Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-03-13 / 6. szám
EGY ELMARADT VITA HELYETT Kádár János, az MSZMP első titkára, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusán résztvevő magyar küldöttség tagjaival egy moszkvai képző- és iparművészeti kiállításon MTI — Vigovszki Ferenc felvétele KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongreszszusán résztvevő Kádár János ellátogatott Grúziába. Tbilisziben megismerkedett a grúz főváros történelmi nevezetességeivel, majd az Elektromos Mozdonygyárban beszédet mondott. Beszédében egyebek között, méltatta a magyar és a grúz nép barátságát. — Hazánkban jól ismerik és nagyra becsülik a grúziai munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek munkáját. Magyarországon ismertek és kedveltek az innen származó kiváló minőségű iparcikkek, széles körben elterjedtek és a magyar lakosság által szívesen vásárolt cikkek a grúz mezőgazdaság termékei, köztük a világhírű grúz tea és a déligyümölcsök. — Hagyományokban gazdagok a magyar és a grúz nép kulturális kapcsolatai is. A régi idők kulturális öröksége számunkra az, hogy a forradalmi lelkű magyar művésznek, Zichy Mihálynak Grúzia ihletet, s egy ideig otthont adott. Büszkék vagyunk rá, hogy Sota Rusztaveli Tigrisbőrös lovagjának egyik kiadásához ő készítette az illusztrációkat, hogy emlékét a grúz nép ápolja, gondozza, s Tbilisziben utcát is neveztek el róla. Sota Rusztaveli eposzát irodalmunk nagyjai fordították magyarra. Napjaink kulturális kapcsolatainak jelentős eseménye volt Rusztavi város grúz drámai színházának magyarországi vendégszereplése. A magyar Katona József Bánk bán című történelmi drámáját a grúz színészek magas művészi színvonalon adták elő, s méltán arattak minden fellépésükkel nagy sikert hazánkban. A világpolitikai helyzetről Kádár János a következőket mondta: — Európa sokat szenvedett népeinek történetében először fordult elő, hogy sor került a legmagasabb szintű biztonsági és együttműködési értekezletre az elmúlt év nyarán Helsinkiben. Az értekezlet résztvevői elfogadták a záróokmányt, amely meghatározza a kontinens államai közötti kapcsolatok és együttműködés normáit. Az értekezlet és dokumentumai a szocialista országok és Európa minden békeszerető erejének nagy sikere. Most a legfőbb feladatunk, hogy a záróokmányban rögzített alapelvek ne írott szavak maradjanak, hanem váljanak a nemzetközi élet mindennapos gyakorlatává. — Abban, hogy az enyhülés légköre uralkodó tendenciává vált az egész világon, jelentős szerepet játszott a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyának normalizálása. Napjainkban az emberiség békéjének és biztonságának ügye sürgetően követeli, hogy az enyhülés tovább mélyüljön és szélesedjen. — Feladatunk, hogy az enyhülés légkörét Európán kívül kiterjesszük a többi kontinensre is. Aczél György miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja KÉRDÉS: — Az életszínvonal és az élet minősége fogalmát gyakran szembeállítják egymással a nyugati országokban. Hogyan ítéli meg viszonyukat a szocialista rendszerben? VÁLASZ: — Mióta az ember halandó és a bibliai átok arra kényszeríti, hogy arca verejtékével keresse meg kenyerét, a halál nem ismer társadalmi osztályokat, de az élet igen! Éppen ezért a nagy különbség abban mutatkozik meg, hogy ki hogyan keresi kenyerét; értelmes munkával vagy értelmetlen, elidegenítő robottal. A szocializmusnak olyan társadalomnak kell lennie, amelyben nemcsak a szabad szombatot, hanem a hétfőt is várják az emberek. Amikor az élet minőségéről van szó, én mindenekelőtt az emberi élet tiszteletben tartására, az egyéniség kibontakozására gondolok. A minőségi életnek elsőrendű kritériuma, hogy az emberek helyükön érezzék magukat a munkában, jól és szívesen csinálják azt, amivel foglalkoznak. A pályaválasztás szerintem nem kevésbé fontos döntés az ember életében, mint a párválasztás. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a pályaválasztás minden esetben könnyű, csak annyit, hogy nálunk több és több a választási lehetőség. Mert mindkét választás elől ledőltek az osztálysorompók. Ha nivellálódásról akar beszélni, megteheti, hiszen Magyarországon nincs nagyon gazdag társadalmi réteg, de nincsenek nyomorgók sem. Se paloták a kiváltságosak részére, se nyomortanyák vagy rosszhírű negyedek nem jellemzik városainkat. Különben tudja, mi lepi meg nálunk legjobban az amerikai turistákat? Az, hogy bárhol nyugodtan sétálhatnak este 8 óra után is, pedig a budapesti kerüleOSZTRÁK—MAGYAR KÜLÜGYMINISZTERI TÁRGYALÁSOK Dr. Erich Bielka osztrák és Púja Frigyes magyar külügyminiszter március 2-án Grazban találkozott. Megbeszéléseket folytattak többek között az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának végrehajtásáról, az enyhülési politika folytatásáról, a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalásokról. A megvitatott témák zömében az álláspontok azonosak vagy közelállóak voltak. A tárgyalások második napján, Szombathelyen Púja Frigyes volt a vendéglátó. Itt a gazdasági tudományos és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről folytattak eszmecserét, A tanácskozást ezúttal is a szívélyes, őszinte légkör jellemezte. Dr. Erich Bielka és Púja Frigyes a grazi belvárosban MTI — Pálfai Gábor felvétele ACZÉL GYÖRGY: EGY ELMARADT VITA HELYETT (Részletek a IX. fejezetből) 1972-ben Alain Peyrefitte úr, az UDR akkori főtitkára vállalta, hogy nyilvános vitát folytat Aczél Györggyel, s ezt a televízió egyenes adásban közvetítette volna. A vitát azonban Alain Peyrefitte úr lemondta. Jacques de Bonis, a France Nouvelle című francia lap munkatársa a vita elmaradása után interjút készített Aczél Györggyel, s az interjú anyagából készült könyv egyidejűleg jelent meg franciául és magyarul. Lapunk előző számában a VIII. fejezetből közöltünk részleteket, most a IX. fejezetből adunk szemelvényeket. teket az egy négyzetkilométerre jutó rendőrök számát tekintve össze sem lehet hasonlítani a párizsi Quartier Latinnel. Egyszóval: számos olyan terület van, ahol egyáltalán nem óhajtjuk utolérni a fejlett kapitalista országokat. — Ha jól értettem, amikor ön szocialista életmódról beszél, a „szabad idő civilizációjának" még a fogalmát is visszautasítja? — „A szabad idő civilizációja” és a „munka civilizációja” elválaszthatatlanok. El kell érnünk, hogy mindinkább azt mondhassuk: mutasd meg munkád minőségét és megmondom szabad időd minőségét. Mi sohasem törekedtünk valamiféle „kapitalista fogyasztási modellre”. Amikor a magyar dolgozóknak nem volt módjukban autót vagy víkendházat vásárolni, az effajta politikai moralisták dolgozóink szegénységét hányták szemünkre; most saját sematikus elképzeléseik nevében a kényelmesebb életkörülményeket hánytorgatják fel. Egyébként nálunk sem a házat, sem a nyaralót, sem a személygépkocsit nem övezi dicsfény. Néhány év múlva ezeket mindenki ugyanolyan természetesen használja majd, mint ahogyan senki sem érzi, hogy „célba ért”, mert reggel felvesz egy jó ruhát, vagy terített asztal mellé ül, más kérdés az, hogy akinek mindez még újdonság, mert nemigen volt benne része, mohóbban kap utána. Minden ember így van ezzel: aki először tölti a nyarat saját víkendházában, annak ez rendkívüli élményt jelent. De mi ezt nem tartjuk az emberi élet értelmének