Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-03-13 / 6. szám
\ !i 4 J A szertartás résztvevői (középen Franz König bíboros érsek.) Jobbra: Dr. Lékai László Novotta Ferenc (elvételei BEIKTATTÁK TISZTSÉGÉBE DR. LÉKAI LÁSZLÓT Az esztergomi Bazilikában ünnepélyes szertartással beiktatták tisztségébe dr. Lékai László esztergomi érseket. Az ünnepségen részt vettek a magyar katolikus püspöki kar tagjai, az esztergomi főegyházmegye papsága és hívei. Jelen volt Franz König bécsi bíboros érsek és több magas rangú külföldi egyházi személyiség. A templomi szertartást követő fogadáson Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke köszöntötte az új esztergomi érseket. A magyar katolikus püspöki kar nevében dr. íjjas József kalocsai érsek, a magyarországi protestáns egyházakat és más felekezeteket képviselő egyházi vezetők nevében dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke fejezte ki jókívánságait. Az Angol—Magyar Baráti Társaság Borsa Mihály évi közgyűlése kitüntetése Charles Ringrose főtitkár olvasta fel az évi jelentést a hazánk iránt érdeklődő angolok egyesületének gazdag programjáról. Ezután a résztvevők megválasztották a társaság tisztikarát a következő esztendőre. Az elnök ismét Eric Burhop akadémikus lett. A közgyűlés résztvevőinek tiszteletére dr. Házi Vencel, hazánk londoni nagykövete fogadást adott. Az Elnöki Tanács dr. Borsa Mihálynak, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete központi szociális bizottsága elnökének 70. születésnapja alkalmából több évtizedes, eredményes tevékenysége elismeréséül a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét adományozta. A kitüntetést Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke nyújtotta át. JÜAN GYENES KIÁLLÍTÁSA A Műcsarnok Kamaratermében nyílt meg Juan Gyenes magyar származású spanyol fotóművész „In memóriám Beethoven” című fotókiállítása. Kovács Dénes hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora, valamint Salvador Garcia de Prenuda, a budapesti spanyol konzuli és kereskedelmi képviselet vezetője mondott megnyitó beszédet. MTI — Tóth István felvétele Búcsúzunk TANÁCSOK, ÜZEMEK, SZÖVETKEZETEK Az emberek az államigazgatással elsősorban a tanácsoknál találkoznak, amikor ügyes-bajos ügyeiket intézik. A hatóságok demokratizmusát is nagyrészt azon mérik le, hogy hogyan fogadják őket a tanácsoknál. A tanácsok és a népfrontbizottságok kapcsolatával foglalkozott legutóbb a Hazafias Népfront elnöksége. Egyebek között megállapította, hogy a tanácstörvény hatálybalépését követően sokat fejlődött a városi tanácsok népképviseleti, önkormányzati tevékenysége. Sokoldalúvá vált a lakossággal, a nem tanácsi szervekkel való együttműködés, továbbá erősödött a tanács és a hozzá fordulók kapcsolata. A helyi fórumok által kínált lehetőségeket, tartalékot azonban még korántsem használták fel teljesen és még nem készült el a legjobb módszerek, formák öszszefoglaló értékelése. A városi tanácsok és a népfrontbizottságok már eddig is sokat tettek azért, hogy az állampolgárok minél nagyobb számban és mértékben — közvetve vagy közvetlenül — beleszólhassanak a város életébe, a közügyek intézésébe. Általános tapasztalat, hogy a városokban és a kerületekben a tanácsi munka fontos eszközének tartják a tanácstagi beszámolókat. Ezeket a Hazafias Népfront és más testületek — sok helyen a lakóbizottságok — közreműködésével szervezik. A városokban nagy sikerrel zajlanak le a körzeti népfrontbizottságok havonta ismétlődő rendezvényei, a „kérdezők fórumai”, ahol a feltett kérdésekre felelős vezetők válaszolnak. A demokrácia fejlettségének fokát azonban nem külső jelek alapján, hanem intézményei munkájának hatékonyságán mérjük. Fokmérője mindenekelőtt az, mennyire érvényesülnek a társadalom alapvető érdekei, hogyan erősödnek szocialista intézményei, milyen mértékben növekszik a tömegek befolyása, hatása a társadalom ügyeire és fejlődésére. