Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-01-03 / 1. szám
CSELEKVŐ ERŐ A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa ACZÉL GYÖRGY: EGY ELMARADT VITA HELYETT (Részletek a IV. fejezetből) Nemzetközi figyelem közepette zajlott le december második hetében a magyar szakszervezetek XXIII. kongreszszusa, amely előtt, a különböző szintű szakszervezeti tanácskozásokon : alapszervezeti taggyűléseken, a területi küldöttértekezleteken és a szakmai kongresszusokon egymillió tag mondta el véleményét a vállalati és a felsőbb szintű szakszervezeti testületek munkájáról. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, előadói beszédében az előttünk álló feladatokról a következőket mondta: „Célunk ma a népgazdaságnak a korábbinál szerényebb, de egyenletes, dinamikus fejlődése. Ennek útjait és módjait a népgazdaság új ötéves terve tartalmazza. Kimunkálásában a szakszervezetek is részt vettek. Az V. ötéves terv olyan célokat tartalmaz, amelyekért a szocializmus minden hívének, minden tisztességes és becsületes állampolgárnak még fegyelmezettebben, még nagyobb odaadással kell és érdemes dolgozni; mint eddig. A feladatok nagyok. Megkövetelik, hogy mindenki, akitől valamilyen mértékben függ a termelés és a minőség, minden vezető, aki irányít, az eddiginél nagyobb odaadással dolgozzék. Meggyőződésünk, hogy a dolgozók, akárcsak az elmúlt években, évtizedekben, ezután is megteszik a magukét. Társadalmi és termelési feladataink megoldásában kulcsszerepe van a dolgozók termelési és közéleti aktivitásának. Ez természetes, mert a fejlett szocialista társadalom csak egész népünk együttes munkájával, közös erőfeszítésével valósulhat meg. A dolgozók aktivitásának feltételei közé tartozik általában a munka, különösen a fizikai munka fokozottabb megbecsülése. Rendet kell tehát teremteni. Helyre kell állítani a munka becsületét mindenütt, ahol erre szükség van. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a mi társadalmunkban csak az boldogulhat, aki tisztességesen és becsületesen dolgozik. A mi társadalmunk a munka társadalma és mindenütt gondoskodni kell arról, hogy ez ne csak jelszó legyen. Ha a jövőben a megnövekedett feladatoknak megfelelően több és jobb munkát kérünk a munkásosztálytól, a parasztságtól, az értelmiségtől, akkor a munka megbecsülésének még nagyobb a jelentősége. A végzett munkának értékmérőnek kell lennie. Politikánk alapkérdéseiben kristálytisztán jelenik meg a munka és a munkás. A társadalom fejlődésének és életünk javításának kulcsa, központi alakja a munkáját tisztességesen végző dolgozó. A szakszervezetek tömegereje segíthet abban, hogy a munkát, a becsületesen dolgozó munkásembert az őt megillető rangra emeljük. Az a törekvésünk, hogy a jó munkás, a szakmát értő, szerető, a kiváló eredményeket felmutató dolgozó üzemében, szakmájában még nagyobb társadalmi elismerésben és megbecsülésben részesüljön." A vitában nyolcvannégyen szólaltak fel. Volt köztük bányász, vasas, építő, kalauznő, fonónő, egyetemi tanár, művész és közalkalmazott. A felszólalásokat a SZOT főtitkára így jellemezte zárszavában: „Az elhangzott gondolatok sokszínűek voltak, az élet minden területére kiterjedtek. Felöleltek minden feladatot, amelynek megoldására megértek a feltételek és amelyekben az előre lépést elvárja a társadalom. Ez a sokszínűség felelősségérzetet és tenniakarást fejezett ki." A kongresszuson az ország több vezetője felszólalt: elismeréssel nyilatkoztak a magyar szakszervezetek termelést segítő, érdekvédelmi és kulturális tevékenységéről. Leszögezték, bogy a párt és a kormány az ország politikájának alakításában igényli és figyelembe veszi a szakszervezetek véleményét és javaslatait. Lázár György miniszterelnök többek között a munkahelyi demokrácia fejlesztéséről beszélt: „A parlament őszi ülésén a kormány munkaprogramjában hangsúlyoztuk az országgyűlés színe előtt, hogy most és a következő években a szocialista demokrácián belül különös jelentőséget tulajdonítunk az üzemi, a munkahelyi demokrácia fejlesztésének. Meggyőződésünk, hogy a munkahelyi demokrácia növeli a dolgozók felelősségérzetét, megteremti a széles körű lehetőséget arra, hogy a munkások, az alkalmazottak, a dolgozók aktívan bekapcsolódjanak