Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-01-03 / 1. szám

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELFOGADTA AZ ÚJ ÖTÉVES TERVET!

Az országgyűlés téli ülésszaka megtárgyalta és elfogadta a népgazdaság V. ötéves tervéről és az 1976. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot.

Az expozét Huszár István, a kormány elnökhelyettese, a Tervhivatal elnöke tartotta. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja, a Központi Bizottság titkára gazdasági fejlődésünk kérdéseit foglalta össze, dr. Bognár József, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának az elnöke pedig összegezte az állandó bizottágok álláspontját és a szövegmódosító javaslatokat. E három beszédből közlünk

HUSZÁR ISTVÁN:

Rugalmassággal párosuló elvi következetesség

most néhány részletet.

Huszár István (MTI — Szebellédy Géza felvételei)

NÉMETH KÁROLY:

— A IV. ötéves terv megvalósulása az eddigieknél tervszerűbb volt, s az eddigi tervek közül ennek a teljesítése esik leginkább egybe az öt évvel korábban kitűzött termelési és felhasználási célokkal. A reális értékeléshez azonban az is hozzátartozik, hogy föltárjuk a nehézségeket és fogyatékosságokat, a fejlődés során keletkezett aránytalanságokat, a fejlődést befolyásoló, adott esetben nehezítő belső és külső feltételeket. Gondjainkat ugyanis nemcsak a megváltozott világpiaci helyzet növelte. Nehézségeink egy része munkánk gyengeségeiből fakad. Szocialista gazdaságunk sok tartalékát kihasználatlanul hagytuk. Nem voltunk elég következetesek gazdaságpolitikai elveink gyakorlati alkalmazásában, gyakran késlekedtünk a már felismert és elhatározott feladatok végrehajtásával, a szükségesnél és a lehetségesnél lassabban reagáltunk a világpiacon végbemenő változásokra.

— A gazdasági fejlődés üteme, a termelés hatékonyságának javulása és az egyensúlyi viszonyok alakulása szorosan összefügg. Ezért a terv a gazdasági növekedésnek olyan ütemét és arányait javasolja, amely lehetővé teszi, hogy a fejlődést nagyobb részt a gazdasági hatékonyság növekedése biztosítsa, hogy ösztönözzön a termelési szerkezet korszerűsítésére, s ezzel egyidejűleg a gazdasági

Töretlen gazdasági fejlődés

— Ha a világgazdaságban bekövetkezett változtatások nem hatottak volna kedvezőtlenül népgazdaságunkra, akkor most az eddigi legsikeresebb ötéves tervünk végrehajtásáról számolhatnánk he. A tervidőszak második felében nagymértékben megnövekedtek az importált energiahordozók és alapanyagok árai, ezekből behozatalra szorulunk, ugyanakkor az általunk exportált termékek ára osak mérsékelten emelkedett. Emiatt és a Közös Piac diszkriminációs intézkedései következtében számottevő veszteség érte a népgazdaságot. A terheket döntő mértékben az állam vállalta magára anélkül, hogy egyéb kötelezettségeit csökkentette volna.

— A szocialista tervgazdálkodás fölényéről, a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk erejéről és népgazdaságunk szilárdságáról tanúskodik, hogy a tőkés infláció kedvezőtlen hatásai, külkereskedelmi veszteségeink — bár hátrányosan befolyásolták a gazdasági egyensúly feltételeit — nem okoztak törést gazdasági fejlődésünkben.

— A megváltozott világgazdasági helyzetben azonban szembetűnőbbé váltak gazdasági munkánkban már korábban is meglevő fogyatékosságok.

— Az ipari termelést változatlan létszámmal, a termelékenység emelésével kell növelni. Az új munkahelyeken csak oly módon biztosítható a létszám, ha más területről munkaerőt szabadítunk fel. Ha nem ezt tennénk, tovább növekednének a kihasználatlan kapacitások, .ami a beruházási erőforrások pazarlásához vezetne. Véget kell vetnünk annaik az állapotnak, hogy miközben egyes területeken munkaerőhiány gátolja a folyamatos termelőmunkát és fontos szolgáltatások kielégítését, addig más területeken pazarolják a munkaerőt.

— A tervidőszakban is folytatjuk agrárpolitikánkat. Továbbra ás alapvető feladatnak tekintjük a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi rendszerének fejlesztését, a gazdálkodás szocialista vonásainak erősítését.

