Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-11-20 / 24. szám
Az ifjú pár az örömszülőkkel Novotta Ferenc felvétele JitAo-rv - QttAons GRATULÁLUNK! Amikor október 22-én délelőtt telefonon kedves meghívást kaptam Bardóczy Lydia másnapi esküvőjére, nem kellett sokáig törnöm a fejemet a menyasszony kilétét illetően, mert a telefonáló, a boldog édesanya, előzékenyen azt is közölte, hogy annak idején már írtam róluk a Magyar Hírekben. — Mikor? — Tizenhárom évvel ezelőtt. * Lapunk bekötött évfolyamaiból a visszakeresés pillanatok műve: 1963. augusztus 1-i számunkban szerepelt a fényképes riport — „Üzenet Bardóczyéktól: jól vagyunk!” címmel. Cikkünk megírásának előzménye is volt. Bardóczyék hat és fél évig éltek Londonban. Végleges hazatelepedésük után — az újra otthonra találás örömteli izgalmai közepette — hónapokig nem adtak életjelt magukról. Az angliai barátok, ismerősök képzelete egyre élénkebben működött. „Mi lehet velük? Talán soha nem fogjuk megtudni!” Végül a Magyarok Világszövetségéhez fordultak: Mi van Bardóczyékkal? Nos, akkor, a kedélyek lecsillapítására, riportban beszámoltunk a házaspárról és kint született két kislányukról, a tizenhét hónapos Susanne-ról és az ötéves Betty Lydiáról. Lényegét a már fent említett cím is összegezte. Most, több mint tizenhárom év után, a magunk örömére emlékezünk meg a rendkívül csinos Lydia esküvőjéről. Ami az ünnepi szertartást illeti: október 23-án, 1 órakor a Lenin körúti Központi Házasságkötő teremben annak rendje-módja szerint zajlott le: Chopin zenéje, anyakönyvvezetői beszéd, aláírás, gyűrűváltás, csók, könnyek, gratulációk és így tovább ... Meghitt beszélgetésről a nagy tumultusban szó sem lehetett, hiszen már a következő jegyespárt ünneplő vendégsereg topogott körülöttünk. Erre csak az esküvőt követő napok egyik délutánján került sor. Kettesben üldögéltünk Bardóczynéval Izabella utcai kétszobás lakásukban. Szavai nyomán kikerekedett a kis családi tabló. Benne elsősorban Lydia képe: a testnevelés és angol szakos gimnáziumot végzett kislányé, a kiváló szertornászé, aki csapatával külföldi versenyeken is szépen szerepelt, de sérülése miatt sajnos búcsút kellett mondani a versenyeknek. Nászút után nyomdaipari főiskolára jelentkezik, addig is a Zrínyi Nyomdában ismerkedik a szakmával. Férje, Polster Béla is itt dolgozik, gépmester. Egy ideig az ő szüleinél laknak, de már készül a saját otthon. A tizenöt éves, bájos fruska, Susanne, egy ideig az Állami Balettintézetben tanulta a leendő balerinák nehéz mesterségét, tevékeny tagja volt a televízió Tízen Túliak Társaságának és az ifjúsági művészegyüttesnek, aztán búcsút mondott a művészetnek. Jelenleg az egyik vegyipari szakközépiskola első osztályos tanulója. Dehát illő már szót ejteni Bardóczy Ferencről. A londoni Washington Hotelban kezdte a pincérszakmát, hazatérése után — mint annak idején is megírtuk — a Gellértben folytatta, később a Budapest Szálló és a Vörös Csillag étteremfőnöke lett, tavaly kiváló dolgozó címmel tüntették ki, most se lát, se hall, rengeteg a dolga, néhány hét múlva nyílik a Hilton Hotel. Egyik éttermének, a Kalocsa étteremnek lesz a vezetője. És Bardóczyné? A Hűtőgépkészítő és Javító Szövetkezet bérelszámolója, kollégái ügyes-bajos dolgainak intézője. Első találkozásunk alkalmával, 1963-ban, meg most, alig néhány napja is azt mondta, hogy nagyon boldog. Fogadni mernék, ha újabb családi esemény miatt felhív telefonon, megint csak ezt mondja majd ... Hernádi Magda Névadó ünnepségen köszöntötték a Lapkiadó Vállalat kicsinyeit. Ezúttal húsz család 21 gyermekét ajándékozták meg. A páratlan szám nem tévedés: ikreket is hozott a „gólya”. Képünkön: ketten az ünnepeltek közül Lapkiadó Fotó — Máté Magda felvétele Két földi gond között gyakran pihenek meg orvos barátom irodájában. Útba esik a város közepén, dehogy kerülném el a kősivatag kellős közepén ezt az oázist. Ilyenkor ő már túl van a műtétjein, rendszerint ebéd után, jókor érkezem, s keresztbe font, hosszú lába fölött pöfékelve azzal vígasztal, hogy az emberiség nem tudja meggyógyítani önmagát, én meg azzal, amit ő nem tud, hogy igazgatni nem tudja. így ittuk tegnap is a feketénket, kortyonként szürcsölgetve, amikor koppant az ajtó és berobbant rajta egy csinos, vékony aszszonyka. — Búcsúzni jöttem, tanár úr — mondja, ügyet sem vetve rám. — És kérem, ne haragudjék, hogy rendetlen voltam. — Dehogy haragszom — mondja ősz barátom —, nem történt semmi. Igazán semmi. Igaz, okozott egy kis kapkodást, ami ebben a kórházban nem szokás. — Igen, tudom. Ismerem a tanár úr jelmondatát: „Mindent úgy, mint tegnap, szóról szóra ugyanúgy, csak egy kicsit gyor-A RENDETLEN sabban, csak egy kicsit jobban, csak egy kicsit vidámabban.” Hát én aznap alaposan elrontottam a menetrendet. — Asszonyom, nincs okom neheztelésre. — Köszönöm, tanár úr. És köszönöm a fáradozását. ígérem, harmadszorra sikerülni fog, mint a karikacsapás, mégpedig a műtőben. Kezet fogtak és elbúcsúztak. — Sok szerencsét kívánok a nagy legényhez. Teljen igaz örömük benne. Az asszony becsukta maga mögött az ajtót. Persze fúrta az oldalam a kíváncsiság, mert nekem rejtvény volt a beszélgetés. Barátom nem is váratott sokáig a megfej-téssel. — Az asszonyka — jelentette ki egyszerűen — a liftben szült. Ijedten nyeltem le a pohár fenekén reszkető kávét és gyorsan elbúcsúztam. — A viszontlátásra — mondta —, tehát holnap ilyenkor. — Jó — feleltem. — Tehát holnap ilyenkor. A fiatalasszonyt, az urát, meg az apróságot ott találtam a főkapunál, a járda szélén. Éppen az asszonyka, meg a pályás helyezkedett el a hátsó ülésen. Amikor megismert, megszólítottam: — Nem értem, asszonyom, miért szabadkozott. Az ilyesmi előfordul. — Olyan példás rend van ebben a kórházban. Az én esetem mindenképpen rendetlenség. A szemébe néztem. — Asszonyom, az egész város tudja, hogy itt rend van, itt mindenki olyan pontosan szül, mintha óragyárban lenne. De azért hadd mondom el azt, amit én tudok. Tavaly volt itt egy asszonyka, aki még magán is túltett. Az az asszonyka a lépcsőházban szült. Zavarában igazított valamit a gyerek pólyán, aztán olyan pirosán, mint a főtt rák, ezt mondta: — Tudom, uram. Az is én voltam. Szüts István (Megjelent a Nők Lapja, 1S7C. október 2. szómában) Bundadimt receptek Talán az elmúlt évek enyhe időjárásával magyarázható, hogy a bundadivat nem változott sokat, nem hoz nagy meglepetéseket. Az idei télen is az egyenes, vagy enyhén bővülő szabásvonal érvényesül. A szőrmekabátok, bundák ujja szűk, a hoszszuság pedig jóval takarja a térdet. Divat a „ton-in ton”, ahogyan ezt a Pannónia Szőrmegyár nagyszabású bemutatóján hallottuk a Margitszigeti Nagyszállóban. Vagyis, a színes irhakabátokat a különféle félnemes és nemes szőrmebundákat leggyakrabban azonos színűre festett hosszúszálú bárány, vagy mosómedve szőrmegallérral, kézelővel díszítik. A színek is szolidak. Divat a homokszín, a dohánybarna, a sötétbarna, a palackzöld és az eperszín. A legtöbb irhakabát öves, bevágott zsebekkel készült. A kollekcióban "sok a rövid és a hétnyolcados szőrmekabát, írhabunda és lemberdzsek, — mert szoknyához, pantallóhoz ez a legelőnyösebb viselet. Mint hagyományosan, most is a Pannónia Szőrmegyár ocelot, vadmacska, leopárd-mintás filmnyomott panofix bundái a legsikerültebb modellek, de tapsoltunk a különleges