a közügyek, a vállalati ügyek intézésébe. A munkahelyi, üzemi demokrácia fejlesztése olyan társadalmi feladat, amely tartós folyamatban valósul meg. Sokat kell még fejlődnie a vezetők, munkások, alkalmazottak szemléletének, tudatának ahhoz, hogy teljesebbé váljon a szocialista demokráciát éltető közéleti aktivitás, az egészséges, meg nem alkuvó kritikai szellem. Most ismét megerősíthetem: a kormány a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy elősegítse, meggyorsítsa e folyamat előrehaladását." Szenes Imre Ismét Gáspár Sándor lett a SZOT főtitkára Aczél György miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja 1972-ben Alain Peyrefitté úr, az UDR akkori főtitkára vállalta, hogy nyilvános vitát folytat Aczél Györggyel, s ezt a televízió egyenes adásban közvetítette volna. A vitát azonban Alain Peyrefitte úr lemondta, Jacques de Bonis, a France Nouvelle című francia lap munkatársa a vita elmaradása után interjút készített Aczél Györggyel, s az interjú anyagából készfiit könyv most egyidejűleg jelent meg franciául és magyarul. Lapunk előző számában a III. fejezetből közöltünk részleteket, most a IV. fejezetből adunk szemelvényeket Milyen viszonyban van egymással a munkásság és a parasztság? Melyik uralkodik a másikon? A munkásosztály szám szerint többségben van. De hatalma, amely létszámától független, elképzelhetetlen a parasztsággal kötött szövetség nélkül. Természetesen vannak különbségek a munkás- és a parasztélet között, és ezek a közelebbi jövőben még fennmaradnak. Mások a tulajdonviszonyok a termelőszövetkezetekben, mások az állami gazdaságokban, az iparban. A munkások az egész nép tulajdonát alkotó állami üzemekben dolgoznak, a parasztok a szintén szocialista tulajdonban levő szövetkezetekben, hiszen a föld nemzeti vagyon, a szövetkezetek maguk kisebb közösségek tulajdonai. Ez a különbség még sok mindenben érződik — a közügyekben, a társadalmi életben való részvételben s a gondolkozásban is. Ehhez azonban hozzáfűzném, mert érdemes elgondolkozni rajta, hogy a mai munkásosztálynak több mint a fele egykori parasztgazdák, mezőgazdasági munkások gyermeke, tehát „első generációs” munkás. A magyar családok nagy része ebből a szempontból vegyes összetételű. A családok többségén belül egyaránt vannak parasztok, munkások és értelmiségiek. Az ipari munkásság jelentős része — több mint 40 százaléka — falun él, onnan jár be dolgozni a városi üzembe. De mint termelőnek és fogyasztónak is összefonódnak az érdekeik — a parasztember manapság mind ritkábban bajlódik olyasmivel, amit a falusi boltokban ; a hentesnél, a péknél, zöldségesnél olcsón megkap, sőt amit háztáji földjén termel, sem hordja ki a piacra, mert az állami felvásárló szervek szerződéssel lekötik és jó áron megveszik. On azt kérdezte, melyik osztály uralkodik a másikon. Nos, a munkásosztály „uralma” a parasztságnak a földreformot, majd a szövetkezetek megszervezését jelentette. A termelőszövetkezetekben pedig nemcsak magasabb a jövedelme, mint egyéni gazda korában, de nagyobb a biztonsága is, hiszen nem kerülhet olyan helyzetbe, mint például a francia paraszt, akinek gyakran a nyakán marad az áruja. A termelőszövetkezeti parasztok reáljövedelme körülbelül azonos a munkásokéval, a jól gazdálkodó szövetkezetekben magasabb is lehet. £ppen ezt vettük figyelembe, amikor 1972- ben központi intézkedéssel emeltük a nagyüzemi munkások reálbérét és reáljövedelmét. A szociális juttatások tekintetében a munkások helyzete általában jobb, itt meg arra kell ügyelnünk, hogy a parasztok ne maradjanak le. Eddig öt évvel alacsonyabb volt a nyugdíjkorhatár az ipari munkásoknál, mint a mezőgazdasági dolgozóknál, most egységes nyugdíjrendszert vezetünk be. A termelőszövetkezeti dolgozók közül is a nők 55, a férfiak 60 éves életkorban mehetnek majd nyugdíjba, ugyanúgy, mint a munkások; ugyanolyan szociális ellátásban, betegbiztosításban, majdnem teljesen ingyenes gyógyszerellátásban részesülnek, mint minden magyar állampolgár. Hogyan nyilvánul meg a munkások beleszólása, részvétele a vállalat irányításában? Számunkra a kérdés így hangzik: milyen legyen egy szocialista vállalat, különösen a nagyvállalat vezetési módszere? Nem kétséges, ha a munkások