Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-02-14 / 4. szám
PÉLDÁUL: Ha egy embernek adsz egy halat, megmented az éhezéstől. Ha megtanítod halászni, egész életében jóllakhat. ókori hides mondás BÁBOLNA.. A kukorica-gépsor vetőgépe tíz-húsz évre tehető. Amióta közös piacok, gazdasági integrációk alakulnak majd minden földrészen, a legnagyobb vállalatok is rájöttek, hogy egyedül kicsik a világpiac igényeihez. Társultak, hogy erősebbek legyenek. De ezúttal nem csupán tőkéjüket egyesítették, mint régen, hanem tudásukat, tapasztalataikat is. Sokszor nem is olvadtak össze, mint hajdanán, csupán egy-egy terméküket állították elő és árulták közösen. Kooperáltak. A csirkével kezdődött. Régi, használaton kívüli istállók, gazdasági épületek teltek meg a szárnyasokkal. A csirke jó üzlet. Eladható, tenyészthető. „Próbálkozzunk a csirkével” — mondták Bábolnán. És így történt. A gyakorlat, persze, ennél nehezebb volt. Ahogyan egyre előre haladtak a tenyésztésben, egyre jobban látták, mekkora lehetőségek vannak még kihasználatlanul. Kállai Béla, a csirketenyésztés vezetője: — Különféle csirkefajták vannak a világpiacon. A Broyler, a Shaver, a Leghorn — más-más típusok, más-más előnyök. Igyekeztünk egyesíteni a fajták előnyeit. Négy „vonalat” tenyésztettünk ki tisztán és ezeket tenyésztjük ma is — erős szelekcióval. Minden száz csirkéből csak a tíz' legjobbat tenyésztjük tovább. S e négy „vonalból” keresztezzük az azóta világhírűvé vált bábolnai hibridet, a Tetra típusokat. Bábolnán, mitagadás, kezdetben sok volt az egér és patkány. A lovak, csirkék, takarmányok és tápszerek között úgy híztak az élősködők, mint a paradicsomban. Már az egészséget veszélyeztették. A bábolnaiak tehetetlenek voltak. Mit tegyenek? Tanácsot kértek egy NSZK-beli német cégtől. Az eljött és bemutatkozásul az egyik csirkefarmról kipusztította a rágcsálókat. Az eredmény meggyőző volt. A bábolnai gazdaság kooperációs szerződést kötött e céggel, eltanulta a módszert, megvásárolta a hatóanyagot, a Racumint — s azóta nincs rágcsáló Bábolnán. Csupán az iskolában: spirituszban tartják. A módszer olyan sikeres volt, hogy Budapest főváros tanácsa megkérte Bábolnát: tisztítsa meg a kétmilliós metropolist is e kártékony élősködőktől. Az akció egy évig tartott: s azóta Budapesten sincs patkány. Kállai Béla: — Persze, hol vannak ma már a kezdeti „csirkeistállók”. A legmodernebb, battériás telepek veszik körül a falut. Megnézhetik, le is fényképezhetik ezeket — de előbb át kell öltözniük, fertőtlenítőben kell mosakodniuk. Megértik, ugye? Egyébként ezeket a telepeket ma már nem csupán az ország különféle gazdaságainak adjuk el, hanem külföldön is építünk ilyeneket; Jugoszláviában, a Közel-Keleten. Természetesen, kooperációban. Két német céggel hoztunk létre egy közös vállalatot. Mi a kooperáció lényege? Végy két vagy több partnert. Egyesítsd anyagi eszközeiket, keresd meg, melyik partnernél mi gyártható a legelőnyösebben; mindegyik partnernél vezesd be a legfejlettebb technológiát. Ezután vigyázz a partneri fegyelemre és jóviszonyra. Ennyi a recept. Ha megvan, kiléphetsz a világpiacra: ha valóban jól dolgoztál, versenyképes leszel. A „bábolnai kukorica” ma már legendás hírű az országban. Egyszerűen kezdődött: a sok csirkének, sertésnek takarmányt kellett adni. Mi a legjobb alaptakarmány? A kukorica. Igen ám, de a földterület véges. A meglevő területen kell tehát többet termelni. Kárpáti József, az IKR igazgatóhelyettese: — Amikor Bábolnán elkezdtük mondogatni, hogy öt év alatt megduplázzuk a kukorica hektáronkénti átlaghozamát, kinevettek. Veszélyes fantasztának tartottak minket. Pedig nagy onis gyakorlatiasak voltunk. Elmentünk az Amerikai Egyesült Államokba és megnéztük: hogyan érik el ott a világraszóló eredményeket. Két dolgot tanultunk: az iparszerűséget és zártláncot. Az iparszerűség azt jelenti, hogy