Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-18 / 12. szám
— Miféle mesterség volt ez a maguké? — Annak nem volt neve. Kidíszítette az ember az ostornyelet, a botot, a juhászkampó szárát, a fokost, meg a balta nyelit, mindent, amit lehetett. Még a szolgafát is, amire a bográcsot akasztatták. Csináltunk rá lovat, a Nagytemplomot, mindenféle állatot, madarakat is. Meg virágot, ha kellett. Rézből, más színű fából, csontból, meg mostanában már műanyagból is! — Kelendő volt? — Hajdan igen. Most már csak emléknek veszik. — Ha a számadója annyira titkolt mindent, mégis hogy tudta a mesterséget megtanulni ? — Lestem! — Magától is leste valaki ? — Dehogy! Én tanítottam. — Kit? — Szabó Gábort, meg a Kordás fiúkat is! — Merrefelé csikóskodott? — Nagykarikón. Itt van az a Hortobágyon, nem messze. — Hány évig bojtárkodott? — öt évig. 25-ben lettem számadó. — Hány jószágról adott számot? — 750-től úgy 800-ig állt Mindenféle. Csikó, heréit, kanca. mén. Az ilyet úgy hívták, hogy renyhe ménes. — Tudja, milyen az a kákoló mén? — Nem én! Csak a komor mént tudom! — Az milyen volt? — Fent volt a heréje a hasa alatt Bolond volt Földhöz vágta a csikóst — lovastul. — Betyárokkal találkozott? — Egyszer öt lovamat elkötötték. Meg kellett fizetnem! — Volt miből? — Akadt. Kommenciót kaptam. Abban az esztendőben nem sok maradt belőle. — Hogy volt a fizetség? — Része volt a gazdáknak a legelőből. Az után fizettek. Nyolc lónak járt egy rész. Kicsiből duplája. Egy rész után fizetett a gazda negyven kiló búzát, húsz kiló tengerit, egy kiló szalonnát, egy kiló főzeléket meg 150—200 forintig pénzt — Mit evett a pásztor? — Reggel lebbencset, délben slambucot, este -tésztalevest. — Mindig? — Mindig! Meg ha akadt egy kis bús. Innen, onnan. Ebből, abból. — A mesterséghez mi kellett? — Csak egy jó éles kés. Meg szem. Meg kéz. — Azt mondja, 75 éves. Még most is pásztorkodik? — Dehogy. 1965. augusztus 10-én szálltam le. — Azóta csak farag? — Fel se tudom a kezemet emelni! Már csak mutatóban van néhány régi holmim. Ehol, ez a baltanyél, ez a fokos, meg ez a kampószár. Persze, hogy eladó. 1400! Nem baj, majd jönnek a külföldiek! neki, ha kell. Péter új szerszámokat nem akart csinálni, csak arra gondolt, hátha kedve támad a régi mesterséghez, hátha akad valami ócskázni való. Így mondjuk, ha nem új munkát kezd az ember. Dehát nem került rá sor... meghalt! — Mit szeretett legjobban a mesterségben? — Csülkös lószerszámot csinálni. Ezt a parasztgazdák használták igáslovakhoz. A szerszám egy részénél meg kellett hajlítani a kemény, erős szíjazató!, úgy összevarrni. Ez nem sikerült minden kézinek! Nekem soha egyet se hoztak vissza a gazdák, hogy kibomlott volna a varrás. Pedig azon húzott a ló. Tíz mázsát, húszat, ötvenet? Szép munka volt ez, tessenek elhinni. Két dolog volt benne a legfontosabb. Hogy a szerszám erős is legyen, meg szép is. Ezt a két dolgot kellett összehangolni! Én nem is értettem meg soha, egyik-másik ember hogy volt véle: kitanulta a mesterséget, aztán később elment sofőrnek, éjjeliőrnek, ki merre, ki hova? Hogy is tudták otthagyni csak úgy... ? Én csinálnám még akkor is, ha nekem kéne fizetni érte. Tessék megnézni ezt a kantárt. 