Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-02-14 / 4. szám

MAGYAR-AMERIKAI KEREKASZTAL ' -Ismét összeült a magyar—amerikai kerekasztal. A magyar küldöttséget dr. Bognár József akadémikus, az amerikait Harold B. Cleveland, a First National City Bank közgazdasági osztályának elnökhelyettese vezette. Legutóbb, 1973 őszén a Rockefeller Alapítvány tulajdonában levő bellagiói kastélyban, a Como tó partján tanácskoztak a két ország gazdasági szakemberei, politikusai, pénzügyi kérdésekkel foglalkozó tudósai, tanáréi.

A bellagiói megbeszélések óta azonban igen jelentős változások mentek végbe a világgazdaságban és új körülmények jöttek létre mindkét ország gazdaságában. Az energiahordozók és nyersanyagok árrobbanása, a nyugati infláció, a munkanélküliség áttételesen hatással volt a magyar gazdaságra is, amelynek még nagyobb hangsúlyt kellett helyeznie a hatékonyságra, az új technológiák bevezetésére, az export fokozására.

Ebben a helyzetben a magyar—amerikai megbeszélés súlypontjai is áthelyeződtek. A gazdasági kezdeményezések mellett szükségszerűen többet foglalkoztak az általános politikai kérdésekkel és a világgazdaság várható alakulásával. A magyar—amerikai tanácskozáson szerepelt a Helsinki utáni korszak értékelése és általában a záródokumentum ajánlásainak a vizsgálata, hogyan, mennyit lépett előre Európa, pontosabban a 35 aláíró ország a kelet-nyugati kapcsolatok javításában, a különböző kérdések megoldásában. Sok szó esett természetesen a magyar—amerikai kereskedelemről. A megbeszélések során egyértelműen kitűnt, hogy Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmének fejlődése nem érte el más szocialista országok Amerikával való gazdasági kapcsolatának a mértékét. Tehát: a politikai és a gazdasági szférában egyaránt jelentékeny tartalékai vannak a magyar—amerikai kereskedelemnek.

A kelet-nyugati kereskedelem néhány éve megkezdődött gyorsabb növekedése ellenére is az Amerikai Egyesült Államok részvétele tovább növelhető ezen a téren. Az áruforgalom és az árstruktúra elemzése alapján azt is megállapíthatjuk, hogy még nem alakult ki az Amerikai Egyesült Államok és a KGST-országok közötti kereskedelemnek az a struktúrája, amely a kölcsönös érdekeknek a legjobban megfelel, s a hosszú távra szóló fejlődést megszabja.

Az Amerikai Egyesült Államok mind ez ideig nem — vagy csupán korlátozott mértékben — használta ki azt az előnyét a többi tőkésországgal szemben, hogy számos területen a legfejlettebb technikát szállíthatja a szocialista országoknak, illetve ezen az alapon kooperációkat alakíthat ki. Pedig a szocialista országok hosszú távon is állandóan bővülő, nagy és stabil piacot kínálhatnak.

Hadd említsük meg a magyar—amerikai kapcsolatok egyik példáját. A kukorica termésátlaga Magyarországon ma már megközelíti a nyugat-európai átlagot, jórészt az amerikai technika széles körű bevezetésének az eredményeként.

A hosszú távú. nagy volumenű együttműködés azonban csakis a kelet-nyugati további enyhülés alapján jöhet létre, s ha az Amerikai Egyesült Államok megszünteti a hátrányos megkülönböztetéseket, s kialakítja a gazdasági kapcsolatok normális feltételeit a szocialista országokkal.

A világgazdasági helyzet várhatóan megváltozik: a nyersanyagárak, főként az energiahordozók ára valószínűleg tovább emelkedik, módosul a kereslet összetétele és földrajzi megoszlása, s ez a hetvenes évek második felérjen lassítja a világgazdaság ipari termelésének növekedési ütemét. A nyolcvanas évek első felében azonban minden bizonnyal felgyorsul az ipari fejlődés üteme.

A világgazdaság korszakváltása következtében szükséges és valószínű szerkezeti változások világméretekben növelik a beruházási szükségleteket a világ számos országcsoportjában, s ez súlyosbítja azoknak az-országoknak nehézségeit, amelyek egyébként is tőkehiánnyal küszködnek. A fogyasztásfelhalmozás aránya a világ számos országában bizonyára eltolódik.

A négynapos kerekasztal-konferencia mindkét fél képviselőinek egyöntetű megállapítása szerint igen hasznosan zárult, és hozzájárult a magyar—amerikai gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztéséhez. A hasonló jellegű megbeszéléseket folytatni fogják.

