Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-09-25 / 20. szám
tÜDtttneleimráS kaáludútakkai A munkatudomány jelentősége BUDAPESTI TALÁLKOZÁS RÉZLER GYULA CHICAGÓI PROFESSZORRAL Kelen Imre budapesti kiállítása Kit érdekelt a harmincas években, hogyan élnek a magyar munkások? A parasztok sorsa már többeket megmozgatott, de a parasztsors kutatói is csak romantikát, hamis képzelgéseket zúztak szét. A falukutató írók, Erdei Ferenc, Darvas József, Féja Géza és társaik ütötték az első rést a rendszer ködfüggönyén. Ám a munkássors kutatói hiányoztak. Pedig Nyugaton akkortájt már virágzott a városszociológia. Burgess, Park, a „chicagói iskola” és követőinek tudományos eredményei közismertek voltak, és munkatudományi intézetekben tevékeny iparszociológiai kutatás folyt. A munkásszociológia egyik első magyar művelője Rézler Gyula fiatal történész volt. A magyar nagyipari munkásság kialakulása, 1867—1914 című munkája máig alapvető műve munkásszociológiánknak. A kezdet kezdetéről és mai tevékenységéről beszélgetünk Budapesten dr. Rézler Gyulával, a chicagói Loyola egyetem tanárával, a munkatudomány nemzetközi hírű tudósával. A profeszszor így emlékezik: — A XIX. század szocialista mozgalmait tanulmányoztam. Amikor a magyar munkásmozgalom problémáihoz érkeztem, egyszerűen nem találtam forrásmunkát. Ekkor tört fel bennem először a vágy, meg kellene írni munkásságunk történetét Szakszervezeti kongresszusok jegyzőkönyveit, elsárgult lapokat kellett ezerszám átböngésznem, és a Szabó Ervin Könyvtár pincéjében rejtőző titkos rendőrségi aktákból rekonstruálni a múltat. — így született a könyvem, amely több kiadást ért meg. E kiadások történetének egyes részletei sem voltak izgalomtól mentesek. Tiltották, akadályozták a könyv utcára kerülését, az is gyanús volt, hogy egy középosztálybeli fiatalember ilyesmire adja a fejét. A miniszterelnökség égisze alatt gazdaságtudományi osztályt szervezve, az árelemző bizottság előadójaként, mint a Chinoin alkalmazottja, a többünk által kreált Munkatudományi Intézet cégére alatt működve tártam fel, jó társakkal együtt, az akkori munkás jelent, munkássorsot. E korszak termékei a Magyar gyári munkásság — Szociális helyzetkép, A cukorgyári munkások szociális helyzete, Egy magyar textilgyár munkásainak helyzete, Falukutatók és szociográfusok, és még sok más írásom. E tanulmányok a magyar munkásszociológia alapját képezik. Rézler professzor munkásságát nemcsak a Who’s who in America tartja számon — hiszen 1952 óta az Egyesült Államokban él és 1957-től kezdve a chicagói Loyola egyetem professzora —, nagyra becsülik a magyar szakkörök is, amelyekkel rendszeresen munkakapcsolatban áll. Intézeti tevékenységéről, a munkatudomány helyzetéről nyilatkozott a továbbiakban. — A munkatudomány összefoglaló műszó. Nyugaton azt az interdiszciplináris tevékenységet értik ezen, amely a munkaviszonyokat a legkülönbözőbb módszerekkel vizsgálja. Jómagam a közgazdasági összetevőket kutatom. Az utóbbi években érdeklődésem a technikai változások, az automatizálás felé fordult. Azt a hatást tanulmányozom, amelyet a termelés folyamatában részt vevő csoportokra gyakorol. E kutatási témában végzett elemzéseimről könyvet írtam, és számos tanulmányom jelent meg. Még talán annyit, kitérőként, hogy 1961—62-ben távol voltam Chicagótól, meghívott vendégtanárként az indiai Ranchiban munkaügyi közgazdaságtant adtam elő. Érdeklődésemre, hogy az amerikai munkatudomány tapasztalatai — tekintetbe véve