Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-18 / 12. szám

KÁDÁR JÁNOS OLASZORSZÁGI LÁTOGATÁSA A kölcsönösen előnyös kapcsolatok megfelelnek országaink és népeink érdekeinek Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tagja, felesége társaságában, Giulio Andreottinak, az Olasz Köz­társaság kormánya elnökének meghívására június 7. és 9. (között hivatalos látogatást tett Olaszországban. Kísé­retében volt Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi miniszter és Katona István, az MSZMP KB osztályvezetője. A Chigi-palotában, a miniszterelnökség épületében a hivatalos magyar—olasz tárgyalásokon Kádár János és Giulio Andreotti először négyszemközti megbeszélést foly­tatott, majd a tárgyalásokba bekapcsolódott a Központi Bizottság első titkárának kísérete és az olasz tárgyaló csoport. A szívélyes, tárgyszerű légkörben lezajlott tár­gyalásokon áttekintették a két ország eredményesen fej­lődő kapcsolatait. Mindkét fél elégedetten állapította meg, hogy bár két különböző társadalmi berendezkedésű és különböző szövetségi rendszerhez tartozó országról van szó, kapcsolataik normalizálódtak, s — mint hangsúlyoz­ták — különösen érdekeltek továbbfejlesztésükben. Giulio Andreotti miniszterelnök és felesége a Villa Ma­­damában, az olasz kormány vendégházában vacsorát adott Kádár János és felesége tiszteletére. A szívélyes légkörű díszvacsorán Giulio Andreotti pohárköszöntőt mondott. Egyebek között hangsúlyozta: — Olaszországot a reneszánsz pezsgő szellemi és mű­vészi világáig visszanyúló kapcsolatok fűzik a magyar néphez. Ezek a kapcsolatok tovább erősödtek azoknak a harcoknak a révén, amelyeket népeink a XIX. század kö­zepén szabadságukért és függetlenségükért vívtak, lelkes szolidaritásban. — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az olasz—magyar árucsereforgalom növekedésének üteme hosszú évek óta állandóan fokozódott olyan mértékben, hogy értéke 1976- ban a 318 milliárd lírát is túlhaladta, jóllehet, konjunktu­rális nehézségekkel is szembe kell néznünk. — Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a gazdasági kapcsolatokon kívül különösen nagy fontosságot tulajdo­nítunk a kulturális és tudományos együttműködésnek or­szágaink viszonyában. A kulturális együttműködés az 1965-ös egyezménynek megfelelően folytatódott mindkét fél megelégedésére. — Olaszország és Magyarország tevékeny jelenléte a nemzetközi színtéren, tanúsítja azt a közös törekvésünket, hogy ki-ki, saját nemzetközi elkötelezettségeinek tiszte­letben tartásával, előmozdítsa az enyhülés ügyét, valamint Európa és a világ békéjének, biztonságának megszilárdí­tását. Az olasz miniszterelnök szavaira Kádár János válaszolt: — Látogatásom célja annak demonstrálása, hogy a Ma­gyar Népköztársaság a békés egymás mellett élés elve alapján a kölcsönösen előnyös kapcsolatok széles körű ki­építésére törekszik az Olasz Köztársasággal. Meggyőző­désünk, hogy ez megfelel országaink és népeink alapvető érdekeinek. — Fontos tény. hogy különböző társadalmi rendszerű és más szövetségi rendszerekhez tartozó országaink po­litikai kapcsolatai megfelelőek, nincsenek közöttünk olyan vitás kérdések, amelyek akadályoznák kétoldalú együtt­működésünk fejlesztését. — Gazdasági téren, annak ellenére, hogy még vannak kapcsolataink fejlődését zavaró, leküzdendő és leküzdhető akadályok, sikerült megfelelő együttműködést kialakítani, és Olaszország ma egyike legfontosabb partnereinknek. Kulturális együttműködésünkről szólva Kádár János hangsúlyozta, hogy az hagyományosan jó, és sokrétűen beilleszkedik országaink kapcsolatainak rendszerébe. Ma­gyarországon jól ismerik és nagyra értékelik a régi és a mai olasz kultúra kimagasló alkotásait. Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy a magyar kultúra olasz ismerői­nék és barátainak száma is egyre gyarapszik. Üdvözöljük, eddig is támogattuk, a jövőben is elősegítjük, hogy évente sok tízezer magyar és olasz állampolgár keresi fel egy­más országát, és bepillanthat a másik nép életébe. Kádár János, kíséretével együtt az olasz képviselőház épületében, a Montecitorióban Pietro Ingraóval, a kép­viselőház kommunista elnökével folytatott szívélyes meg­beszélést. Az olasz szenátusban, a Palazzo Madamában Amintore Fanfanival, a szenátus elnökével találkozott. A Quirinaléban találkozott Giovanni Leonéval, az Olasz Köztársaság elnökével. A találkozón Kádár János kísérete és Arnaldo Forlani külügyminiszter is részt vett. Mind­három találkozó szívélyes légkörben zajlott le, és az ott szereplő témákról konstruktív tárgyalást folytattak. Egyetértettek abban, hogy országaink eltérő társadalmi berendezkedése és más szövetségi rendszerhez való tar­tozása nem akadályozza a jelenlegi jó kapcsolatok to­vábbfejlődését. Leone köztársasági elnök örömét fejezte ki Kádár János látogatása miatt, amelyet — mint mon­dotta — úgy tekint, mint az olasz—magyar kapcsolatok eddigi legfontosabb állomását. Kádár János ellátogatott a Campidoglióra, a római vá­rosházára, ahol Carlo Guido Argan, Róma kommunista listán megválasztott polgármifctere és felesége fogadta a magyar vendégeket. A Magyar Népköztársaság római nagykövetségén találkozott Luigi Longóval, az Olasz Kommunista Párt elnökével, és Enrico Berlinguerrel, a párt főtitkárával. Kádár János és felesége a' magyar vendégek szálláshe­lyén. a Grand Hotelban fogadást adott Giulio Andreotti és felesége tiszteletére. A fogadáson megjelent az olasz politikai élet számos vezető személyisége. KADAR JANOS VI. PAL PÄPÄNAL Kádár János, felesége társaságában és kíséretével együtt ellátogatott a Vatikánba. A magyar vendégek a Szent Pé­­ter-bazilikában hosszasan időztek Michelangelo Pietájá­­nál. Ezután a Sixtusi Kápolnában gyönyörködtek, majd átmentek a pápai palotába, ahol VI. Pál pápa, Agostino Casaroli érsek, az egyházi közügyek tanácsának titkára társaságában fogadta Kádár Jánost. Az egyórás megbeszé­lésen időszerű nemzetközi kérdésekről, a magyar állam és a katolikus egyház viszonyáról, valamint a Magyar Nép­­köztársaság és a Vatikán kapcsolatairól folytattak esz­mecserét. VI. Pál beszédet mondott a jelenlevő magyar személyiségek előtt. — Az ön mai látogatása minden kétséget kizáróan egyedülálló és különlegesen fontos esemény —, hangoz­tatta egyebek között — amely szinte befejező mozzanatát jelenti egy lassú, de szakadatlan folyamatnak. E folyamat során, a legutóbbi 14 esztendőben a Szentszék és a Ma­gyar Népköztársaság lépésről lépésre közeledett egymás­hoz, maga mögött hagyva a feszültségek és elkülönülés korszakát, amelynek visszhangja még ma sem halt el tel­jesen. A katolikus egyház és vele a Szentszék, miután alkalmazkodnia kellett kétezer esztendős (története vi­szontagságaihoz, nem riad vissza a merésznek tetsző dön­tésektől sem. — Hisszük — folytatta VI. Pál pápa —, hogy az ed­digi tapasztalatok igazolják a megtett utat: azt, hogy pár­beszédet folytatunk a közös problémákról, ügyelve arra. hogy tiszteletben tartsuk az egyház és a hívő jogait, jo­gos érdekeit, ugyanakkor ügyelve arra is, hogy nyitottak és kellően megértőek legyünk az állam sajátos gondjai és tevékenysége iránt. A