— Egy dolgot azonban hangsúlyozni szeretnék: most nem az üzemi méretek további növelése a feladat, hanem sokkal inkább a már kialakult üzemnagyság által nyújtott lehetőségek fokozottabb kihasználása. Hazánkban az egy szövetkezetre jutó átlagos területnagyság ma már nem kicsiny: 3500 hektár. Erről azért is szólok, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem haszon, hanem kár származik abból, amikor a szükséges feltételek megléte nélkül egyesülnek termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezetek ésszerű és megalapozott egyesülését a jövőben is támogatjuk. Nem helyes azonban a szövetkezetek egyesülésének szorgalmazása, amikor ennek feltételei nincsenek meg és emiatt jelentős veszteségek keletkeznek, termelési kapacitások maradnak kihasználatlanul, amit a példák egész sora mutat. A figyelmet inkább arra kell fordítani, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek és az állami vállalatok, a társulások, a közös vállalkozások és vállalatok létrehozásával a termelési együttműködés elmélyítésével

növeljék a mezőgazdasági termelés hatékonyságát.

— Hangsúlyozni kívánom továbbá, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságoknak mind az önellátásban, mind az árutermelésben a jövőben is fontos szerepük lesz. Minden illetékes szervnek többet kell tennie a háztáji és kisegítő gazdaságokban folyó termelés ösztönzéséért, a munka megkönnyítéséért, termékeik átvételének jobb megszervezéséért.

— Arra törekszünk, hogy a keresetekben a végzett munka mennyisége, minősége, a szakképzettség, a munka nehézségi foka az eddiginél jobban érvényesüljön. Nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel, a sok helyen tapasztalható egyenlősdivel. A dolgozók többségének igazságérzetét is sérti az a gyakorlat, amikor a bérek és a jutalmak elosztásánál arra hivatkozva nem differenciálnak a teljesítmények arányában, hogy az a dolgozók között feszültséget teremt. Ennek éppen az ellenkezője igaz, és az a feladat, hogy mindenütt érvényt szerezzünk a teljesítményekkel összhangban álló bérezésnek. A tervidőszakban a kereseti arányok javítását központi béremeléssel is elősegítjük. Ugyanakkor emeljük a több mű-Németh Károly

szakban, folyamatos munkarendben dolgozók műszakpótlékának összegét is.

— Fontos társadalmi, politikai követelménynek tekintjük, hogy a munkásság és a parasztság jövedelme megközelítőleg azonos ütemben növekedjék. Külön figyelmet kívánunk fordítani a nagyüzemi munkásság bér- és jövedelmi viszonyainak alakulására, továbbá arra, hogy csökkenjenek a termelőszövetkezeti jövedelmekben fennálló indokolatlan különbségek is. A helyesebb jövedelmi arányok érdekében arra törekszünk, hogy az alacsony keresetűeknél az átlagosnál nagyobb legyen a növekedés, ugyanakkor meg kell akadályozni minden jövedelemnövekedést, amely nem áll arányban a teljesítménnyel.

— A társadalmi juttatások növelésével a következő években is fokozatosan mérsékelni kívánjuk a családok jövedelmi színvonalában az eltartottak száma miatt meglevő különbségeket. A társadalmi juttatások a munkajövedelmeknél gyorsabban növekednek. Növeljük a társadalmi hozzájárulást a gyermeknevelés költségeihez, emeljük a családi pótlékot; továbbra is fontos feladatnak tekintjük a gyermekintézmények fejlesztését; gondoskodunk arról, hogy a gyermekgondozási 6egély mértéke lépést tartson az átlagkeresetek növekedésével. Nagy figyelmet fordítunk a nyugdíjasok helyzetének javítására. A nyugdíjak reálértékének megőrzése mellett a tervidőszakban lehetőségeinkkel összhangban emeljük az alacsony nyugdíjakat. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára a tervidőszak végére fokozatosan a nőknél 55, a férfiaknál 60 éves korhatárra csökken. Mindebben az időskorúakról való fokozottabb társadalmi gondoskodás jut kifejezésre.