a kapitalista viszonyokat, a fejlettebb munkastruktúrát — mennyiben használhatók föl Magyarországon, a professzor számos közös tényezőre hívta fel a figyelmet. — Jól tudom például — mondotta —, hogy a technológiai változások hatása a munkapiacra, a kaput mind jobban döngető automatizálás magyar probléma is. Van mód a tapasztalatcserére akkor is, ha e sajátos magyar viszonyokból sajátos magyar következtetések erednek. Egyébként tudom, a magyar szociológusokat nagyon komolyan foglalkoztatja ez a téma. E tárgykörben például érdekes megjegy-Kézler Gyula zéseket tett, kitekintve ,a nemzetközi terepre is. Holló Mária szociológus. Ülünk a Mechwart tér fái alatt a koraősz napsütésében, újraélednek a fiatalság, ama nehéz-szép esztendők emlékei. Barátok, örökre eltávozottak neve röppen fel és az öröm bújkál a szavakban, amikor hazával való új találkozásra kerül szó. — Idős édesanyám, testvéreim, barátaim élnek Budapesten. Ifjúkorom, tudományos munkásságom, egész múltam, szeretteim kötnek szülővárosomhoz. örülök minden eredménynek, és különös figyelemmel kísérem a hazai tudomány tevékenységét. A magyar szakirodalom rendszeres olvasmányom, a folyóiratok, a Valóság, a Szociológia pedig pontos helyzetképet ad. Személyes kapcsolatban állok a szaktudomány művelőivel. A magyar szociológia komoly fejlődésről tesz tanúbizonyságot. Az iparszociológiai kutatások elmélyülésének különösen örülök, hiszen fiatal kutatóiban, Héthy Lajosra, Makó Csabára és társaikra gondolok, egykorvolt magamat látom. Hozzátéve természetesen, hogy ma fejlettebb eszközökkel végezhetik kutatásaikat a magyar munkáséletről, mint egykor mi, és gondolataik valóra váltására is jó reményeik lehetnek. A magyar szociológia tudományának fejlődését egyébként külföldön is figyelemmel kísérik. Talán elegendő, ha a kanadai világkongresszuson részt vevő delegáció szereplését, az 1973- ban Londonban megjelent The Hungarian Sociological Studies tanulmánykötetét, vagy akár az automatizálás munkahelyi változásaival foglalkozó moszkvai nemzetközi konferenciát említem, ahol ugyancsak igen tevékenyen munkálkodtak a magyar kollégák. A rövid pesti tartózkodás vége felé jár. Pár nap és újra Chicagóban lesz. És mintha nem is a jól megérdemelt nyugalom évei következnének, úgy beszél terveiről. — Számos meghívást kaptam különböző egyetemektől, egy-egy kurzust rendszeresen továbbra is vezetek. Elsőként a State University of Michigan vendége voltam, legközelebb az Illinoisi Institute of Technologyn adok elő. Két nagyszabású kutatáson is dolgozom. Empirikus vizsgálatot végzek három gyárban és három irodában, az automatizálást követő munkásmagatartást figyelem. A másik témám kissé távol esik szaktudományomtól, de magyar vagyok, tehát szívügyem. A Tudományos Társaságok Tanácsa Kelet-európai nemzetiségkutatás címen kezdeményezett programot, amely iránt egyébként az amerikai kormány nagy érdeklődést tanúsít. A program igazgatója magyar születésű, Sugár Péter professzor. 