Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-12-18 / 26. szám

Ur. Bruno Kreisky, osztrák kormányfő a hivatalában fogadta Kádár Jánost

MTI — Vigovszki Ferenc felvétele

Hivatalos magyar—osztrák tárgyalások

Kádár János Bécsbe látogatott

Helsinki szellemében

A karácsonyi gyertyagyújtásnál és a szilveszteri koccintásnál az emberek derűlátóak, kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt kívánnak egymásnak. A remény ünnepén nem szokásos beszélni a veszedelmekről, amelyek az emberiséget fenyegetik, sem pedig azokról a pesszimista „világmodellekröl”, amelyekben sok „kutató” előrevetíti az általános katasztrófa apokaliptikus képeit.

Mi, a szocialista közösség országaiban sohasem osztottuk a katasztrófa-modellezők nézeteit. Nem beszéltünk a növekedés határairól, sem arról, hogy a környezetszennyeződés, az energiaválság, a demográfiai robbanás és a technikai civilizáció túlhajtásával járó ártalmakat csak a gazdasági fejlődés fékezésével lehet elkerülni. Évtizedek óta mondjuk, hogy az emberiség minden nehézséggel meg tud küzdeni, ha véget vet a fegyverkezési hajszának, és az így felszabaduló roppant összegeket, anyagot, energiát és munkát a békés építésre, a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetésére fordítja.

A helsinki megállapodás óta másfél esztendő telt el. s 1977 közepén az aláíró 35 ország képviselői Belgrádban jönnek össze, hogy megvonják az eredmények mérlegét, és új lépéseket kezdeményezzenek. A nyugati újságokban sokat olvashatunk arról, hogy az enyhülés csakis a szocialista országoknak kedvez, a tőkés világ számára viszont káros, mert elaltatja a közvélemény éberségét a „keletről fenyegető veszéllyel” szemben. Magam is több kerekasztal-konferencián és nemzetközi vitán vettem részt, amelyeknek fő témája az az állítólagos „egyirányú utca” volt, és hogy a détente a nyugatiaknak semmilyen előnnyel nem jár. De amikor mi számadatokkal bizonyítottuk, hogy például 1975-ben több mint egymillió magyar utazott nyugati országokba — tehát közvetlen tapasztalatokat szerzett a tőkés társadalomról —, vajon beszélhetünk-e arról, hogy az Egyesült Államok lakosságának, vagy akár az angoloknak, franciáknak egy tizede is valamelyik szocialista országban töltött volna néhány napot?

Számtalanszor szólottunk arról, hogy a beutazási engedélyek kiadásánál mennyivel gyorsabban és előzékenyebben járnak el a magyar hatóságok, mint sok más ország szervei, beszéltünk a kulturális csere területén mutatkozó nagyfokú egyenlőtlenségről, a nyugati országokból átvett filmek, televíziós műsorok és irodalmi alkotások számáról. Mi a helsinki záróokmányt egységes egésznek tartjuk, és végrehajtását nemcsak a „harmadik kosárhoz” tartozó eredményeken mérjük.

A Helsinki óta megtett utat mélyrehatóan elemezte a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének november végén Bukarestben tartott ülése. A tagállamok abból indultak ki, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredménye valamennyi résztvevő közös sikere, a józan ész és a politikai realizmus győzelme. A megállapodásban hatalmas erő rejlik, ami a földrészen hosszú távon kedvezően befolyásolja az államközi kapcsolatokat. Az európai értekezlet óta eltelt idő igazolta a konferencia eredményeinek építő jellegét és megvalósításuk reális voltát.

A hidegháború maradványai és csökevényei egyre inkább eltűnnek Európa politikai légköréből. Az élet bizonyítja, hogy napjainkban az európai béke és biztonság oszthatatlan, nincs más választási lehetőség. Az enyhülési politikára társadalmi rendszerétől függetlenül valamenynyi államnak szüksége van.

Mint mondottuk, a szocialista közösség országai mindig is alapkérdésnek tekintették a fegyverkezési hajsza megfékezését. A bukaresti ülésen részletesen foglalkoztak a leszerelés útján elért eredményekkel, és ismét síkra szálltak a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, az atomfegyverek számának csökkentéséért és megsemmisítéséért. az atomfegyver-kísérletek általános és teljes megtiltásáért. Nagy jelentőségű szerződéstervezetet juttattak el a helsinki záróokmányt aláíró kormányokhoz, amelyben felszólítják az aláírókat: vállaljanak kötelezettséget, hogy elsőként nem alkalmaznak atomfegyvert egymás ellen.

A nemzetközi helyzetről szóló tájékoztatót hallgatott meg az MSZMP Központi Bizottsága is december elsejei ülésén. A Központi Bizottság egyrészt jóváhagyta a bukaresti tanácskozás eredményeit, másrészt megerősítette azt a célt, hogy a helsinki záróokmány végrehajtásának elősegítése érdekében további konkrét javaslatokat dolgoz ki a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére, az európai tőkés országokkal.

Most, karácsonykor és az új év küszöbén reménykedve tekintünk előre, azzal a hittel, hogy szívós és fáradhatatlan munkával tovább lépünk majd előre az enyhülés útján.