1929-ben készítettem. Most ráakadtam egy gazdánál. Visszavásároltam tőle. Csakhogy legyen itt mellettem. — Dehát honnan tudja hogy ez a kantár a maga munkája volt? — Honnan? Ezer közül is ki tudnék választani minden darabot, amelyiket én csináltam! Nem is szíjgyártó mester az, aki nem ismeri meg a maga munkáját, akárhány szerszám között. Minden darab szíjon rajta kell legyen valami ... — Jel? — Dehogy! A kezem munkája! Ami csak az enyém! Aki ilyen élvezettel tud beszélni a munkáról, a mesterségéről, azt lehetne hallgatni napestig. — El se hiszik, milyen jól esett, hogy mindent el beszél hettem maguknak. Mindent? A mester a kapuig kísér bennünket. — Ha valakinek akármi is kell, amit szíjból lehet csinálni, tessenek csak szólni. Megcsinálom! 3. Van itt még egy újvárosi öreg pásztor — mesterember — R. Tóth István. — Mit jelent az az „R” betű a neve előtt? — Azt, hogy Rokon. — Mikor kezdett csikóskodni? — 1920-ban lettem bojtár. — Milyen ember volt a számadója? — Nádasdi Istvánnak hívták. Tőle tanultamba mesterséget Vagyis hát inkább lestem, mint tanultam, mert ha kipakolt, aztán észrevette, hogy közeledek, mire odaértem, elpakolt mindent. — Mit? — A szerszámot is, a csontot, a fát, meg azt is, amit már készre megcsinált. 1. Ahány forma — annyiféle kalap 2. Kalap ... kalap ... 3. A kolomp felhangolása 6. Díszített fokosnyél Kékesdy Károly felvételei 4. Erős a szíjazat, nem bomlik ki a varrás 5. Már nyugdíjban az öreg csikós Kocsis Béla, balmazújvárosi kovács. — Mit dolgozik manapság egy kovácsmester? — Vaskampót csinálok — juhászoknak. — Rezet nem? — Nem! — Miért? — Mert az nem eredeti! Valamire való ' juhász rézkampót a kezébe sem fog. — Más munka nincs? — Dehogyis nincs! Rengeteg! Itt a sok kolomp, harang, ladang, pergő, csengő, zürgő javítása. — Melyik ezek közül a legnagyobb? — Ez a húsz literes! — A kolompokat literre mérik? — Igen! Meg pénzre. Van húsz pénzes, harminc pénzes, meg koronás. — Üjat nem csinál? — Dehogynem! Acéllemezből csinálom! Most csinálok egyet, vezérürüre valót — Mindegy, hogy milyen lesz? — Hogy gondol olyat! Megmondja a gazda, hogy milyen legyen. Hámori vagy csíkvári. Egyiknek a szája bő, a felseje szűk. A másiknak a felső része a bő, lentebb szűk. Disznóra meg négyszögletes való. A kutyára zörgő kell. Olyat is csinálok. Ehol van, tessék nézni! — Ennyi az összes? — Reggelig volna mit mutatni, mit beszélni. De most csak ezt az egyet tessék megnézni. Ez a behangolás. Mert nem mindegy, melyik kolomp hogy szól. Ha ide neki a kalapáccsal, akkor így. Ha oda akkor úgy. Ügy szól, ahogy a beütést ráteszem. Egy igazi pásztor nem akárhogy és nem akármit tesz a nyájra! Vagy hat szerszámot, vagy pedig tizenkettőt. Ez a nyájtól függ. Azt a hat vagy tizenkét szerszámot össze kell hangolni. Ez a tudomány! Ha össze van hangolva mind rendesen, akkor adja ki a szót, ahogy kell Erről ismerték meg a pásztorok, hogy melyik nyáj kié!? — Hova siet most a mester? — Csak ide a Veres Péter Művelődési Házba. — Lesz ott valami fontos program? — Dehogy! Csak a kislányomat viszem balettre! 9