párbeszéd arra irányul, hogy az igazi vallási béke légkörében elősegítse a társadalom va­lamennyi rétegének egységét és becsületes együttműkö­dést közöttük, a nemzet egészének egyre nagyobb hasz­nára. — Mindez azt jelenti, hogy a Szentszék és a magyar katolikus egyház őszintén és becsületesen hajlandó to­vább haladni ezen az úton. Kellően méltányolja azt, amit az állam eddig tett a maga részéről a kölcsönös megálla­podások formájában az eddigi eredményekéit. Őszintén kívánjuk, hogy ezen az úton haladva még nemesebb cé­lokat is elérhessünk. — Tudjuk — fordult a pápa Kádár Jánoshoz —, hogy ön is több ízben kifejezésre juttatta erre irányuló kész­ségét. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy látogatását, ame­lyet az eddig megtett út bizonyos értelmű végső igazolá­sának tekintünk, egyúttal ígéretnek is lássuk: -hogy új eredményeket érünk el kapcsolatunkban, a kölcsönös meg­értésben, és olyan nemes ügyek szolgálatában, amelyek pozitív együttműködéssel szolgálják a” magyar nép érde­keit, de ezen túlmenően más népek, az egész emberiség érdekeit is, a béke védelmét, az egyes népek társadalmi, gazdasági, kulturális és erkölcsi haladását. — A Szentszék ismeri és nagyra értékeli mindazt, amit ebben a tekintetben Magyarország tehet. Ezt az országot történelme és földrajzi helyzete Európa szívében szinte tör­vényszerűen a béke szeretetére és óhajára ösztönzi. A magyar kormány a maga részéről ugyancsak értékelte a Szentszéknek azt a készségét, hogy hozzájáruljon egy olyan erőfeszítéshez, amely tulajdonképpen közös érdek­ből fakadó kötelesség. Nem feledhetjük többek között, hogy a Szentszék 1969-ben éppen Budapestről kapta elő­ször a felhívást, hogy támogassa az európai biztonság és együttműködés erősítését célzó kezdeményezést, amely később a helsinki értekezletben öltött testet. A pápa végezetül ezeket mondta: — Ezzel a kívánsággal együtt üdvözletünket és jókíván­ságainkat is tolmácsoljuk önnek, feleségének és kíséreté­nek, valamint a számunkra oly becses, emlékünkben és imánkban mindig jelenlevő magyar népnek. Szálljon le rá a Mindenható áldása — zárta szavait. SAJTÓÉRTEKEZLET RÓMÁBAN Rómában Kádár János nemzetközi sajtóértekezletet tar­tott. A Központi Bizottság első titkára bevezetőjében rö­vid nyilatkozatot tett. — Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem az olasz sajtó munkatársainak korrekt munkáját, amelyet mostam római látogatásommal kapcsolatban végeztek. Az egyik lap ugyan azt írta rólam, hogy a „kompromisszum robotosa'’ vagyak, de szeretném megmondani: rám nézve nem sértő ez a jelző. Régen híve vagyok minden olyan kompromisszumnak, amely segíti azt az ügyet, amelyért dolgozom és harcolok. — Az Olasz Köztársaság politikai életének számos ve­zetőjével találkoztam, és olyan benyomást szereztem, hogy kölcsönös a szándék a magyar—olasz kapcsolatok sokol­dalú fejlesztésére — felelte a NÉPSZABADSÁG tudósí­tójának kérdésére. — Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy bár két különböző szövetségi rendszerhez tartozó országról van szó, mégis igen jó együttműködésre van lehetőség. Tud­valevő, hogy Olaszország a NATO-hoz, illetve a Közös Piachoz, a Magyar Népköztársaság viszont a Varsói Szer­ződéshez, illetve a KGST-hez tartozik. Ennek ellenére együttműködésünk jó gyakorlati példája a különböző tár­sadalmi berendezkedésű országok együttműködésének, bé­kés egymás mellett élésének. — Az olasz vezetők megígérték, hogy az együttműkö­désre fogják ösztönözni az olasz gazdasági élet tényezőit. Jómagam is találkoztam a gazdasági élet