Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-09-25 / 20. szám
7. Egy szem szilva 8. Cukor, tea, citrom 9. Dombon törik a diót Édesapa a kertben dolgozik. A kicsik is vele vannak. Apa éppen a szilváiét rázza. A gyerekek kosárkába szedik az érett gyümölcsöt. Zoli nem ismeri a szilvát. Megfog egyet és megkérdezi: — Mi ez? — Szilva — felel apa. — Hol van szilva? — néz körül Zoli. — Ott is van — mutat apa a roskadozó fára. — Itt is van — tereli a gyermek tekintetét a lerázott gyümölcsre. Az asztalon gyümölcsöstálat látunk. Zoli almát eszik, Bori szilvát. — Mit csinál Bori? — Eszik. — Mit? — Szilvát. Anyuka az asztalra teszi a kancsót, a csészéket, a kistányérokat. Terít. Bori tálkában hozza a citromot. — Mi az? — mutat Zoli a citromra. — Citrom — felel Bori. — Kérek citromot a teába — mondja apuka. — Ide is — mondja anyuka és egy szeletet tesz Bori csészéjébe. — Ide is — mutat Zoli az övére. A mama szeleteli a citromot. A szeleteket tányérra teszi. Zolinak csavar a levéből. Zoli cuppog, a mama emeli a citromot. — Hol a szája? — tartja felé. — ÁÁÁ — tátja ki Zoli a száját. — Itt a szája — mondja anyuka és egy picit csöppent a szájába. — Én is kérek — szól Bori. Apa egy hosszú bottal veri a diót. A gyerekek távolabbról nézik. Amikor végzett a munkával, odamegy a gyerekekhez. összezárt tenyerét mutatja Borinak. — Mi van a kezemben? — kérdezi. — Dió — mondja, amikor kinyitja tenyerét. — Hol a dió? — kérdezi Zoli és apa lefejti a dió burkát. — Itt a dió! — a gyerekek egyszerre nyúlnak érte. — Ez Borié, ez Zolié! — mondja apa és egyet-egyet ad a kezükbe. A gyerekek rakosgatják a diót. — Mennyi van a kezedben, Bori? — Egy. — Mennyi van itt? — mutat apa Zoli tenyerére. — Ennyi — szól Zoli és a hüvelykujján mutatja az egyet. Apa megrázza a kicsi ujját és ezt mondja: — Ez egy! — Zoli is mondogatja vele. Apa ölbe vette Zolikát. Játszanak. Apa kérdez, Zoli mutatja a választ. — Hol a szeme? — kérdezi apa. — Itt! — mutat az egyikre Zolika. — Hol a másik? — kérdez tovább apuka. — Itt a szeme! — mutatja egyszerre mindkettőt a gyermek. A gyerekek teát isznak. Zoli önállóan iszik. Apa töri a diót. Kettőt összeszorít és a vékony héjú dió egyike eltörik. A gyerekek tágra nyílt szemmel figyelik apát és a diót. Apa verset mond, gyengéden rábök Zoli lehunyt szemére, piros arcára. — Tessék, próbáld meg! — ad Zoli kezébe két diót, de a dió kemény, Zolika meg még gyenge. Egy kis idő múlva játszik a két gyerek Egy szem szilva, két szem szilva, ide, oda. Hamml 0 Négy gyümölcs nevét ismerik meg a gyermekek a mondókák segítségével. Mindegyik gyümölcsről beszélgessünk a képekről, amelyeket átmásolhatunk színessel, rajzolhatunk együtt a gyermekkel, vagy kereshetünk képeskönyvből a témához alkalmas színes képet. Rámutatunk a tárgyra, körülrajzoljuk a vonalát és mondjuk a nevét. A gyermek is ujjával körberajzolja és velünk együtt mondogatja a kérdést, a választ. Beszélgethetünk olyankor is egy-egy gyümölcsről, amikor először szerepel a gyermek étrendjében, vagy az évszak első termése stb. Évről évre több tulajdonságáról beszélgetünk vele, amelyet az ízléses tálalással vagy éppen az élményt nyújtó gyümölcsszedéssel vezetünk be. A gyermek kezébe veszi a gyümölcsöt, nézi a színét, látja a formáját, érzi a súlyát. A gyermek beszédkészségével arányosan növekszik a szókincs is, amíg keveset beszél a kisgyermek, jelbeszéddel (mutogatással) pótoljuk a hiányt. Például azt mondjuk vagy mondatjuk a diófa helyett: „az”, és rámutatunk a fára; nem azt mondjuk, hogy a szilvafa alatt van a szilva, hanem „ott” és odamutatunk a fa alatt kéklő szilvára. A tenyerében „mérhető” nagyságot, a karjával megmutatható méreteket kifejezheti mozdulattal és ezt mondja hozzá: „ekkora” vagy „akkora”. Egy-egy jellemző tulajdonság bújkál a mondókákban. Az egyik a szilva alakját a szemre mutatással fejezi ki; a dió keménységét a gyermek ökölbe zárt tenyerének ütögettetésével. Fél arcocskája citromhoz hasonlít, de ezt egyetlen mozdulattal fejezzük ki. Ha nincs módunk bemutatni egy gyümölcsöt (vagy más szóban forgó tárgyat), színes papírból könnyen kivághatjuk az alakját. Készítsünk ily módon jellegzetes formájú képet. 5—6 éves gyermekek maguk is szívesen rajzolnak körül mintát, amit kivágnak tompahegyű ollóval. Cukor, tea, citrom, rum. Csinnadratta, bumm! 0 Hogyan játsszuk el az „Egy szem szilva” és a „Cukor, tea, citrom” mondókát? A kisgyermeket ültessük ölbe, szembe velünk. Érintsük gyengéden a szemét, az arcát a következő sorrendben: az „Egy szem szilvádnál: az egyik szemét, majd a másikat (közben mondjuk: „egy szem szilva, két szem szilva”, a bal arcát, majd a jobbat (közben mondjuk: „ide, oda”). Végül a „Hamm”-ra a szájába teszünk egy falatot vagy tréfásan elhúzzuk ujjúnkat a kicsi száján. # A „Cukor, tea, citrom”-ot így soroljuk a gyermek arcára: „Cukor” — mondjuk és a homlokát érintjük, „Tea” — mondjuk, és az állát bökjük meg, „Citrom”-ra a bal arcát, „Rum”-ra a jobbat érintjük. A „csinnadratta” alatt hintáztatjuk és a ,.Bumm”-ra az orrára ütünk játékos mozdulattal. Dombon törik a diót, a diót, Rajta vissza, mogyorót, mogyorót, Tessék kérem megbecsülni, És a földre lecsücsülni, Csüccs I 0 Zoli és Bori szemben állnak egymással. Kezet fognak. Elindulnak lépésben a diófa felé, majd megfordulnak és a végén a „Csüccs”-re leguggolnak. Utánozzuk a gyerekek páros sétáját! 5—6 éves gyerekek többször váltsanak irányt hirtelen fordulattal. A kézfogást azonban nem szabad elengedni! 11
