektorban — így nevezzük öszszefoglalóan az állami vállalatokat és a szövetkezeteket —, összesen 163 milliárd forintot költhetünk beruházásokra. Ebben fele-fele arányban osztozik vállalataival az állam: a közvetlen állami befektetés 81 milliárd, a vállalatok pedig — nagymértékben hitelforrásokra is alapozva — 80 miíliárdot költhetnek beruházásra. A most folyó ötéves terv külön 45 milliárdos hitelkeretet kínált a vállalatoknak, azzal a feltétellel, hogy ebből bővítsék a külföldön jól értékesíthető termékek gyártását, mégpedig úgy, hogy a tiszta devizahozamból öt év alatt megtérüljön a befektetés. Van is versenyfutás ezért a pénzért, szó szerint, mert a hitel versenypályázattal nyerhető el. A Magyar Nemzeti Bank, gondos válogatással — és a sajtó érvelő vitájától kísérve — már 30 miíliárdot odaítélt. A Magyar Nemzeti Barik nemcsak hazai eszközeiből fedezi ezeket a kiadásait, bár a pénzintézet nemrég nyilvánosságra hozott mérlegéből kitűnik: tavaly a hiteleit a részvénytőke, a tartalékok és a lekötött betétek 86 százalékban fedezték. Mindemellett a bank kiterjedt nemzetközi pénzműveleteket végez, egyrészt hitelez — főként termékeink vásárlásához nyújtva úgynevezett célhiteleket — másrészt pénzkölcsönt is felvesz a gazdaság fejlesztésére. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) moszkvai Nemzetközi Beruházási Bankjának hitelforrásaiból modernizáljuk a vasúthálózatot, s ez a pénzintézet nyújtott hitelt az Ikarus autóbuszok gyártásának fejlesztéséhez, a Magyar Pamut-ipar korszerűsítéséhez. Jobbára közép»- és hosszú lejáratú hiteleket veszünk fel a nem-szocialista világ pénzpiacain. A Magyar Nemzeti Bank úgynevezett finánchiteleket vett fel az alumínium-, a textil- és a gyógyszerip»ar korszerűsítéséhez, energiagazdálkodásunk fejlesztéséhez. A bank kibocsátotta első Eurodollár kötvényét is, amelyet újabb europiaci, majd kuvaiti kötvényeink követték. Néhány éve a Német Szövetségi Köztársaságban DM-kötvényt hoztunk forgalomba; 1975-ben a Bank of America, 1976-ban pedig a Bankers Trust International Co. közreműködésével kötöttünk kölcsönmegállapodást. -*■ umu uiv/uuaiu nemzetközi pénzvilág a bonyolult eszközök és módszerek egész arzenálját felvonultatva vizsgálja a fedezetet, a hitelképességet. Sajátos pénzügyi szakkifejezés szerint: Magyarország úgynevezett első osztályú adós. A köznapi szóhasználatban ez azt jelenti: pontosan fizetünk, hitelképességünk elismert. Magyarán pedig a hitelképesség egyértelmű azzal, hogy a határon túlról érkezett pénzt a gyarapodásunkat legjobban szolgáló iparágak, gyártmányok fejlesztésével kamatoztatjuk. Így hát a külföldi hitel — amely jobbára pónzkölcsönök alakjában érkezik — hozzájárul, hogy teljesítsük Széchenyi intelmét: az ország „magát bírja olly jól”, hogy képes legyen a „lehető legmagasb virágzásra”. Tábori András 6
