Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-02-14 / 4. szám
Siipmsw HVKGARIA •Uiurj 4vi wmi ttjinHHm j. J A mai Tokaj, madártávlatból Tokaj, régi rézmetszeten MTI—Járay Rudolf felvétele MTI—Ruzsonyi Gábor reprófelvétele BORSOD-ABAŰJZEMPLÉN i. Az első világháború után egyesítették a maradék Abaújt Borsod megyével; a második világháború után — 1949-ben — Abaúj-Borsod megyét a maradék Zemplén megyével. Így alakult ki az ország második legnagyobb közigazgatási területe, s Pest megye után a legnépesebb országrész: Borsod-Abaúj-Zemplén. Az országnak ebben az északkeleti csücskében, a kis Sajó, a Hernád völgyében, a Bükkalja, a Cserehát, a Zempléné hegység vidékén, a Bodrogközben, a megye városaiban, a nagyon rejtett falvakban 779 ezer ember él, a megyeszékhely, Miskolc pedig 193 ezer lakosával az országnak Budapest után a legnagyobb városa. Kevéssé unbanizált megyéinktől Borsod abban is eltér, hogy területén hét város van: Miskolcon kívül Kazincbarcika, Leninváros, Mezőkövesd, Ózd, Sárospatak és Sátoraljaújhely. Ezek közül Kazincbarcika és Leninváros a szocialista ipartelepítés és városépítés nagy létesítménye: új, vadonatúj városok. A megyében egymás mellett él és létezik a múltnak, a régmúltnak olyan nagy hagyományú, történeti emlékekkel átitatott városa, mint Sárospatak, s Leninváros, amelyet a Tiszaszederkény nevű falu mellett és helyén építettek föl; vagy Kazincbarcika, amely Miskolctól északra, a jelentéktelen Berente nevű falucska mellett létesült, és Kos-A diósgyőri vár és az új la! suth, valamint Kazinczy Sátoraljaújhelye. Az; egyik Borsod a zsúfoltság, az agglomeráció, a szolgáltatások gyors megszervezésének, a levegőszennyezettségnek, a folyóvizekbe kerülő ártalmas ipari-vegyi anyagok elhárításának a gondjaival küzd; a másik Borsod hegyei, erdei közt az ország legtisztább levegője illatozik, s a kis, rejtett falvak gondja nem a zsúfoltság, hanem a lassú elvándorlás, a népesség fogyatkozása. A megyében tehát két Borsod van. Egy nagy, s egy rejtettebb, egy kicsi. Egy vadonatúj Borsod, Kazincbarcika, Leninváros, amelynek még nincsenek emlékei, s egy régi Borsod, amely pataki iskoláival, a vizsolyi templommal, százados hagyományaival, Széphalom üzenetével, Tállya vagy Tárcái, Tokaj és Szerencs vénséges házaival szinte roskadozik az emlékek súlya alatt. Ez nem ellentmondás, hanem az idő, az élet és a társadalom rendje: itt majdnem minden századunk megtalálható; a kövekről, a házakról, a templomokról, a gyárakról leolvasható. Meg a csataterekről; a volt csataterekről is. Muhi a tatárjárást idézi, Vizsoly — a bibliafordítás! — a reformációt, a pataki vár Rákóczi korát, Pálháza, meg az északi erdős vidék a nagybirtok idejét — egyedül Károlyinak negyvenezer holdja volt! —; Miskolc és a tőle északra való föld a 19-es proletárdiktatúra harcainak az emMTI felvétele A csipkéskúti ménes lékét veti föl, s az új városok, Kazincbarcika és Leninváros a megvalósult szocialista világot. Itt vannak Budapest, Dunaújváros után a legnagyobb gyáraink; itt bontakozott ki a legkorszerűbb ipar, a vegyipar; s ugyanitt — a Hegyköz, a Zempléni-hegység falvaiban — a legteljesebb a világvégi csend. A falvakból a fiatalság a városokba, az iparba tódul, a falvak lassan elöregszenek, de Leninváros a fiatalok, az ifjak városa, mert itt a hatvan évnél idősebbek a lakosságnak csak 4.9 százalékát teszik ki. MTI—Birgés Árpád felvétele Bonyolult és ellentmondásos szerkezetű megye ez tehát: itt maradtak meg a legépebben, a rejtett kis helyeken egyházi, történeti műemlékeink, s ebben a megyében lépett a leghatalmasabbat a nagyipar, a szocialista ipartelepítés. Ha valakit a múlt