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az új parlament megválasztása óta mindezeken a területeken jelentősen előrehaladtunk. A demokrácia áthatja társadalmi életünk minden területét. Fejlesztése sokoldalú feladat: kiterjed a párt és a társadalmi szervek életére, az állami, a tanácsi szervek munkájára, az ipari, a mezőgazdasági vállalatok tevékenységére. A demokrácia különféle oldalai egységes rendszert alkotnak, amelyek hatékonysága a mindennapok gyakorlatában bizonyosodik be. További lényeges feladatunk, hogy az állami szervek irányító munkájában is fokozottabban érvényesítsük a demokratikus centralizmus elvét, amely intézményesen is garantálja, hogy a dolgozók véleményét mindenkor figyelembe veszik, hasznosítják és a társadalmi érdekeknek megfelelően döntéseket hoznak. Az utóbbi években a különféle társadalmi szervezetek rendszeresen foglalkoznak a munkahelyi demokrácia, az üzemi demokrácia fejlesztésével, hiszen a munkás leginkább az üzemeikben, műhelyekben és brigádokban mondhatja el tapasztalatait, s a véleményét is ott hallgatják meg és veszik figyelembe. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia fejlesztésével a munkások egyre tevékenyebben vesznek részt a közügyekben és mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a dolgozók nem csupán felülről kapott utasítások végrehajtói, hanem kezdeményező részesei az építőmunkának. A mostani legfontosabb feladat: a meglevő fórumok jobb kihasználása. Kulcskérdés, hogy minden szinten közvetlenebbé váljon a vezetők és a választók, illetve a beosztottak kapcsolata; érdemibbé az együttműködésük. A szövetkezeti demokráciának is hasonlóak az alapvető céljai, problémái, s fejlesztésének fő feladatai. A szövetkezeti demokrácia fejlettségét elsősorban abból állapíthatjuk meg, milyen mértékben segíti a szövetkezetek gazdasági tevékenységét, mennyire erősíti a szövetkezetek szocialista vonásait. A szövetkezetek gazdálkodásában az utóbbi években erősödött a vállalati jelleg, általánossá vált a több telephellyel, több üzemegységgel működő szövetkezet. Ezeken a helyeken a demokrácia fejlesztésének újabb formáit kell keresni. A demokratizmus további kibontakoztatása és fejlesztése az egész országépítö munka központi kérdése. Csakis az állampolgárok fokozódó részvételével, a nemzeti egység állandó szilárdításával valósíthatjuk meg demokratikus céljainkat. Pethő Tibor MICHAEL POLANYI A négy Polányi-testvér: Adolf, Károly, Laura és Mihály Franciaországban elhunyt Miklós Jutka magyar költőnő. Február 26-án temették el az irodalmi—történelmi személyiségek nyughelyén, a párizsi Pére Lachaise temetőben. Miklós Jutka utolsó esztendeit Van den Bussche belga mérnök özvegyeként a Párizs melletti Vitryben élte le. Miklós Jutka tizenhat éves volt, amikor Vészi József közölte egyik versét a Budapesti Naplóban. A fiatal lány szüleivel Budapestről Nagyváradra költözött, onnan pedig kikerült Amerikába, ahogyan o írta: „kitanulni a fényképészmesterséget”. Hazatérése után Nagyváradon műtermet nyitott. Juhász Gyula, Dutka Ákos, Ernőd Tamás baráti köréhez tartozott. Ady és Babits mellett ő volt a hét költő egyike, aki helyet kapott a Holnap gyűjteményében. MAGYAR NAP CHACÓBAN Az Argentína északi részén elterülő Chaco