és még kevésbé társadalmunk végső céljának. Legfeljebb arról lehet szó, hogy ezek a kellemesebb, jobb élet eszközei. A mi embereszményünk az aktív, igényes, kiforrott, Tündér szökött a kertbe: fölnytlt arany szemétől a mandula virága; kitért a köd előle, a fagy lebújt a földbe, elállt a szél szavára. Tündér, maradj a kertben: általad él itt minden, belőled kél a holnap; láttodra, nézd, a görnyedt, megőszült ágú nyárfák barkái duzzadoznak. Részlet Garai Gábor Tündér a kertben című verséből. * érett ember, aki képességeit teljes mértékben ki tudja bontakoztatni. Bacon azt írta: „A tudás hatalom”. Amikor egy országban a munkásosztály hatalomra kerül, szövetségesének tekinti a tudományt, tudást, kultúrát: a tudás erősíti a szocialista hatalmat, s a hatalomnak mindent meg kell tennie a nép tudásának, kultúrájának fejlesztésére. Az anyagi jólét, az életszínvonal emelése a szó szoros értelmében is szükséges, de nem a célok netovábbja. Ebből kiindulva kell lehetővé tenni, hogy a férfiak s a nők kibontakoztathassák egyéniségüket, képesek legyenek élvezni az emberiség egész történelme folyamán felhalmozódott szellemi örökséget, tudást, hogy megálmodhassak és építhessék a jövőt. Üres gyomornak nincsenek fülei, mondják Franciaországban. Egy szenvedő ember nem tudja élvezni Bartók Béla vagy Kodály Zoltán zenéjét. Ahogy Marx Károly mondta: a legszebb színdarab sem hat egy éhező emberre. Az életszínvonal rendszeres emelése, a szocialista társadalom építésének egyik alapelve, de nem az egyetlen. — Miért vannak külön munkák, másodállások? — Sok új lakóházat építünk? Kevés lesz a villanyszerelő, az> asztalos. Egyszerre megszaporodik a televízió-előfizetők száma? Nem elég a szerelő. Ilyenkor a megfelelő szakképzettséggel rendelkező emberek például mellékmunkaként televíziót, villanyt szerelnek, vagy asztalosmunkát végeznek. A tervezetőintézeti rajzoló este családiházak, hétvégi nyaralók számára készít tervet. A mellékmunka egyik sajátos fajtája természetesen az is, amikor a szövetkezeti paraszt saját kertjében, istállójában termel, s ebből jelentős külön jövedelemre tesz szert. Mire kellenek ezek a külön jövedelmek, miért e törekvés a mellékesre? Nem létfenntartásra, mert azt a kereset biztosítja. Többnyire a drágább, nem alapvető fogyasztási cikkek megszerzésére, vagy olyan nagyobb anyagi erőfeszítéseket igénylő beruházásokra mint saját autó, ház, nyaraló építése, berendezése. Jogos a fiatalok kívánsága, vagy a szülők törekvése, hogy — ha mód van rá — a családból kilépő gyerekek távozása jó anyagi feltételek mellett történjék. A mellékmunkák között vannak olyanok is, amelyek társadalmi közmegbecsülésben állnak. Például ha a kutató orvos elmegy még egy rendelőintézetbe is dolgozni, vagy ha a vasesztergályos munkaidején kívül is vállalkozik ipari tanulók tanítására. A különmunka tehát nem szükségszerűen termőtalaja a kispolgári szemléletnek. De azzá válhat, ha valakit munkájában a mindenáron való pénzszerzés szenvedélye hajt, nem saját munkájának, hivatásának él és a társadalom érdekeivel ellentétes módon igyekszik több pénzhez jutni. Ez rendszerint azzal jár, hogy az ilyen ember gondolkozásában a tárgyak birtoklása foglalja el a központi helyét. Mi természetesen elítéljük ezt a szemléletet és gyakorlatot, mert a „presztízs-fogyasztással” mi az értelmes emberhez méltó fogyasztást állítjuk szembe, ám nem az aszketizmust, a lemondást. Azt mondjuk a fogyasztás, az anyagi javak megszerzése csupán alapja, lehetősége a tartalmasabb, kulturáltabb élet megvalósításának. Azt a fogyasztást akarjuk elősegíteni, amely hozzájárul az ember egyéni képességeinek kibontásához.