vonz, de a szocialista jelen is érdekli, és a Holnap foglalkoztatja — Borsodba kísérném el. Átmetszett hegyoldal ez a megye, ahol minden kor, minden geológiai réteg, valamennyi gyűrődés és hegyvonulat a hely színén — in situ — fölismerhető, tanulmányozható. II. Ha egyetlen megyén belül együtt él a százezreket foglalkoztató iparvidék és a kis, rejtett falvak sokasága, milyen ez az ipar, ez a nagy Borsod? Mindennapjaira és gondjaira elsősorban az jellemző, hogy bét városában — Miskolcon 193 ezer lakos, Kazincbarcikán 31 ezer, Lenin városban 15 ezer, Mezőkövesden 17 ezer, Ózdon 39 ezer, Sárospatakon 14 ezer, Sátoraljaújhelyen 18 ezer ember él: a megye lakosságának negyvenkét százaléka. A borsodi iparban körülbelül 150 ezer ember dolgozik, s az iparban foglalkoztatott emberek aránya az iparosítás esztendei alatt a kétszeresére nőtt. A borsodi ipartelepítés pedig olyan arányú volt az elmúlt évtizedek, évek során, hogy az egy-egy megyei lakosra jutó beruházás értéke országos viszonylatban itt volt a legmagasabb. Nincs még egy olyan megyénk, ahol a megyei összlakosság számához arányftva annyian dolgoznának az iparban, főként pedig a nagyiparban, mint Borsod. Az a tény, hogy a városokba tódult, a városokban lakik a megye lakosságának 42 százaléka, és az, hogy itt teljesen új ipari városok nőttek ki a földből — óriási arányú népmozgást eredményezett. Fölbolydult, útra kelt, szerkezetében gyökeresen átalakult a megye: nagyrészt a Sajó völgyében, Özdtól Leninvárosig, pontosabban Miskolcon, Özdon, Kazincbarcikán és Leninvárosban sűrűsödik össze a lakosság nagy része, s megtetézi ezt az ipari, emberi munkaerő-koncentrációt még az is, hogy nem valamennyi ipari munkás lakik ott, ahol dolgozik, mert Borsodban körülbelül kilencvenezer ember ingázik a munkahelye és a lakóhelye között. Ez a mozgás, ez a fölbolydulás tehát napjainkban is tart; itt a hét minden munkanapján a falvakból kilencvenezer ember indul el vonaton, autóbuszon, gépkocsin, a közeli lakóhelyekről kerékpáron, hogy elérje munkahelyét A helyi adottságok, az ipari hagyományok, a helyben föltárt nyersanyag, a szén vagy on, a falvakban föllelhető munkaerő-tarta - lék és új munkalehetőségek teremtése tette lehetővé és szükségessé a borsodi ipartelepítést. Ennek jellemzésére talán elég egy szám: 1950 és 1973 között kétszázhetven új ipartelep létesült Borsodban. Az első fecske a Mályi Téglagyár volt, ezt követte a Hejőcsabai Cementgyár, majd esztendők súlyos munkája árán kialakult Kazincbarcikán a Borsodi Vegyi Kombinát, műtrágyagyártásunk egyik forrása és a Tiszai Vegyi Kombinát a Kossuth monoki szülőháza egykori kőnyomaton MTI—Mikó László reprófelvétele régi Tiszaszederkényben, a mai Leninvárosban, ez pedig a hazai vegyipar új, korszerű, s legnagyobb létesítménye. S újjászülettek a hagyományos régi vaskohászati üzemek, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek és kialakult a nagy létesítmény, a Borsodnádasdi Lemezgyár. Tizenhárom esztendő alatt ez az ipartelepítés olyan arányú népmozgást hozott magával, hogy e tizenhárom esztendő alatt hetvenöt százalékkal nőtt a városokban élő népesség. Ez a Sajó völgyi ipari koncentráció a megye legnagyobb eredménye, de legfőbb gondja is. Előreszaladtunk — mert a termelés, az élet, a munkaalkalom-teremtés így követelte —, az ipartelepítéssel, a gyáróriások építésével, új iparágak korszerű megteremtésével, s ezt az ipartelepítést nem azonnal, nem eléggé, s nem arányosan követte a lakásépítés, a szolgáltatások hálózata, a közlekedés korszerűsítése, az iskolaépítés, a bölcsődei, óvodai férőhelyek növelése, a jobb orvosi ellátás, a művelődési lehetőségek szélesítése.