Pethő Tibor

ZR 6-os minireaktor vezérlőtenne a 25 éves Központi Fizikai Kutató Intézetben

MTI—Ruzsonyi Gábor felvétele

Aczél György miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja

ACZÉL GYÖRGY:

EGY ELMARADT VITA HELYETT

(Részletek a VII. fejezetből)

1972-ben Alain Peyrefitte úr, az ITDR akkori főtitkára vállalta, hogy nyilvános vitát folytat Aczél Györggyel. A vitát azonban Alain Peyrefitte úr lemondta. Jacques de Bonis, a France Nouvelle című francia lap munkatársa a vita elmaradása után interjút készített Aczél Györgygyel, s az interjú anyagából készült könyv most egyidejűleg jelent meg franciául és magyarul. 1 .apunk előző számában a VI. fejezetből közöltünk részleteket, most a VII. fejezetből adunk közre szemelvényeket.

Kérdés: Az egy generáció alatt megvalósított társadalmi átrétegzódés milyen nehézségeket okozott? Válasz: Nálunk a munkások jelentős része paraszti eredetű, az értelmiség jórésze pedig fizikai munkások családjából származik, vagy maga is fizikai munkás. dolgozó paraszt volt. Társadalmunk egysége szinte természetesen született és születik.

Az érem másik oldala: az előítéletek, az elavult gondolkodásmód. A faluról a gyárba került munkás például nem szokja meg egyik napról a másikra a nagyüzemi munka szervezettségét: a munkásból lett értelmiséginek vagy tisztviselőnek a fizikai munka hiánya, a munkahelyi légkör változása okozhat gondot.

Másrészről a társadalmi mobilitás sem mindig együtemű. A munkáshatalom kivívását követő időszakban rendkívül gyors és tömeges volt ez a mozgás. Hasonló volt az ipari fejlődés extenzív szakaszában. Napjainkban lelassult a fo lyamat s lényegesen kevesebb embert érint.

Voltak-e problémák, kérdezi. Gondolja csak el: alig harminc év alatt emberek százezrei jutattak el a petróleumlámpától a televízióig. S felsorolni is sok lenne mindazt, ami e kettő között van.

A két háború közt magyar falukutatók megírták, hogy abban az időben a magyar paraszt csak néhány nagyon egyszerű ételt ismert. Emlékezzünk arra is, hogy minél magasabb szinten vizsgáltuk a háború előtti Magyarországon a társadalmi-szakmai hierarchiát és a .társadalmi tekintély létráját, annál kevesebb munkás- vagy parasztszármazásút találtunk. Könnyű megjegyezni ezeket a számokat: az ügyvédek és bírák között 2%, az orvosok között 2° 0, az egyetemi tanárok között 3"„. Azt hiszem, ebből a szempontból Franciaország jelenlegi helyzete nem sokkal biztatóbb, de javítson ki, ha tévedek ...

Ma is fontosnak tartjuk, hogy a közvetlenül a termelésben dolgozó tehetséges munkások vezető állami, gazdasági posztokra kerülhessenek. Az igények természetesen ma sokkal nagyobbak, magasabb felkészültség kell, a kiválasztás összetettebb feladat. De ezt a gyakorlatot az új körülmények között is fenntartjuk, felújítjuk és alkalmazzuk.

Még hozzátennék valamit: 1945 után a burzsoá propaganda gúnyolódott, és azt mondotta, tehetségtelen, képzetlen emberek irányítják a szocialista gazdaságot. Ma már ezzel a „humorral'’ nem mennek semmire, most azt hajtogatják. hogy gazdaságunk vezetői ugyanolyan technokraták, mint a kapitalista országokéi. Vagyis: közvetett formában elismerik kádereink szaktudását. Technokraták, mondják ők

— de ne feledjék el — a mi „technokratáink” tehetségüket a dolgozók javára hasznosítják.

Az ötvenes években a munkás- és parasztszülők gyermekeit teljesítményüktől függetlenül, eleve előnyben részesítettük az egyetemeken; zöld utat biztosítottunk számukra a továbbtanuláshoz. Etz akkor szükséges is volt, de az 1960-as évek elején ezt a módszert megszüntettük. A felvételi vizsgákon nem teszünk különbséget jelölt és jelölt között. Feladatunknak tartjuk viszont, s ennék érdekében sokat teszünk, hogy az érintett fiatalok le tudják küzdeni a körülményeik okozta műveltségbeli hátrányt. Pedagógusok, egyetemi hallgatók segítik őket önkéntesen

— felkutatják a tehetséges gyerekeket, szünidei tanfolyamokat, egyetemi előkészítőket szerveznek nekik, leveleznek velük, jó előre megismertetik őket az egyetemi élettel stb. Nem maradnak magukra az egyetemen, főiskolán sem. Biztosítjuk számukra a megfelelő kollégiumi elhelyezést. A tanárok az átlagosnál több időt, több figyelmet szentelnek nekik; különórákat kapnak, olyan feltételeket teremtenek számukra, hogy második egyetemi évük végére behozhassák lemaradásukat. Általában utolérik évfolyamtársaikat, akik kedvezőbb feltételek között indultak.