a termesztésben ki kell küszöbölni minden véletlen elemet. Már a talajelőkészítésnél látni kell az egész munkafolyamatot és mindent úgy kell megszervezni, hog}' a munka tervszerűen haladhasson. A zártláncú gazdálkodás ennek az eszköze. A termelési folyamat elejétől a legvégéig egységes technológiai szinten, megfelelő gépparkkal, pontos fegyelemmel kell dolgozni. — Létrehoztunk egy amerikai—magyar közös vállalkozást, a Com Production System-et (CPS). Megvásároltuk a legjobb gépeket, főként a John Deere cég gyártmányait. Megtanultuk a technológiát és kikísérleteztük, itt, Bábolnán, a magyar viszonyoknak legmegfelelőbb fajtákat, hibrideket. Az eredmény busásan igazolt minket: az országos átlag két-háromszorosát produkáltuk néhány esztendő alatt. IKR = Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer. Lovak Jogilag már független Bábolnától. Tíz állami gazdaság és termelőszövetkezet alapította, 1971-ben. Átvették a technológiát, a gépeket, a tapasztalatot. Az első évben kiderült, hogy más-más feltételekkel dolgozó gazdaságok más-más fajtát, technológiát igényeinek. Bábolnán kidolgozták a részleteket. így — jóllehet az eredeti technológia amerikai eredetű — az iparszerű kukoricatermelést Bábolnán, magyar szakemberek dolgozták ki. A gépek többsége ma még amerikai, de egyre több magyar gép lép be a rendszerbe. Az eredmények (1975- ben): 188 taggazdaság; 216 014 hektár terület ; 65,47 mázsás hektáronkénti termés. Az átlagos termésnövekedés: 21,67 mázsa kukorica hektáronként. A legjobb gazdaságok 105—108 mázsás hektáronkénti termést produkáltak. összehasonlításul: 1970-ben a 40 mázsás hektáronkénti átlagtermés igen jó eredménynek számított. Bajimóczi Miklós, a sertésnevelés vezetője: — A sertések tenyésztése lényegesen nehezebb feladat, mint a csirkéké. Részben, mert a disznó érzékenyebb állat, részben, mert még nem alakultak ki a normái. A csirke vagy jó tojó, vagy jó húsa van. A sertésnél sokkal több tényezőt kell figyelembe venni : legyen szalonnája, de ne legyen zsíros a húsa; nagy sonkája legyen, de a karaj is legyen jókora; a gyengébb húsok: fej, fül, láb ne legyen túl nagy: a hús ízletes legyen; gazdaságos legyen a tartás. Folytassam? Mindezt ki kellett dolgoznunk. Talán elég, ha egyetlen példát mondok. A A takarmányosztályozó. Lent: A mezőgazdasági gépek szerelőcsarnoka ma irodaház Dr. Burgert Róbert Értekezleteken, baráti beszélgetéseken és hivatalos nyilatkozatokban újra és újra előkerülnek gazdaságunk kérdései. Olyan szavak, mint energiaválság, begyűrűzés, munkaerő-elosztás és anyag-hányad-optimalizálás — mindennapi életünk megszokott szavaivá váltak. A mindenhez értő és mindenhez mindenkinél jobban értő pesti kibicek már nem a focicsapatokon és autómárkákon élesítik elméjüket, hanem közgazdasági, sőt világgazdasági problémák megoldásán. A gazdálkodás közüggyé vált. Egyre többször hangzanak el különféle „varázsigék”, biztos tippek, amelyek közül nem egy valóban kincset ér. Például a kooperáció. És ennek a bizonyításai például Bábolna ... például Győr... Bábolna a magyar lótenyésztés egyik fellegvára. Évszázadok óta. A volt császári ménes legjobb arab és angol telivérei itt nevelkedtek. A régi istállókban A volt méntelep bejárata ma is békésen álldogálnak, a mezőkön ma is tüzesen nyargalásznak az utódok. Évente árverés van — a lovak súlyos dollárezrekért cserélnek gazdát. Bábolna kényelmesen, jól megélhetett volna a lovakból. Semmi gondja nem lett volna. A nehezebb utat választotta. A kooperáció régi fogalom a közgazdaságban. Felvirágzása azonban az utóbbi viláf „alaj nyés hibri ka e lított hánj velti re, a utazi szélj mely legje a „s tásái gazd őket ják ' A nagy feldc well ják reszt kuko tak kát. Üjí BC ve: I gi Gyóf deon a Ke E h közö: ben meg cióbe kikís karrn gyárt A 1789- 197 2,1 r lési < bábo' kede) mint érték A sági tója: keres eredi