egyes vezetői­vel. Tapasztalatom szerint megvan a készség bennük, hogy fejlesszük a kölcsönös érdekeknek megfelelő gazdasági kapcsolatokat. — Biztos vagyok abban, hogy mostani tárgyalásaink — és nem utolsósorban a sajtó konstruktív hozzájárulása — új lendületet és ösztönzést adnak a magyar—olasz gazda­sági kapcsolatoknak. AZ OSSERVATORE ROMÁNCNAK, a Vatikán lapjá­nak tudósítója, a VI. Pál pápánál tett látogatásra utalva, azt kérdezte Kádár Jánostól: miként ítéli meg a magyar állam és az egyház viszonyát, és várható-e, hogy e láto­gatás nyomán a kapcsolatok tovább fejlődnek? — A Vatikán a világ egyik legkisebb területű, a legki­sebb lélekszámú állama, amelynek fegyveres ereje nincs, de politikai súlya van — felelte Kádár János. — Illőnek tartottam, hogy Rómába jőve felkeressem VI. Pál pápát. Elmondhatom, hogy rendkívül jó benyomásokat szereztem a Vatikánban töltött néhány óra alatt. Megengedhetőnek és jogosnak ítéltem meg, hogy megköszönjem a pápa, a Vatikán erőfeszítéseit, amelyeket a béke ügye, a békés egymás mellett élés, az enyhülés és különösen a helsinki megállapodás érdekében tett. Kértem, hogy Belgrádra is hasonló szellemben készüljünk. — Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy a szocialista magyar állam, a Magyar Népköztársaság sok­sok nemzedéken át fenn fog állni, és még nemzedékeken át az egyházak is létezni fognak. — Hazánkban a hivő embereknek nincs lelkiismereti problémájuk. A vallás szabad gyakorlásába, az egyházak életébe nem avatkozunk bele. Ki-ki belátása szerint, ha akar, vasárnap elmegy a misére, az istentiszteletre — az állammal nem kerül szembe. — Megköszöntem a pápa képviselőinek, és természete­sen magának a pápának a fáradozást viszonyaink rende­zéséért. Kölcsönösen elégedetten szóltunk jelenlegi viszo­nyunkról. Örömmel szólhattam arról is, hogy mindkét fél korrekten végrehajtja azt, amiben megegyezünk. Mind­ketten elégedetten állapíthattuk meg, hogy szándékaink találkoznak: a Vatikán és a Magyar Népköztársaság kor­mányzata kölcsönösen arra törekszik a jövőben is, hogy ez a kedvező folyamat tovább folytatódjék. Magyarorszá­gon az állam és az egyház viszonya tartósan rendeződött. — Amit az állam és az egyház viszonyának rendezettsé­géről mondtam, az a Magyarországon működő összes egy­házakra vonatkozik — válaszolta a CORRIERE DELLA SERA tudósítójának. Az OLASZ TV-HÍRADÓ munkatársa azzal vezette be kérdését, hogy jól ismerik a Magyarországon húsz esz­tendő alatt végzett nagy munkát, tudják, hogy Magyar­­országon igen komolyan veszik az emberi jogokat, és tud­ják azt is, hogy Magyarország önálló ország. Ezek előrebo­csátásával kérdezte meg: továbbra is ideiglenes jellegű­nek tekinthető-e, hogy szovjet csapatok állomásoznak Ma­gyarországon? — Volt már szerencsém ezzel a kérdéssel találkozni. Megismétlem, amit már többször is kijelentettem, hogy a szovjet csapatok ideiglenesen tartózkodnak Magyarorszá­gon. Az időpontot, hogy meddig, most nem tudom meg­mondani. Ez a nemzetközi enyhülés, a nemzetközi hely­zet alakulásának függvénye, összefügg a NATO létezésé­vel. Nem szoktam jósolni, most sem akarók, de senki ne számoljon azzal, hogy az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonulása után a népi hata­lom veszélybe kerül Magyarországon. A szocialista rend­szer megalapozott, élvezi az egész nép támogatását. — Ami az emberi jogok érvényesülését illeti: Nálunk véleményszabadság van, nem félünk az emberek vélemé­nyétől. sőt azt minden lehetséges alkalommal kikérjük. Az emberi jogok kérdése nem jelent belső problémát. De ha