— A terv számol az árak változásával is és ennek megfelelően irányozza elő a reálbérek és a reáljövedelmek növekedését, vagyis úgy alakítjuk a jövedelmeket és a szociálpolitikát, hogy azok együttesen a lakosság életszínvonalának tervezett javulását eredményezzék. Az árak a gazdaságban fontos szerepet töltenek be, a termelés területén befolyásolják a gazdasági döntéseket, módosítják a fogyasztás szerkezetét, hatnak a kereslet alakulására. Az árpolitika célkitűzése, hogy a termelői árak jobban tükrözzék a ráfordításokat. Ez fontos feltétele annak, hogy megvalósulhassanak a termékszerkezet átalakítására, a minőség javítására, a gazdaságos termelésre irányuló célkitűzések. Ugyanakkor tartósan a fogyasztói árak sem maradhatnak el a termelési költségektől, ezért gazdasági fejlődésünk érdekében egyes fogyasztói árakat is emelni szükséges. A nagyobb kihatású fogyasztóáremelést, mint például jövőre a húsáremelést, jövedelemkiegészítéssel kapcsoljuk össze, és ezáltal is biztosítjuk, hogy a tervezett reálbér- és a reáljövedelem-növekedés megvalósuljon.

— Annak érdekében, hogy a fogyasztói árak növekedése a tervezett keretek között maradjon, biztosítani kell az árfegyelmet, az árak szigorú ellenőrzését, az indokolatlan áremelések és visszaélések megelőzését

egyensúly javítására, s hogy gazdálkodásunk eredménye fedezetet nyújtson pártunk életszínvonal politikájának folytatására.

— A tervjavaslat szerint a nemzeti jövedelem öt év alatt 30—32, az ipari termelés 33—35, az építési-szerelési tevékenység 30—33, a mezőgazdasági termelés pedig 16—18 százalékkal növekszik.

— a szocialista építés töretlen folytatása, népünk életszínvonalának rendszeres emelése világosan bizonyítja, hogy gazdaságpolitikánk stabil marad. Ez a stabilitás azonban nem jelenthet változatlanságot vagy éppen megmerevedést. Társadalmi és gazdasági fejlődésünk legfontosabb eredményei éppen a tudatosan létrehozott változásokban tükröződnek.

— Nincs tértől és időtől elvonatkoztatott gazdaságpolitika és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a rugalmassággal párosuló elvi következetesség, amely az MSZMP egész gazdaságpolitikai tevékenységét jellemzi. Ily módon a gazdaságpolitikának hol egyik, hol másik eleme kerül előtérbe, sőt új elemekkel, feladatokkal is gazdagodhat, miközben az egész gazdaságpolitika a korábban kitűzött stratégiai célok megvalósítását, sőt azok még következetesebb megvalósítását szolgálja.

Dr. Bognár József

DR. BOGNÁR JÓZSEF:

A népgazdasági terv az előttünk álló legfontosabb gazdaságstratégiai feladatokat helyesen határozta meg

— Az egyensúlyhiány megszüntetése nem a gazdasági folyamatok egyszerű korrekcióját követeli meg, például valamivel több exportot és valamivel kevesebb importot, hanem az egész gazdasági körforgás jellegének alapvető megváltoztatását.

— Nyilvánvaló, hogy a népgazdasági terv az előttünk álló legfontosabb gazdaságstratégiai feladatokat helyesen határozza meg, s ennek megfelelően olyan cselekvési rendszert ír elő, ösztönöz, illetve feltételez, amely a magyar gazdaság jelenlegi körülményei között a legnagyobb eredményt adhatja. Megvalósításának eszközrendszerét minden terv menet közben teremti meg. Ebben a tervben éppen az a bonyolult, hogy a rendelkezésre álló eszközöket más módon kell felfogni és használni, mint a régebbi népgazdasági tervekben. Az eszközrendszer mindkét jellemző mozgásformáját: az ösztönzést s a fékezést is használni kell feladataink megvalósítása során. Az ösztönzésre feltétlenül szükség van, hiszen olyan feladatokat, mint a technikai fejlődés, a struktúraváltozás, a több export jobb összetételben, aligha lehet kizárólag a takarékossággal megoldani. Takarékosságra viszont nemcsak azért van szükség, mert viszonylag kevés eszközzel rendelkezünk, hanem azért is, mert az eszközöket az elmúlt tervidőszakban gyakran pazarlóan használtuk, ami természetesen hozzájárult az egyensúlyhiány keletkezéséhez.

4