Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-03-27 / 7. szám
r Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka TÖRVÉNY A KÖRNYEZETVÉDELEMRŐL A termelési mód és a termelési technika egyre gyorsuló átalakulása — különösen a termelőerők növekedése és területi koncentrálódása — folytán a tudományostechnikai forradalom előnyei mellett olyan káros hatások is jelentkeznek, amelyeknek az elhárítását, csökkentését, illetve megszüntetését biztosítani kell. Ennek érdekében készült az emberi környezet védelméről szóló törvény, amelyet az Országgyűlés tavaszi ülésszaka fogadott el. Az utóbbi tizenöt évben már számos, a környezet védelmét szolgáló jogszabály jelent meg. E jogszabályok alapján színvonalas munka folyik a vízkészlet-gazdálkodás, a vizek minőségének védelme, a természeti értékek megóvása érdekében. Intézkedés történt a levegő tisztaságának védelmére és az ezt szolgáló ipari háttér megteremtésére. Erősödött a talajszennyeződés elleni védekezés, továbbá az ipari és a háztartási hulladékok kezelésére. feldolgozására, ártalmatlanná tételére irányuló munka. Megkezdődött a környezetvédelmi feladatok tervezése a hosszú távú népgazdasági tervezés keretében, és az emberi környezettel kapcsolatos tudományos kutatás is bővült. — Olyan időpontban került sor a törvényjavaslat előterjesztésére, amikor még van mit védenünk — mondotta Bondor József építésügyi miniszter. — Néhány fejlettebb országban ugyanis akkor kezdtek el behatóbban foglalkozni a környezetvédelemmel, amikor egyes folyókból a szennyezés hatására már mindenféle élet kipusztult, a levegő szennyezése emberéletek százait követelte, és speciális környezeti betegségek jelentek meg. Nálunk a helyzet még nem ennyire aggasztó, de szakértői becslések szerint hazánkban a víz- és légszennyezés, továbbá a talajpusztulás folytán bekövetkezett közvetlen károk összege évről évre milliárd forintokban fejezhető ki. A hazai ipari fejlődés — az energiafelhasználás növekedése — és a városiasodás nálunk is befolyásolja a felszíni vízkészlet minőségének alakulását. Az ipari eredetű különböző szennyezések mellett újabban a mezőgazdaságtól — különböző talajjavító, növényvédő és féregirtó szerektől — eredő szennyeződés is fokozza a természetes tavak, víztárolók, egyes vízfolyások biológiai állapotának rendjét, és rontja a felhasználás lehetőségét. Felszíni vízkészletünk egy része úgynevezett „kissé szennyezett” kategóriába tartozik. Kivétel ez alól a Balaton tiszta vízminőségével, folyóink közül a Tisza felső szakasza és a Rába. A „szennyezett” kategóriába tartozik a Duna, s ez elsősorban Budapest és a többi Duna menti település ivóvíz ellátását nehezíti meg és teszi költségessé. Gyakran találkozhatunk olyan felfogással is, amely szerint a környezetvédelem elsősorban anyagi kérdés: hatékonysága döntően azon múlik, vajon az adott ország a nemzeti jövedelem hány százalékát tudja környezetvédelmi célokra felhasználni. Vitathatatlan, hogy a korszerű EGY ELMARADT VITA HELYEIT Aczél György miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ACZÉL GYÖRGY: EGY ELMARADT VITA HELYETT (Részletek a X. fejezetből) 1972-ben Alain Peyrefitte úr, az UDR akkori főtitkára vállalta, hogy nyilvános vitát folytat Aczél Györggyel, s ezt a televízió egyenes adásban közvetítette volna. A vitát azonban Alain Peyrefitte úr lemondta. Jacques de Bonis, a France Nouvelle című francia lap munkatársa a vita elmaradása után interjút készített Aczél Györggyel, s az interjú anyagából készült könyv egyidejűleg