Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-18 / 12. szám
A NYELV DÉVA VÁRA VI. A MAGYAR IRODALOM AMERIKAI TOLMÁCSOLÓI A Schoenman házaspár Budapesten Magyar tudományos és szépirodalmi művek angol fordítása és amerikai—magyar közös kiadása ügyében járt Budapesten Theodore Schoenman és Helen Benedek Schoenman. Professzor úr, ön 1919 őszén kénytelen volt elhagyni hazáját. Akkor mindössze 16 esztendős volt. Mint fiatal fiú, mit csinált a Tanácsköztársaság idején? — A Vas utcai kereskedelmi iskola tanulója voltam. kedves tanáromtól Varga Jenőtől kaptam az első marxista olvasmányokat. Az iskolai direktórium tagja lettem. Lukács György új középiskolai tantervet készített elő, és kíváncsi volt a diákok nézeteire. Varga Jenő ajánlott be engem Lukács Györgyhöz. Én az iskolák közül a Markóban, a Barcsaiban és az Eötvösben végeztem diák-közvéleménykutatást. Hova emigrált? — 19 őszén Csehszlovákiába menekültem. Félévig a pozsonyi egyetemre jártam. Utána Párizsba mentem. Cellulóze-kémiát tanultam. A Sorbonne-on a fák és a textilanyagok élősdijelnek akkori legnagyobb tudósa, egy dán professzor mellett dolgoztam. Innen 1923-ban Uruguayba és Brazíliába szerződtem egy holland mahagóni kitermelő céghez. Onnan New Yorkba, ahol húsz évig voltam tudományos szaktanácsadója a nagyvállalatoknak. 45-ben Kaliforniába mentünk át. Azóta Los Angelesben élnek? — Igen, itt gyárat alapítottam a fák és textilek gombái és penészei elleni vegyszerek gyártására. Ez a második világháború után nagy üzlet volt Kaliforniában, ahol hatalmas építkezések kezdődtek. Ott a legtöbb ház fából épül, csak a homlokzat van kőből. És akkor znég jelentős iparág volt a halászat, és kellettek a tartós kötelek és hálók. Úgy tudom, az utóbbi évtizedben vezetője volt az egyik nagy haladó nemzetközi együttműködési szervezetnek, a Studies of the Third World Foundationnak. — E szervezet célja, hogy a nyugati országok fejlett tudományát és gazdaságát a fejlődő országok javára fordítsa. Bertrand Russell-lel is szoros kapcsolatban állt. — Igen, a Bertrand Russel Foundation-nak is együk vezetője voltam. Fiam a nagy filozófus személyi titkára volt, s ma e szervezet főtitkára. A Russell Foundation szervezte a Háborús Bűnösök Nemzetközi Bíróságát, amelynek stockholmi és koppenhágai konferenciája az egész világon nagy visszhangot keltett, s a vietnami háború elleni küzdelme is igen eredményes volt Mikor kezdett el fordítani? — Feleségem ötlete volt, hogyr az első amerikai magyal- utazók útleírásait lefordítsuk angolra Együtt dolgozunk, közösen fordítunk. Engem már pesti gyerekkoromban izgatott az indián romantika. Elsőnek egvkori kedvenc olvasmányaimat, Xantus János kaliforniai útileveleit ültettük át. Most van nyomdában Bölöni Farkas Sándor híres könyve. És a Corvina Kiadó részére magunkkal hoztuk Haraszthy Ágoston munkáját. Magyar szépirodalmat is fordítanak? — Mikszáth húsz novelláját tolmácsoltuk először, azokat, amelyeket gyerekek is megértenek. Nagy sikerük van az — Angliában is népszerű — amerikai ifjúsági lapokban. Elkészültünk egy háromkötetes magyar népmese gyűjtemény első kötetével. Ez Gaal György 1822-ben Becsben kiadott népmese gyűjteménye alapján készült. Belefogtunk Füst Milán Feleségem regényé-be. Most akarjuk elkezdeni Kosztolányi Édes Anná-ját. Schoenmianék magukkal hozták az Amerikai Tudományos Akadémia kiadásában megjelenő Bölöni Farkas-ifordítás bibliofil [kiállítású munkájának tördelt levonatát. A Budapesti Állatkert és Néprajzi Múzeum alapítójának, a jeles Kossuth-emigránsnak, Xantusnak a pazar kiállítású két könyve már előzőén megérkezett Magyarországra. Mindkettő a Detroiti Wayne State University Press kiadása. Gál István A Schoenman házaspár dr. Szabó Zoltánnal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával Lapkiadó Vállalat — Máté Magda felvétele Az amerikai földrész fölfedezésével a XVI. században kezdett elterjedni Európában a dohányzás, s bár kiközösítéssel fenyegető pápai bulla is tiltotta élvezetét, csakhamar elterjedt több országban, így hazánkban is, sók színes, szemléletes kifejezéssel gazdagítva a nyelvet. Manapság sok szó esik a dohányzás ártalmáról; egy bizonyos: a nyelv nyert általa. Egy kuruckori labanc gúnydal ezt mondja Szepessy Pál, borsodi alispánról, vitéz kurucvezérről, hogy: Pál Szepessy