Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-02-14 / 4. szám

Kazinczy mauzóleuma régi kőnyomaton MTI—Ilovszky Béla repró­felvétele csal református templomot 1964 és 69 között tökélete­sen helyreállították. A XII; században épült szalonnái körtemplom falképeit is restaurálták, a szentsimoni románkori katolikus temp­lom falfestményeit pedig egy restaurálás során tár­ták föl, s mentették meg. A zu bogy i (ugye, még a ne­vét sem hallották?) refor­Nyelvoktatási laboratórium a miskolci Kilián György Gimnáziumban MTI—Erezi Gyula felvétele Miskolc három nevezetessége: a műemlék templom, a ha­rangtorony és az új TV-torony MTI — Kun-Kovács László felvétele lamnyelvvé tételét kimond­ták. Másra is emlékeztet e rejtett falu, a kis Szépha­lom. Kazinczy 1801-ben szabadult az osztrákok ke­zéből, s csak 1828-ban mer­te megírni fogsága történe­tét. A kéziratot a jóbarát Toldy Ferenc irodalomtör­ténészre bízta. Kiadni azt nem merte senki. 1931-ben, Kazinczy halálának száza­dik évfordulóján a kézira­tot, amelyet már az Aka­démia őrzött, a pesti tanár­képző növendékei másolták le és egy magáncég, a Ge­­nius-Lantos kiadó jelentet­te meg. Százhárom évvel a megírása után. Ilyen sokáig nem hevert még hazai kézirat az asz­talfiókban. És milyen kézirat! A megírhatatlanul gaz­dag, a korszerű, hatalmas iparvidéket, új városokat teremtő Borsodban még kalandozhatnánk tovább, még rejtettebb falvak fe­lé. A mellékutak mentén Rákóczi-várromokat fedez­hetne föl az utas. Vagy át­kelhetnénk a csehszlovák határon a közeli Borsiba, amelynek kastélyában szü­letett Rákóczi Ferenc. Ennék március 27-én lesz háromszáz esztendeje. Nagy tanító Borsod. Nagy teremtő ez a megye. MTI felvétel Ilyen gondokkal küzd az a nagy Borsod, amelynek van egy szerényebb, rejtet­tebb arca is. Azon az át­metszett hegyoldalon, ame­lyet emlegettünk, s ahol minden geológiai réteg föl­lelhető, láthatók régi vo­nulatok is, több évszázados kövületek. 111. Például Vizsoly. Borsodot talán kevésbé dúlták meg a történelem viharai, mint az ország többi táját. Itt vannak a templomaink. Ezekben az években, évtizedekben fe­dezzük fel és restaurálva állítjuk helyre szépségüket. Nálunk az évszázadok megtépázták vagy egyene­sen letörölték a föld színé­mátus templom padjai 1658-ból valók, a harangto­­rany harangját 1635-ben öntötték. Tak'tabáj (ez a helynév is nagyon-nagyon ismeretlen?) református templomának a falán szé­pen olvasható a templom­alapító és egyházépítő, va­lamikori földesúr verses üzenete: „A felséges Isten drága segedelme / Második Iőseinek királyi kegyelme / És Báji Patay Sámuel ér­telme / Építé e házat hár­­moknak szerelme ...” Bár a „szerelem”, amely a templomalapító földesurat II. József császárhoz kötöt­te, inkább talán az alatt­valói hűség érzelme volt. Ha a régi kövületeket nézegetjük és a nagy, szin­te világvégi csendességű helyeket járjuk, Vizsoly A telkibányai műemléktemplom MTI—Balaton György felvétele Az ózdi Vasgyár esti fényei MTI—Kovács Sándor felvétele * miatt olyan a világhírneve, hogy a külföldi utas, ha er­re jár, elcsudálkozik: eny­­nyire jelentéktelen? Még szállodája sincs. Annyian fölkeresik, különösen nyá­ron: franciák, svédek, an­golok, németek; annyi ide­gen járja falusi utcáit. Az pedig, aki itt él, elvágyó­dik: nincs ipar, kevés a munkaalkalom, csöndes az élet, a fiatalság a városok­ba tódul. Néhány éve, mi­kor e helység fennállásá­nak kilencszázadik évfor­dulóját köszöntötték, a te­levízió külön filmet készí­tett e helyről. A megszólal­tatott fiatalok kilencven százaléka azt mondta a kamera előtt, hogy elvá­gyódik innen, máshova megy tanulni, elhagyja To­kajt. „Mily boldog lehet az a vidék, ahol ilyen mézédes források törnek elő a por­­hanyós anyaföldből!” — ir­ta valamikor Anatole France. Az ötvenes évek közepén írók, újságírók, közéleti emberek küzdel­met indítottak Tokajhegy­­alja, Tokaj felvirágoztatá­sáért. A kormány külön kor­mánybiztost állított e moz­galom, a „hegyaljai re­konstrukció” élére. Valaha tizenötezer hol­don termett szőlő a Hegy­alján, ez a szám 1955-re 7200 holdra csökkent. A számlát részben a múlt századnak kell benyújtani. A földművelésügyi mi­niszter 1890. évi jelentése állapította meg, hogy a fi­­loxéra miatt „teljesen vagy nagyobb részben elpusztul­tak a szőlők Tokaj hegy­alján”. Az új szőlőtelepítéseket szervező és irányító kor­mánybiztosság már meg­szűnt. Elindult bizonyos fejlődés. 