ezeket a belügyeinkbe való beavatkozásra akarják fel­használni, az ilyen próbálkozásokat kénytelenek vagyunk visszautasítani. Azt tartjuk: aki az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének a híve. támogassa az enyhü­lést, a leszerelést, a biztonságot. Akkor simábban, jobban, könnyebben és gyorsabban tudjuk megoldani az előttünk álló kérdéseket. A fejlődés útja az, hogy az alapvető em­beri jogoknak mindenütt érvényesülniük kell. Ez az eny­hülés elterjedésének és annak függvénye, hogy megszűn­jék az államok veszélyeztetettségi érzése. A NEWSWEEK tudósítója azt kérdezte, hogy azok az újságírók, akik az 1956-os magyarországi eseményekről tudósítottak bármikor — akár egyszerű turistaként is — visszatérhetnek-e Magyarországra. — A történelem tanulságait emlékezetben kell tartani és figyelembe kell venni. Mi ezt tesszük. Minthogy a Va­tikánban jártam, kézenfekvő, hogy Lót feleségének bib­liai legendája jut eszembe, amely mély emberi bölcses­séget fejez ki. Azt tudniillik, hogy aki élni akar, előre akar menni, az előre nézzen, ne hátra. Mert Lót felesége is visszafordult, és sóbálvánnyá változott. — A külföldi újságírók, akik 1956-ban Magyarországról tudósítottak, elvileg és általában visszatérhetnek az or­szágba. 1956 drámai napjaiban a magyar újságírók közül is többen nem csupán olyasmit írtak, amit, mondjuk egy év múlva is vállaltak volna. Jómagam azt tartom, hogy akár a magyar, akár a külföldi sajtó munkatársairól van szó, nem érdemes azt keresgélni, hogy ki mit írt tíz-húsz évvel ezelőtt. Az a fontos, hogy ma mit ír, segíti-e a ha­ladás ügyét. Emberi emlékezetünk van, de feketelistánk külföldi újságírókról nincsen. Az IL MESSAGGERO tudósítója azt kérdezte Kádár Jánostól, hogy változatlanul fenntartja-e a bécsi sajtó­­konferencián tett kijelentését, miszerint nem ért egyet azzal, hogy az „eurokommunizmus" fogalma egyúttal kommunistaellenes fogalom. — Ami az „eurokommunizmusról” alkotott vélemé­nyemet illeti: régen jártam iskolába, akkor földrajzból azt tanultuk, hogy nyugatról tekintve Európa az Atlanti­óceán partjaitól az Urál hegységig terjed. Az európai kom­munista mozgalomnak tehát a Szovjetunió Kommunista Pártja éppen úgy alkotó eleme és része, mint mondjuk a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Német Szocialista Egy­ségpárt, a Német Kommunista Párt, a Francia Kommu­nista Párt és így tovább, azaz valamennyi európai kom­munista és munkáspárt. Ezt a tényt figyelmükbe ajánlom. — Az „eurokommunizmus” kifejezést mostanában gyak­ran használják bizonyos nyugat-európai pártokra vonat­koztatva. A mi véleményünk szerint az azonos helyzet bi­zonyos pártok között hasonlóságot teremt. E pártok a ka­pitalizmus, a monopoltőke diktatúrájának viszonyai kö­zött küzdenek a szocialista jövőért. Az adott viszonyok között ez természetes. Akárcsak az, hogy országuk törté­nelmi múltjának, társadalmuk adottságainak megfelelően saját útjukat keresik a társadalmi felszabadítás érdeké­ben. Nemcsak joguk, hanem kötelességük is ez, nem vi­tatkozunk róla, ebbe nem is tudunk (beleszólni. Mert, hogy úgy mondjam, az saját hatáskörbe tartozik, hogy miképpen és milyen utat keresnek a dolgozó nép szabad­ságának kivívására. A látogatás befejeztével közös közleményt adtak ki. Kádár János megújította Giovanni Leone köztársasági el­nök és Giulio Andreotti miniszterelnök magyarországi hi­vatalos látogatására szóló meghívását. Az Olasz Köztár­saság elnöke és az olasz minisztertanács elnöke megerő­sítette, hogy a meghívást örömmel elfogadja.

Next

/
Thumbnails
Contents