jelent meg franciául és magyarul. Lapunk előző számában a IX. fejezetből közöltünk részleteket, most a X. fejezetből adunk szemelvényeket. KÉRDÉS: Ha ön az emberek boldogságáról vall, mintha szellemi és kulturális formálásukat tartaná döntőnek. Miért? VÁLASZ: A tudományos-technikai forradalom időszakában és a szocializmus körülményei között maga a technikai haladás is jelentősen serkenti a humánus, sokoldalú, gazdag személyiségek kialakulását. De ha hiányzik a kultúra, a kiművelt képesség, akkor fennáll az a veszély, hogy a technikai haladás csak szűk látókörű munkásokat, műszakiakat, „szakbarbárokat” teremt. Egyébként itt ismét a szocialista demokrácia problémájához érkeztünk vissza, hiszen a dolgozók kezdeményezése és felelőssége kell az emberek képességeinek összetett kifejlesztéséhez. A kultúra tekintetében az is lényeges különbség a két rendszer között, hogy a szocializmusban az emberiség nagy értékei az egész nép számára hozzáférhetőek. S nem „egyszerűen" hozzáférhetőek: a kultúra nem díszítmény, hanem az emberi élet nélkülözhetetlen része a szocializmusban. Most korántsem állítom, hogy minden ember máris mindent tud vagy akár ma, akár a jövőben mindent, mindenkinek tudnia kellene. De a kultúra az ember számára egyre inkább nélkülözhetetlenné válik — ezt mondhatom —, és ő maga, mint a közösség tagja, szervesen beépül a kulturális életbe — ezt állítom. Mi mindent megteszünk, bogy így legyen. • — Feltűnt, hogy eddig nem szólt a televízió szerepéről. Elhanyagolható volna? Vagy nagyon is közepesek az Önök adásai? — Valóban még nem tartjuk kielégítőnek az adások színvonalát. Noha vannak barátaim, akik Franciaországból hazatérve azt mondták, hogy nyugodtan felvehetjük a versenyt a francia televízióval. Felhasználom ezt a példát, hogy kettős összehasonlítást tehessek. Kezembe került egy 1971-es statisztika, amely szerint Franciaországban 1000 lakosra 227 tv-előfizető jutott. nálunk ugyanakkor csak 187. De mi nagyon gyorsan haladunk: 1971- ben közel két és félszer annyi volt az előfizető nálunk, mint 1965-ben. Franciaországban ez időben az emelkedés 180%-os volt. Franciaországban 1973-ban 250 televízió jutott 1000 lakosra (egyes tehetős családokban 2 tv is volt), Magyarországon addigra már 211-re emelkedett. Itt is miénk a gyorsabb fejlődés. Könyvkiadás dolgában viszont egyértelműen mi vezetünk: már 1971-ben 100 ezer lakosra 62 kiadott mű jutott — Franciaországban pedig emlékezetem szerint abban az évben 44, Olaszországban 15, Nagy-Britanniában 60 s az Egyesült Államokban 39. Nem beszélek a kiadott művek színvonaláról. A különbség még nagyobb lenne. Évről évre több könyv fogy, 1970-ben 1 milliárd forintért adtak el Magyarországon könyvet, 1974-ben már 1,6 milliárdért: 60% - kai többet, mint 1970-ben. A francia klasszikusokat, azt hiszem, többen vásárolják nálunk, mint magában Franciaországban. Évente 70—80 művet fordítanak franciából magyarra Magyarországon. De ez jellemzi egész kulturális életünket: tele vannak a színházak, a hangversenytermek, a képtárak. Bizonyos visszaesés után ismét emelkedni kezdett a mozilátogatók száma. Egy fejlett iparral rendelkező tőkésországgal megeshet, hogy szűkösen támogatja a kultúrát. Miért is lenne bőkezű, hiszen a műveletlenség még nem sodorja veszélybe a rendszert. Viszont gazdaságilag akár közepesen fejlett, de szocialista ország számára, mint a miénk is, a kultúra létkérdés. Nem tudok ellenállni a kísértésnek: idéznem kell Robert Gravest, az angol költőt és regényírót, aki azt