Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-02-28 / 5. szám
Mn Aczél György miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja Kérdés: ön is elismeri, hogy a legfejlettebb kapitalista országokban a termelékenység magasabb, mint a szocialista országokban, köztük Magyarországon is. Ebből nem az következik, hogy ezen a téren nem bizonyították be rendszerük magasabbrendűségét? Válasz: A múlt század közepén Franciaország volt. a világ második gyarmattartó birodalma. Gazdasági és katonai fölényükkel élve és visszaélve a gyarmatosítók, az ipari, kereskedelmi és pénzügyi társaságok egész földrészeket tettek nyersanyagbázissá és ezáltal mesés profitok forrásává. Ugyanabban az időben Magyarország a felkelések és forradalmak ellenére: az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc ennek egyik jelentős történelmi eseménye — elmaradott ország volt, alig fejlett iparral és Ausztria éléstárként használta ki. Tehát amíg a gyarmatosítók egyre nagyobb extraprofithoz jutottak, addig Magyarországon a felhalmozás csak korlátozottan érvényesülhetett, többek között az ország félgyarmati helyzete miatt is. Amikor 1945 után munkához láttunk, egyszerre kellett helyrehoznunk a háború pusztításait és behoznunk egész történelmi korszakoik elmaradását. Ilyen történelmi előzményeit után és mindössze három évtized múltán nem valami megalapozottnak tűnik számonkémi a termelékenység vagy a termelés abszolút számait. — Igen, de Önök áttértek a gazdaság extenziv fejlesztéséről az intenzív fejlesztésre. Ilyen körülmények között sem tartja alacsonynak a munkatermelékenységet? — Alacsony vagy magas termelékenység — ez mérce kérdése. S nem biztos, hogy a tőkésországok mércéje nekünk minden tekintetben megfelel. Sőt, nagyon meg kell válogatnunk, hogy pontosan miben akarunk „lemaradni”, miben akarjuk őket túlszárnyalni, mi az, ami közömbös számunkra, s hol nem is kívánunk versenyre kelni. Ha csupán azt kérdeznék, hogy elégedet-ACZÉL GYÖRGY: EGY ELMARADT VITA HELYETT (Részletek a VIII. fejezetből) EGY ELMARADT VITA HELYETT 1972-ben Alain Peyrefitte úr, az UDR akkori főtitkára vállalta, hogy nyilvános vitát folytat Aczél Györggyel, s ezt a televízió egyenes adásban közvetítette volna. A vitát azonban Alain Peyrefitte úr lemondta. Jacques de Bonis, a France Nouvelle című francia lap munkatársa a vita elmaradása után interjút készített Aczél Györggyel, s az interjú anyagából készült könyv most egyidejűleg jelent meg franciául és magyarul. Lapunk előző számában a VII. fejezetből közöltünk részleteket, most a VIII. fejezetből adunk szemelvényeket. tek vagyunk-e a munka termelékenységével Magyarországon, akkor erre egyértelműen tagadó választ adnék, már ami a napjainkig elért általános szintet illeti. Nincs okunk azonban szégyenkezni, ha a termelékenység növekedésének az ütemét tekintjük. Egyébként a termelékenységi szintkülönbségek a különböző kapitalista országok között is növekednek — mint például Franciaország és az NSZK vagy Franciaország és az Egyesült Államok esetében —, viszont csökkennek Magyarország és Franciaország között. Különben a termelés és a termelékenység növekedésének üteme a szocialista országokban — így Magyarországon is — gyorsabb és egyenletesebb, mint a legtöbb tőkésországban. Érdemes ezen gondolkozni. De nézzünk egy kicsit távolabbra is. 1972-ben az egy főre jutó nemzeti jövedelem Franciaországban kétszer akkora volt. mint Magyarországon. A tájékozatlan szemlélő ebből arra következtethetne, hogy a fogyasztás és az életszínvonal is ebhez az arányhoz igazodik. De nem így van. Nemrégiben kezembe került az ENSZ Társadalomfejlődési Kutató Intézetének egyik 1972-es kiadványa. Kidolgoztak egy fejlettségi indexet, amely az élelmezést, lakást, egészségügyet stb. is számbaveszi. Eszerint Franciaország indexe 88, Magyarországé 75 volt. Ezek a számok egyébként nem veszik figyelembe az elosztás egyenlőségét vagy egyenlőtlenségét. Mert azt is tekintetbe véve, a mi szocialista társadalmunk még előbbre kerülne a listán. — A mai Magyarország gazdasági életéről nemrégiben megjelent Franciaországban egy mű („L’economic de la Hongrie Contemporaine" J. Schultz, Edition Bordás 1974.). A könyv elismeri a