titulussá mikor változik Nagy pipájú, kevés dohányú Pálnak hívatik ... A vitéz kurucvezér bizonyára nagy csibukpipát használt, s később a vereségek után neki sein futotta annyira, mint korábban: erre akart célozni a gúnydal Idővel aztán azokra értették a kifejezést, akik rangosán jártak, bár nem volt hozzá tele az erszényük, sőt a nagyhangú, üresfejű emberekre is kezdték alkalmazni: akár dohányoztak, akár nem. A szólás második fele, a kevés dohányú önállósult is, mint Arany Jánosnak A tudós macskája című tréfás verse is bizonyítja: Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, Kétkulacsos. Jobbra: A korsó fenekére néz PIPASZÖ MELLETT De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya — azaz, ha ,nam volt esze’ szegény fejének. (Arany János népszerű verse is hozzájárult bizonyára a szólás elterjedéséhez.) De a dohányzás fogalomköréből terjedt el a Nem ér egy pipadohányt (,nem sokat, semmit sem ér'), vagy a bizalmas nyelvből ismert mellre szív, tüdőre szív valamit (.lelkére veszi, nagyon komolyan veszi’) kifejezés, vagy az orra alá füstöl (.bosszantja’). S hogy a ,.szenvedély ’-eknél tartsunk: az italozás is bizony rajtahagyta nyomait a nyelven. Ott van mindjárt a borravaló, amelyet valamikor csakugyan egy-két pohár bor áraként csúsztatták a szolgálattevők markába, zsebébe. Ebből szólás is született: lemaradt, mint a borravaló (.lemarad, elmarad valaki, valami’). S ha megvolt a borravaló, valami jó borkorcsolyá-t — sült halat, sajtot, diót, gesztenyét — csemegéztek előtte. A borkorcsolya eredetileg azt a fagerendát jelentette, amelyen a boroshordót eregették — csúsztatták — le vagy fel a szekérre, a pincébe. Ennek neve ment át a finom csemegékre, amelyeken úgy csúszik a bor, mint a boroshordó a borkorcsolyán. Mészáros András karikatúrái A bor gyakran korsóban, kancsóban állt az asztalon, amíg ott állt. Mert volt, aki hamar a kancsó fenekére nézett: azaz fenékig kihörpintette. Ezért írja Petőfi a János vitézben a zsiványokról: ... a kancsók mélységes fenekére néztek, S lett eltemetése fejükben az észnek. De hát nem mindig kancsóban állt a bor, igen gyakran kulacsban. Az az ember, akinek nem csak egy kulacsa volt a szűre alatt, hanem kettő is, s kit ebből, kit amabból kínált — hol borral, hol pálinkával, az illető szájaíze szerint — kétkulacsos volt. A kétszínű, állhatatlan, köpönyegforgató embert ma is kétkulacsosnák. nevezzük. A kétkulacsos aztán nagyon gyakran vizet prédikált, s bort ivott. Aki ugyan sokat talált inni, arra azt mondták: boriszák. Ez nem az iszik igével függ össze, mint sokan gondolják, hanem az .átalvető, tarisznya, tömlő’ jelentésű iszák szavunkkal (végső forrása a latin bisaccium .kettős zsák, átal, vető’, amely átkerült a franciába is: a besace ott ugyanezt jelenti. A magyarban a szókezdő b lekopott. (Régebben borzsák-nak is nevezték az ilyen embert, ez ma már csak mint családnév, tulajdonnév él tovább.) De azt is mondják a nagyon becsípett emberre, aki sokat talált önteni a garatra, hogy részeg, mint a csap. Persze nem a vízcsapra kell gondolnunk, hanem a boroshordó csapjára, amelyen át bőven csörgött a nedű. Arany Jánosnál is részeg csap-nak mondja Lajos király a magyarok iránt ellenséges Károly császárt a Toldi szerelmében. Azt is szokás mondani, hogy a dohányos milliókat füstöl el életében, hát még, aki sokat iszik. Nemcsak az eszét issza el, hanem sokszor a vagyonát is. A pénz is rajta hagyta nyomait a nyelven, gondoljunk csak a rossz pénz nem vész el, a nem ér egy fabatkát sem szólásokra, vagy a megéri a pénzét (,nem mindennapi ember’) kifejezésekre. S ott van a leteszi a garast, a kivágja a rezet kifejezés is, amelyeknek eredete már némi magyarázatot kíván. Ez utóbbiak végső soron a szerencsejátékokkal függnek össze: Csak annak volt joga játszani, aki előbb az asztalra letette a garast vagy kivágta, kitette a rezet (rézkrajcárt). Ma is azt jelenti az én tettem le a garast: enyém a szólás, a szereplés joga, míg a kivágja a rezet kifejezés azt jelenti: megmutatja, hogy van neki is valamije, megmutatja, mit tud. Ilyen értelemben írja Mikszáth Kálmán: „Önáluk Vidolyon csak egyetlenegyszer gyűlt össze évenként a rokonság ebédre: Szent Mihály napján. Hanem akkor aztán kivágták a rezet, s volt mit beszélni a környéken.” (Folytatjuk) Szilágyi Ferenc