mondja, különösen csodálja Magyarországot, mert itt legnagyobb „az egy négyzetkilométerre jutó költők száma” és itt akármelyik politikai vezető több verset ismer, mint az óhazájában a kultúrügyek felelősei. Ehhez ismét hozzáteszem, nálunk a kultúra mindenkié, nem a politikai vezetők kiváltsága. — Mégis úgy vélem, hogy annak a művésznek, aki főleg útkereséssel törődik, avantgardista akar lenni, aki a társadalom közvetlen törekvéseivel nem ért föltétlenül egyet, kevésbé idilli a helyzete. — Nem tudom, készült-e alkalmas statisztika, de meggyőződésem, hogy Franciaországban jóval több a megírt, de ki nem adott könyv, mint Magyarországon. Azt hiszem, ugyanez a helyzet a megfestett, de nyilvánvalóan ki nem állított festményekkel, a megírt, de elő nem adott darabokkal, zeneművekkel, amelyek fiókok mélyén hallgatnak. Tudom, hogy ezen a téren sincs örök érvényű megoldás, nincs kulcs, amely minden művészeti kulcslyukba beleillik. Nálunk több színháznak vari kísérleti stúdiószínpada, vagy egyértelműen kísérleti jellegű színháza is. Irodalmi kísérletek is megjelennek korlátozott példányszámban. Vannak kis festészeti galériák is, ahol kísérletező rhűvészek állítanak ki. A jó, hiteles szándékú kísérleteket bátorítjuk. A szocialista törvények keretei között egyébként saját költségén mindenki megjelentetheti művét, vagy bérelhet galériát, hacsak nem fasiszta, fajgyűlölő, anti humánus, pornográf, haladásellenes vagy más. törvénybe ütköző propagandáról van szó. A mi kulturális életünket állandó viták, a vélemények összevetése jellemzi az irodalomban, a folyóiratokban, a televízióban. De tapasztalhatta, hogy nálunk nem komor a légkör. Szeretjük a tréfát, a szatírát, a paródiát, jól mulatunk, ha görbe tükörben látjuk önmagunkat — A nyugati sajtó olykor felhánytorgatja a magyarországi művészeti alkotószabadság bizonyos korlátozását. — Ma nincs Magyarországon irodalmi művészi értékű kiadatlan kézirat. Hozzáteszem, hogy — sajnos — kevésbé értékes sincs. Nemegyszer maguk az írók és más alkotók bírálják a túlzott türelmet; nem egészen jogtalanul. Déry Tibor az 1956-os ellenforradalom után börtönbe került; nem írásai, hanem tevékenysége miatt. Akkor úgy írtak róla Nyugaton, mint a Nobel-díj várományosáról. Amikor amnesztiát kapott és hamarosan Becsbe utazott, olyan látványosan fogadták, mint a világhírű filmsztárokat. Amikor azonban kiderült, hogy Déry hű maradt a szocialista rendszerhez és hazájához, nyugati kőrútján már nem volt több hasonló fogadtatás. A Nobel-díjat sem emlegetik többé. Az olvasón a sor, hogy e történet tanulságát levonja. A művészet, a kultúra — mint már mondtam — nálunk nem árucikk. Nem pénzügyi szempontok vezérelnek bennünket a könyvkiadás vagy a művészetek terén. Ez is hozzátartozik a kérdéshez, mert ezzel összhangban összehasonlíthatatlanul nagyobb is, egyben alapvetően más az alkotói szabadság, mint az úgynevezett liberális demokráciákban, ahol „nem korlátozzák” és a piac szeszélyeinek engedelmeskednek. Az országgyűlés március 18—19-én tartotta meg tavaszi ülésszakát, amelyen Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter benyújtotta a honvédelemről szóló törvényjavaslatot, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter pedig az emberi környezet védelméről szóló törvényjavaslatot. Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter beszámolt a tárca felkészüléséről az ötéves ten' és az 1976. évi terv végrehajtására, különös tekintettel a gépiparnak és a közúti jármű-fejlesztési program végrehajtásának a helyzetére. Az országgyűlés a beterjesztett törvénytervezeteket — a megszavazott módosításokkal — általánosságban is. részleteiben is egyhangúan elfogadta. légtisztító berendezések, szennyvíztisztító telepek, automatikus jelzőrendszerek kiépítése és fenntartása jelentős összeget igényel. Ugyanakkor hazai tapasztalataink meggyőzően bizonyítják, hogy környezetvédelmi tekintetben is sok nálunk a „rejtett tartalék”. Hangsúlyozni kell, hogy a környezetvédelem számunkra nemcsak anyagi természetű kérdés. A célunk ennél átfogóbb és magasabb rendű: emberhez méltó, az ember alkotókészségét kibontakoztató és pihenését, felüdülését lehetővé tevő környezetet akarunk megteremteni, a most élő lakosság és az utánunk következő generációk számára egyaránt. — Azt szeretnénk, ha a környezetvédelmi törvény nyomán sikerülne az emberi környezet- védelmét közüggyé tenni — mondotta a miniszter. — Ezt a várakozásunkat bizonyítja az a széles körű érdeklődés és közéleti tevékenység, amely a törvénytervezetet előkészítő társadalmi vita során országszerte megnyilvánult. A levegő tisztaságának védelme intézményesen először a fővárosiban kezdődött el, ahol 1966 óta a fővárosi tanács jelentős anyagi támogatásával intézkedéseket tettek az energiahordozók felhasználásának módosítására, porleválasztó berendezések felszerelésére, egyes szennyező hatású üzemek kitelepítésére a fővárosból, a táv- és tömbfűtés mind szélesebb körű alkalmazására. Mindezen intézkedéseknek tulajdonítható, hogy Budapest levegőjének kénszennyezettsége — évi átlagban számítva — 1973- ban már a felét sem érte el az 1969. évinek. Számottevő a fejlődés a városokban a köztisztasági szolgáltatások terén és a közterületek parkosításában. Az ország erdőterületének hosszú idő óta tartó csökkenése megállt, sőt erdőterületünk dinamikusan gyarapodni kezdett. Mind a főváros körzetében, mind a nagyobb vidéki városaink környékén jelentős eredményei vannak a környezetvédelmi erdőtelepítésnek, amely hangulatos parkerdőkbe, erdei tomapályákra, túrázásra hívja a kikapcsolódásra és pihenésre váró városlakókat. Természeti értékeink fokozott megbecsülését tükrözi nemzeti patkjaink, tájvédelmi körzeteink, védett állat- és növényritkaságaink növekvő száma Az V. ötéves terv az első olyan középtávú tervünk, amelyben jelentőségének megfelelően helyet kapott a környezetvédelem. A korábban széttagolt, egy-egy környezeti elemre koncentráló környezetvédelmi tevékenység helyett a törvény nyomán a környezetet egységes rendszerként kezelő központi irányítás és ellenőrzés kerül előtérbe. Emellett intézményes lehetőséget teremtünk egy-egy megye, illetőleg város vagy tájegység, környezetvédelmi helyzetének átfogó elemzésére. Létrehozzuk a környezetvédelem területi koordináló szerveit, szabályozzuk feladat- és jogkörüket. Ezek az intézkedések nemcsak a jelenleg élő nemzedék számára teremtenek szebb, kulturáltabb életet, hanem további fejlődésének is szilárd alapját jelentik. A mi feladatunk és felelősségünk, hogy a fejlődéssel járó ártalmak sem a mai ember, sem a jövő nemzedék számára ne okozzanak a környezetet, az ember alkotóképességét és életét veszélyeztető károkat. P. T. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán. A felső képen (első sor) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. (A második sorban) Fock Jenő és Biszku Béla képviselők, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Kádár János, képviselő, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Alsó kép: az ülésterem MTI íelv.