megoldású, eperszínű, fekete szőrmjegaHéros irhakabátnak is, amelyhez legombolható rövid pelerint terveztek. A klasszikus enyhén karcsúsított vonalú, fekete perzsa-kabát az idén sarkosan szabott szürke nercgallért kapott és ugyancsak klasszikus szabásvonallal készült a sötétbarna nercbunda is. A legnagyobb sikere annak az alkalmi — nagyestélyi ruhához viselhető — igen szép natúr színű úgynevezett „Wiesel” szőrme pelerinnek volt, amelyet aranyszínű mosómedve gallérral és paszpóllal díszítettek, a csukását pedig három aranyszínű fémlánccal oldották meg. Három irhamodellt mutatunk be a kollekcióból. Elsőnek a natúr szímű egysoros irhakabátot, széles mosómedve gallérral. A középső képen a szoknyához, pantallóhoz viselhető palackzöld színű hétnyolcados irhakabát „szerepel”. A harmadik képen mutatjuk be az eperszínű irhakabátot, fekete szőrmegallérral és a legombolható divatos félpelerinnel. Potoczky Júlia Lapkiadó Fotó — Máté Magda felv. FATÁNYÉROS. Többféle húsból készíthetjük. Legmegfelelőbb erre a célra a fiatal állatok húsa, lehetőleg sovány sertéstarja, comb, borjúkaraj, marhabélszín sertés vesepecsenye. A húsokról a hártyát lefejtjük, hirtelen megmossuk, és tiszta ruhán megszárítjuk. A karajok végéről a gerinccsontot leütjük. A szeleteket gyengén kiverjük, megsózzuk. ízlés szerint a sertésszeleteket bedörzsölhetjük apróra vágott fokhagymával is, amit sütéskor lekaparunk róla. A bélszinszeleteket olajjal megkenjük, besózzuk és hagymaszeletekkel összekavarva legalább egy óráig állni hagyjuk. Sütés előtt a rostélyt tisztára töröljük és gyengén bezsírozzuk. Amikor a szeleteket a forró rostélyra helyezzük, sütés kezdetén egyszer megmozdíthatjuk, hogy csússzon, azután megvárjuk, míg alsó fele szép piros nem lesz, és csak azután fordítjuk meg. Sütési ideje 6—8 perc. A húst jól süssük meg, de azért ne szárítsuk ki, hogy a belseje nedves maradjon. A flekként sütés után azonnal a fatányérra adagolva, az előre elkészített körítésekkel tálaljuk. A körítés lehet burgonyapüré és különböző savanyúság. A burgonyát a tányér közepére helyezzük, és rárakjuk a kisült szeleteket, a savanyúságokat köréje helyezzük. Külön csészébe adunk hozzá mustárt. A fatányér lehet egy nagy, vagy több egyszemélyes, kerek. Fatányéros módon tálalhatjuk a natúrszeleteket is, de még külön kakastaréjokat (bevagdalt szalonnaszeleteket paprikával meghintve) sütünk hozzá, amelyeket a tetejére tálalunk. A legeredetibb, ha különféle sülteket és rántott szeletet is halmozunk a tálra. ALMATORTA. Hozzávalók: 16 deka liszt, 10 deka vaj, egy mokkakanálnyi sütőpor, 6 deka porcukor, 2 tojás sárgája és 60—80 deka párolt alma. — A lisztet összemorzsoljuk a vajjal, a sütőporral és a porcukorral. Az egészet összegyúrjuk 2 tojás sárgájával. A tésztát három részre osztjuk: az egyik részből süssünk alsó lapot a tortasütőben, a másik részből készítsük el az oldalát és a harmadikból a tetejét. A kisült alsó lapot és az oldalának szánt tésztát formába tesszük, megtöltjük a párolt és levétől lecsurgatott almával, s arra rátesszük a fedőlapot. Villával megszurkáljuk, s középmeleg sütőben szép világosra sütjük. Vaníliás cukorral meghintve egy darabban adjuk fel. KÁVÉKRÉM. Hozzávalók: 2 egész tojás, 3 deci feketekávé, 15 deka porcukor, 4 lap zselatin, 1 kávéskanálnyi vanilin, vagy fél rúd vanília és 3 deci tejszín. — A kávét, tojást, vaníliát, porcukrot összekeverjük, s habverővel állandóan keverve felfözzük. Főzés közben 4 lap hideg vízben mosott zselatint teszünk a krémbe. Ha a tűzről levettük lehűtjük, és 3 deci keményre vert tejszínhabot adunk hozzá. Hideg vízzel kiöblített formába öntjük, és hideg helyre, hűtőszekrénybe állítjuk.