Pethő Tibor

Budapesten

Richardson amerikai kereskedelmi miniszter

Elliot L. Richardson, az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi minisztere dr. Szekér Gyulának, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására hazánkba látogatott. Tárgyalópartnerével, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel áttekintették a két ország gazdasági kapcsolatainak alakulását. Elliot L. Richardsont hivatalában fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A szívélyes légkörű eszmecserén részt vett dr. Bíró József és Robert C. Mudd, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.

Elutazása előtt az amerikai miniszter nyilatkozott a sajtó munkatársainak.

— A magyar vezetőkkel a két ország viszonyának szinte valamennyi területét áttekintettük, még olyan témákat is megvitattunk, mint a magyar koronaékszerek sorsa, vagy a legnagyobb kedvezmény elvének hiánya a kétoldalú forgalomban. Érintettük a konkrétabb és rövidebb távon is megvalósítható elképzeléseket. Felülvizsgáltuk a vállalatok közötti kooperációs megállapodások helyzetét, a vegyesvállalati forma továbbfejlesztésének módjait és az USÁ-ba irányuló magyar export fellendítésének kérdését.

Magas szinten folytattuk a gazdasági kapcsolatok tovább fejlesztését célzó párbeszédet. Kitűnő alkalmam volt személyes benyomásokat szerezni a magyar vezetők elgondolásairól, egyúttal kifejezésre juttathattam szándékunkat, hogy további erőfeszítéseket teszünk a magyar— amerikai gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére, magasabb szintre emelésére — mondotta Elliot L. Richardson.

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, az Elnöki Tanács tagja, felesége társaságában dr. Bruno Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására hivatalos látogatást tett Ausztriában.

Ausztria szövetségi kancellárja és felesége ebédet adott Kádár János és felesége tiszteletére a kancellári hivatalban. Az ebéden dr. Bruno Kreisky mondott pohárköszöntőt: — E mostani ausztriai látogatásban — mondotta a kancellár — kifejeződik az, hogy az elmúlt évtizedekben minden területen, így gazdasági, kulturális és politikai téren is sajátos kapcsolatok fejlődtek ki közöttünk. A nem túl nagy Ausztria és a szintén nem túl nagy Magyarország bebizonyították, hogy két nép akkor is békében élhet egymás mellett, két állam akkor is fejlesztheti kapcsolatait egymással, ha eltérő, egymástól különböző társadalmi rendszerhez tartoznak. Úgy vélem, ilyenformán hozzájárultunk ahhoz, hogy Európában az enyhülés politikája érvényesüljön.

Válaszában Kádár János többek között hangsúlyozta:

— Meggyőződésem, hogy országaink és népeink valódi érdekeiből kiindulva kellett és kell rendeznünk közös dolgainkat. Talán nem megalapozatlan dicsekvés, ha azt mondom, hogy mi már a helsinki értekezletet megelőzőleg is Helsinki szellemében kezdtünk hozzá kapcsolataink rendezéséhez. Mert azt teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy kapcsolataink megfelelnek a helsinki záróokmánynak. Nagyra értékeljük, hogy kapcsolataink a jelenlegi szintre fejlődtek, már csak azért is, mert az eredményeket nem erőfeszítések nélkül értük el. S bár visszatekintve, a fejlődést örvendetesnek tartjuk, további eredményeket szeretnénk elérni.

A hivatalos tárgyalások során Kádár János és dr. Bruno Kreisky egyetértettek abban, hogy az általános áruforgalom fejlesztése mellett fokozott szükség van a gazdasági együttműködés fejlettebb formáira is. Szóba kerültek a magyar árukat érintő osztrák vámrendelkezések. Mindkét részről készség nyilvánult meg a felvetett konkrét kérdések érdemi megvitatására. Megállapították, hogy kulturális téren nincsenek problémák. Az együttműködés kérdéseivel kapcsolatban a helsinki értekezlet utáni helyzetről, az enyhülésről folytattak eszmecserét.

Hivatalos látogatása második napján Kádár János nemzetközi sajtókonferenciát tartott a bécsi magyar nagykövetségen. A Frankfurter Rundschau tudósítójának adott válaszában Kádár János többek között hangsúlyozta:

— Ami a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kétoldalú kapcsolatait illeti, e kapcsolatok gazdasági területen már régebbi keletűek, és elég széleskörűen kibontakoztak. Ügy vélem, a jelenlegi szakaszban állami kapcsolatainkat is rendezettebbé tehetjük. Ez megfelel a magyar nép és az NSZK lakossága érdekeinek, a Helsinkiben elfogadott ajánlásoknak, s benyomásom szerint az ilyen irányú törekvés mindkét fél részéről kölcsönös. A kapcsolatok építéséhez természetesen hozzá tartozik, hogy az ügyek felelős intézői, a gazdasági vezetők, a diplomaták, a kormányzati tényezők kölcsönös látogatásokat tegyenek, találkozzanak, tanácskozzanak, tárgyaljanak. Ebbe a folyamatba — tehát a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak fejlesztésébe — illeszkedik be az én látogatásomnak terve is, amely az előkészítés szakaszában van.