szocializmus 25 éve alatt elért hatalmas eredményeket, de ugyanakkor azt is megállapítja, hogy az „egészében véve ragyogó eredményekben nincs semmi különleges. Európa ugyanebben az időben ugyancsak nagyot fejlődött, ha nem is mindig ugyanazon a téren, mint Magyarország. Sőt, ha a lakosság életszínvonalát vizsgáljuk, Magyarország elmaradása Nyugat- Európához képest jelenleg talán még nagyobb, mint a háború előtt volt”. — E kijelentés abszurditása szembetűnik, ha arra gondolunk: a harmincas években senkinek eszébe sem jutott volna a két ország életnívóját összehasonltíani. Most viszont szívesen teszik meg ezt az összehasonlítást. Javaslom, kérdezze meg a párizsi magyarok véleményét, akik hazánkat a második világháború előtt hagyták el és most alkalmuk van hazalátogatni, ök vannak igazán abban a helyzetben, hogy lemérjék a különbségüket. Magyarországon a második világháború előtt a felhalmozás hányada évi 9—10 százalék volt. Lemaradásunk ezekben az években valóban nőtt. az ország egyre szegényebb lett a nyugati szomszédokhoz képest. Napjainkban a felhalmozás eléri a 25 százalékot, s ez az arány szükségszerűen biztosítja, hogy elmaradásunk ne növekedjék, hanem jelentősen csökkenjen. Ami pedig a lakosság életszínvonalát illeti, itt is több kategória van. A vezető beosztásúak például bizonyosan elmaradnak a megfelelő francia kategóriához képest. S ha a francia munkás a magyar munkáshoz viszonyítva a háború előtt sokkal jobban (vagy inkább így mondhatnám: kevésbé rosszul) keresett, ma már biztosan nem ez a helyzet. Anyagi viszonyaikban nincs nagy különbség, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a magyar munkásnak nem kell félnie a létbizonytalanságtól, a válságtól, a munkanélküliségtől. Biztonságban és egyre jobban él. A fejlődés — és szándékosan nemcsak növekedést mondok — a szükségletek és az azokat helyesen kielégítő termelő tevékenység összhangja. E fejlődés átalakítja a szükségletek struktúráját is. Fontos feladat tehát, hogy a termelést a mennyiségi és a minőségi választék és igény kielégítésére ösztönözzük. A fejlődés az anyagi és a kulturális szükségletek kielégítését együttesen biztosítja. Szándékosan említettem a kettőt együtt. Mert nekünk művelt, tisztán látó, érdeklődő honpolgárokra és nem passzív fogyasztókra van szükségünk. — Tehát ezen a téren is befolyásolják az embereket? — Senkire sem akarjuk ráerőszakolni az ízlésünket. De kötelességünk a lehetőség határain belül mindenkit segíteni ízlése fejlesztésében. Az emberek szükségleteit nem lehet rendeletekben meghatározni vagy recepteket előírni. De arról azért ne mondjunk le, hogy fejlesztésüket ösztönözzék. Olyan folyamatról van szó, amely nem könnyű, és nem is egyenes vonalú. Előbb meg kell ismertetni az olvasás ízét, azután fel kell ébreszteni az igényt a jó könyv iránt, azután ... Az otthonok berendezésének módja, a falra akasztott képek minősége, a vásárolt hanglemez művészi értéke nem lehet közömbös. És az sem, milyen feltételeket tudunk az embereknek biztosítani, hogy szabad idejüket kellemesen, szépen és hasznosan töltsék. •90» W Hollandia külügyminisztere Budapesten Dr. Max van der Stoel, a Holland Királyság külügyminisztere hivatalos látogatást tett Magyarországon. Tárgyalópartnerével, Púja Frigyes külügyminiszterrel szívélyes, nyílt légkörű eszmecserét folytatott a magyar—holland kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A két külügyminiszter állást foglalt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának végrehajtása mellett. Kifejezték készségüket, hogy elősegítik a két ország együttműködésének szélesítését. FALUGYŰLÉSEK * Mozgalmas és munkás esztendő után, február 15-én ismét felélénkültek a falvak. A Hazafias Népfront VI. kongresszusának előkészítéseképpen megkezdődött a községi népfrontbizottságok újjáválasztása. Tanácskozó nép vagyunk, mondták már eleink, tehát szeretjük érdemben megvitatni ügyeinket. A népfrontbizottságok újraválasztásánál félreérthetetlenül megmutatkozott ez a tevékeny, törődő magatartás. A bizottságokat megválasztó falugyűlések különösen jól sikerültek a kisközségekben. Itt nemcsak a résztvevők aránya volt magasabb, hanem az érdeklődés hőfoka is. Egy ezer lakosú