tartomány kormányzósága az ott élő nemzetiségek megbecsülése jeléül „Bevándorló Napokat” szervezett, amelyen részt vett a Villa Angela-i magyar egyesület is. A magyar napon megrendezett díszebéden megjelent Mátyás László, hazánk argentínai nagykövete. A díszebéd után a Valentin Alsina-i magyar tánccsoport tartott előadást, majd magyar filmeket vetítettek. E napon tartották meg a magyar népinseletekről készült kiállítás megnyitóját is. Székelykaput ábrázoló díszkocsi, amely Székely Mária festőművész terve alapján készült. Jobbra: A díszkocsi „királynője”. Szőke Lilianna zilárd Leó annak idején a Polányi családon akarta tanulmányozni, hogy a tehetség génjei hány nemzedéken keresztül öröklődnek. Az apa külföldi egyetemeken végzett, nagy műveltségű vasútépítő mérnök-vállalkozó volt. Az öt Polányi testvér közül négynek a nevével 1919-ig a magyar haladás élvonalában találkozunk: Polányi Adolf, Laura, Károly és Mihály mind ott voltak a Szocialista diákok szervezete, a Húszévesek köre, a Galilei-kör, a Szabad Gondolat, a Társada lomtudományi Társaság tagjai, munkatársai sorában. Polányi Mihály, azaz professzor Michael Polányi most 85 éves korában Oxford ban elhunyt. A testvérek életútja különféleképpen alakult. Az emigráció éveiben Adolf szédületes nyelvtehetségével boldogult, Laura jelentős történettudományi munkásságával ért el sikereket, Károly a primitív népek gazdaságtörténetének tanulmányozásával alkotott nemzetközi méretekben is maradandót, Mihály mint tudományfilozófus lett világhírű. Polányi Mihály orvosi egyetemet végzett. 28 éves volt, amikor 1919-ben elhagyta Magyarországot. Bécsben, majd Berlinben élt, ahol a Kaiser Wilhelm Institut (Ma Max Planck Institut) tagjaként mint a fizikai kémia kutatója ért el komoly tudományos eredményeket, 1933-ban Angliába vándorolt tovább, ahol Manchesterben kapott egyetemi katedrát. Figyelme a tudományelméleti kérdések felé fordult. Sokoldalú tudós volt: foglalkozott gazdasági kérdésekkel, tudományszervezéssel és a film szerepével a közgazdaságtudományban. A hatvanas években már az oxfordi egyetem kötelékében dolgozott. 80 éves születésnapján a nemzetközi tudomány legjelesebb képviselői tisztelegtek életműve előtt egy vaskos kötetben. Amikor két évvel ezelőtt Oxfordban meglátogattam, már nagyon fáradt és gyenge volt, de az emlékek felvillanyozták, megfiatalí-Helyreigazítás tották. Utolérhetetlen bájjal emlékezett gyermekkorára, unokabátyjára, Szabó Ervinre, aki írni-olvasni tanította, a mintagimnáziumi évekre, amikor az önképzőkörben Ady mellett vitatkozott tanáraival, Eötvös Lórándra, akit még mindketten, ő is és felesége is hallgattak. Nagy szeretettel beszélt Jászi Oszkárról, akihez mindvégig meleg barátság fűzte. Állandóan visszatérő témája az emberiség fennmaradásáért, az emberi kultúra jövőjéért érzett aggodalom volt. Prof. Michael Polányi már nehezen beszélt magyarul. Gyermekkora óta három nyelvet tudott, s a hosszú évekig folytatott idegen nyelvű oktatómunka lassan meglazította az anyanyelv kötelékeit. De mikor elbúcsúztunk, hibátlan magyarsággal és hoszszan idézte: „Holnapra én már messze futok / S bomlottan sírok valahol...” Ha eddig nem tudtam volna, ebből megérthettem, hogy ennek a nemzedéknek Ady volt az anyanyelve. Vezér Erzsébet Lapunk 3. számában hírt adtunk arról, hogy a Nyugat-Berlin-i Magyar Kolónia karácsonyi ünnepséget tartott. A pontatlan fogalmazás azonban félreértésre adott alkalmat. A karácsonyi csomagokat a Kolónia a saját szociális alapjának igénybevételével szerezte be, s az ünnepi műsort is a Kolónia műkedvelő előadói adták.