Az Arbeiter-Zeitung kérdése arra vonatkozott, hogy Magyarországot baráti országok veszik körül, közéjük számítható Ausztria is. Tehát miért állomásoznak szovjet csapatok Magyarország területén?

— Ami szomszédainkat illeti — kezdte válaszát Kádár János —, azt hiszem, helyesen jellemezte a kapcsolatokat. Ma már minden szomszédunkról elmondható, hogy baráti szándékkal van irányunkban, és jó kapcsolatok építésére törekszik. Az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok ottlétét tehát nem az indokolja, hogy az

önként semlegességet vállalt Ausztria részéről valamiféle támadástól félünk. Nincs belpolitikai oka sem. Az általános világpolitikai helyzettel függ össze. Ismeretes, hogy a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének a közelmúltban Bukarestben tartott ülésén egész sor alapvető és fontos kérdés szerepelt napirenden. így újra nyilvánosan is elismételtük, hogy készek vagyunk a Varsói Szerződés szervezete és a NATO egyidejű megszüntetésére. Azt javasoltuk, hogy ha erre még nem érett meg az idő, akkor legalább ne törekedjünk e két katonai csoportosulás bővítésére. Ezenkívül számos más gyakorlati javaslatot tettünk. Régen is vallottak. és ma is valljuk, hogy a külföldön állomásozó összes csapatok egyidejű visszavonásának hívei vagyunk. Ha tehát ezekben az alapvető kérdésekben előbbre jutunk, és az általános helyzet tovább javul, akkor a szovjet csapatak magyarországi tartózkodására nyilván nem lesz szükség.

A bécsi Die Presse kérdésére Kádár János kifejtette:

— A vízumkérdés közvetlenül érinti az állampolgárok tömeges külföldi utazását, a Magyarország és Ausztria közötti utazásokat is. Már jó pár évvel a helsinki értekezlet előtt igyekeztünk előmozdítani a turistaforgalom növekedését, a széles körű kölcsönös látogatásokat más országokba. A nyugat-európai országokkal lebonyolódó turistaforgalmon belül a magyar—osztrák forgalom az egyik legjelentősebb. A két ország állampolgárainak most is százezrei utaznak a másik országába, s kölcsönösen otthonosan és jól érzik magukat. Mi egyebek között azért dolgoztunk, hogy ez így legyen, s azért fogunk dolgozni, hogy a jövőben se szűküljön, hanem tovább bővüljön a forgalom. A turizmusnak azonban politikai vonatkozásain túl gazdasági oldala is van. Mi folytatjuk a turizmus terén a nyitott ajtó politikáját. A turizmust azonban még csak most tanuljuk. Ha az idegenforgalomban annyi tapasztalatunk volna, mint Ausztriának, s ha a nemzeti jövedelem akkora hányadát tudnánk előteremteni a turizmusból, mint Ausztria, akkor mi is jóval szélesebb körű turistaforgalmat bonyolítanánk le. A Magyarország és Ausztria közötti vízumkényszer eltörlésének elvileg hívei vagyunk. De még bizonyos gazdasági feltételeket illetően hátrányban vagyunk. Ezeket a feltételeket — az osztrák partnerekkel együtt, közösen — még meg kell vizsgálnunk. Érik azonban a helyzet, és már közel van ag. az idő, amikor a két ország között a vízumkényszer megszűnhet.

A Pravda tudósítójának a következő választ adta Kádár János:

— A magyar állam több mint ezer esztendővel ezelőtt alakult meg. Úgy tűnik, legendás vezérünk, Árpád — akit honfoglalónak nevezünk — sok tekintetben jó helyet választott ki a magyar népnek. Az éghajlat jó, az ország szép, nekünk a legjobban tetszik a világon. Egy szempontból azonban Árpád, azt hiszem, nem volt eléggé előrelátó. Van ugyanis ennek a helynek egy hátránya: a hadak útján terül el. Lehet, hogy az osztrákok is hasonlóan gondolkodnak saját hazájukról: szép, nekik bizonyára a világon a legjobban tetszik, de Ausztria is eléggé „forgalmas” hely. Azt hiszem, nem kell sokat bizonygatni, hogy a magyar nép, s gondolom, az osztrák nép is, mindenekelőtt békét kíván. Megemlítek még egy tényezőt: a Magyar Népköztársaságnak nemcsak az a sajátossága, hogy kis ország, hanem az is, hogy nyersanyagban, energiában szegény. Jelentős mértékben érdekelt tehát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok építésében. A helsinki értekezlet ajánlásaihoz ezért is fűzünk nagy várakozásokat: érdekeltek vagyunk megvalósításukban, erőfeszítéseket teszünk realizálásukért, és teljes szívvel támogatunk minden olyan nemzetközi törekvést, amely ezt szolgálja.

Kádár János és felesége hazánk bécsi nagykövetségén fogadást adott dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellár és felesége tiszteletére. A fogadáson megjelent dr. Rudolf Kirchschläger köztársasági elnök és felesége is.

A látogatás befejezése alkalmából a felek közös közleményben összegezték a bécsi tárgyalások jelentőségét.

3

i r