Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-02-28 / 5. szám
A hatalmas csarnokban — aki siet, kerékpáron megy Fi ) i m * I ■% 1i r% í Jj Éti jt 1g* | Ifi JI * motorjának; a V-elrendezésűek kamionokba kerülnek; az álló hengeresek pedig erőgépekbe, traktorokba építhetők be. Traktorok? Az Egyesült Államok-beli Steiger-cég maga is tudta, hogy világhírű traktorainak egyik legkényesebb, s egyben legkevébé megoldott pontja az erőátvitel. A két hátsóhíd. (Azért kettő, mert a traktor négykerék-meghajtású) Amikor az első traktorok megérkeztek Bábolnára. a győri mérnökök megvizsgálták a gépeket és rájöttek: az ő hátsóhídjuk kiválóan alkalmas a Steiger-traktorokba. Még jobb is az eredetinél. Tárgyalások kezdődtek a Steiger-cég mérnökeivel és „manager”-eivel. A tárgyalások eredményeként megszületett a Rába-Steiger: magyar hidakkal, M. A. N.licenc alapján készült magyar motorral, több más magyar alkatrésszel. Tóth Béla: a traktorokba eredetileg több, mint 11 ezer dollár értékű importanyagot építettünk be. Ezt néhány hónap alatt 9 ezerre csökkentettük. A mi beépített munkánk értéke; vagy 46 ezer dollár. Azóta már az USA-ban, a Steigercég számára exportáljuk is a futóműveket. * Hosszú, zöldre festett gépmonstrum. A csarnok végéig ér. Több részből áll: a részek között műszerek. Két ember sétál zsebretett kézzel a műszerek között. Nyugodtan lehet zsebben a kezük: japán Fwji-autoraata minden műveletet automatikusan végez. Beavatkozni csak akkor kell, ha baj van. De nem szokott baj lenni. * Húszezer motor. Százezer futómű. Ezenkívül évi többszáz komplett kamion, néhány tucat vasúti kocsi, és a Rába-Steiger traktor. Ez a gyár mérlege, összesen: több, mint 10 milliárd forint termelési érték. • A hátsóhidak több, mint ötvenféle variációban készülnek. A gyár kooperál az Ikarussal, a szovjet teherautó- és trolibuszgyárakkal, német, csehszlovák, jugoszláv autógyárakkal. A mérnökök belátták, hogy nem egy terméket, hanem termék családokat kell kifejleszteni — olyanokat, amelyek kis változtatással, szinte építőkocka-szerűen, egymás után gyárthatók. A költség így a legkisebb — a gyár viszont, sok más üzemmel lévén kooperációban, a leggazdaságosabban termelhet. Mindez, persze, csak nemzetközi méretekben képzelhető el. Csodaszer a kooperáció? Korántsem. Mindössze eszköz ahhoz, hogy a minden országban amúgy is elvégzendő munkát a legészszerűbben osszák meg a partnerek egymás között. Tehát a gazdasági racionalitás diadala? Mondják inkább így: a nemzetek gyárainak, munkásainak közös felismerése. Az, hogy megbízva egymásban, kiegészítve egymást, könnyebb is, olcsóbb is, jobb is. Magyarországon a szocialista országokkal folytatott külkereskedelem 40 százaléka kooperációs együttműködés. A nyugati országokkal az utóbbi években egyre emelkedik a kooperáció grafikonja: ma már több száz kooperációs szerződés született. Hazánk részt vett a szocialista országok közös programjaiban: a járműprogramban, a Fiat-Zsiguli programjában, a számítógépek egységes rendszerében, a kőolaj, a földgáz, az elektromos energia közös rendszereiben. Így az egyes országok gazdasági élete egyre dinamikusabban fejlődik. S egyre közelebb kerül egymáshoz Magyarország és a nyugati országok gazdasága is. A világszínvonal eléréséhez szükséges, fejlett technika, az ehhez kellő licencék, know-how-k ma már nem ismeretlenek hazánkban sem. Gazdasági életünk úgy igyekszik megoldani a hetvenes évek problémáit, hogy közben megújul, technikailag-minőségileg magasabb szintre emelkedik. Felnő a nagyvilághoz. * Mint, például. Bábolnán. Mint, például, Győrben. Sós Péter János Gábor Viktor felvételei ... és a festőműhely kijáratánál