1958-ig kétezer holdon telepítettek új sző­lőt, de a régi tizenötezer holdtól még messze va­gyunk. Nincs munkaerő a magasabb fekvésű, a jobb bort érlelő hegyoldalak megművelésére, a termelő­­szövetkezetek és állami gazdaságok inkább a ké­nyelmesebben művelhető lankákon, lapályokon (a hí­res „szoknyákon”) telepíte­nek. V. S ami a térképen már­­már elvész, a megye szé­lén, a Sátoraljaújhelyről észalk felé vezető kopottas út mentén, talán egyik leg­jelentéktelenebb falunk, csak emlékeinkben, irodal­munkban óriásra növő: Széphalom. A neve sem ez volt. Kisbányácskánák hív­ták. Nagy hírű lakója ke­resztelte el Széphalomnak. Nézem régi udvarházát, mauzóleumát, múzeumát. Az ő korában a magyar nyelv már olyannyira a háttérbe szorult, hogy úgy­szólván csak a cselédek, a „pór” nép, a nagy hűségű szegénység ajkán élt to­vább. Az országgyűlés Po­zsonyban latinul tárgyalt, a hivatalos államnyelv a latin volt, majd a német lett. Akkor írta ő, hogy „Hazafiak, átkozni fogják hamvainkat maradékaink, ha nem teljesítjük”, tudni­illik a legfőbbet, a magyar államnyelv bevezetését. Csak 1790-ben mondták ki, hogy az iskolákban a magyar nyelvet is fogják tanítani; csak 1792-ben, hogy a magyar tanítása rendes tárgy lesz; csak 1805-ben, hogy az ország­­gyűlés feliratait latin és magyar nyelven kell szer­keszteni; csak 1830-ban ve­zették be a megyék saját önkormányzatukon belül a magyar nyelv használatát. S ő már nem élt — a nyelvújító, nyelvteremtő Kazinczy Ferenc falujáról írunk —, mikor az 1844-es II. te. kimondta a magyar nyelv hivatalos állam­nyelvvé tételét. Ezt a küzdelmet itt, in­nen vezette 1831-ben bekö­vetkezett haláláig. A kis helyek is tanítanak. A rej­tett borsodi falvaknak is lehet messze sugárzó mon­danivalójuk. A küzdelmet leveleivel vezette, irányí­totta; ezekkel szinte kor­mányozta és befolyásolta egész nemzetét. Az Akadé­mia kiadásában megjelent huszonkét kötetes levél­gyűjtemény 5648 levelet közöl Kazinczytól és Ka­­zinczyhoz. Minden levél egy-egy tégla ahhoz az épülethez, amelyben az új magyar bölcsőjét ringatták s ahol a magyar nyelv ál­A Miskolc-tapolcai barlangfürdő előcsarnoka MTI—Járay Rudolf felvétele IV. A nagy csendességű kis helyeket emlegettem; pél­dául Tokaj! E kis helységnek a bora ről a románkori, összeom­lasztották gótikánkat, ro­mossá tették a reneszán­szot, de még a barokkot is. Ilyen keserűségek közt a meglepetés erejével hat, ahogyan a műemlékvéde­lem a rejtekező homályból hívja elő — fedi fel, építi újjá! — a megmaradt régi szép borsodi templomokat. Mellékvasútvonal men­tén fekszik a nagy csen­dességű Vizsoly, reformá­tus templomának keleti ré­sze még a XIII. századból való (akkor természetesen katolikus templomnak épült); ősi falképeit az öt­venes években tárták fel. Vizsoly a hazai reformáció nagy tekintélyű helye; 1590-ben a vizsolyi nyom­dából került ki az első tel­jes magyar bibliafordítás. Az egyházi emlékek mentési szándéka, a hely­reállítási, az óvási igyeke­zet olyan régi templomokat fedez fel, mint a bodrog­­keresztúri, ez 1481-ben épült, vagy a karcsai, amelynek egy része az 1200 körüli időkből való. A kar­után Monokot kell említ­sük. Monoknak nincs vas­útja, csak egy pormentes bekötőútja, de itt áll a ház, amely ide vonzza, néha egyenesen ide utaztatja még amerikás magyarjain­kat is. „Monokon születtem, amott a szerencsi hegy tö­vében, ahol a rege szerint Árpád a hanalapítás első áldomásait megüllötte.” A megülte régies, megül­lötte formáját e falu, e vi­dék, e táj, e megye legna­gyobb fia írta le. Amikor leleplezték, átadták a szü­lőfalu népének Kisfaludi Strobl Zsigmond — azóta elment már a művész is — Kossuth-szobilát, nagy tá­volságokból is jöttek ma­gyarok az ünnepségre. Az 1930-ban Monokról kiván­dorolt Csetneky Ferenc brantfordi magyar, Kana­dából jött át azért, hogy jelen lehesen a monoki ünnepen. Azt a nyorwatot — „Kos­suth a Broadwayn” —, amely a szülőházban be­rendezett Kossuth-múzeum főhelyén áll, 1960-ban Cy­rus Eaton amerikai üzlet­ember ajándékozta Kádár Jánosnak, mikor az ENSZ- közgyülésen New Yorkban járt. Kádár János pedig odaajándékozta Zsuffa Ti­bornak, a monoki Kossuth­­ház fáradhatatlan, sok-sok távoli magyarral levelező gondnokának.

Next

/
Thumbnails
Contents