beleszólhatnak a vállalat irányításába s ellenőrizhetik vezetőiket, ez erősíti a szocialista építést egészében, ezen belül a szocialista demokrácia kibontakozását. De ennék egyben igen konkrét, kézzelfogható haszna van a termelés eredményességének szempontjából is. Az a munkás, aki érzi, tudja, hogy kikérik a véleményét, megszívlelik javaslatait, fontos döntésekben számítanak szavára, tulajdonosi felelősséggel dolgozik. Az esetek többségében az üzemek nyilvánvaló szükségletek kielégítésére, hasznot hajtó feltételek mellett termelnek. De a közösség Ülésezik » Szakszervezetek XXIII. kongresszusa érdekében előfordulhat, hogy kevésbé rentábilis cikkeket is termelniük kell. Ilyen esetekben már egyáltalán nem biztos, hogy az ország érdekét tekintve mindig az a jobb igazgató, aki a legmagasabb prémiumot fizeti. Ha a vezetőket az iparirányítás felsőbb szervei nevezik ki, az ellentétek csökkenthetők, még ha nem is lehet őket mindig teljesen elkerülni. Számunkra az a döntő — és ez mindinkább meg is valósítható —, hogy a munkások közvetlenül és közvetve ellenőrizhessék vezetőiket és részt vegyenek a termelés feltételeinek kidolgozásában, a bérek, juttatások megállapításában stb. Miután Magyarországon minden üzem munkaerőgondokkal küzd, és elhelyezkedési problémái senkinek nincsenek, a munkásoknak semmi okuk, hogy tartsanak vezetőiktől. így is mondhatnánk: helyzetük végeredményben biztosabb, mint az igazgatóé. A gazdaságirányítási reform, amit Önök 1968-ban bevezettek, azt szolgálta, hogy az üzemek rugalmasabban, hatékonyabban működjenek. Nem vezetett ez arra, hogy az üzleti szellem előtérbe került és a szociális szempontok háttérbe szorultak? A termelési és szociális szempontok egysége a mechanizmus egyik alapkérdése. A gyakorlat persze bonyolult. Kialakulhatnak olyan helyzetek, amikor a gazdaságosság látszólagos vagy akár valóságos mindennapi érdeke azt kívánná, hogy az új technológiai feltételekhez olykor nehezebben ' alkalmazkodó, idősebb munkásoknak alacsonyabb rendű és rosszabbul fizetett munkát adjanak. Magyarországon ez elképzelhetetlen. A nyugdíj előtt álló munkások keresetét mindenütt inkább emelni törekednek. Hangsúlyosabbak tehát a szociális szempontok, a most bevezetésre kerülő nyugdíjtörvény még erősíti ezt a vonást. De vajon megakadályozza-e ez a gazdasági tényezők figyelembevételét? Ne fogadjuk el a látszatokat. Nincs olyan gazdasági probléma, amelyet eredményesen lehetne megoldani, ha nem törődünk a dolgozók mindennapi életével. És ha az üzem vezetőjének más a véleménye, mint a dolgozóknak? A vezetők jövedelme — ugyanúgy, mint minden dolgozóé — a termelési eredménytől függ. A vezetők és a dolgozók érdekei tehát nem ellentétesek, hanem azonosak. Ha mégis nézeteltérés támad, a szakszervezet képviseli a dolgozók érdekeit, ha kell, a vezetéssel szemben is. S lehet, hogy kemény vitákra kerül sor, amíg olyan megoldást találnak, amely a munkások érdekét és a termelés követelményeit egyaránt figyelembe veszi. És ilyen viták gyakran vannak? Természetesen. Hiszen a munkásokat közvetlenül érintő valamennyi kérdésben — a bért, besorolást, előléptetést, vagy mondjuk a munkabiztonságot érintő kérdésekben stb. — a szakszervezetnek vétójoga van. Ezek nem formális jogok, és a szakszervezetek széleskörűen, hatékonyan és eredményesen élnek is velük. Nálunk a szakszervezet részese a hatalomnak: a szocialista hatalomnak. A kormány nem hozhat a munkásokra vonatkozó intézkedést a szakszervezettel folytatott tanácskozás nélkül, be kell vonnia őket az intézkedés meghozatalába és el kell nyernie tényleges beleegyezésüket. Egy kényes kérdés: a sztrájkok? Magyarországon semmilyen törvény nem tiltja a sztrájkot. Hogy a munkások mégsem sztrájkolnak, azért van, mert a „munkaadó” az ő saját államuk, ezzel pedig a vitás kérdésekben szót tudnak érteni. A francia és a magyar munkás között nem az a ■különbség, hogy az egyik sztrájkolhat érdekei védelmében, a másik nem. Hanem az, hogy az egyik néha nem tudja másként, mint . sztrájk segítségével jobb belátásra bírni munkaadóját, a másiknak pedig nincs szüksége arra, hogy ehhez a fegyverhez nyúljon azért, hogy meghallgassák. MTI — Szebellédy Géza felvételei EGY ELMARADT VITA HELYETT Mm, AiJÍ