községben például 430-an vették részt a falugyűlésen és 35-en szólaltak fel. A felszólalások nem ünnepélyesek — inkább tárgyilagosak és lényegretörőek voltak. Egyre jelentősebb falusi tényezőként bontakozik ki a termelőszövetkezetek és a Hazafias Népfront kapcsolata. A jól dolgozó termelőszövetkezetek igen jó kapcsolatban állnak a népfrontbizottságokkal, s ezekben a községekben lehettünk tanúi a legnépesebb gyűléseknek. Számos olyan példát lehetne felhozni, ahol a népfrontbizottságokat újraválasztó falugyűlés volt az utóbbi évek legnépesebb és legélénkebb összejövetele. A jól dolgozó téeszek vezetőségének a tekintélye és befolyása igen nagy a falvakban. Az eredményes és színvonalas munka a tartós tekintély alapja és az eredményesen tevékeny emberek bekapcsolódása a Népfrontba egész községek életének mozgalmasabbá tételét jelentheti. A választógyűlések megmutatták, hogy az emberek egyre jártasabbak a demokratikus önigazgatás tudományában. A gyűlések résztvevői több helyen kiegészítették a bizottságok eredeti névsorát olyan emberével, akiket a közösség különösen alkalmasnak tartott a népfronttevékenység vezetésére. A gyűlések és a választások a demokratizmus jelentős fejlődéséről tanúskodtak. Ez megmutatkozott abban, hogy a gyűléseken sok minden szóbakerült: a községfejlesztés kérdéseitől a tsz-fiatalok társadalmi ösztöndíjáig, a párt kongresszusának határozataitól az V. ötéves tervig, a külpolitika legújabb eseményeitől gazdasági kapcsolatainkig. Az újjáválasztott népfrontbizottsógokban megnőtt a nők és a fiatalok aránya és a gyűlések gyakran leváltották azokat, akik az elmúlt években nem törődtek kellőképpen a népfrontmunkával. Az újraválasztott bizottságokban nőtt az értelmiségiek számaránya. Az értelmiség eddig is szívesen vállalt különféle feladatokat a népfrontban — a legjellemzőbb erre a műszaki akcióbizottságok által elkészített több ezer községfejlesztési terv. Közismert a pedagógusok lelkes közreműködése a népfrontban. Igen fontos jelenség, hogy az ipari munkásság egyre jobban bekapcsolódik a népfront munkájába. A nehézipari megyékben, mint amilyen Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom vagy Veszprém, a munkások nagy segítséget nyújtottak a választógyűlések előkészítéséhez, szervezéséhez és sokan vettek részt ezeken a gyűléseken. Általános jelenség volt, hogy ahol az elmúlt négy esztendőben a népfrontbizottságok a legjobban dolgoztak, ott hangzott el a legtöbb felszólalás. De ez természetes is. A jó munka és a bíráló kedv egymásnak kiegészítői. Jó munkát csak a közösség egyetértésével, hozzájárulásával és éber figyelmének légkörében lehet végezni. A népfrontbizottsági választások során a falvakban és a városi körzetekben az emberek még jobban „felfigyeltek” a népfrontra és igyekeztek a maguk kisebb közösségében meghatározni a népfront szerepét. Ez a biztosítéka annak, hogy a további választások, a városiak és a megyeiek a demokratizmus és az egység erősödése közepette folynak ihajd le. Pethő Tibor MAGYAR—GÖRÖG KÜLÜGYMINISZTERI TÁRGYALÁSOK Púja Frigyes külügyminiszter meghívására Dimitri Biciosz, a Görög Köztársaság külügyminisztere hivatalos látogatást tett Magyarországon. A görög külügyminisztert fogadta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A két külügyminiszter hangsúlyozta a szigorú, hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósuló általános és teljes leszerelés szükségességét. Aláhúzták annak fontosságát, hogy mielőbb összehívják a leszerelési világértekezletet a nukleáris hatalmak részvételével. A Görög Köztársaság külügyminiszterének budapesti tárgyalásai a megértés és a szívélyesség légkörében folytak, hozzájárultak a nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontok alaposabb megismeréséhez és a kétoldalú kapcsolatok további fejlesztéséhez. Képünkön: Tárgyalóasztalnál a két külügyminiszter. MTI — /elv. Budapest felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága Pro Űrbe aranyérmet adományozott Döcher József gépszállító munkásnak és dr. Salyámosy Miklósné gimnáziumi igazgatónak. A Pro Arte aranyéremmel Gobbi Hilda Kossuth-díjas Kiváló Művészt, a Nemzeti Színház tagját tüntették ki MTI — Tóth István felvétele 4