1918- tól napjainkig vizsgálja kollektívánk e problémakör minden összetevőjét. Én természetesen a közgazdasági motívumok kutatására vállalkoztam. Hadd jegyezzem meg, hogy az említett kérdéskomplexumnak Nyugaton nagy az irodalma, és az érdeklődés iránta mindinkább fokozódik. Végül még egyet: munkaügyi döntőbíró is vagyok. Tekintélyes, de sok munkával járó megbízatás ez Amerikában, olyan, amely érdekes jelenségek megismerésére nyújt módot. Egyszóval van mit tennem. Dolgozom, amíg csak tudok. Csatár Imre A 80 éves Kelen Imre nevét és műveit Genftől New Yorkig jól ismerik. Most budapesti kiállításán találkoztunk. Magas, szikár férfi, tartása kissé görnyedt, talán saját éveitől, talán a történelem viharos korszakaitól. Tekintete a borzas szemöldök alatt, egyszerre metsző és gyöngéd. Az életéről mesél, arról, hogy 1919-ben eltávozott Magyarországról, 1938- ban pedig eltávozott Európából. Elviselhetetlen volt számára az erőszak, a butaság, az embertelenség: fizikailag elment előle. De szellemét tovább izgatta, s arra ösztönözte, hogy véleményét a világ elé tárja, mint pompás gúnyrajzokat. A győri születésű fiatalember első karikatúrái 1917-ben, a Szamár című élclapban jelentek meg, húsz évvel később pedig már ő a Népszövetség „udvari karikaturistája”. — Amikor Magyarországról Svájcba mentem, először egy zürichi sportlápnál dolgoztam. Lausanne-ban véletlenül találkoztam Poincaré-val és rájöttem, hogy semmivel nem nehezebb politikusokat rajzolni, mint sportolókat. Nehéz, vagy sem — ő mindenesetre százszámra ontotta a politikai gúnyrajzokat, amelyeknek alsó csücskén attól kezdve a Kelen and Derso szignálás olvasható. Derso (Dezső Alajos) a barát és művész-társ, már nem él. Kelen Imre azt mondja: — Nem tudom, mikor halt meg, rossz dátumokra nem szoktam emlékezni. Valóban ő nem emlékszik, hanem emlékeztet. — Versailles 1919, Genovai Konferencia 1922, a Népszövetség Biztonsági Tanácsa 1923—24, Genfi Testamentum. 1931 — most megelevenednek a terem falain. A legtöbbet olvasható dátum: 1938, Népszövetség. A nagy szatirikus, Bemard Shaw jut eszünkbe és talán legkeserűbb alkotása, a Genf 1938. Shaw szabálytalan színművében felvonulnak a későbbi szörnyű történelmi dráma előjátékának szereplői, s ugyanezeket a gyászos figurákat láthatjuk, azonos felfogásban, Kelen and Derso képein. Kelen, pályája folyarpán, rengeteg híres és hírhedt nagyemberrel találkozott. Hogy Bemard Shaw-val találkozott-e valaha, nem tudom. De hogy ugyanazt a „Genf 1938”-at vetették papírra — az egyik a szavak, a másik a képek erejével — az bizonyos. Mindez elmúlt, a képeken ágáló „nagyembereket” már rég megfelelő méretükre zsugorította a történelem — a rajzok láttán mégis megborzong az ember. Pedig milyen mulatságosak! Például Chamberlain mint „angol szabó” buzgólkodik és mhát próbál Hitlernek! Vagy Göring kecses pózban a Horst Wessel Lied-et fújja, Hitler pedig finomkodóan lejti a menüettet. És .milyen mókás a Genfi Körhinta 1938: a ringlispil állatfiguráin egy-egy politikus nyargal körbe. Igen, roppant mókás, ha az ember nem érezné, hogy ez a szédítő körhinta csaknem pusztulásba rántotta a világot. A képekről fintorgó panoptikum-tenyészet ma történelem. A rajzok nagyrésze Genfben, az Egyesült Nemzetek Szövetsége palotájának üvegszekrényeiben található, a többit most készül megvenni az ENSZ könyvtára. A híres genfi Bavaria sörcsarnokot sokan csak azért keresik fel, hogy megnézzék Kelen and Derso ott kifüggesztett 150 karikatúráját. A világ pedig, amelyért Kelen Imre egész életében harcolt a jelenségek mögé hatoló tekintetével és a szelleme szülötteit fáradhatatlanul megelevenítő ujjaival — ez a világ már megvalósult. Ebbe a világba látogatott haza az idős művész, itt öleli magához a kiállításra özönlő régi barátait, ifjú tisztelőit. Soós Magda A Kulturális Kapcsolatok kiállítási termében Boldizsár Iván megnyitja a kiállítást. Mellette Kelen Imre LENT: A kiállítás egy részlete: gúnyrajz Hitlerről Gábor Viktor felvételei 5
