Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-12-31 / 27. szám
BOGNÁR JÓZSEF, A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKE Új esztendő küszöbén Az 1977-es esztendőbe lépve is optimizmussal szemléljük az emberiség sorsát és jövendőjét formáló nemzetközi politikai áramlások várható alakulását, de ez nem valamiféle hajrá-optimizmus. Az optimizmus — hosszútávon — abból a feltételezésből fakad, hogy az emberiség és az azt alkotó közösségek magatartása — kisebb-nagyobb késésekkel —, összhangba kerül a világban kialakuló társadalmi— természeti és nemzetközi politikai körülményekkel. Középtávon pedig abból a tapasztalatból ered az optimizmus, hogy a nemzetközi együttműködés hívei — akik között különböző politikai nézeteket képviselő személyiségeket és csoportosulásokat találunk —, helyesen érzékelték és érzékelik a politikai cselekvésnek azokat a lehetőségeit, módszereit és korlátáit, amelyek az új világhelyzet szerves tartozékai. E megállapítást szemléletesen igazolják a közelmúlt tanulságai is. hiszen a tőkés világ legfontosabb központjaiban (USA, Japán, NSZK) lezajlott, rendkívül szoros választási küzdelmek is csak bizonyos lassulást idéztek elő az enyhülési—együttműködési folyamat előrehaladásában, de a fő folyamat szükségességét a kormányon levő vagy maradó erők nem kérdőjelezték meg. Ezzel szemben a hidegháború hívei az enyhülési folyamatot olyan „régi típusú kelet—nyugati szembenállással" szerették volna helyettesíteni, amely pedig már nem illeszthető bele többé a mai nemzetközi valóságba. Ugyanis már nem működnek azok a mechanizmusok, amelyek a múltban e hangulati-indulati energiákat felerősítették és a nemzetközi politika igazi áramlásaihoz úgy kapcsolták, hogy egyúttal elfedték ezeket a reálisan meglevő hatóerőket. Az optimizmus mérsékelt volta egyrészt az emberiség előtt tornyosuló veszélyek és feladatok nagyságával, másrészt azzal az ismert történelmi tapasztalattal függ össze — amit saját élményeink is megerősítenek —, hogy könnyebb végzetes bajokat okozni, mint azok keletkezését megakadályozni. Más megközelítéssel élve: néhány gonosz, elfogult, vagy mániákus ember, avagy csoport is tragédiát okozhat, ha a népek közössége és azon belül az együttműködés hívei nem elég körültekintők. 1977-ben a nemzetközi együttműködés folyamatának erősödését várhatjuk a biztonsági—fegyverkezési és a gazdasági—kulturális területen egyaránt, A belgrádi értekezlet lényeges összegezője és hajtóereje lehet ennek a folyamatnak. Meg vagyunk győződve arról 4s. hogy mivel az ellenőrizhetetlen, ésszerűtlen törekvéseket és folyamatokat a gazdasági fejlődés ésszerű követelményrendszere váltotta fel. ez kedvező hatással lehet a nemzetközi helyzetre. A gazdasági fejlődés kérdéseire történő összpontosításból ugyanis — a mai kölcsönösen és sokszorosan összefüggő világban — a legkevesebb, ami elvárható, a nemzetközi politikai kapcsolatok „normalizálása''. Az elmúlt esztendőben is erősödött hazánk és államunk nemzetközi tekintélye. Felelős körök világszerte elismeréssel nyugtázzák azt a folyamatosságot, tevékenységet és felelősségérzetet, amelyet a Magyar Népköztársaság kormánya tanúsít egyrészt az ország kétoldalú kapcsolatainak építésében, másrészt a nemzetközi együttműködés előmozdításában. E megállapítást számos tény, nyilatkozat és vélemény felsorolásával és értékelésével is bizonyíthatnánk, de úgy gondoljuk, hogy erre most és itt nincsen szükség. Gazdasági fejlődésünk — a világgazdasági korszakváltás által okozott problémák ellenére —, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt kielégítően halad előre. Az alapvető kérdésekben fennálló és erősödő egység nagy szerepet játszik abban, hogy a változás kedvezőtlen irányzatait mérsékelhessük, majd — részben — saját javunkra fordíthassuk. Országunk barátai, külföldön élő honfitársaink és gazdasági partnereink is nyugodtak lehetnek afelől, hogy a legjobb szakértők bevonásával hamarosan elkészülnek a korszakváltás követelményrendszerével számoló gazdaságpolitikai (elsősorban külgazdasági) alapelvek. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a koncepció módot ad majd egyrészt a magyar gazdaság intenzív fejlődésére, másrészt a nemzetközi gazdasági együttműködés nagy áramába történő még erőteljesebb bekapcsolódásra. Fejlődést értünk el kulturális-tudományos területen is, ami egyfelől fontos tényezője a gazdasági fejlődésnek, másfelől egyik tartópillére a nemzeti létnek és a szocialista hazafiságnak. Külföldön élő honfitársainkkal kialakult és erősödő kapcsolataink a nemzeti egység egyik lényeges elemét alkotják. hiszen sok magyar családnak élnek külföldön hozzátartozói vagy rokonai. E kapcsolatok ebben az esztendőben egyik újabb jelentős állomásukhoz közelednek a Hí. Anyanyelvi Konferencia megrendezésével. Örömmel és büszkeséggel adok hírt arról, hogy a magvar kulturális éjét képviselői serényen készülődnek erre a találkozóra. E - találkozók eddig is a magyar nyelv és kultúra munkásainak eszme- és tapasztalatcseréjét szolgálják a közös problémák, lehetőségek, feladatok és nehézségek jobb megértése és megoldása érdekében. E közös nagy célokat kell megvalósítani a legközelebbi találkozónak egy gyökeresen átalakuló világban. Ez a nagy átalakulás új problémákat vet fel a résztvevők számára is. akik nemcsak a magyar nyelv és kultúra megőrzését, nanem annak terjedését és megbecsültetését is szorgalmazzák a befogadó országok társadalmában vagy ennél tágabb körben is. őszintén reméljük, hogy a Konferencián kialakuló alkotó viták és eszmecserék révén feladataink teljesítését összhangba hozzuk azzal az új követelményrendszerrel, amely az emberiség életének és törekvéseinek átalakulásából fakad. Az Üjesztendő küszöbén az egész magyar társadalom szeretettel és megbecsüléssel gondol azokra a honfitársainkra — legyenek azok a világ bármely pontján —, akik új életkörülményeik között is megőrizték az élő magyar nyelv és magyar kultúra iránti odaadásukat, és ezáltal segítik a nemzetek együttműködését és a népek barátságát. Munkájuk és erőfeszítéseik révén kulturálisan gazdagabbá válnak a befogadó közösségek is! Kívánjuk nekik, hogy munkájukat és vállalkozásukat siker koronázza! E gondolatok jegyében a magyar társadalom, a Magyarok Világszövetsége és a magam nevében kívánok honfitársaimnak boldog új esztendőt! 1977. AUGUSZTUS 8—13.: III. ANYANYELVI KONFERENCIA A Magyarok Világszövetsége Elnöksége 1976. december 11-én — BOGNÁR JÓZSEF professzor elnökletével — tartott ülésén meghallgatta DR. SZABÓ ZOLTÁN főtitkár beszámolóját a szövetség idei tevékenységéről és a jövő év feladatairól, valamint LÖRINCZE LAJOS egyetemi tanár előterjesztését az 1977-ben esedékes III. Anyanyelvi Konferenciáról. A jelentéseket beható vita után elfogadták. Az Elnökség felkérésére HÁZI VENCEL külügyminiszter-helyettes politikai tájékoztatást adott. A tanácskozás során felszólaltak: ZSEBÖK ZOLTÁN professzor, KERESZTI!RY DEZSŐ irodalomtörténész, IMRE SAMU professzor, D. KÁLDY ZOLTÁN evangélikus püspök. SCHIFFER PÁL nyugalmazott nagykövet, BOLDIZSÁR IVÁN, a The New Hungarian Quarterly főszerkesztője. GÁTI VILMOS, a Szülőföldünk rádió szerkesztője, LÓRINCZE LAJOS egyetemi tanár, MOLNÁR ISTVÁN, az MVSZ főtitkár-helyettese, RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS író, SZÁNTÓ MIKLÓS, a Magyar Hírek főszerkesztője. A hozzászólásokra dr. Szabó Zoltán, az MVSZ főtitkára válaszolt, majd az ülés Bognár József professzor összefoglaló zárszavával ért véget. Boldizsár Iván Egy oldott pillanat: Szabó Zoltán (balról), Keresztury Dezső irodalomtörténésszel beszélget. Szemben Rónai Mihály András író Novotta Ferenc felvételei A szünetben: Bognár József professzor (jobbról) és Szántó Miklós, a Magvar Hírek főszerkesztője Ruttkai Éva. Kossuth-díjas színművésznő a tanácskozáson Imre Samu professzor, mellette (balról) Szamosközi István református püspök, (jobbról) Vass Imre a Művészeti Szakszervezetek főtitkára. Lent: D. Káldy Zoltán evangélikus püspök, mellette (balra) Gáti Vilmos, a Szülőföldünk szerkesztője Schiffer Pál nyugalmazott nagykövet Molnár István főtitkárhelyettes