A fizikai munkások kevésbé bátorítják fiaikat, lányaikat továbbtanulásra. Hiszen a gyári munka azonnal pénzt hoz, és a fiatal munkás pályája kezdetén többet keres, mint a

tiartal értelmiségi és szabad ideje is több van. mint az értelmiségi nek.

Bizonyos konzervativizmus, régi beidegződések és előítéletek persze itt is szerepet játszanak.

A hatvanas években én is azt hittem — tévesen —, hogy lehetséges és kívánatos megszüntetni a felnőttek esti és levelező oktatását. Nem volt igazunk. Szükséges és fontos az emberek számára a változtatás lehetőségét biztosítani. Az esti vagy levelező oktatás során szakmunkássá, mérnökké. közgazdásszá, jogásszá képezhetik át magukat.

Vannak kőművesek,

akikből építész lesz, műszer részek, akik mérnöki diplomát szereznek.

Mindez nem megy nehézségek nélkül. A munkájuk mellett esténként vágj’ levelező úton tanuló dolgozóknak anyagi segítséget adunk: meghatározott időtartamú évi tanulmányi szabadságot, munkaidőkedvezményt és még sok mást. Ezt kinek-kinek a munkahelye nyújtja, persze csak akkor — és ez érthető —, ha a továbbtanulásban a vállalat is érdekelt. mert figyelembe kell venni a munkahely, a kollektíva gondjait is. A termelés feltételeit mindenképpen biztosítani kell, ami nem is .mindig könynvű. Az esti gimnáziumba vagy egyetemre járó dolgozót például nem lehet délutáni műszakra vagy szalag mellé beosztani.

— Kényes kérdést tennék fel. ön úgy fogalmaz: a munkásosztály és szövetségesei hatalma, mások azt mondják: „vörös burzsoázia”. így céloznak egy olyan réteg létezésére, amely az állam és a párt élén állítólag egy új kiváltságos kasztot alkot.

— Ha a „vörös burzsoáziát” emlegetve arra céloznak, hogy nálunk a régi uralkodó osztály helyét egy másik, „színében” és nem lényegében új uralkodó osztály foglalta el, akkor nem tudom elhinni, hogy komolyan beszélnek.

A burzsoázia olyan társadalmi osztály, amelynek hatalma a termelési eszközök birtoklására épül. Magyarország mai vezetőinek semmiféle termelési eszköz nincs a birtokában, éppoly kevéssé, mint bárki másnak. Sőt még kevésbé, mert

mindenki más válthat kisipar folytatására jogosító iparengedélyt, ha megvan hozzá a kellő szakértelme.

De képzelje el, micsoda közbotrány törne ki, ha egv miniszterhelyettes vagy államtitkár maszek autószerelő műhelyt akarna nyitni, arra hivatkozva, hogy akkor legalább kétszer annyit keresne. (Ami egyébként olykor igaz is.)

Ha egy vezetőt elmozdítanak, nyugdíjaznak, aligha vonulhat vissza kis kastélyába vagy a birtokára, mert kastélya, birtoka nincs; aligha élhet részvényeiből, mert részvényei nincsenek: részvények egyáltalán nincsenek Magyarországon.

Sőt, ami még fontosabb, ennek az úgynevezett „vörös burzsoáziának” arra

sincs lehetősége, hogy újratermelje önmagát. A vezető réteg nem tölthet be más szerepet, mint a ténylegesen hatalmon levő munkásosztály képviseletét.

A magyar miniszterelnök fizetése négyszerese egy szakmunkásénak. A jó mérnökök, tudósok legalább annyit keresnek, mint egy miniszter. S amikor egy jó szakmunkást az üzemben középvezetői, például műhelyfőnöki posztra állítanak, mindig megoldandó problémát jelent az, hogy ne nagyon csökkenjen a jövedelme. A magas szintű vállalati vezetők és a munkások átlagkeresetének aránya 2,5:1, míg Franciaországban 4,2:1, pedig nem azokat vettem figyelembe, akik ott az igazi jövedelmeket vágják zsebre, nem az igazgatósági tagokat, s nem is a kapitalisták profitját.

Ugyancsak természetes, hogy nálunk vezetődinasztiák nincsenek, sőt aligha hiszem, hogy vezetőink gyermekei irigyelnék apjuk vagy anyjuk elfoglalt életmódját.

Amennyiben a „vörös burzsoázia” kitalálóit a magyar vezetők és a nép közti viszony aggasztja — megnyugtathatom őket. Nem dicsekszünk, s nem is szépítjük a valóságot. Viszszaélések vannak. De egy rendszert az is jellemez, mit tekintenek visszaélésnek. Ami nálunk visszaélés, az egy burzsoá számára természetes magatartás lehet. Minden rendszernek megvan a maga erkölcse, megvannak a szokásai.

Kedvezményes áron, korszerű otthonok. Munkáslakások Pécsett

MTI—Bajkor József felvétele